2011. szeptember 24., szombat

Manamana...

és most a folytatás...

2011. szeptember 19., hétfő

az ominózus

2011. szeptember 18., vasárnap

lépcsőház


Péntek este ez várt a lépcsőházban a lifthez vezető üvegajtón.
MADE
MY
DAY!!!
:-D
(remélem, olvasható lesz. Ha nem, megpróbálok majd egy jobb képet csinálni, ha még kint lesz)

2011. szeptember 8., csütörtök

Milyen jó...

... hogy nincs autóm. Nem kell azon törnöm a fejem, hogy ha esetleg hazautaznék a saját autómmal, milyen okmányt kell bemutassak ahhoz, h egy közúti ellenőrzés alkalmával ne vegyék le a német rendszámot a kocsimról, hiszen nem adót csalok, csak magyar állampolgárként itt élek. De ezt még az ORFK se tudja. Lassan egy hete megy a hajtóvadászat az infó után.
Magyarország... az itteniek így szeretnek.

----------

Csak hogy folytassam a töréntet. Ugye kaptak a kollégák egy hivatalos választ, a hivatalos linkkel, hogy bogarásszanak. És amikor a bogaraászás végére értek, ott a következőt találták:

"III.

Tekintettel arra, hogy a fenti tájékoztatás nem minősül jogszabály-értelmezésnek – mivel a Rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a hatályos jogszabályok alapján csak jogalkalmazó szerv – az ebben foglaltakra egyedi, konkrét rendőri intézkedéseknél hivatkozni nem lehet.

---> ORFK Szóvivői Iroda <----"

2011. szeptember 7., szerda

helyzetjelentés

Hétfőn megtudtam, hogy a jelenlegi osztályom vezetője közölte, hogy mivel úgyis elmegyek (van új helyem), szeptember 1-től nem szerepelek a költségvetésünkben. Azaz húzzak a búsba.

Tegnap sikerült végre beszélnem a leendő (régi-új) német főnöknőmmel. Haladás, mert már az is enyhén szólva kihívásokkal teli feladat volt, hogy a kinti asszival közösen be tudjunk írni egy időpontot egy telefonhívásra. Effektíve a telefonálás közben beérkezett egy másik igény és lecsúsztam arról a fél óráról, amit kinéztünk. No comment. De mint mondtam, tegnap este 17:30-kor végre létrejött a kapcsolat (egy jó félórás csúszással a megbeszélthez képest, de akkor is...)

Hétfőn végre kicsikartak egy döntést, hogy ülhetek majd oda, ahova kell (a fejlesztésen a mérnökfiúk közé - reménykedjünk egy szőke-kékszemű-badizós mérnökcsapatban ;-) haha, ilyen nem lesz, de azért jó az álmodozás... :-)). Úgyhogy most mehet majd az aktivitás a személyügy felé meg ilyenek. Költségekben és szakmai dolgokban a kintiekhez tartozom, egyedül leszek itt ilyen ("one of a kind", illetve egyszeri és megismételhetetlen, mindenki válasszon. ;-)).

Ma Heni azt mondta, már írják a szerződésem, holnap rákérdezek, hogy hogy is állunk. Meglátom, mit ajánlanak, megtarthatom-e a kocsit, stb. Majd jelentek, ha kiderül. Feladat még mindig nincs. De legalább most úgy tűnik, hogy szeptember 15-től fogok oda számítani szerződés szerint. Juhéjj.

Én egyébként már látom, hogy móka és kacagás lesz az első pár hónap. A termék és a projekt mindenki számára új dolog lesz. Mondjuk én már dolgoztam a motor egy részével korábban, de nem az egésszel. A projektvezető másik területről jön, és ki tudja, kik lesznek a fejlesztők. Ha egyetemről kijött frissdiplomás, akkor majd tőlem tanulnak mindent, vagy mi lesz? Hm. De nem baj, innen szép. De legalább már megindultak a dolgok. Ha kiderül, hogy kell-e kimenni Németországba megint betanulni vagy látogatni, azt is mondom majd.

Azért már jó, hogy van miről mesélni, meg mit bejelenteni itt! :-)

Jegyzetbolt

Átalmentem az egyetemi jegyzetboltba. Amit tavaly átalakítottak. Bizony. Meglepődtem. Kellemesen. Bizony.
Úgy kell elképzelni ezt, hogy egy átlag egyetemi jegyzet 2000 HUF-tól fölfelé indult, de a gonoszsága időnként az 5-8000-et is elérték. Ma 4 könyvet hoztam el, kerek 2400 HUF-ért. Átalakultak non-profittá kiadó szinten, így a jegyzetek a fénymásolás árába kerülnek kb., mégis könyv formában jelennek meg. Pozitív!

2011. szeptember 4., vasárnap

The Bounty Hunter / Exférj újratöltve

Lehet, hogy azért, mert nem vártam egy nagy csodát, egészen helyre kis film lett ez. Ugyan Jennifer Aniston minden csak nem színésznő (oké, jól néz ki, de ez minden), azért Gerard Butler ott van a szeren (jó pasi ;-) és színésznek sem utolsó).

Elismerem, hogy volt ennél azért igényesebb munkája is, de ahhoz is kell tehetség, hogy amilyen jó pasi, azért el tudja hitetni, hogy egy tapló baromarcú állat. Valahogy az arca is rondának tűnt (ezt ki tudja hogy csinálja... :-)).

A sztori egyébként annyi, hogy van egy házaspár, akik elválnak. De mindketten természetesen még mindig szerelmesek egymásba. De túl büszkék, hogy tisztázzák a dolgaikat. Mindkettő elég gyerekesen igyekszik a dolgot elrendezni magában (vagy éppen a másikkal). Az élet úgy hozza, hogy a volt zsaru, most fejvadász exférj új megbízást kap. Az a dolga, hogy az újságíró exfeleséget bevigye a rendőrségre, mert az nem jelent meg az ügye tárgyalásán a bíróságon, mert egy sztori után nyomozott.
Ahogy annak lenni kell, nehézfiúk veszik űzőbe, természetesen az exférjjel együtt, stb, stb, stb.

A lényeg az, hogy rég nem láttam már ilyen stílusú idióta vígjátékot, ahol a színészek ekkora hülyét csináltak volna magukból. De olyasmikre gondoljatok, hogy igazán belemenős poénok és amolyan "a hátára vetődős" módon kapja el a menekülő embert, meg hasonlók. Saját legnagyobb megrökönyödésemre jól szórakoztam. De tényleg. És a szerelmi szál is viszonylag kevés nyáladzáson keresztül jutott el a kötelező heppiendig.