Egy kis latin hangulatot varázsolok ide nektek a Mo' Horizons 5 zenéjével. Az első a Mambuloo
Másodiknak a Foto Viva:
Harmadiknak a Gonna Be. Hozzá teszem alternatív szöveg erre lehetne:
Some day I'm gonna get Bünti,
You just wait and see!
Negyediknek a Touch Of Hope
Végül pedig a Yes Baby Yes:
Jó szórakozást!
2010. január 27., szerda
2010. január 26., kedd
Egy fecske nem csinál nyarat
Egy új valszám feladat jutott eszembe:
Tegyük fel, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mert erre az esélye nagyon kicsi. Pontosan 0.01 körüli várható értékű Gauss eloszlású valószínűségi változó írja le 0.005 szórással. Kérdés: hány fecskének van 50% esélye nyarat csinálni?
Tegyük fel, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mert erre az esélye nagyon kicsi. Pontosan 0.01 körüli várható értékű Gauss eloszlású valószínűségi változó írja le 0.005 szórással. Kérdés: hány fecskének van 50% esélye nyarat csinálni?
2010. január 21., csütörtök
2010. január 20., szerda
2010/8
Hogy lehet valakit már ránézésre is "utálni"? (Pedig minden oké vele, nem büdös, nem bunkó, nem semmi... egyszerűen csak mérhetetlenül antipatikus.)
2010. január 19., kedd
2010. január 16., szombat
2010/7
Az miért van, hogy ha van egy-egy sorozat, ami nagyon tetszik, akkor lassan haladok velük, mert amikor azon filózok, hogy mit nézzek, ezekhez sosincs kedvem, pedig mikor ráveszem magam, nagyon élvezem őket?
My Baby Just Cares For Me
A nap zenéje: Renée Olstead - My Baby Just Cares For Me
Hogy ne csak Nina Simone-tól halljuk.
Hogy ne csak Nina Simone-tól halljuk.
2010. január 15., péntek
5 Years Time
A hét zenéje: Noah And The Whales - 5 Years Time
A klip időcsúszás néküli változata itt tekinthető meg.
A klip időcsúszás néküli változata itt tekinthető meg.
2010. január 14., csütörtök
2010. január 13., szerda
2010/6
Hogyan mosol hajat, ha az egyik kezed be van kötve, és nagyon nem kéne, h vizes legyen?
(A mosogatás megoldott, éljen a gumikesztyű.)
(A mosogatás megoldott, éljen a gumikesztyű.)
2010. január 12., kedd
ügyfélszolgálat
A nyári németországi kiruccanásunk alkalmával elhagytunk egy darab kártyát az egyik játékomból.
Múlt héten írtam a játékot kiadó cégnek egy e-mailt, hogy mi a tényállás, és kérdezném, hogy ilyenkor mi a teendő.
Azt válaszolták, hogy adjam meg a címem és küldik a kártyát.
És tényleg. Már meg is érkezett.
Éljen a német ügyfélszolgálati rendszer, tartsák meg magukat a jó szokásukban, egyem a kis szívüket!
Múlt héten írtam a játékot kiadó cégnek egy e-mailt, hogy mi a tényállás, és kérdezném, hogy ilyenkor mi a teendő.
Azt válaszolták, hogy adjam meg a címem és küldik a kártyát.
És tényleg. Már meg is érkezett.
Éljen a német ügyfélszolgálati rendszer, tartsák meg magukat a jó szokásukban, egyem a kis szívüket!
2010. január 11., hétfő
2010. január 8., péntek
2010. január 7., csütörtök
2010. január 6., szerda
2010. január 5., kedd
2010. január 4., hétfő
Kamerás felvételek
Annak idején, amikor még a 384 kbit/s ADSL is gyorsnak számított, hatalmas kultusza volt annak, hogy az emberek egyrészt filmeket töltsenek fel az internetre, filmeket szedjenek le az internetről. Ehhez társuló két hobbi volt a minél faszábban tömörítő video kodek fejlesztése, valamint a TV-s RIP-ek készítése.
Aztán telt múlt az idő és senki se emlékszik már arra, hogy kijött a DivX 5.0 és az első xvid videokodek. Mellesleg ezek annyira meghatározták a video formátumokat, hogy azóta kevésbé ugrálnak a verziószámaik is, valamint ezeknek a megjelenésével jó minőséget lehetett végre elérni CD méretben is. Beköszöntött az 1 CD méretű filmek kora. A DVD még hatalmasnak számított, plusz drága is volt, így jó másfél évig nagyon sok ilyen film került ki a netre és rengetegen töltögették is ezeket. Eközben mindenki hatalmas és fölöslegesen túltömködött ACE Mega Codec Pack-okat telepített, mert azzal aztán mindent le lehet játszani, senkit se érdekelt, hogy 100 MB és a gép is lassul tőle.
Aztán az internet hirtelen megváltozott és mindennapossá váltak a sokmegabitek. 1 DVD letöltése ma annyi, mint anno egy CD letöltése, vagy van ahol már kevesebb idő is elég. A formátumok letisztultak és megjelentek a kompakt 10-20 MB-os kodek pakkok (ffdshow, k-lite), amelyek a leggyakoribb kép és hangformátumokat támogatják és gyakorlatilag bőségesen elégségesek mindenki számára. Általánossá vált, hogy minden rendelkezésre áll 1 v. 2 CD-s méretben és DVD-ként is. A RIP-eknek azonban már akkoriban is volt egy igen sajátos vállfaja: a kamerás verzió. (Angol nyelvterületen: bootleg)
A kamerás verzió arra volt jó, hogy az ember idő előtt megnézhette a várva várt filmet. Igaz kicsit szemcsés volt, meg volt pár hang is, de kit érdekelt? A DivX se volt sokkal jobb. Azóta azonban történt egysmás a világon, eltelt például 7-8 év és ezen kívül a formátumok is annyira kiforrták maguk, hogy egy 2 CD-s változat gyönyörű képminőséget ad egy átlagos monitoron, majdnem DVD minőséget. A digitális kópiák megjelenése azért ma már ritkán esik távol az adott film moziba kerülésétől. A minőség a két verzió között, finoman szólva is kontrasztos. Mondhatni, ma már nagyon messze van egy-egy RIP minősége a kamerás verzióétól.
Ezek után jöjjön a nagy kínzó kérdés: Miért kerülnek még fel ma is kézikamerás, szar minőségű felvételek az internetre? Miért van pár olyan hülyegyerek, aki azzal foglalkozik, hogy mozikba belógjon és illegális másolatokat készítsen borzasztó szar minőségben? És egyáltalán miért töltik le, nézik meg, osztják meg ezeket a szemeteket az emberek egymással? Miért olyan nehéz kivárni a normális verziót?
Aztán telt múlt az idő és senki se emlékszik már arra, hogy kijött a DivX 5.0 és az első xvid videokodek. Mellesleg ezek annyira meghatározták a video formátumokat, hogy azóta kevésbé ugrálnak a verziószámaik is, valamint ezeknek a megjelenésével jó minőséget lehetett végre elérni CD méretben is. Beköszöntött az 1 CD méretű filmek kora. A DVD még hatalmasnak számított, plusz drága is volt, így jó másfél évig nagyon sok ilyen film került ki a netre és rengetegen töltögették is ezeket. Eközben mindenki hatalmas és fölöslegesen túltömködött ACE Mega Codec Pack-okat telepített, mert azzal aztán mindent le lehet játszani, senkit se érdekelt, hogy 100 MB és a gép is lassul tőle.
Aztán az internet hirtelen megváltozott és mindennapossá váltak a sokmegabitek. 1 DVD letöltése ma annyi, mint anno egy CD letöltése, vagy van ahol már kevesebb idő is elég. A formátumok letisztultak és megjelentek a kompakt 10-20 MB-os kodek pakkok (ffdshow, k-lite), amelyek a leggyakoribb kép és hangformátumokat támogatják és gyakorlatilag bőségesen elégségesek mindenki számára. Általánossá vált, hogy minden rendelkezésre áll 1 v. 2 CD-s méretben és DVD-ként is. A RIP-eknek azonban már akkoriban is volt egy igen sajátos vállfaja: a kamerás verzió. (Angol nyelvterületen: bootleg)
A kamerás verzió arra volt jó, hogy az ember idő előtt megnézhette a várva várt filmet. Igaz kicsit szemcsés volt, meg volt pár hang is, de kit érdekelt? A DivX se volt sokkal jobb. Azóta azonban történt egysmás a világon, eltelt például 7-8 év és ezen kívül a formátumok is annyira kiforrták maguk, hogy egy 2 CD-s változat gyönyörű képminőséget ad egy átlagos monitoron, majdnem DVD minőséget. A digitális kópiák megjelenése azért ma már ritkán esik távol az adott film moziba kerülésétől. A minőség a két verzió között, finoman szólva is kontrasztos. Mondhatni, ma már nagyon messze van egy-egy RIP minősége a kamerás verzióétól.
Ezek után jöjjön a nagy kínzó kérdés: Miért kerülnek még fel ma is kézikamerás, szar minőségű felvételek az internetre? Miért van pár olyan hülyegyerek, aki azzal foglalkozik, hogy mozikba belógjon és illegális másolatokat készítsen borzasztó szar minőségben? És egyáltalán miért töltik le, nézik meg, osztják meg ezeket a szemeteket az emberek egymással? Miért olyan nehéz kivárni a normális verziót?
2010. január 3., vasárnap
2010/1.
Először is B.U.É.K.! mindenkinek még egyszer!
Úgy néz ki az enyém lett az új év első bejegyzése:)
Ennek örömére új "rovatot" indítok itt a blogon, melynek címe: Az Év Nagy Kérdései.
Az első nagy kérdés: Miért szeretnek az emberek (és már nem csak a mamik) rámászni az előttük lévőre sorbanálláskor?
Úgy néz ki az enyém lett az új év első bejegyzése:)
Ennek örömére új "rovatot" indítok itt a blogon, melynek címe: Az Év Nagy Kérdései.
Az első nagy kérdés: Miért szeretnek az emberek (és már nem csak a mamik) rámászni az előttük lévőre sorbanálláskor?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)