kéjutazás

A héten elhagytam a "biztonságos" Budapestet, és kocsival hosszabb útra mentem. Cégesen.
Az útvonal? Reggel kocsival be a céghez, aztán fél 12-kor ki Ferihegyre, ott megvártam a kolleganőt, akivel mentem, és elindultunk. Zalaegerszegre.
Kb. négyre le is értünk. Fura volt, mert a beharangozott fokozott ellenőrzések miatt mindenki betartotta a sebességkorlátozásokat. Egy őrült se volt az M7-esen. Fura vagy fura? :-)
Szóval négytől kezdtünk neki a munkának a cégnél. Ott voltunk. Sokáig. Na meddig?
Éjfélig. Hogy érezzétek. Szuper volt. De legalább a szállás Egerszegen volt.

Reggel felkel, reggeli, irány Bóly (Pécs mellett van). Az is kb. 230 km. 4 óra. Minden 20 méteren útépítés, minden 15 km-en falu. Úgy hozzávetőleg. Szuper. :-S Dél körül odaértünk.

Este csak azért fejeztük be "már" fél nyolckor, mert a cég németei, ahol voltunk, nem akartak vacsora nélkül lefeküdni. Hálás voltam nekik. A szállásunk Mohácson volt. A Dunára nézett a szobánk, a szálloda vadiúj volt. És felannyiba került, mint Egerszegen. No comment.

Utána következő nap vissza Bólyra ugyanahhoz a céghez.
Beizzítottam a németeket ott, hogy jobb lesz, ha igyekeznek, nehogy lekéssék a gépüket, úgyhogy jobb lesz, ha elindulunk 1-kor. Ők elvitték a kolleganőmet a reptérre a kisbuszukkal (ugyanazzal a géppel mentek haza), én meg egyedül autóztam vissza Pestre. Két és fél óra alatt felértem, be a céghez. Ez nem rossz szerintem, és meg vagyok elégedve az új M6-ossal. :-) Persze valószínűleg az volt a nagy szerencsém, hogy még éppen megelőztem a nagy dugót az M0-áson.

Hát ez volt a mélyvíz. Most már talán nem fogok semmitől se félni. Az már biztos, hogy a harmadik óra után azért már mindig el voltam fáradva.