A nap zenéje: Jazz+Az: Gin, rum, sör, bor
2010. október 31., vasárnap
2010. október 29., péntek
Órán
Tegnap órán Endre beszámolt. Így: 5-6-7. Erre megkérdeztem Timit, hogy mi az az 5-6-7?Na mi? Lappangási idő!
(Volt még valami, de azt majd Pici_leány, mert én jól elfelejtettem.)
(Volt még valami, de azt majd Pici_leány, mert én jól elfelejtettem.)
2010. október 27., szerda
büszke
Büszke vagyok magamra.
Elmentem táncolni. Baden-Badenba. Társastáncos buliba. Két fiú istápolásába vett, egy amolyan kezdőszerű képződmény (de biztos egyébként haladó, csak bizonytalan), egy meg nagyon ügyi volt.
És én is egész ügyi voltam.
Láttam és táncoltam olyat, hogy "disco-fox". Ne is kérdezzétek.
Mikor megérkeztem, egy fiú megbabonázva nézte a swing-cipőmet. Öööö. Ja, és a két fiú majdhogynem kiröhögött a boogie-val. Nem nagyon hitték el, hogy olyan van. :-P
Hazafelé az egyik setét kanyarban (Baden-Baden "belvárosában", ha olyan egyáltalán van) a fényszóróm egy rókára vetült, aki ettől sarkon fordult, és visszament a fák közé. Láttam élőben rókát! Tök helyes volt! És még el se ütöttem. Igazi heppiend... :-)
Ja, és mivel mazsola vagyok, fizettem a parkolásért (legközelebb majd felmegyek az utcába, kikérdeztem a fiatalembereket, hogy mi a teendő). Parkolóház. Képzelhetitek. Kész voltam. De megcsináltam, és még csak meg se húztam a kocsit, fizettem is, meg minden. Öhh. Eseménydús este.
Most megyek zuhanyozni és aludni. Nektek is jóéjt!
Elmentem táncolni. Baden-Badenba. Társastáncos buliba. Két fiú istápolásába vett, egy amolyan kezdőszerű képződmény (de biztos egyébként haladó, csak bizonytalan), egy meg nagyon ügyi volt.
És én is egész ügyi voltam.
Láttam és táncoltam olyat, hogy "disco-fox". Ne is kérdezzétek.
Mikor megérkeztem, egy fiú megbabonázva nézte a swing-cipőmet. Öööö. Ja, és a két fiú majdhogynem kiröhögött a boogie-val. Nem nagyon hitték el, hogy olyan van. :-P
Hazafelé az egyik setét kanyarban (Baden-Baden "belvárosában", ha olyan egyáltalán van) a fényszóróm egy rókára vetült, aki ettől sarkon fordult, és visszament a fák közé. Láttam élőben rókát! Tök helyes volt! És még el se ütöttem. Igazi heppiend... :-)
Ja, és mivel mazsola vagyok, fizettem a parkolásért (legközelebb majd felmegyek az utcába, kikérdeztem a fiatalembereket, hogy mi a teendő). Parkolóház. Képzelhetitek. Kész voltam. De megcsináltam, és még csak meg se húztam a kocsit, fizettem is, meg minden. Öhh. Eseménydús este.
Most megyek zuhanyozni és aludni. Nektek is jóéjt!
2010. október 26., kedd
na
Na, ma délután/este meló után elmentem sétálni egy félórát, hazajöttem, sütöttem muffint Szerintem szar lett, de még csak azt láttam belőle, hogy beleragadt a formába, és cafrangokat kóstoltam, és hát izé. (értitek, cafrangokat... :-P). Otthon azért minden egyszerűbb volt... :-)
---
Update: egyáltalán nem szar. Enyhén fahéjas, mogyoródarabokkal. Megkenve ánizsos meggylekvárral. Hmmm. :-)
---
Update: egyáltalán nem szar. Enyhén fahéjas, mogyoródarabokkal. Megkenve ánizsos meggylekvárral. Hmmm. :-)
2010. október 25., hétfő
azóta
A múlt héten aztán kipakoltam szépen lassan mindent, meg szereztem magamnak USB-s Wifi-vevőt (mert csak így van net, nincs kábeles). Ez se volt egy egyszerű eset, de sebaj. Legalább voltam ezen a Shopping Cité nevű okádék helyen is. Ez egy bevásárlóközpont Baden-Baden peremén. Nincs benne semmi extra, viszont a Media Markt sem fogadta el a bankkártyáimat. Úgyhogy KP kellett fizetni, és utána egész héten számolgattam a lóvém, hogy legalább ebédet tudjak venni magamnak. A vacsorára nem volt gondom, Anya adott velem két nagy doboznyi kaját! :-)
Aztán a hétvégén szombaton kómába estem. Egész nap csak fetrengtem, meg alusztam, attól függetlenül, hogy az volt a nagy terv, hogy szombaton elmegyek táncolni. Nem mentem, annál is kevésbé, mert olyan iszonyatos térdfájásom volt, hogy azzal tuti nem is tudtam volna táncolni.
Aztán vasárnap tettre készen ébredtem. Sütöttem finom (!) rántottát magamnak, aztán felkerekedtem, és elmentem Freiburgba. Nem is volt rossz, de az biztos, hogy legközelebb a városlátogatásaimat max. szombaton kell megejtenem, mert vasárnap egyáltalán nincs mozgás, az egész hely ki van halva, egy bolt sincs nyitva, és különben is. Síri csönd és hullaszag. Na mindegy. Majd városba szombaton kell menjek, és vasárnap lehet túrázni (feltéve, hogy jó idő lesz...)
Freiburg egyébként jó hely nagyon, nekem tetszett, a kihaltság ellenére is. Szép. De odajutni nem a legegyszerűbb, és nem is olcsó. Legközelebb autóval kell menni, és kész. Kész. Ez van.
Ma meg meg kellett állapítanom, hogy most már hivatalosan is be vagyok fordulva. Még csak kedvem sincs sehova menni, nemhogy bármiért keresztbe tenni akármilyen fű- vagy szalmaszálakat. Remélem, még addig elmúlik ez a borzasztó kedvetlenség, míg itt vagyok, és valami életet csiholok itt magamnak, mert bár tényleg szuper az a tény, hogy végre egyedül lehetek "itthon", azaz meló után a lakásban, de ez nem természetes, hogy sehova nem járok meló után, csak max. kaját venni. Nem vall rám, és nem is esik jól, de közben meg nincs is kedvem semmihez. Ez határozottan rossz fejlemény...
Aztán a hétvégén szombaton kómába estem. Egész nap csak fetrengtem, meg alusztam, attól függetlenül, hogy az volt a nagy terv, hogy szombaton elmegyek táncolni. Nem mentem, annál is kevésbé, mert olyan iszonyatos térdfájásom volt, hogy azzal tuti nem is tudtam volna táncolni.
Aztán vasárnap tettre készen ébredtem. Sütöttem finom (!) rántottát magamnak, aztán felkerekedtem, és elmentem Freiburgba. Nem is volt rossz, de az biztos, hogy legközelebb a városlátogatásaimat max. szombaton kell megejtenem, mert vasárnap egyáltalán nincs mozgás, az egész hely ki van halva, egy bolt sincs nyitva, és különben is. Síri csönd és hullaszag. Na mindegy. Majd városba szombaton kell menjek, és vasárnap lehet túrázni (feltéve, hogy jó idő lesz...)
Freiburg egyébként jó hely nagyon, nekem tetszett, a kihaltság ellenére is. Szép. De odajutni nem a legegyszerűbb, és nem is olcsó. Legközelebb autóval kell menni, és kész. Kész. Ez van.
Ma meg meg kellett állapítanom, hogy most már hivatalosan is be vagyok fordulva. Még csak kedvem sincs sehova menni, nemhogy bármiért keresztbe tenni akármilyen fű- vagy szalmaszálakat. Remélem, még addig elmúlik ez a borzasztó kedvetlenség, míg itt vagyok, és valami életet csiholok itt magamnak, mert bár tényleg szuper az a tény, hogy végre egyedül lehetek "itthon", azaz meló után a lakásban, de ez nem természetes, hogy sehova nem járok meló után, csak max. kaját venni. Nem vall rám, és nem is esik jól, de közben meg nincs is kedvem semmihez. Ez határozottan rossz fejlemény...
múlt hétvége
Tehát. Múlt hétvége.
Pénteken szépen beültem a bérautóba, és elgurultam vele a frankfurti reptérig. Egészen odáig nem is volt gond. Az idő szar volt, de még elviselhető.
Aztán ott, már a reptéren, egy helyen elrontottam a sávot, úgyhogy bekerültem egy parkolóházba, ahonnan csak nem kis kínlódás árán tudtam szabadulni. Jó. Mindegy, túléltem, és végül le is adtam végre a hiperszuper, modern kütyüt (kis szürke VW Polo). Háhh.
A repülőút eseménytelenül telt, de a kapuig eljutni nem volt semmi. Valahogy minden összeesküdött aznap (és azóta is, de ezt csak csöndesen jegyzem meg). Mindegy. Végre otthon voltam. Bementem az irodába, elintéztem a papírokat, aztán elmentem haza. Ott lerogytam, ettem hazai kosztot és élveztem, hogy otthon lehetek (ahol mindent tudok, mi hol van, és minden az enyém, nem idegen...)
Szombaton felkeltem, elmentem a fodrászhoz, akivel megint jót dumáltunk, míg levágta a hajam, aztán elmentem az órában elemet cserélni, beszabadultam a Rossmann-ba, ahol jól ismert dolgok voltak, juhé, míg Anya jött, aztán még együtt elintéztünk ezt-azt. Ő közben megvette a közértes beszerzéseket nekem, hála istennek, úgyhogy ezután hazamentünk, és nekiálltam pakolni. És pakoltam. És pakoltam. És pakoltam.
Este aztán már csak TV-ztem, aztán mentem aludni, mert vasárnap keltem hatkor, pakoltam, pakoltam, reggeliztem is kicsit, aztán elindultam kb. 8 után valamivel, hogy felszedjem a főnökömet. Hogy hol? Valami Szabadság-hegyen vagy hol lakik, Mártonhegyi út, ha ez mond valamit. Blöe. Forgalom az egyáltalán nem volt, így vasárnap reggel, de szerencse, hogy volt navim, mert több helyen is elvétettem az utcát. De nyugodt voltam, mert tudtam, hogy kell lenni még lehetőségnek, hogy felmehessek a hegyre, nem is tévedtem. Na mindegy. Navi felvitt a hegyre, de enyhén leizzadtam kétszer-háromszor, mire megérkeztem. Ott fönt az utca kb. 35-40 fokban emelkedik, és kanyarog mint állat. Kösz. Enyhén pánikos voltam, mire felértem, de sebaj. Megtettem, elhoztam Burakot. Ő beszállt, és mutatta az utat az autópályára (így már egyszerűnek tűnt, lefelé a hegyről, bár kicsit úgy éreztem magam, hogy a kocsi orra mindjárt beleáll a földbe, vagy mint a hullámvasúton lefelé...
Aztán már eseménytelenül telt a nap. 10 körül éhes lettem, akkor megálltunk egy helyen, én átültem az anyósülésre, és ettem egy szendvicset, ezalatt Burak vezetett, hogy addig is haladjunk, aztán visszavettem a kormányt, és száguldottunk tovább. Végül egészen Németországig én vezettem (az első német pihenőig, ahol kajálni is lehetett). Burak ott megkajált (nekem volt még szendvicsem), aztán onnan már ő vezetett. Összesen olyan 6 órát vezettem, enyhén elfáradtam addigra. Az idő csak Ausztriában volt esős, de az sem nagyon. Az igazi ítéletidő Németországban jött, szerencsére akkor már nem én vezettem. De más baj is volt a német határtól. Dugó dugó hátán. Útépítések és balesetek miatt. Végig. A Salzburg-München, München-Stuttgart, Stuttgart-Karlsruhe, Karlsruhe-Bühl útvonalak voltak gázosak. Azaz végig. :-P
Végül aztán este fél 10-kor voltam kész a lakásba való felpakolással, akkor ültem le szusszanni. Burak elvitte magát a szállodájába, aztán én hazavezettem, aztán olyan 3,5 fordulóval felhoztam ide a cuccokat. Most már jó, van saját takaróm-párnám, meg itt vannak a téli ruháim, meg minden. :-) Ja, a számítógépem is.
Pénteken szépen beültem a bérautóba, és elgurultam vele a frankfurti reptérig. Egészen odáig nem is volt gond. Az idő szar volt, de még elviselhető.
Aztán ott, már a reptéren, egy helyen elrontottam a sávot, úgyhogy bekerültem egy parkolóházba, ahonnan csak nem kis kínlódás árán tudtam szabadulni. Jó. Mindegy, túléltem, és végül le is adtam végre a hiperszuper, modern kütyüt (kis szürke VW Polo). Háhh.
A repülőút eseménytelenül telt, de a kapuig eljutni nem volt semmi. Valahogy minden összeesküdött aznap (és azóta is, de ezt csak csöndesen jegyzem meg). Mindegy. Végre otthon voltam. Bementem az irodába, elintéztem a papírokat, aztán elmentem haza. Ott lerogytam, ettem hazai kosztot és élveztem, hogy otthon lehetek (ahol mindent tudok, mi hol van, és minden az enyém, nem idegen...)
Szombaton felkeltem, elmentem a fodrászhoz, akivel megint jót dumáltunk, míg levágta a hajam, aztán elmentem az órában elemet cserélni, beszabadultam a Rossmann-ba, ahol jól ismert dolgok voltak, juhé, míg Anya jött, aztán még együtt elintéztünk ezt-azt. Ő közben megvette a közértes beszerzéseket nekem, hála istennek, úgyhogy ezután hazamentünk, és nekiálltam pakolni. És pakoltam. És pakoltam. És pakoltam.
Este aztán már csak TV-ztem, aztán mentem aludni, mert vasárnap keltem hatkor, pakoltam, pakoltam, reggeliztem is kicsit, aztán elindultam kb. 8 után valamivel, hogy felszedjem a főnökömet. Hogy hol? Valami Szabadság-hegyen vagy hol lakik, Mártonhegyi út, ha ez mond valamit. Blöe. Forgalom az egyáltalán nem volt, így vasárnap reggel, de szerencse, hogy volt navim, mert több helyen is elvétettem az utcát. De nyugodt voltam, mert tudtam, hogy kell lenni még lehetőségnek, hogy felmehessek a hegyre, nem is tévedtem. Na mindegy. Navi felvitt a hegyre, de enyhén leizzadtam kétszer-háromszor, mire megérkeztem. Ott fönt az utca kb. 35-40 fokban emelkedik, és kanyarog mint állat. Kösz. Enyhén pánikos voltam, mire felértem, de sebaj. Megtettem, elhoztam Burakot. Ő beszállt, és mutatta az utat az autópályára (így már egyszerűnek tűnt, lefelé a hegyről, bár kicsit úgy éreztem magam, hogy a kocsi orra mindjárt beleáll a földbe, vagy mint a hullámvasúton lefelé...
Aztán már eseménytelenül telt a nap. 10 körül éhes lettem, akkor megálltunk egy helyen, én átültem az anyósülésre, és ettem egy szendvicset, ezalatt Burak vezetett, hogy addig is haladjunk, aztán visszavettem a kormányt, és száguldottunk tovább. Végül egészen Németországig én vezettem (az első német pihenőig, ahol kajálni is lehetett). Burak ott megkajált (nekem volt még szendvicsem), aztán onnan már ő vezetett. Összesen olyan 6 órát vezettem, enyhén elfáradtam addigra. Az idő csak Ausztriában volt esős, de az sem nagyon. Az igazi ítéletidő Németországban jött, szerencsére akkor már nem én vezettem. De más baj is volt a német határtól. Dugó dugó hátán. Útépítések és balesetek miatt. Végig. A Salzburg-München, München-Stuttgart, Stuttgart-Karlsruhe, Karlsruhe-Bühl útvonalak voltak gázosak. Azaz végig. :-P
Végül aztán este fél 10-kor voltam kész a lakásba való felpakolással, akkor ültem le szusszanni. Burak elvitte magát a szállodájába, aztán én hazavezettem, aztán olyan 3,5 fordulóval felhoztam ide a cuccokat. Most már jó, van saját takaróm-párnám, meg itt vannak a téli ruháim, meg minden. :-) Ja, a számítógépem is.
Gyors összefoglalás
A múlt hét zenéje...
Queen: I'm Going Slightly Mad
és a tegnapé:
Gina G - Ooh Ahh... Just A Little Bit
Queen: I'm Going Slightly Mad
és a tegnapé:
Gina G - Ooh Ahh... Just A Little Bit
2010. október 23., szombat
We'll Make Hay As The Sun Shines
Az előző poszthoz kapcsolódóan - A nap zenéje: Billy Merrin - We'll Make Hay As The Sun Shines
2010. október 20., szerda
közkívánatra
Közkívánatra poszt. Megérkeztem. Most csak röviden. Hosszan majd akkor, ha lesz rendes netem. (azt várhatjátok, ha-ha! :-P)
Minden OK, túlélés kipipálva, számítógép is túlélte. Már csak netet kell csiholni és minden rendben lesz. Azon még dolgozom. Azért hiányzik, hogy nem volt hétvégém. Majd most.
És záros határidőn belül muszáj valamilyen tánclehetőséget találnom, különben totál befordulok (és azt Ti sem akarhatjátok...).
Minden OK, túlélés kipipálva, számítógép is túlélte. Már csak netet kell csiholni és minden rendben lesz. Azon még dolgozom. Azért hiányzik, hogy nem volt hétvégém. Majd most.
És záros határidőn belül muszáj valamilyen tánclehetőséget találnom, különben totál befordulok (és azt Ti sem akarhatjátok...).
2010. október 17., vasárnap
2010. október 16., szombat
2010. október 12., kedd
haza
Hétvégén jövök haza. De senki ne örüljön. Pénteken jövök, vasárnap indulok is vissza - kocsival. Szuper. Ez azt jelenti, hogy kihagyom a szombat estét - nektek jó táncolást meg szórakozást, HA indul valaki ;-) a versenyen, akkor messziről is drukk-drukk.
Ti is drukkoljatok, hogy éljen túl a hétvégét. Kicsit zsúfolt lesz. De sebaj.
Amúgy minden rendben. Ma már normális munkanapnak éreztem a napot - legalább a felét bosszankodva töltöttem! :-) Sok a meló, és még csak nem is tudjuk, hogy hol és hogy fogjunk hozzá, mert senki nem mondja, hogy most mi van. Ketten vagyunk a projektben beszerzési oldalról, vak vezet világtalant. :-) Amúgy amikor elkezdtünk arról beszélni, hogy akkor ide kéne jönni, mi a feladat, akkor úgy volt, hogy egyedül csinálok három platformot. Most a háromból kettőt csinálok, aminek mindkettőnek két verziója van. És enyémek a fontos alkatrészek. A másik fiú csinálja a darabszámilag kb. ugyanannyi egyéb csetreszt, és felvettek még egy embert a harmadik platformhoz. Kérdem én, ezek hogy gondolták, hogy én egyedül ezt mindent? Na sebaj. Nincs itt semmi gond. Majd valami lesz.
Amúgy múlt héten ablaknyitáskor megzavartam itt egy vadászó denevért, voltam a hétvégén Baden-Badenban, és felfedezem lassan a környéket, meg hogy mi hol van. És bármilyen jól össze is barátkoztam a bérautóval (not!), fene gondolta volna, de már várom a Töfivel való találkozást. Azért ez a kisautó nem annyira jó, benzines is, meg minden. De ez a minden nap autóvezetés gáz. És kezdem azt is érezni, hogy mintha még az átlagosnál is gyorsabban kezdem nyomni a németet. Ez már beteg, vagy beteg?
Amúgy minden rendben van még mindig. Kollegák segítőkészek, rendesek, kezdünk összerázódni. Házinéni még mindig jó fej (szinte anyám helyett anyám), és lakáska is jó.
Találkozni nem tudom, kivel mikor, de ezen a hétvégén nem hiszem. Esetleg péntek este, ha. Van valami péntek este?
Ti is drukkoljatok, hogy éljen túl a hétvégét. Kicsit zsúfolt lesz. De sebaj.
Amúgy minden rendben. Ma már normális munkanapnak éreztem a napot - legalább a felét bosszankodva töltöttem! :-) Sok a meló, és még csak nem is tudjuk, hogy hol és hogy fogjunk hozzá, mert senki nem mondja, hogy most mi van. Ketten vagyunk a projektben beszerzési oldalról, vak vezet világtalant. :-) Amúgy amikor elkezdtünk arról beszélni, hogy akkor ide kéne jönni, mi a feladat, akkor úgy volt, hogy egyedül csinálok három platformot. Most a háromból kettőt csinálok, aminek mindkettőnek két verziója van. És enyémek a fontos alkatrészek. A másik fiú csinálja a darabszámilag kb. ugyanannyi egyéb csetreszt, és felvettek még egy embert a harmadik platformhoz. Kérdem én, ezek hogy gondolták, hogy én egyedül ezt mindent? Na sebaj. Nincs itt semmi gond. Majd valami lesz.
Amúgy múlt héten ablaknyitáskor megzavartam itt egy vadászó denevért, voltam a hétvégén Baden-Badenban, és felfedezem lassan a környéket, meg hogy mi hol van. És bármilyen jól össze is barátkoztam a bérautóval (not!), fene gondolta volna, de már várom a Töfivel való találkozást. Azért ez a kisautó nem annyira jó, benzines is, meg minden. De ez a minden nap autóvezetés gáz. És kezdem azt is érezni, hogy mintha még az átlagosnál is gyorsabban kezdem nyomni a németet. Ez már beteg, vagy beteg?
Amúgy minden rendben van még mindig. Kollegák segítőkészek, rendesek, kezdünk összerázódni. Házinéni még mindig jó fej (szinte anyám helyett anyám), és lakáska is jó.
Találkozni nem tudom, kivel mikor, de ezen a hétvégén nem hiszem. Esetleg péntek este, ha. Van valami péntek este?
Érdekes
Az ember lánya néhanapján felvesz egy szoknyát, és egyből előreengedik a villamoson, az ellenőr meg jó utat kíván. (És ma - még - senki sem lökött föl)
2010. október 10., vasárnap
2010. október 9., szombat
2010. október 5., kedd
Nyugalom
Ha izgulnátok. Messze vagyok a timföld átszakadástól. Itt minden rendben. Akit érdekel itt egy térkép, ezen látszik, hogy hol volt a szakadás. Én a térkép jobb szélénél dolgozom és onnan még keletebbre lakom.
Nagyobb térképre váltás
Nagyobb térképre váltás
2010. október 4., hétfő
hétvége és egyebek
Extrák az autóban, amikhez hozzá tudnék szokni: tolatóradar, fűtött visszapillantó tükrök.
Extrák az itt tartózkodásban, amikhez szintén hozzá tudnék szokni: csak az enyém a fürdőszoba! Csend van a lakásban. Nincs őrült forgalom az ablak alatt, a levegőt harapni lehet.
Extrák, amiket kihagynék: ha ablakot nyitok, bekukkant az élővilág. Nincs kád. Furák a ház zajai (de ehhez majd hozzászokom). Mindenhova csak autóval lehet menni.
Amúgy jó volt a hétvége. Szombaton felhős volt az idő, esett vagy csepergett, és hideg is volt Be voltam zárva. Ez se volt egyébként rossz, csak nem tesz jót a megerősödésemnek.
Vasárnap csodálatos idő volt, hasonlatos a péntekihez. Sütött a nap és kimondottan meleg volt. Meleg! Sütött a nap! Iiiilyen jó volt! :-) Délelőtt lebattyogtam a főútra meg a faluba (Sinzheim), hogy menézzem, mi van ott, de semmi kihagyhatatlan. Megszédültem a sok oxigéntől, úgyhogy ebéd előtt szundítottam egyet (mint a ledobott darab kő), ebéd után pedig fogtam magam, és felbattyogtam a hegyre.
Fremersberg, 524,6 méter magas, és egy a domboldalban cikk-cakk felfelé haladó lankás turistaút vezet fel. Kicsit kevesebb, mint 1,5 órába telt felsétálni, és kicsit több, mint egy órába lefelé. Remek idő volt, kicsit meg is izzadtam (éljen a méregtelenítés!), és meg is szomjaztam. (Apropó, szereznem kell egy félliteres üveget!) Úgyhogy fönt a vendéglőben ittam egy sört, felmásztam a kilátótoronyba, aztán lesétáltam. Jóóó volt! Éljen a jó idő és az erdő. Jó lenne az illatokat palackozni, és néha előhúzni (vagy még jobb! árusítani! :-))
El tudtam volna viselni még egy nap hétvégét, de ma már hétfő volt, úgyhogy menni kellett dolgozni. Az élet az kegyetlen. :-)
Extrák az itt tartózkodásban, amikhez szintén hozzá tudnék szokni: csak az enyém a fürdőszoba! Csend van a lakásban. Nincs őrült forgalom az ablak alatt, a levegőt harapni lehet.
Extrák, amiket kihagynék: ha ablakot nyitok, bekukkant az élővilág. Nincs kád. Furák a ház zajai (de ehhez majd hozzászokom). Mindenhova csak autóval lehet menni.
Amúgy jó volt a hétvége. Szombaton felhős volt az idő, esett vagy csepergett, és hideg is volt Be voltam zárva. Ez se volt egyébként rossz, csak nem tesz jót a megerősödésemnek.
Vasárnap csodálatos idő volt, hasonlatos a péntekihez. Sütött a nap és kimondottan meleg volt. Meleg! Sütött a nap! Iiiilyen jó volt! :-) Délelőtt lebattyogtam a főútra meg a faluba (Sinzheim), hogy menézzem, mi van ott, de semmi kihagyhatatlan. Megszédültem a sok oxigéntől, úgyhogy ebéd előtt szundítottam egyet (mint a ledobott darab kő), ebéd után pedig fogtam magam, és felbattyogtam a hegyre.
Fremersberg, 524,6 méter magas, és egy a domboldalban cikk-cakk felfelé haladó lankás turistaút vezet fel. Kicsit kevesebb, mint 1,5 órába telt felsétálni, és kicsit több, mint egy órába lefelé. Remek idő volt, kicsit meg is izzadtam (éljen a méregtelenítés!), és meg is szomjaztam. (Apropó, szereznem kell egy félliteres üveget!) Úgyhogy fönt a vendéglőben ittam egy sört, felmásztam a kilátótoronyba, aztán lesétáltam. Jóóó volt! Éljen a jó idő és az erdő. Jó lenne az illatokat palackozni, és néha előhúzni (vagy még jobb! árusítani! :-))
El tudtam volna viselni még egy nap hétvégét, de ma már hétfő volt, úgyhogy menni kellett dolgozni. Az élet az kegyetlen. :-)
2010. október 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)