ma

Egyrészt pénteken ünnepelte a jogosítványom a második születésnapját. Ünnepeljetek velem. Erre ittam.
Aztán tegnap volt a szakításunk egyéves érfordulója Gyurival. Mi már koccintottunk egy üdítővel erre mikor legutóbb otthon voltam, de ti is igyatok erre is.
Aztán minden mostanában születésnapos és diplomázott egészségére is igyatok! (ha már a Belgába sose tudok elmenni...)
És a hétvége egy ótvar szar volt. Tegnap szarul is voltam, és nem csak depis. Ma reggel is, de erőt vettem magamon, és elmentem itthonról, Heidelbergbe táncolni. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, és jól is éreztem magam, attól függetlenül, hogy a kinézett eredeti vonatot lekéstem (az egyetlen átszállás nélküli vonat ma... klassz), úgyhogy két átszállással mentem, hogy jó legyen, vasárnapi, tömött vonatokon. Lehet, hogy tényleg erőt kéne vennem magamon, és legközelebb nem vonattal menni... Na mindegy. Aztán odaértem, és táncikáltam, sokat, úgyhogy jó. Boogie-t is, egy idősebb pár pasiját kértem fel, az egyetlenek voltak, akik boogie-t nyomtak (legalábbis részben) Szuper volt! :-D
És volt ott egy izlandi csákó, a kedvemért még boogie-t is nyomott az utolsó táncunknál. Jó volt na. Azt hiszem, még egyszer fogok tudni menni, mert jövő hónapban valószínűleg akkor lesz, amikor otthon leszek. Mert miért ne. Ha egyáltalán lesz...
Sebaj, ez már csak így van. Az otthoni dolgokról mindről lemaradok, mert itt vagyok, amikor meg itt végre van valami, akkor otthon vagyok. Szuper.
Ja, és új-zélandi táncos ismerősök jönnek Európába. Addig lesznek Bécsben, mikorra én hazaérek, és ahogy én hazaérek, ők Freiburgba jönnek. Pont elkerüljük egymást. Ez nem fair. Na mindegy. Az élet az kegyetlen...