Na, ez is megvolt, újra felautóztam Durmersheim-ba a rockabilly-s bulik helyszínére, és megjelentem a soros koncerten. Igen jó volt. Az első banda valami német együttes volt. Akkor még úgy gondoltam, hogy jól szóltak. Aztán megjelent a második együttes, és lemosta őket a porondról. :-D
Volt egy basszusgitáros (lehet, hogy kettő), egy dobos, egy trombitás, egy szaxofonos. És akkor megjelent az énekes. Egy apró termetű girnyó kis alakot képzeljetek el, testre tapadós ingben, olyan apró, szűk kis nadrágban, mint a latintáncosok. Ejj, mondom, ez kész. És akkor elkezdett énekelni. Ez elmondhatatlan, ott kellett volna lenni. Akkora hangja volt a kiscsákónak, hogy kész. És egyébként egy táncfenomén volt (jó értelemben, de abszolút nem a férfias értelemben, hogy úgy mondjam.). Ezt nehéz elmondani, ott kellett volna lenni. :-)
A karlsruhe-i társaságból eljött a francia pár, úgyhogy az elején nem is voltam egyedül. :-) És táncoltam egy másik csókával is - kicsit túl munkás vele táncolni, de roptunk pár egészen jót, és meg se haltam bele! :-) Meg egy másik csajszival is találkoztam, akit amúgy Karlsruhe-ból koncertekről ismerek, vele is tök jót dumáltunk, már amennyire lehetett az ordító zenétől.
Jó volt na, aztán mikor úgy éreztem, hogy elfáradtam (fél egy körül), akkor visszaültem a kocsiba és hajrá. Megvettem ennek a csókának a CD-jét, egész jó, de a közelébe sem ér az élőshow-nak! De a kocsiban jól szólt, hogy el ne aludjak hazafelé! :-)
Ja, a neve Si Cranstoun. Egy kis ízelítő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)