Már nagyon régen nem olvastam klasszikus irodalmat, újat (amit még sosem olvastam) meg még régebben.
Most nekiszántam magam. Nem hosszú mű, inkább novella. Három történet, amit összeköt egy esemény. Öt ember, akik odavesztek egy rég inka híd leszakadásakor. Öt sors, amit összeköt ez a tragédia és a 18. századi limai élet belterjessége. Helyesbítek, a kerettörténettel együtt négy történet, és hat ember sorsa fonódik össze egy halálos keringőre.
Érdekes volt, mindenképpen, és Kosztolányi Dezső fordította, úgyhogy igényes volt a nyelvezete is. Manapság miért nem ilyen ékesszóló az irodalom és a műfordítás?
Ebből készült egy film nem is olyan régen. Elgondolni sem tudom, milyen unalmas lehet. Mert leírva, prózában ez a fajta pátosz még elmegy, de a történet maga nem érdekfeszítő és nem olyasmi, amit mindenképpen meg kellene filmesíteni. A legnagyobb része elmélkedés és háttér sztori. Érzelmek, de még inkább gondolatok. Ezt meg hogy filmesítik meg? Annak idején azt olvastam, hogy sztárparádé ide vagy oda, a film unalmas lett. Hát nem csoda. Unalmas alapanyagból a legritkább esetben készül izgalmas feldolgozás…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)