Julie és Julia (2009)

Na, hát a Julie és Julia című film jó volt. Nagyon. Zsófi, mióta emlegetted, azóta a szemem előtt lebegett, most végre meg is néztem. Jó volt.

A film utolsó két perce alatt egyszer csak mit látok. A félhomályosra állított lámpa fényében a krémszínű szőnyegen mászik valami fekete. De akkora, hogy filmnézés közben is feltűnt. Pók volt. Nyugi, van hepiend. Kinyírtam. De akkor is, ez már mindennek a teteje. Szombaton a faluba menet lefele egy sövény mögül nekem repült egy veréb. Mentségére legyen mondva, nem láthatott, de akkor is. NEKEMREPÜLT!!!
Gyuri szerint érzékem van ezekhez az állatos dolgokhoz. Háááát. A 15 centis lódarázs, a veréb, most ez, még Sinzheimban valamikor tavasszal éjjel felkeltem, gyújtottam villanyt és két cserebogár volt a szobában. Izé. Ezek az emberek nem ismerik a szúnyogháló fogalmát? Arról már nem is beszélve, hogy ez a lakás ugye itt van lent a ház aljában, kvázi mint egy pince vagy alagsor (persze nem az, csak az utca alatt van a domboldal, úgyhogy oda néz az erkélyajtó). A kukák itt vannak a levezető külső lépcső mellett. Van biokuka is. Imádnivaló, hogy mikor kinyitom a fürdőszobaablakot szellőzni, abban a biztos tudatban tehetem, hogy az a rengeteg muslica mind beszáll a lakásba (a nagy-nagy pókháló ellenére is, ami a lépcső alatt "nőtt").
Azt hiszem, haza akarok menni innen. Pedig még csak egy hete vagyok itt, és tudom is, hogy nemsokára megyek haza. Kicsit eltértem a tárgytól, de a szívem még mindig dübörög a nyomi pók miatt. De az is lehet, hogy az almabor is tehet róla. :-P