hétvégi kalandok

Péntek este meló után az volt a terv, hogy otthagyom a kocsit a vasútállomáson, és elbumlizok Stuttgartba. Este Burakéknál meghúzom magam, míg Bren végez a programjával, utána értem jön és jöhet a hétvége.

Úgyis át akartam ugrani hozzájuk a cuccal, amit hoztam nekik, úgyhogy ez szerencsésen jött ki.

Nagyon kellemes, beszélgetős estét töltöttünk együtt Burakkal és Susanne-val. Bren végül fél 12 kerül jelent meg…

Bren egy forgalmas kereszteződés felett lakik, alatta egy sörkert van, a metró 5 perc séta, és egy REWE szintén 5 perc a másik irányban. Tökéletes hely. A lakás két hálószobából áll, konyha, fürdő, nappali és étkező rész. Szép tágas. A lakáshoz tartozik még Bren macskája, akit Ausztráliából hozott magával. Mintha valami rémlene, hogy láttunk róla leírást a 101 Nagymacskában. Csodálatos szürke cirmos a bundája, és folyamatosan társalog. Nagyon aranyos, halk hangja van, kis hegyes fogai. De nem harap. Nem tudom, miért mondja mindig Bren, hogy Bubba a sátán macskája, velem nagyon kedvesen és jól nevelten viselkedett végig. Viszont a cicus rendszere úgy gondolja, hogy még mindig a déli féltekén van, úgyhogy erősen vedlik így a(z itteni) tél közeledtével. Macska ugrik egyet és szőrcsomók szállnak a levegőben. Hozzád dörgölőzik és neked egy jó nagy szürke gombolyag tapad a gatyádra vagy pulcsidra. A szőr a szádba és az orrodba száll. De olyan aranyos és gyönyörű macska, hogy nem lehet rá haragudni. Azért vannak neki perverziói. Szeret pl. a zuhanytálcából vizet lefetyelni. Ne is kérdezzétek… :-)

És a hétvégén tanúja voltam a macskamenta hatásának (catnip). Sosem gondoltam, hogy ilyen tényleg van, de a macsek totál begőzölt tőle. Hempergett, meg bolond módra játszott a játékaival, és enyhén nem volt képben szegény utána… Mennyit nevettünk rajta, jézus… :-)

Szombaton délelőtt besétáltunk a belvárosba (mert a belváros sétatávra van a lakástól!), és nézelődtünk, meg Bren intézte az ügyeit. Sajnos én is elcsábultam, vettem két könyvet. Egy angol nyelvűt és egy német nyelvűt. A németet terveztem, mert valaki ajánlotta, az angolt Bren javaslatára vettem meg. Majd kiderül, mikor olvasom el őket.

A délutáni program Maulbronn volt. A Maultasche otthona (az egy nagyon jó kaja, higgyétek el!). Maulbronn egyébként egy középkori kolostorkomplexum, ami köré a „város”, azaz a település valamikor az 1800-as években épült oda, amúgy csak földek és erdők voltak a környéken. A kolostor alapítása az 1100-as évekre tehető. Mindkét útitársam meg volt illetődve. Az egyik amerikai, a másik ausztrál. Az egyik sem ezer évre visszatekintő ország, úgyhogy nekik ez a hely egy merő álmélkodás (megjegyzem nekem is, pedig én hozzá vagyok szokva az ilyesmihez). Egész nap sütött a nap, tökéletes volt. Szép volt nagyon, és a vacsora teljesen megkoronázta a szép napot, bár nem volt egyszerű hozzájutni. Bementünk a komplexumhoz tartozó étterembe, hogy akkor mi most ennénk. El akartak minket zavarni, hogy majd jöjjünk vissza később. Én nem voltam akkor ott, épp az audio guide-okat adtam vissza. Mikor csatlakoztam Bren-ékhez ott álltak az étterem előterében teljes tanácstalanságban, majd belöktek az ajtón, hogy az én tökéletes németemmel juttassam be magunkat az étterembe. Először engem is el akartak zavarni, de aztán hogy hogy nem, a mufurc felszolgáló megszelídült, beengedett minket, sőt, még kedves is lett. Döbbenet! A Maultasche-n kívül ettünk még isteni Apfelstrudel-t vaníliafagyival. Az ilyen almásrétes szerűség. De milyen finom volt!

Vasárnap délelőtt punnyadtunk, aztán délután kimentünk a domboldalba sétálni (mert itt még erdő is van a közelben, és még Bren se tudott róla…). Este meg elballagtam haza, minden klappolt, az autót is megtaláltam. Teljesen meg vagyok egyébként elégedve magammal. De tényleg. Merthogy ezek az aberráltak itt Bühlben a P+R parkolót nem az állomás mellé rakták (valószínűleg mert nem lett volna rá ott hely), hanem a sínek túloldalára. Viszont ha nem itt születtél, vagy nem tudod, hogy ez van, sose találod meg. Mert hogy táblával nem jelölik a dolgot, az biztos. Először azt hittem, ott hagyhatom a kocsimat a bevásárló udvarnál, de sajnos az is fizetős lett volna két órán felüli tartózkodás esetén. Végül megkérdeztem valakit, aki irányba állított. Végső soron viszont az ösztöneimre hallgatva, teljesen egyedül találtam meg a parkolót. Bizony. Ügyes vagyok!