helyzetjelentés a hetedik napon

Na, voltam a kórházban kontrollon. A doktornő most is tüneményes volt. Az összes kérdésemet megválaszolta türelmesen, minden panaszra akár csak hasonlító megjegyzésnek utánajárt. Kitunkolta amit ki kellett, aztán másodszor is, meg bekrémezte, hogy jó legyen. Nem kellett szívni, gyakorlatilag szépen gyógyul, nem vérzik, és elvileg átjárhatók az üregek. Most várunk. A doktornő - most figyeljetek, dobpergés - visszarendelt kontrollra két hét múlva (nem akart lerázni, és figyelni akarja, hogy minden rendben van-e). Hö! Március 14-én ügyel, meló után benézhetek hozzá. :-)

Amúgy úgy néz ki, hogy az orrcseppek meg orrmosás meg orrolaj szükséges utókezelés mindenképpen, kb. fél évig. Akkor meglátjuk, vannak-e panaszok és beszélünk az orrsövényferdülésről, ha okoz bármit. Remélem, nem muszáj megcsinálni (azért mégiscsak még egy műtét), de értitek... Követni akarja a gyógyulást, hogy minden rendben van-e. Esetleg fél év után csináltatni egy CT-t, biztos ami biztos, hogy nem nőtt-e vissza polip vagy bármi (az orrcsepp arra való, hogy ne nőjön vissza a polip). Meg vagyok hatva.

Délután lementem az új körzeti orvosunkhoz. Az egész család átjött, miután nyáron a nem kezelés miatt olyan beteg voltam (és maradtam). Bepipultunk, és mind a négyen átjöttünk. Anya kikérdezte a szomszédokat, az alapján választottunk egy orvost itt a szomszédban, és úgy tűnik nagyon jól választottunk. Sokat kell nála várni, nem lehet időpontot kérni, de az ember megbocsátja neki. A család többi tagja is meg van tőle hatva. Mindenkit kivizsgált (akit kellett, főleg a szülőket), nem hitte el, mi volt korábban itt-ott. Vérvétel, ez-az. Hogy igaz-e, úgy van-e. Ha egy gyógyszer nem hatott írt másikat (és az hat), stb. Most megismerkedtem vele. Mivel hétfőn már leadtam a zárójelentést pontosan tudta, ki vagyok és mi ez (pedig személyesen még nem találkoztunk). Rendes volt, elmagyarázta a leletet laikusmódra, mondta, hogy szedjek vitamint mert le vagyok a betegség miatt fogyva (mondtam, hogy szedek és mit, akkor mondta, hogy akkor ő nem ír), kérdezte van-e még orrcseppem, mert ha nem lenne ő írt volna (a kórházi dokinő is kérdezte, döbbenet, hogy érzi az ember a törődést, de most tényleg). Közölte, hogy a gennyet ki kell szedni. Nem is tudnék vele jobban egyetérteni. Jól írta ki a betegácsit. Szombatra már képesnek írt ki, nyertem ezzel ugye két napnyi betegszabi státuszt az esetleges további betegállományokra idénre (15 nap után jön a szinte semmit sem fizető táppénz, ugye), ami remélem, nem kell majd de mégis. A másik doki mindig hétfőre írt ki képesre. Szóval új doki rendes volt nagyon.

Meg vagyok hatva. Lehet, hogy nem kéne, de meg vagyok hatva... :-)

Amúgy jól viseltem mindkét kiruccanást (bár délután aludtam a kettő között egyet, de miért ne! :-)). Hétfőn elkezdek dolgozni járni. Semmi ugrálás, de azért ülni egész nap már tudok. Bizony. Jó lesz!

UI: azt mondta a dokinő, hogy van esélye, hogy nem muszáj majd fájdalomcsillapítóval repülnöm a jövőben, mert lehetett a fájdalom emiatt (mert ugye a jobb oldallal 2000-ben nem csináltak semmit, most meg szépen megcsinálták azt is...)