Rock Bottoms 2012

A Rock Bottoms (ez a neve a lindy workshopnak)... magán hordozta a lindy workshop-ok összes jó és rossz tulajdonságát. A rosszakkal kezdem. Túlesek rajtuk és jöhet az ömlesztett élményhegy!

Itt is téma a szintek belövése (ki a haladó és ki nem), a nemek aránya (hogy egyenlő számú fiú legyen és lány) és hogy a meghirdetett szinteknek megfelelő legyen egyrészt a csoportösszetétel, másrészt a tananyag. Mert ugye, ha sok az alacsonyabb szintű, aki azt képzeli, hogy ő haladó, akkor a) nem lehet haladni, mert alapozni kell előbb, b) az ügyesebbek frusztrálódnak, mert se nem haladnak, se nem jó. Nem fokozom, mindenki érti, miről van szó.
A haladó szinten a legeslegelső óra maga volt a mennyország. Csak viszonylag ügyes fiúk voltak (eddig ez a csoport volt a legjobb szintű akármilyen workshop-on ahol voltam) és kb. egyenletes volt a tudásuk is. És, a fiú-lány arány is 1:1-hez volt. Ilyen se volt még.
Aztán a második órára átözönlött vagy 17 kezdő lány, hogy ők már haladók. Meg vagy 6 kezdő fiú. Na itt romlott el minden.
Így kb. minden második fiú után szünet volt, és csomót kellett állni. Ha meg végre fiúhoz jutottál, az vagy kirángatta a karodat, vagy letaposott, vagy szimplán rádesett. :-S

Ami még negatívum volt, az az átlagéletkor. Az emberek 70%-a 50+-os volt. És ez nem vicc. 27-en voltunk "young ones". Hehe. Ja, 300-ból.

Viszont, most jönnek a pozitívumok. A hely, ahol voltunk az egy nagy hotel. Ha kint esik, akkor is fedett helyen lehet minden termet és a szobákat is megközelíteni. A bulik is házon belül voltak. Minden egy helyen. Odakint meg potyoghatnak a cigánygyerekek.
Aztán a hangulat. Attól függetlenül, hogy mindenki "idős", leginkább azt mondanám rájuk, hogy "young at heart". Tiszta szertelen az egész társaság. Mindenki nagyon nyitott a másikra és a vicces dolgokra. Kedvesek egymással az emberek. Megy a hülyeség (abszolút jó értelemben). A szervezők "megközelíthetőek", hogy úgy mondjam. A hivatásos fotós MINDENKIT fotóz, nem csak a kemény magot vagy a  híres embereket. Mindenkit egyenrangúnak kezelnek, senkit sem "hagynak hátra". Csak ilyen nagy szavakkal tudom leírni a dolgot. Ez van. Tiszta lufis boldog érzés.

Aztán voltak táncos cipők. A végén nem nagyon volt olyan táncos, akinél nem volt új cipő/cipősdoboz távozáskor. Valaki ezt így kommentálta: "Cause that's what we do". Mármint hogy táncos cipőt veszünk. Ennyi. :-)

Az árban benne van a kaja, a szállás meg a bulik meg az oktatás. Erősen gondolkodom, hogy jövőre kevés órára megyek be és csak úgy lazázok egész nap... Más is csinálja ezt. :-) Már a hangulat miatt megéri odamenni.

Voltak emlékezetesen jó táncaim a kevés fiatal fiúval is, és emlékezetes beszélgetések és partnerek is. ;-) A fiatal lányok is rendben voltak egészen, és csomó bókot kaptam a kiejtésemre, pedig amikor megérkeztem Angliába még 100% amerikai akcentusom volt és asse tudtam, mit énekelnek a britek, mert szokni kellett. Egészen jól belejöttem. :-) Ja, egy csaj azt mondta, hogy a balboám olyan elegáns! Hogy nem tudja, mit csinálok a lábammal, de ő még ilyen elegánsat nem látott. Első bók a tánctudásomra lindy környezetben! Főleg hogy egy helyes fiatal lánytól jött (értitek... nem irigy, hanem megdicsér). :-D Lufis boldogság!!!

Egy csomó jó dolog volt. Nem is tudom, hol folytassam.
A szombati "fancy dress night", ami gyakorlatilag beöltözős, mint a farsang. Én nem szeretem a farsangot, de itt még akár én is úgy érzem, hogy jövőre be is öltözhetnék. Most az ABBA volt a téma. És remek dolgok voltak. Pl. volt egy csaj, aki páfránynak öltözött, és két fiú, az egyiknek a pólóján volt egy & jel, a másiknak meg egy nagy O. Ők voltak "Fernando". Meg ilyenek. Tök jó volt találgatni, ki melyik dal. :-)
A vasárnapi reggeli az papucsos-pizsamás. A pincérek az étteremben egészen fapofával bírták. Egészen. :-D És akkor ugye női hálóinges fiúk/férfiak garmadával. Pizsama, hajcsavarók, állatos mamusz, amit akartok.
Vasárnap reggeli előtt az étterem ajtajában az egyik ötvenes fazon mondja a másiknak:"A kosztümöm három órával azután érkezett meg a munkahelyemre, hogy elindultam pénteken. A hálóingemet meg otthon hagytam." Micsoda gondok. :-D

Mesélhetném napestig, de a lényeg, hogy ugyan szombat este történt velem az ominózus baleset, azért még így is remekül éreztem magam. Megyek jövőre is! Éljenek az angolok, meg a tenger, a fish&chips, Torquay, a lindy hop és a szikrázó napsütés meg a Primark!