Zürich - Opera

Tegnap a zürichi operaházat tekintettem meg, mivel itt is (épp úgy mint Pesten) némi fabatka ellenében megtekinthető.

Backstage vezetés, vagyis azoknak érdekes, akik még életükben nem látták, hogy mi történik a színfalak mögött. A csoport max. 25 fő, ami első hallásra kevés. Az időpont du. fél 3, ami egy színház életében az uborkaszezon kategória, kivéve, amikor díszletet kell cserélni.

A résztvevők rajtam kívül svájciak voltak (ezt könnyű megállapítani, amikor megszólalnak), a vezetőnk egy nyugdíjas balerina (50-60) volt, aki kevesebbet mesélt a házról, mint a saját balettos éveiről, és ez nekem vhol hiányzott. Alapból németül vagy svájciul megy a vezetés, nálunk svájciul, mert úgy gondoltam nem szólok, hogy a német talán jobb lenne, és a hölgy elég érthetően beszélt (nem a környékről származik, mint később elmondta). Amúgy kiderült, hogy a zürichi Opera sokáig egyben színház és hangversenyteremként is szolgált, de a 80-as, 90-es években mégiscsak szétszakadtak. Amúgy 18 hónap alatt épült 1890 és 91 között, miután a régi leégett. Szerintem szép teljesítmény az osztrákoktól (igen, ezt is ők építették). Amúgy 1100 férőhelyes, ami ha belegondolunk nem kicsi, és az oldalszárnyak, valamint a stúdiószínpad a 80-as években történt felújításnak köszönhetőek. Amúgy az Operaház cölöpökre épült, hogy ne tudja a Limmat (helyi folyó) elönteni minden tavasszal. (Mit ad Isten, itt a téli havazások mellett az sem meglepő, hogy tavasszal a folyók áradnak... és ezt a felújításkor sem felejtették el.)

No hát nagyjából ennyit az Operaházról, mert ennél többet nem sikerült megtudni az építészeti érdekességekről. Ehelyett megtekinthettük a díszletcsere és a kamera beállítások részleteit, ugyanis a tegnapi előadást a TV közvetítette, vagy fogja. Amúgy ami érdekes, hogy a székek még a földszinten is hátrafelé emelkednek, tehát nem az előtted lévő tarkóját nézed, és hogy a színpad elég kicsi, tehát nem mindegy hova ülsz, de még az erkélyen is el lehet lenni a 4. sorban is, ha nem oldalt kap az ember helyet. A székek ugyanis viszonylag mélyen vannak az erkélykabinokban, ez oldalról viszonylagos csőlátást eredményez, így a felirat se látszik. Ez van. Apropó: a feliratozás angolul és németül fut. Több mint dicséretes, és hasznos.

Ami jópofa volt, hogy lehetett kicsit beszélni a technikusokkal, kellékesekkel, sminkesekkel, parókakészítőkkel, be lehetett menni a raktárba és a jelmezekhez. Sajnos itt derült ki, hogy a 25 fő igenis sok, ugyanis ennyien nem férnek be egy kisebb helyiségbe, és a fent említett "mesterek" kicsi helyeken szoktak dolgozni. És ez Zürichben sincs másképp. A parókáshoz talán 10-en be is jutottunk, tehát aki nem a csoport elején megy, az nem hall semmit, és csak áll a folyosón egész végig. Annak meg nincs sok értelme szerintem.

Összességében nekem azért tetszett, fel tudtam mérni kicsit, hogy ha mennék, akkor hova ülnék, és hogy melyik előadáson kb. mire lehet számítani (a jelmezek sokat elárulnak..). Fényképezni nem akartam, mert rajtam kívül ez senkinek meg se fordult a fejében (ez szintén furcsa volt), így nincs fényképes illusztráció, és a hangfelvétel meg elég zajos a pakolás miatt, ami a háttérben ment. Addig maradnak a madarak a partról.

Ha minden jól megy, akkor 19-én meg irány Genf és a CERN. Drukkoljatok.