Fuji S2000HD

Nehéz döntés volt, de megszületett. Végül kiválasztottam melyik gépet fényképezőgépet fogom venni. Nehéz döntés volt.

Alapvetően erre a manőverre összességében volt egy elképzelt összeghatár, ez pedig a 80 000 forint. Ennek oka igen egyszerű, ha 5 évvel ezelőtt a Fuji S5x00 gépeket 60 000 körül lehetett kapni, úgy, hogy azokon akkoriban volt egy tisztességes optika, akkor ma kb. ezért a pénzért azonos kategóriás gépet kell tudjak venni. Vagyis egy olyan gépet, ami tudásban több az egyszerű gépeknél, a lehető legtöbb dolgot lehet manuálisan állítani, mégis megvan rajta a legalapvetőbb automata funkciókészlet. Ezen túl szempont volt még a kezelhetőség és hogy olyan gépet találjak, amihez saját aksi van, mert így megspórolhatom a ceruza aksikkal való vesződséget.

A listán rengeteg gép volt és mégis, valahogy mindegyik valahol elvérzett. Például a legtanulságosabb elvérzése a Nikonnak volt, akinek az L100-asán egyszerűen semmit nem lehet beállítani kézzel. A menüt kb. 2 perc alatt átnéztem és ezzel a gépről én le is tettem. Ez egyébként egybe esett Jane és Benbe ajánlásával. A gép egy halott ügylet, pláne 60 000-ért.

Másik tanulságos bukás a Nikon P90-ese. Ő tipikusan az a gép, ami rengeteg dolgot tud, de tényleg. Nagyon csábító gép, csak rá van rakva egy 26x-os optika, ami alapvetően nem lenne gond, ha nem torzítana, mindezt laza 100 000-ért. Hasonló gondokkal küzd az Olympus SP-590UZ is. Ez is ún. Ultrazoomos gép. Nem igazán tudom, miért jó ez.

Végül amúgy a listán két gép maradt: A Sony DSC-H50 és a Fuji S2000HD, mely a már említett Fuji S szériájának utolsó előtti darabja. Azért nem utolsó, mert a legeslegújabb nem jött még be hozzánk.

A Sony-ról annyit mondanék, hogy sokat tud, de alapvetően amivel telepakolták az "eye-candy". És itt érünk el a Sony nagy bökkenőjéhez. 80 000-ért adnak egy olyan gépet, ami a Fuji S2000HD-vel szinte azonos alapképességű. Két előnye a saját aksi és a kihajtható kijelző, hátránya a Memory Stick kártya, a kicsit körülményes menürendszer és az ár.

Ehhez képest a Fuji S2000HD a mosolyfelismerés és egyéb extráktól eltekintve hozza a kötelezőt. A gép kialakítása egy az egyben megegyezik az elődökével. Kényelmes fogni és a zoom karocska használata szerintem már régen is zseniális ötlet volt, ehhez képest a legtöbb gépen még ma is w és t gombokat nyomkodhatsz. Memóriakártyában a Fuji szerencsére letett az XD, meg a CF kártyák használatáról és a mindenki által egyébként használt SD/SDHC formátumokra állt át. A gép képességei az elődökhöz képest főként a sorozat és videófelvétel terén javultak és megjegyezném nem csökkentek. A gép kezelőszervei maradtak lényegében azonosak a széria előző elemek kezelőszerveivel. Az ár pedig mindössze 56 000. A választás már itt is egyértelmű kellett volna legyen, de amikor a Sony boltban közölték, hogy a H50 kifutó széria és az utolsó darabjukat tartom a kezemben, akkor sajnos rájöttem, hogy ez egy szanálandó gép.

Íme pár kép a gépről amit vettem:

És akkor most egy kis utólagos értékelés. A Fuji nagyon klassz gépet rakott össze. A makró módok egyszerűen szuperül működnek, ebben ráver a régiekre egyértelműen. A képstabilizátor jó minőségű, ebben nem ér fel a Sonyhoz, nem is kell neki. Egy átlag felhasználó számára ez már bőségesen elég. És végül egy megjegyzés: azért egy picit keserédes győzelem ez. Két okból is. Az egyik, hogy 5 év alatt nem hiszem el, hogy a fényképezőgép gyártók nem voltak képesek felmutatni ebben az árkategóriában semmit. Siralmas, hogy minden gép rendelkezik valami hibával. A másik megjegyzés, hogy a Samsung nem egy tipikus fényképezőgép gyártó vállalat. Mégis sikerült nekik összepakolni a WB500-at, ami akkumulátoros és paramétereiben szinte teljesen egyezik az S2000HD-vel. Utólag meggondolva, lehet, hogy ezt is meg kellett volna néznem, viszont még így is biztos vagyok benne, hogy jó választással éltem!