A nap másik zenéje: Nina Simone - Do I Move You
2010. február 27., szombat
2010. február 26., péntek
Kire szavazzak?
Ezt most komolyan kérdem. Ritkán politizálok blogon, most mégis ez következik. Nézzük mik a lehetőségeim:
- Van nekünk ilyen narancs pártunk. Ők igazából nem egy, hanem két párt, mi most elsőre a tősgyökeres naranccsal foglalkozunk. A magyar naranccsal. Ezzel a kicsit fanyar pártal, mely egyetlen nagy populista testet képezve a hatalmas tömegbázisra alapoz. Megpróbáltam megkeresni a választási programjukat, de csak egy remekbe szabott flash animációt találtam, amin az volt rajta, hogy a piroskák elkúrták, mi meg majd rendbe rakjuk. Ezt már egy ideje hallgatjuk. Kérdezem: Hogyan? Koncepciót akarok látni. Ha valaki megtalálja a programjuk, melyben valami koncepció van, kérem K-ommentbe küldje be. Vagy ez a flash animált prospektus lenne a program?
Mit nehezményezek még? Egy párt, mely nevében azt szajkózza, hogy "Fiatal", az igencsak rég óta, ugyan azzal a kissé öregedő frontemberrel áll ki az emberek elé. Másrészről a demokrácia tudtommal több egyedi hangot is megenged, mégis valamiért nem nagyon hallok másik egyedi hangot. Vagy hallok?
- Rögtön vegyük a másik narancsos pártot is. Ők vallási alapon próbálnak közösségbe tömörülni és azt hiszem ez az eszmény valóban egy és oszthatatlan. Annyira elkülönülő entitást és politikát folytatnak a másik narancsos párttól, hogy az "Itt az idő!" feliratú plakátra rá se fért a logójuk. Halk megjegyzés, hogy nekik emberi formában olvasható és emészthető programjuk van. Nagyon sok helyen nem találni benne konkrét megoldást, de megmutatja, hogy milyen problémákat látnak a pártban ülők és mikre akarnak megoldást találni. Ez előremutatás.
Attól még nem értem, hogy miért nem lehet önálló arccal szerepelni, még akkor is, ha számomra visszataszító a gondolat, hogy az "egyház", mely "adományokból" (legyen ez kényszerű, vagy önkéntes) élő szervezet bele akar szólni a világ ilyenfélefajta forgásába.
- És akkor nézzük meg a másik oldalt is, a piroskákat. A piroskás párt programját sikerült megtalálnom. Keresni kellett. Ez rossz. További rossz, hogy ez a párt, amelyik jelenleg hatalmon van, azt próbálja elhitetni velünk, hogy vissza tudja adni a munka értékét. A munkáét, amit jelenleg úgy becsülnek meg, hogy az egyik kollégám napi bérének 58%-át fizeti be adóba, amennyiben kiküldetésbe megy. Aha.
Mit nehezményezek még? Van néhány ígéret autópályákról, meg közösségi közlekedésről, lényegében semmi igazán konkrét, hogy ezt miként és hogyan és milyen forrásból. Említenek még hatalmas témákat, melyekben gyönyörű általánosítások hangzanak el. De még mindig nem látok koncepciót.
- Nézzük az oldalhajtást, a kis kék pártot. Léteznek még? Programjuk nincs. Bevallottan. Görcsösen küzdenek az életben maradásért és kulcsszerepük megtartása érdekében összeállítak a kicsi zöld párttal. Hűűű, most jobb kéne legyen? A párt holnapja alapján amúgy még csak okosabb se lettem. Kár rájuk többet vesztegetni.
- És akkor ezzel elérkeztünk a kicsi zöld párthoz. A program egyértelmű, jól látható helyen van. Hatalmas pirospont. A program szerkesztése egyszerű, ettől persze papírszagú, ellenben kevésbé hat remekbe szabott piárdarabnak, mint egy flash animáció. A dokumentum egyrészt ad egy történeti áttekintést, valamint próbálja a zöldikét elhelyezni a nagy hazai katyvasz politikai palettán. Hát, valami. Na mindegy. Megjelölt elvük/céljuk a liberális konzervativizmus, ami azt jelenti, ha ezt értelmezzük, hogy meg szeretnék tartani a jelenlegi szabadrabló rendszert. Mert a liberalizmus az a szabadságot jelöli meg, mint fő célt. A konzervativizmus pedig a jelenlegi állapot (a status quo) fenntartását. Jelenleg szabadrablás folyik ebben a nyamvadék országban, úgyhogy köszönöm, ebből nem feltétlen kérnék. Mellesleg ez csak egy hangzatos latin kifejezés, gondolták hátha nem értelmezi senki.
Ami azért is kár, mert ők legalább tudtak állítani egy olyan jelöltet, akinek ha politikai érzéke kevés, gazdasági érzéke annál több. Ezt mellesleg a programban végrehajtott kis fejtegetése is bizonyítja. A program másik jellegzetessége, hogy megmondja mihez akar hozzányúlni. A programban konkrét koncepciókat továbbra se kapunk, ellenben elképzelések már vannak és ez már valami.
Azonban aggodalmas, hogy egy olyan párt, amit a belső széthúzás, csatározások és egyéb intrikák vesznek körbe, alkalmas-e arra, hogy vezető pozícióba kerüljön.
- Nézzük azt a nagyonmagyart. A nagyonmagyar párt honlapja kultúrált, a program egyértelmű helyen van. Kisebb pirospont zöldikének, de ugyanekkora nekik. Ez a nagyoknál miért nincs így? Mellesleg a program iszonyatosan hosszú, majd 80 oldal. Ennyit nem lehet megemészteni.
Ettől függetlenül, ha az ember beleolvas nagyon is konkrét elképzelésekkel találkozik. Nehéz ezt kimondani, de így van. Azt nem mondom, hogy minden reális. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de elképzelés. Alapvetően a radikalizmust elutasítom. Alapvetően a nagyonmagyarkodást is elutasítom. Egyik sem túl jó dolog. Egyrészt nem érdekel, hogy ki mennyire magyar. Azt mindenki magában kell elrendezze, meg a népi hagyományörző rendezvényeken. Ez mondjuk lehet jobban eldönti. Na mindegy. A radikalizmust alapvetően nem kedvelem, mert hajlamos extremitásokra és az extremitások olykor csúnya dolgokba torkollnak.
Ettől független, még akkor is, ha radikális, ha nagyon magyar, legalább vették a fáradtságot, hogy kidolgozzanak valamit, ami konkrétumokat mutat, valamit, amihez tarthatják magukat, ami mint cél megmaradhat, ha a párt a parlamentbe jut.
Még ezt emésztem.
- Végül pedig jöjjön a járkálóemberkés zöldpárt. Úgy kezdődik, hogy kimondott program nincs. Hö. Aztán kiderül, hogy van. Hogy tulajdonképpen a kezdeményezések, meg célok, az lényegében fedi azt, hogy mit is akarnak ők elérni. Aztán a parasztember győzze megfejteni. Alapvető problémám, hogy a párt saját nevével áll legnagyobb konfliktusban, mert bár szerintük lehet más a politika, én már olvastam a kék párttal hadakozó aktivistákról, továbbá az is zavar engem, hogy egy ilyen választásra nem nyomták az orromba, hogy "NYE! Ezt gondoljuk, ez a programunk is, ezért jöttünk létre, lételemünk ez, mi ezért létezünk és születésünk óta először érezzük azt, hogy van célunk az életben!", stb.
Összefoglalás:
A nagyok szarnak bele. Úgy istenesen. A nagyok még egy rendes koncepciót is baftak elénk tárni, ami fáj. Ellenben egy kicsit a kisebbek felé kacsintgatva még meglepő dolgokat is találhatunk. Hogy kit válasszak? Még mindig nem tudom. Aki valami olyat mutatott fel, amiben bármi is van, ami azt mutatja, hogy az önös érdekek helyett végre a közérdek érvényesülne, azokkal mindig valami bökkenő van. Radikalizmus, széthúzás, arctalanság. Azokkal, akik meg nem mutattak fel semmit... Ők miért is vannak még versenyben?
U.i.:
Személyes megjegyzés a pártok honlapjához: Miért van, hogy minden pártnál csak az fontos kik a jelöltek?
- Van nekünk ilyen narancs pártunk. Ők igazából nem egy, hanem két párt, mi most elsőre a tősgyökeres naranccsal foglalkozunk. A magyar naranccsal. Ezzel a kicsit fanyar pártal, mely egyetlen nagy populista testet képezve a hatalmas tömegbázisra alapoz. Megpróbáltam megkeresni a választási programjukat, de csak egy remekbe szabott flash animációt találtam, amin az volt rajta, hogy a piroskák elkúrták, mi meg majd rendbe rakjuk. Ezt már egy ideje hallgatjuk. Kérdezem: Hogyan? Koncepciót akarok látni. Ha valaki megtalálja a programjuk, melyben valami koncepció van, kérem K-ommentbe küldje be. Vagy ez a flash animált prospektus lenne a program?
Mit nehezményezek még? Egy párt, mely nevében azt szajkózza, hogy "Fiatal", az igencsak rég óta, ugyan azzal a kissé öregedő frontemberrel áll ki az emberek elé. Másrészről a demokrácia tudtommal több egyedi hangot is megenged, mégis valamiért nem nagyon hallok másik egyedi hangot. Vagy hallok?
- Rögtön vegyük a másik narancsos pártot is. Ők vallási alapon próbálnak közösségbe tömörülni és azt hiszem ez az eszmény valóban egy és oszthatatlan. Annyira elkülönülő entitást és politikát folytatnak a másik narancsos párttól, hogy az "Itt az idő!" feliratú plakátra rá se fért a logójuk. Halk megjegyzés, hogy nekik emberi formában olvasható és emészthető programjuk van. Nagyon sok helyen nem találni benne konkrét megoldást, de megmutatja, hogy milyen problémákat látnak a pártban ülők és mikre akarnak megoldást találni. Ez előremutatás.
Attól még nem értem, hogy miért nem lehet önálló arccal szerepelni, még akkor is, ha számomra visszataszító a gondolat, hogy az "egyház", mely "adományokból" (legyen ez kényszerű, vagy önkéntes) élő szervezet bele akar szólni a világ ilyenfélefajta forgásába.
- És akkor nézzük meg a másik oldalt is, a piroskákat. A piroskás párt programját sikerült megtalálnom. Keresni kellett. Ez rossz. További rossz, hogy ez a párt, amelyik jelenleg hatalmon van, azt próbálja elhitetni velünk, hogy vissza tudja adni a munka értékét. A munkáét, amit jelenleg úgy becsülnek meg, hogy az egyik kollégám napi bérének 58%-át fizeti be adóba, amennyiben kiküldetésbe megy. Aha.
Mit nehezményezek még? Van néhány ígéret autópályákról, meg közösségi közlekedésről, lényegében semmi igazán konkrét, hogy ezt miként és hogyan és milyen forrásból. Említenek még hatalmas témákat, melyekben gyönyörű általánosítások hangzanak el. De még mindig nem látok koncepciót.
- Nézzük az oldalhajtást, a kis kék pártot. Léteznek még? Programjuk nincs. Bevallottan. Görcsösen küzdenek az életben maradásért és kulcsszerepük megtartása érdekében összeállítak a kicsi zöld párttal. Hűűű, most jobb kéne legyen? A párt holnapja alapján amúgy még csak okosabb se lettem. Kár rájuk többet vesztegetni.
- És akkor ezzel elérkeztünk a kicsi zöld párthoz. A program egyértelmű, jól látható helyen van. Hatalmas pirospont. A program szerkesztése egyszerű, ettől persze papírszagú, ellenben kevésbé hat remekbe szabott piárdarabnak, mint egy flash animáció. A dokumentum egyrészt ad egy történeti áttekintést, valamint próbálja a zöldikét elhelyezni a nagy hazai katyvasz politikai palettán. Hát, valami. Na mindegy. Megjelölt elvük/céljuk a liberális konzervativizmus, ami azt jelenti, ha ezt értelmezzük, hogy meg szeretnék tartani a jelenlegi szabadrabló rendszert. Mert a liberalizmus az a szabadságot jelöli meg, mint fő célt. A konzervativizmus pedig a jelenlegi állapot (a status quo) fenntartását. Jelenleg szabadrablás folyik ebben a nyamvadék országban, úgyhogy köszönöm, ebből nem feltétlen kérnék. Mellesleg ez csak egy hangzatos latin kifejezés, gondolták hátha nem értelmezi senki.
Ami azért is kár, mert ők legalább tudtak állítani egy olyan jelöltet, akinek ha politikai érzéke kevés, gazdasági érzéke annál több. Ezt mellesleg a programban végrehajtott kis fejtegetése is bizonyítja. A program másik jellegzetessége, hogy megmondja mihez akar hozzányúlni. A programban konkrét koncepciókat továbbra se kapunk, ellenben elképzelések már vannak és ez már valami.
Azonban aggodalmas, hogy egy olyan párt, amit a belső széthúzás, csatározások és egyéb intrikák vesznek körbe, alkalmas-e arra, hogy vezető pozícióba kerüljön.
- Nézzük azt a nagyonmagyart. A nagyonmagyar párt honlapja kultúrált, a program egyértelmű helyen van. Kisebb pirospont zöldikének, de ugyanekkora nekik. Ez a nagyoknál miért nincs így? Mellesleg a program iszonyatosan hosszú, majd 80 oldal. Ennyit nem lehet megemészteni.
Ettől függetlenül, ha az ember beleolvas nagyon is konkrét elképzelésekkel találkozik. Nehéz ezt kimondani, de így van. Azt nem mondom, hogy minden reális. Nem mondom, hogy egyetértek vele, de elképzelés. Alapvetően a radikalizmust elutasítom. Alapvetően a nagyonmagyarkodást is elutasítom. Egyik sem túl jó dolog. Egyrészt nem érdekel, hogy ki mennyire magyar. Azt mindenki magában kell elrendezze, meg a népi hagyományörző rendezvényeken. Ez mondjuk lehet jobban eldönti. Na mindegy. A radikalizmust alapvetően nem kedvelem, mert hajlamos extremitásokra és az extremitások olykor csúnya dolgokba torkollnak.
Ettől független, még akkor is, ha radikális, ha nagyon magyar, legalább vették a fáradtságot, hogy kidolgozzanak valamit, ami konkrétumokat mutat, valamit, amihez tarthatják magukat, ami mint cél megmaradhat, ha a párt a parlamentbe jut.
Még ezt emésztem.
- Végül pedig jöjjön a járkálóemberkés zöldpárt. Úgy kezdődik, hogy kimondott program nincs. Hö. Aztán kiderül, hogy van. Hogy tulajdonképpen a kezdeményezések, meg célok, az lényegében fedi azt, hogy mit is akarnak ők elérni. Aztán a parasztember győzze megfejteni. Alapvető problémám, hogy a párt saját nevével áll legnagyobb konfliktusban, mert bár szerintük lehet más a politika, én már olvastam a kék párttal hadakozó aktivistákról, továbbá az is zavar engem, hogy egy ilyen választásra nem nyomták az orromba, hogy "NYE! Ezt gondoljuk, ez a programunk is, ezért jöttünk létre, lételemünk ez, mi ezért létezünk és születésünk óta először érezzük azt, hogy van célunk az életben!", stb.
Összefoglalás:
A nagyok szarnak bele. Úgy istenesen. A nagyok még egy rendes koncepciót is baftak elénk tárni, ami fáj. Ellenben egy kicsit a kisebbek felé kacsintgatva még meglepő dolgokat is találhatunk. Hogy kit válasszak? Még mindig nem tudom. Aki valami olyat mutatott fel, amiben bármi is van, ami azt mutatja, hogy az önös érdekek helyett végre a közérdek érvényesülne, azokkal mindig valami bökkenő van. Radikalizmus, széthúzás, arctalanság. Azokkal, akik meg nem mutattak fel semmit... Ők miért is vannak még versenyben?
U.i.:
Személyes megjegyzés a pártok honlapjához: Miért van, hogy minden pártnál csak az fontos kik a jelöltek?
2010. február 20., szombat
Egyetem
Imádom, hogy olyan baromi kommunikatívak. Még a védésen is azt mondták nyáron lesz a diplomaosztó. Erre tegnap jön a levél: február 26. Fasza. Ezt nevezem igazi lelki békének.:S
2010. február 17., szerda
Tárgyalás/Előadás
A céges előadásokon három féle ember van:
- Akit érdekel az előadás
- Akit nem érdekel az előadás, de ott kell legyen
- Aki csak a kaja miatt jár.
2010. február 15., hétfő
Megöregedtem
Ma életemben először a következő történt velem a villamoson:
Lányzó (14-15 éves) feláll a Ferenc körútnál, rám néz és azt mondja: "Tessék leülni!"
Ugyanezen a villamoson később:
Épp haladunk át a Petőfi hídon. Nénike kinéz az ablakon a Dunára és megállapítja, hogy: "Gusztusos"
Lányzó (14-15 éves) feláll a Ferenc körútnál, rám néz és azt mondja: "Tessék leülni!"
Ugyanezen a villamoson később:
Épp haladunk át a Petőfi hídon. Nénike kinéz az ablakon a Dunára és megállapítja, hogy: "Gusztusos"
2010. február 14., vasárnap
2010. február 11., csütörtök
Hogy hívják?
- Hogy hívják angolul a kurvát?
- Bitch.
- És hogy hívják a kiskurvát?
- Bicske.
Úgyse fáj...
- Bitch.
- És hogy hívják a kiskurvát?
- Bicske.
Úgyse fáj...
2010. február 8., hétfő
2010. február 7., vasárnap
Farkasölő - A Szürke Kutyák fia
Ez kérem szépen, egy orosz fantasy-kalandfilm.
450 kemény magyar forintért vettem egy műszaki áruházban a DVD-t. Azzal a szándékkal, hogy egy jót röhögjek, mert ez biztos annyira rossz lesz, hogy az már jó.
Gyurinak is megmozgatta a fantáziáját, felhajtott nekem valami előzetest/beharangozót a youtube-on, és hát, az nem győzött meg a film minőségéről, bár úgy tűnt, az effektek rendben lesznek.
Elkezdtem nézni a filmet, és a legelső pillanattól kezdve tátott szájjal néztem végig. Rég volt, amikor utoljára végigizgultam egy filmet, az elejétől a végéig. Nagyon rég.
Ezt a csodát nézve klasszikusok jutottak eszembe. A Vörös Szonja, meg a Willow. Bizony. Ez nagy szó. A zenéje is igen jó volt, és tele volt számunkra is jól érthető dolgokkal, amivel azonosulni tudunk (most itt a magyar mondavilágra gondolok, őrdenevér, farkas, és ehhez hasonló jelképek, jóslatok, sámánok, varázslat, szellemek, sokistenhit, stb.)
Jó volt na.
A színészek is, a kosztümök is, a történet is (nem volt túl nyilvánvaló, és elég jól vezették a nézőt a megfelelő következtetések felé, szájbarágás nélkül). Nem voltak gagyik a harcjelenetek se, és a digitális trükkök is igen jók voltak. Néhol arra gondoltam, ezt tuti bábbal oldották meg, mert a mai CGI még nem tud ilyen élethű hollót :-), de ritkán jutott ez eszembe, csak néztem a filmet és kész. A fröcsögő vértől mondjuk eltekintettem volna, az néhol átcsapta a filmet a gagyiba, azért kár volt, de azon kívül minden NAGYON rendben volt.
Jól éreztem magam ez alatt a kicsit több, mint két óra alatt (a film 136 perces, de egy perccel sem rövidebb, vagy hosszabb, mint amit a történet megkíván).
Néha eszembe jutott azért a Gyűrűk Ura is, de szerintem egyáltalán nem akkora probléma ez, nem egy az egyben másoltak, csak hasonló eszközökkel éltek (kameramozgatás, tájbemutatás), és egy klasszikusból ötletet meríteni (főleg így) inkább tisztelgés, mint másolás.
450 kemény magyar forintért vettem egy műszaki áruházban a DVD-t. Azzal a szándékkal, hogy egy jót röhögjek, mert ez biztos annyira rossz lesz, hogy az már jó.
Gyurinak is megmozgatta a fantáziáját, felhajtott nekem valami előzetest/beharangozót a youtube-on, és hát, az nem győzött meg a film minőségéről, bár úgy tűnt, az effektek rendben lesznek.
Elkezdtem nézni a filmet, és a legelső pillanattól kezdve tátott szájjal néztem végig. Rég volt, amikor utoljára végigizgultam egy filmet, az elejétől a végéig. Nagyon rég.
Ezt a csodát nézve klasszikusok jutottak eszembe. A Vörös Szonja, meg a Willow. Bizony. Ez nagy szó. A zenéje is igen jó volt, és tele volt számunkra is jól érthető dolgokkal, amivel azonosulni tudunk (most itt a magyar mondavilágra gondolok, őrdenevér, farkas, és ehhez hasonló jelképek, jóslatok, sámánok, varázslat, szellemek, sokistenhit, stb.)
Jó volt na.
A színészek is, a kosztümök is, a történet is (nem volt túl nyilvánvaló, és elég jól vezették a nézőt a megfelelő következtetések felé, szájbarágás nélkül). Nem voltak gagyik a harcjelenetek se, és a digitális trükkök is igen jók voltak. Néhol arra gondoltam, ezt tuti bábbal oldották meg, mert a mai CGI még nem tud ilyen élethű hollót :-), de ritkán jutott ez eszembe, csak néztem a filmet és kész. A fröcsögő vértől mondjuk eltekintettem volna, az néhol átcsapta a filmet a gagyiba, azért kár volt, de azon kívül minden NAGYON rendben volt.
Jól éreztem magam ez alatt a kicsit több, mint két óra alatt (a film 136 perces, de egy perccel sem rövidebb, vagy hosszabb, mint amit a történet megkíván).
Néha eszembe jutott azért a Gyűrűk Ura is, de szerintem egyáltalán nem akkora probléma ez, nem egy az egyben másoltak, csak hasonló eszközökkel éltek (kameramozgatás, tájbemutatás), és egy klasszikusból ötletet meríteni (főleg így) inkább tisztelgés, mint másolás.
2010. február 6., szombat
Reszkess Ázsia, jövök!
Igen, a héten megvettem a repjegyeket.
Június 25-én indulok, és július 11-én érkezem. Pont hazaérek a szülinapomra. :-)
Ja, oda Kuala Lumpur, Kairón keresztül, vissza Szingapúrból, Londonon keresztül.
A program még nincs meg, majd arról is referálok később, ha meglesz!
Június 25-én indulok, és július 11-én érkezem. Pont hazaérek a szülinapomra. :-)
Ja, oda Kuala Lumpur, Kairón keresztül, vissza Szingapúrból, Londonon keresztül.
A program még nincs meg, majd arról is referálok később, ha meglesz!
Falra való
Még egy születésnapom alkalmával kaptam ezeket a plakátokat. Most végre eljutottam oda, hogy a szobám átrendezésével értelme is legyen kirakni őket. A szöveget tessék figyelni. Bizony. Remélem fáj.:P Remélem Bence felismered.:)
2010. február 5., péntek
Ipari kémkedés
Ma megtudtuk, hogy folyik a cégnél az ipari kémkedés. Ugye, ha egy terv érvénytelnné válik szanálni kell azt. (Le kell darálni.) Hát ez nálunk nem történik meg, mert Gábor inkább hazaviszi a gyereknek, hogy rajzolgasson a hátoldalára. Így az ipari kémkedésnek két fajtája alakult ki:
- A kukás a gyerek rajzait vadászva rakja össze az erőmű terveinek első revízióját.
- A gyerek a rajzot megfordítva megjegyzi a lap tartalmát és másnap az ovi-ban elújságolja a többieknek. Ilyen formán a többi gyereket szüleik és egyéb nagy cégek hallgatják ki csoki vagy testi fenyítés ellenében.
2010. február 4., csütörtök
Haverom barátnője
Van egy haverom. Ő minden szilveszterkor szakít az előző csajával és új nőt szerez magának. Többnyire ott helyben. Már most tudja kit fog felszedni idén Szilveszterkor. Bizony. Még van egy perverziója, minden barátnője Éva nevű. Igen. Így lehet, hogy a 2009-est Előző Évi-nek, a 2010-est Ez Évinek és a 2011-est Jövő Évinek hívják.:)
Remélem fáj:
a KM
Remélem fáj:
a KM
2010. február 2., kedd
A monitorom
Szóval amikor írtam a diplomát elhalt a monitorom. Határidő -> hardverhalál. Ez már természetes. Úgy döntöttem, hogy egy jó monitort fogok venni. Egy olyat, ami elég nagy és megfelel az igényeimnek. A választásom végül a LED háttérvilágítású BenQ G2222HDL-re esett. A képe gyönyörű és nem bántam meg.
Remélem tudok egy nappalit is lőni róla valamikor.
Windows 7 nyelvi csomag telepítése
Azok, akiknek Windows 7 Pro angol nyelvű telepítő jutott, azok bizony törik a fejük. Mert a Pro verzióban nem lehet nyelvi csomagokat telepíteni és az egyetemi campusban pedig amikor én szedtem a W7-em még csak angol változat volt. De le lehetett tölteni hozzá a nyelvi kiegészítő DVD-t és én csak néztem, hogy miért nem lehet telepíteni. Aztán kiderült, hogy jakérem azt csak Ultimate, meg Enterprise környezetben lehet. Aha.
De hát ezért vannak a hozzáértők, akik meghekkelik a Windows 7 Pro-t és megmondják, hogy kell. Álljon itt, hogyan kell nyelvi csomagot telepíteni W7 alá:
De hát ezért vannak a hozzáértők, akik meghekkelik a Windows 7 Pro-t és megmondják, hogy kell. Álljon itt, hogyan kell nyelvi csomagot telepíteni W7 alá:
- Lépj belépve egy rendszergazdai fiókkal
- Start gombra kattintasz és beírod, hogy CMD, majd ENTER-t ütsz
- CMD-be bepötyögöd, hogy
DISM /Online /Add-Package /PackagePath:(útvonal) - ugyanide, ha végzett bepötyögöd: bcdedit /set {current} locale hu-HU
- ugyanide, ha végzett bepötyögöd: bcdboot %WinDir% /l hu-HU
- Becsukod az ablakot és START gombra kattintva beírod, hogy REGEDIT
- A regeditben megkeresed az alábbi kulcsot:
HKEY_LOCAL_MACHINE\SYSTEM\CurrentControlSet\Control\MUI\UILanguages - Törlöd az en-US beállítást
- Újraindítod a masinát és boldog vagy:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)