lássuk

Lássuk csak, miről nem írtam ide augusztusban.

Az Alpokot Gyuri már kifejtette.

Vasárnap este 23:30-ra hazaértem. Hétfőn mentem tovább, Németországba. Körülnézni, mi is lesz a dolgom, meg hova is megyek. Bühl-be. Odafele este 11 után értem oda, visszafele meg szerdán nagyjából ugyanakkor haza. Majdnem két teljes napot tudtam ott tölteni. Megismertem egy csomó kulcsembert (aki majd a munkámhoz szükséges lesz), megtudtam egy csomó információt, és kiderítettem egy-két egyéb dolgot. Most már láttam a terméket, aminek az alkotórészeit be kell szereznem, tudok cikkszámokat, láttam alkatrészeket, meg is fogtam őket, és részt vettem egy projektmegbeszélésen is. Érdekes volt, bár a végére már úgy éreztem, egy teljes méhraj bulizik a fejemben. Visszafele meg majdnem lekéstem a vonatot. :-) De csak majdnem. Hazafele úton pedig (már a frankfurti reptéren) összebarátkoztam egy lánnyal, aki Freiburg-ban tanul orvosnak, kedves, aranyos, és Pesten keresztül ment haza. Názáretbe. Izraelbe. Ő egyébként arab anyanyelvű keresztény. Érdekes, mindenképpen! :-) Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és legkésőbb majd kint találkozni is fogunk – ha nem is akkor, amikor visszafele úton megint áthalad Pesten (és itt lesz pár napig várost nézni).

Aztán voltam Kwidzyn-ben is. Az is céges út volt. Gdansk-ba kellett repülnöm. Átszállással. München-en keresztül. Már el se indultunk időben, az osztrák légtér zsúfoltsága miatt. Lekéstem a csatlakozást. Sebaj. Értesítettem mindenkit, és utaztam tovább. Koppenhágán keresztül. A város felett megérkezéskor egy darab felhő sem volt – még a hullámok fodrozódását is lehetett látni. Őszintén mondom, nem nagyon láttam még ennél szebb látványt! Mocsaras szigetek, a nagy híd, elképesztő volt! És a skandináv pasik (a reptéren) sem nyújtottak utolsó látványt! :-) Este 10-re oda is értem Gdansk-ba, ahol kiderült, hogy az idióta német kolleganő törölte a megrendelt transzferemet, úgyhogy sima taxival kellett mennem egészen Kwidzyn-ig. Remek. Egy vagyonba került. Fél 12-re értem a hotelba. De legalább ez alatt a másfél óra alatt megtanultam a taxisofőrtől lengyelül számolni. Következő nap audit (reggel ettünk reggelit a szállodában, aztán kb. kettő-háromkor délután. Közben meg álltunk végig és auditáltunk. Szuper. Hétkor végeztünk, még este visszamentünk Gdansk-ba, mert a többiek gépe kora reggel ment, és kimentünk még vacsizni is, hogy még jobb legyen. Kb. kettőkor kerültem ágyba. Szuper. De! Következő reggel ráérősen felkeltem, megreggeliztem, összepakoltam, és irány Gdansk óvárosa. Gyönyörű volt! Mint a mesében! És vettem magamnak egy borostyán fülbevalót! :-) Nagyon sajnáltam, hogy el kellett jönnöm, mert olyan szép volt az idő is meg a hely is, de aztán amint a taxiba beültem a szállodánál eleredt az eső és zuhogott, mintha dézsából öntenék. Nem is volt olyan nagy baj, hogy el kellett jönni! Aztán hazafele nem késtem le a gépet és elértem a csatlakozást is. Csoda! Sőt, megint volt kaland. A München-Budapest járatra középső ülést kaptam. Elhelyezkedem, erre megáll a folyosón az ülés mellett egy kb. két és fél méteres germán isten, szőke hajjal. Mondom magamban: helló! Hát te ki vagy és mit akarsz? Hát ő beülni akart a belső ülésre. Hát beengedtem. Szép volt és izmos, a pólója hátán meg nagy betűkkel ki volt írva, hogy Deutschland. Épp visszaültem, mikor a folyosón megjelent a gyerek barna hajú klónja, és leült mellém a külső ülésre. Ehh. Enyhén kisebbségi komplexusom lett. Két hegy között üldögéltem ott mint egy törpe. OK. Megkérdeztem őket, nem akarnak-e egymás mellett ülni, de megnyugtattak, hogy nem. Aha, OK. Sebaj. Annyira mogorvák voltak, hogy nem mertem szóba állni velük, pedig érdekelt, hogy vajon mit sportolnak. Merthogy ez azért elég egyértelmű volt, hogy sportolók. Miután leszálltunk valaki megkérdezte őket, és kiderült. Vízilabda. Beszélgettek a csókával egy kicsit, hogy jöttek játszani, meg hogy jó-e a csapat (szegény barna hajú srác kijelentette, hogy szerinte igen… hááát, az ilyen kérdésre mit kell válaszolni? :-)). Akkor már én is merészkedtem rákérdezni, hogy játszanak-e a magyarokkal is. Mikor a barna srác (még ő volt a megközelíthetőbb) csak motyogott valamit meg bólintott, nem nagyon tudtam mit mondani erre, úgyhogy csak megveregettem a vállát. A gyerek amint volt egy kis luk az elhaladó emberek falában, felpattant és elhúzott. :-) Aztán ahogy kiértünk a fogadócsarnokba hangos röhögésben törtem ki. Az egész fogadócsarnok Vodafone-reklámmal volt kitapétázva, ami, mint tudjuk a magyar vízilabda-válogatott hivatalos szponzora. A bejárat fölött Szécsi Zoltán hatalmas plakátja, ijesztő védőpózban. Óhh, yess. :-)

Következő nap (augusztus 20.) hajnalban felkeltem, és utaztam Salzburg-ba. 6:45-re kellett kiérni az állomásra. Szerintetek? Viszont a három nap egészen jól sikerült. Salzburg jó hangulatú hely, és a társaság is rendben volt (ebben nem lehettem biztos, mert 3 embert egyáltalán nem ismertem azelőtt). De mivel Timinél nem volt lúdtalpbetét, egy csomó minden kimaradt. Nem baj, azért az idő jó volt, és jókat ettünk-ittunk.

Ezután már csak egy út volt hátra, egy kétnapos céges happening. Vác és Szatmárnémeti, cégaudit, hasonló paraméterekkel, mint a lengyelországi. Hajnalban reggeli, délután ebéd (kettőkor-háromkor), közte álldigálás, tébláb és végkimerülés. Mindkét nap. Első nap hétkor végeztünk, utána utaztunk még négy órát Romániáig. És második nap ugyanez (valamivel korábbi befejezéssel). Végül egészen jól, este kilencre hazaértem.

Ezután jött a következő reggel. Elmásztam a buszmegállóig, abba jól elfáradtam, úgyhogy rápihentem a metrón és akkor úgy el tudtam menni a metrótól a cégig. Szuper. Este elvonszoltam magam hastáncolni, utána meg összefutottam egy régi ismerőssel, akiről kiderült, hogy Újpesten lakik, úgyhogy még elmentem hozzájuk megnézni a lakást és dumálni. Megint későn értem haza. Sebaj. De azóta pihi-üzemmód van (nagyjából). A hétvégén csak dögöltem otthon (de jó volt!).

A héten szerdán koncertre megyek, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. Szombaton meg Gödör lesz (azt hiszem…).

Uff.

Képek a picasa-n megtekinthetők. :-)

gumicsizma

Most akkor tekintsünk el az ocelotmintás bélésszegélytől! :-P

új Sherlock Holmes a BBC-től

It is bloody brilliant!

Hernando's Hideaway / Steam Heat

Archie Bleyer - Hernando's Hideaway

Steam Heat - From The Pajama Game

Salzi

Jó utat a Salzburgba menőknek én léptem a Balatonra. Bye all!

All Poke 2

Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Nagyon köszönöm a résztvevőknek a nagyon jó hangulatú hétvégét.
Annyit még hozzátennék, hogy cipőügy: tipikus. Eső: szintén tipikus. Grapefruit-os likőr: elsőosztályú.
És még annyit is, hogy rég nevettem ennyit.
Meg hogy itt megtekinthetőek a képek.
Mikor megyünk legközelebb? :-)

Edith Piaf - Pink Martini - Je Ne Veux Pas Travailler

All poke 1

Megjártuk az Alpok egy kis részét. Bizony. Jártunk Berchtesgartenben. Korrekt kis rész. Fenn van a hegyekben, meg lenn a völgyekben. Ez földrajzi adottságainál fogva igencsak igen. Meg nem is. Szóval ott és akkor. Hétvégén. Voltunk.
Szállásunk a Hotel Garni volt Wilmbachklamm mellett Ramsauban. Wilmbachklamm az igazából a Wilmbach patak szurdoka. Klamm = szurdok. Németül tanulóknak. A Wilmbach a Ramsauer patakba ömlik. Mindkettő sebes folyású. A vendéglátónk Veronika, aki egy kedves hölgy. Szeptemberben fog életet adni gyermekének. A hely maga szép, kultúrált és tiszta. Ezen felül a reggeli svédasztalos, vagyis bőséges és ezért hálás köszönet. Amúgy a fogadó az a patak partján fekszik. Az én szobám az elsőn volt, a lányoké meg nem. De ők voltak felül.:) A másodikon. Aztán aztán...
Kiutazás a pénteki szaftos viharban történt, konkrétan fél órát álltunk a pálya mellett, mert jobb dolgunk nem volt. Látni nem lehetett, de hallani igen. Már az esőtől. Utána elindultunk és a tervezett negyed 4 helyett negyed 5-re értünk ki, ami éppen egy viharnyi szüttyögés meg ilyesmi. Utána toltunk egy alapos kis sétát a környéken, mert bár úgy tűnt, bármikor eshet, de nem esett, max szemerkélt, meg fújt. A séta a patak melletti kis úton vezetett Ramsauból egészen a St. Sebastian templomig. Térkép. Azon a betonút térképe van, amúgy mi a patak túloldalán mentünk. Közben sok szép részt láttunk, amiből képeslapfotó is lehetne, de az idő miatt nem lett. Aztán jól meg vacsiztunk a helyi kis étteremben, ahol a kiszolgálás kedves volt és a kaja is jó. Én egy négyhúsos micsodát ettem, míg Jane és Andi egy nemtudommit és egy cuccot. Bizony. Este punnyatagon megbeszéltük a másnapot, majd alvásra tértünk.
Második napon a második nap volt. Toltunk mi ott sok mindent, pl. esőt. Az eső miatti alternatív program első lépése egy pálinkafőző műhely volt. A hely neve talán Grässl Entzian. Az encián nevű virág gyökeréből készítik a pálinkát. Egy ingyenes kis videó után kóstolgatni lehet a mindenféle pálinkákat és lehet is venni belőlük.
Ezt követően besózódtunk és megnéztük a sóbarlangot. Az egy élmény kérem. A sóbarlang az igazából egy sóbánya, ami még ma is termel, de az első négy szintet, amin már nem bányásszák a sót átalakították "múzeum"/"élményparkká". Nem lövök le poénokat, de érdemes megnézni! Kap az ember kék uniformist. Attól lesz csak igazán igaz.
Ez után kerestünk egy kajáldát Königssee-ben. Azért ott, mert ott egy nagy tó. Hatalmas. És akkor ott van sok izé, aminél ehetsz meg ihatsz, meg nyalhatnál is fagyit, de azt mégse, mer nem. És akkor ott kerestünk valamit ami elég forgalmasnak és szimpinek tűnt és akkor felküldtek az emeletre, ahol nem volt senki és kicsit tojtak ránk. Aztán kaptunk kaját, ami volt izé, hal meg wurst. A hal állítólag jó volt, az izé ami tészta, szerintem ehető, a wurst viszont határozottan ízetlen volt. És drága. Evvan. A nap végére kellett valami értelmeset találni. Ezért kerestünk cipőt. Egyrészt Janenek, majd Andinak. Janenek, mert ő venni akart. Andinak, mert neki eltörött. Andi sikerrel járt, van piros topánkája. Az est fotónézegetéssel telt el. Meg alvással. Meg mással.
Harmadnapra megjött a fasza idő és végre sütött a nap. Hát megnéztük a Wilmbachklammot és jól beszurdokoltunk. Utána meg elmentünk Königssee-hez és átalhajóztunk Salet-be, amitől kb. 10 perc séta az Obersee tavacska. Ezt megkerültük és ettől jó volt. Akartunk enni a megkerült tó utáni hüttében, de egy hüttő helyünkben maradtunk, ugyanis ott aludtej és sör volt csak. A táj festői szépsége enyhítette éhségünk, amíg vissza nem értünk a Salet-i hüttéhez. Ott aztán jól beettünk és visszahajóztunk. Jane éppen lekéste a vonattyát, aki nem összekeverendő a honattyával. Mi meg jól utánamentünk... A vonatnak.
Aztán hazajöttünk. Aludtunk. Bizony.
Képek, hamarosan a Picasan. Adok majd linket.

Alpok

Most mi Gyurival három napra el. Kívánjatok szerencsét, hogy ne essen az eső egész hétvégén!

debreceni kaland

Volt ám kaland pénteken.

Leérek Debrecenbe, villamos az orrom előtt húz el, OK. Akkor vegyünk jegyet elővételben, hogy mindenkinek jó legyen.

Néni a pénztárban oda se bagózik, gumizgatja a műanyag tokokat, és különben is. Nem baj. Kivárom, időm van. Végre felnéz, megvehetem az egy szem villamosjegyemet, fizetek 500-assal, visszaad 250-et. Rendben. Kotrom ki a két százast és egy ötvenest a tányérból, mire az egyik százas egy kecses mozdulattal a peremen megbillenve becsusszan a tányér alá. Jjjjo. Hát ez kész. Sebaj. Mondom a néninek, mi történt, (kicsi voltam és naiv, vártam, hogy majd ad egy másik százast és műszak végén kikotorja a beesett százast), erre néni csak vállat von. Meg mondja, hogy próbáljam meg kiszedni (mert hát ugye az ablak az rá van ám építve erre a tányérra rendesen, szétszedni azt nem lehet, hogy érezze mindenki). Hát mondom, rendben, adjon célszerszámot. Ad is egy ollót.

Én ott hirgálom a százast a három centis porban, ami a tányér alatt leledzik, mire is jön egy fiatal csávó, hogy egy villamosjegy kéne neki. Mondom, kérjen csak, én most halászni próbálok. Aranyos volt, belelkesült, hogy segít. A mobiljával bevilágított, és a tányért felfeszegette, amennyire lehetett, hogy be tudjak nyúlni. Hát én ott próbálkoztam, próbálkoztam, és közben közöltem ott mindenkivel, hogy hát ez nagy kaland. Erre elneveti magát a pénztáros néni (mi a fene, tud mosolyogni), gyerek meg csak fogja nekem a tányért. Kéééész! :-)

Végül aztán hihetetlen mód (én voltam a legjobban meglepődve), sikerült kihalászni az ollóval a százast! Nem igaz, hogy velem mindig történik valami! :-)

idézet - ez mekkora! :-)

"Ha kiderül, hogy ez a bolygó egyáltalán senkinek sem kell, és csak úgy vaktában hozták létre, akkor orosz..."