Megjártuk az Alpok egy kis részét. Bizony. Jártunk Berchtesgartenben. Korrekt kis rész. Fenn van a hegyekben, meg lenn a völgyekben. Ez földrajzi adottságainál fogva igencsak igen. Meg nem is. Szóval ott és akkor. Hétvégén. Voltunk.
Szállásunk a Hotel Garni volt Wilmbachklamm mellett Ramsauban. Wilmbachklamm az igazából a Wilmbach patak szurdoka. Klamm = szurdok. Németül tanulóknak. A Wilmbach a Ramsauer patakba ömlik. Mindkettő sebes folyású. A vendéglátónk Veronika, aki egy kedves hölgy. Szeptemberben fog életet adni gyermekének. A hely maga szép, kultúrált és tiszta. Ezen felül a reggeli svédasztalos, vagyis bőséges és ezért hálás köszönet. Amúgy a fogadó az a patak partján fekszik. Az én szobám az elsőn volt, a lányoké meg nem. De ők voltak felül.:) A másodikon. Aztán aztán...
Kiutazás a pénteki szaftos viharban történt, konkrétan fél órát álltunk a pálya mellett, mert jobb dolgunk nem volt. Látni nem lehetett, de hallani igen. Már az esőtől. Utána elindultunk és a tervezett negyed 4 helyett negyed 5-re értünk ki, ami éppen egy viharnyi szüttyögés meg ilyesmi. Utána toltunk egy alapos kis sétát a környéken, mert bár úgy tűnt, bármikor eshet, de nem esett, max szemerkélt, meg fújt. A séta a patak melletti kis úton vezetett Ramsauból egészen a St. Sebastian templomig. Térkép. Azon a betonút térképe van, amúgy mi a patak túloldalán mentünk. Közben sok szép részt láttunk, amiből képeslapfotó is lehetne, de az idő miatt nem lett. Aztán jól meg vacsiztunk a helyi kis étteremben, ahol a kiszolgálás kedves volt és a kaja is jó. Én egy négyhúsos micsodát ettem, míg Jane és Andi egy nemtudommit és egy cuccot. Bizony. Este punnyatagon megbeszéltük a másnapot, majd alvásra tértünk.
Második napon a második nap volt. Toltunk mi ott sok mindent, pl. esőt. Az eső miatti alternatív program első lépése egy pálinkafőző műhely volt. A hely neve talán Grässl Entzian. Az encián nevű virág gyökeréből készítik a pálinkát. Egy ingyenes kis videó után kóstolgatni lehet a mindenféle pálinkákat és lehet is venni belőlük.
Ezt követően besózódtunk és megnéztük a sóbarlangot. Az egy élmény kérem. A sóbarlang az igazából egy sóbánya, ami még ma is termel, de az első négy szintet, amin már nem bányásszák a sót átalakították "múzeum"/"élményparkká". Nem lövök le poénokat, de érdemes megnézni! Kap az ember kék uniformist. Attól lesz csak igazán igaz.
Ez után kerestünk egy kajáldát Königssee-ben. Azért ott, mert ott egy nagy tó. Hatalmas. És akkor ott van sok izé, aminél ehetsz meg ihatsz, meg nyalhatnál is fagyit, de azt mégse, mer nem. És akkor ott kerestünk valamit ami elég forgalmasnak és szimpinek tűnt és akkor felküldtek az emeletre, ahol nem volt senki és kicsit tojtak ránk. Aztán kaptunk kaját, ami volt izé, hal meg wurst. A hal állítólag jó volt, az izé ami tészta, szerintem ehető, a wurst viszont határozottan ízetlen volt. És drága. Evvan. A nap végére kellett valami értelmeset találni. Ezért kerestünk cipőt. Egyrészt Janenek, majd Andinak. Janenek, mert ő venni akart. Andinak, mert neki eltörött. Andi sikerrel járt, van piros topánkája. Az est fotónézegetéssel telt el. Meg alvással. Meg mással.
Harmadnapra megjött a fasza idő és végre sütött a nap. Hát megnéztük a Wilmbachklammot és jól beszurdokoltunk. Utána meg elmentünk Königssee-hez és átalhajóztunk Salet-be, amitől kb. 10 perc séta az Obersee tavacska. Ezt megkerültük és ettől jó volt. Akartunk enni a megkerült tó utáni hüttében, de egy hüttő helyünkben maradtunk, ugyanis ott aludtej és sör volt csak. A táj festői szépsége enyhítette éhségünk, amíg vissza nem értünk a Salet-i hüttéhez. Ott aztán jól beettünk és visszahajóztunk. Jane éppen lekéste a vonattyát, aki nem összekeverendő a honattyával. Mi meg jól utánamentünk... A vonatnak.
Aztán hazajöttünk. Aludtunk. Bizony.
Képek, hamarosan a Picasan. Adok majd linket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)