Volt ám kaland pénteken.
Leérek Debrecenbe, villamos az orrom előtt húz el, OK. Akkor vegyünk jegyet elővételben, hogy mindenkinek jó legyen.
Néni a pénztárban oda se bagózik, gumizgatja a műanyag tokokat, és különben is. Nem baj. Kivárom, időm van. Végre felnéz, megvehetem az egy szem villamosjegyemet, fizetek 500-assal, visszaad 250-et. Rendben. Kotrom ki a két százast és egy ötvenest a tányérból, mire az egyik százas egy kecses mozdulattal a peremen megbillenve becsusszan a tányér alá. Jjjjo. Hát ez kész. Sebaj. Mondom a néninek, mi történt, (kicsi voltam és naiv, vártam, hogy majd ad egy másik százast és műszak végén kikotorja a beesett százast), erre néni csak vállat von. Meg mondja, hogy próbáljam meg kiszedni (mert hát ugye az ablak az rá van ám építve erre a tányérra rendesen, szétszedni azt nem lehet, hogy érezze mindenki). Hát mondom, rendben, adjon célszerszámot. Ad is egy ollót.
Én ott hirgálom a százast a három centis porban, ami a tányér alatt leledzik, mire is jön egy fiatal csávó, hogy egy villamosjegy kéne neki. Mondom, kérjen csak, én most halászni próbálok. Aranyos volt, belelkesült, hogy segít. A mobiljával bevilágított, és a tányért felfeszegette, amennyire lehetett, hogy be tudjak nyúlni. Hát én ott próbálkoztam, próbálkoztam, és közben közöltem ott mindenkivel, hogy hát ez nagy kaland. Erre elneveti magát a pénztáros néni (mi a fene, tud mosolyogni), gyerek meg csak fogja nekem a tányért. Kéééész! :-)
Végül aztán hihetetlen mód (én voltam a legjobban meglepődve), sikerült kihalászni az ollóval a százast! Nem igaz, hogy velem mindig történik valami! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)