büszke

Az vagyok magamra.
Ma új közértbe mentem (na nem volt egy nagy szám...). Esküszöm, otthon az összes Smatch kenterbe veri az összes közértet a környéken választékban, még a Tesco-méretűt is. Mi a fene??? A végén még kiderül, hogy Magyarország egy rothadó kapitalizmus...

Ami miatt viszont inkább büszke vagyok magamra, az az, hogy sikerült itthon leparkolni. De komolyan. Ez a bokoralagútba hajtsál be, és izgulj, hogy a sarok mögül előbukkan-e egy a helyeden álló személyautó, ez kész frász. Arról már nem is beszélve, ha a bunkója pont középen áll, és neked az alagútban hátrafelé kell beállni (emelkedő), amivel nem is lenne baj, de alagút fala ugye jobbkézről sövény. Tehát korlátoz a mozgásban. Ja, és mindenhol ilyen padkák vannak, hogy tudjuk, hogy mi a jó. És benga állat ott áll. Az lett volna a legviccesebb, ha kiderül, hogy be se fér a kocsi idióta, mit hajtod magad. De befér. Csak előbb kellett elkezdeni kanyarodni, meg egészen balra kellett húzódni, hogy a kocsi orra elférjen a sövénytől (vagy legalábbis az orrával eltúrja az ágakat és ne vigyem el a lámpát a fás szárakkal ;-)). Végül is sikerült úgy beállni, hogy se a kocsi orra nem súrolta a jobboldali sövényt, se nem törtem vagy húztam meg a benga Audit, úgyhogy well done!
Tessék rám büszkének lenni.

Még mindig remeg a mindenem. :-) Ne tudjátok meg, hányszor próbáltam meg, mire sikerült, de nem adtam fel! :-)

Most vacsi. Mert lehet attól is remegek, hogy éhenhalok! :-)