2012. december 1., szombat

A vásárlás és a kultúra

Helyi viszonylatban ez egy igen érdekes kombinációban létezik.

Voltam ma ugyanis piacon is, meg boltban is. Talán kezdjük a piaccal, hogy időrendben haladhassak. 

Szóval a piac az egyik, amiért érdemes elmenni Badenbe (jó, mindenért érdemes elmenni Badenbe, hiszen max. 10 perc utazással ott vagyok és Turgi belvárosáról nem sok mindent lehet elmondani, mert kb. 10 házból áll). Baden piaca ebben az évszakban viszonylag sok koszorú és örökzöld ág árussal büszkélkedik, de a helyi zöldségesek, mind a 2 sajtárus, levárosok, kenyérárusok, a gombaárus és a nyúl/csirkeárus is kint fagyoskodik. Közel se annyira jó piac, mint az erlangeni (habár van citromsárga színű sárgarépa), de lehet ez csak a decembernek köszönhető. Tavasszal visszatérünk rá. 
No de ami érdekes, hogy a svájciak a zöldségesnél sorba állnak, míg a többinél nem. Az összes többi eladó előtt csak úgy gyülekeznek, kis embergombócokat alkotva, és várják a sorukat. Ennek ellenére az eladók tudják, hogy ki ki után jött. Meglepő. Kicsit elkarattyolnak az emberrel (épp úgy, mint bármi más boltban), majd elköszön és odafordul a következőhöz. 

Nos, errefelé (és Svájcban általában) 2 üzletlánc van: Coop és Migros. Eddigi tapasztalat alapján Coopban az ember tisztítószert és egyéb nem étkezésre szánt anyagot vesz, Migros az igazi élelmiszer lelőhelye. Coop ugyan olcsóbb, de amit eladnak élelmiszer címszó alatt az otthoni Aldi minőséget közelíti meg, és ha az ember belegondol, hogy a drága és a drágább közül választhat, akkor szerintem az ár/érték arány dönt. Én inkább a finomabb, de drágább mellett döntöttem. 

Szóval bolt: először úgy voltam vele, hogy irány Migros, mert enni kell, és nem lehet mindent a piacról összekaparni, és gondoltam le kéne rakni a szatyrot, hogy mégse azzal kóricáljak. Az infópultnál közölték, hogy nyugodtan rakjam le oda a sarokba, ott nem zavarja őket. A pulton kívül egy ajtó mellett. Hmmm... de végülis semmi nem történt vele, szóval jó. Majd ugyanezt el akartam játszani a Coopban, de ott nem volt infópult. Tisztító (a helyiek úgy néz ki nagyon nem szeretnek ffi inget vasalni..), újságos, virágos: igen. Infópult: nem. Úgyhogy járkáltam, mint a tojós galamb, hogy most mi legyen, amikor a kasszákkal szemben felfedeztem egy sor nagyitáskát (tudjátok, a kis húzókásat). Csak úgy. Otthagyva. A vonatállomás és a buszpályaudvar közötti Coop előterében. Well... merész. De úgy voltam vele, hogy ha a helyi lakosság ilyen merész, akkor én is megpróbálom. Akinek épp az én dögnehéz táskám kell, ám vigye. Mikor 20 perc múlva visszaértem, még mindig ugyanúgy, ugyanott, ugyanazzal tartalommal várt rám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)