Hétfőn este elmentünk a Mythos-ba, ami egy "görög" étterem. Azért "görög", mert van román, meg olasz kaja is. Szóval ilyen nemzetközi. A pincér gárdát elég jól ismerjük, van két nagyon fasza pincér, már tudják, miket kérünk, rutinból. Most kivételesen egy pincércsaj jött kiszolgálni minket. Én grillezett virslit meg ilyesmit kértem, a kollégám görög salátát. Angolul. Ez ugye Greek salad. A csaj kétszer vissza is kérdezett, hogy Greek salad? Igen, az. Jó, elhúz.
Kihozzák a kaját, lerakják elém a virslit, meg az ilyesmiket, majd a kollégám elé a zöld salátát (Green salad). Mire feleszmélünk a csaj eltűnik. Hm. Kihívjuk újra, hogy na most akkor ezt tisztázzuk. Mi nem ezt kértük. Nem érti. Mondjuk neki: Hellász! Semmi. Végül bemegy megkérdezni egy kollégáját, majd mosolyogva kijön és közli, hogy aha, Grechaska-t kértünk. Hozza is a Grechaska-t és meg próbálja megértetni velünk, hogy ezt így kell kérni. Mindezt egy görög étteremben...
2010. július 30., péntek
2010. július 26., hétfő
igen
Most úgy tűnik, hogy lesz egy hét augusztusban amolyan "előlátogatás", és szeptember elején kezdődik a hosszabb távú tartózkodás.
Lesz talán egy bútorozott lakás, a többi részletet még nem tudom. Majd azt is mondom. Ha tudni fogom.
Lesz talán egy bútorozott lakás, a többi részletet még nem tudom. Majd azt is mondom. Ha tudni fogom.
2010. július 25., vasárnap
2010. július 24., szombat
SC2
Jövő héten jelenik meg az egyik legrégibb és legjobbnak kikiálltott stratégiai játék második része. Egy kis "megemlékezés" a közelgő eseményről:
2010. július 23., péntek
Közhírek
1. Augusztustól munkába állok:)
2. Szeptembertől kezdhetem a magyartanári mesterképzést Pesten:)
JUHÉÉÉ!!!
2. Szeptembertől kezdhetem a magyartanári mesterképzést Pesten:)
JUHÉÉÉ!!!
2010. július 22., csütörtök
képek
Haladok a képekkel - még feliratozni kell őket, de már lassan felkerülnek Picasa-ra.
_Némi statisztika:_
Készült 893 fotó (töröltem pár fölöslegeset vagy elmosódottat, tehát ez már a kvázi nettó darabszám).
Ebből 426 Malajziában, és 467 Szingapúrban készült.
673 fotót még a régi géppel csináltam, 220-at az újjal.
Kiválogattam továbbá egy 147 darabos "besztof"-ot, fukar kézzel. Malajzia: 64, Szingapúr: 61 kép.
Az arányok kiegyensúlyozottak! :-)
Tiltótáblák és feliratok: 22 darab.
_Némi statisztika:_
Készült 893 fotó (töröltem pár fölöslegeset vagy elmosódottat, tehát ez már a kvázi nettó darabszám).
Ebből 426 Malajziában, és 467 Szingapúrban készült.
673 fotót még a régi géppel csináltam, 220-at az újjal.
Kiválogattam továbbá egy 147 darabos "besztof"-ot, fukar kézzel. Malajzia: 64, Szingapúr: 61 kép.
Az arányok kiegyensúlyozottak! :-)
Tiltótáblák és feliratok: 22 darab.
2010. július 21., szerda
thai masszázs
Tegnap végre elszántam magam, és elmentem egy thai masszázsra. Óvatos duhaj voltam, a legrövidebb fajtát választottam, és a recepciós lány javaslatára nem a tradícionális thai masszázs fajtát, hanem az illóolajosat.
Ez a fél óra arra volt elég, hogy kigyúrja (nyomja, húzza, vonja) a hátamból a jó negyvenes thai néni a csomókat. Fájt is, és volt egy két olyan megmozdulása, hogy ha AZT a pontot még nyomja egy kicsit, hát én fennmaradok a gyúróágyon, de végül azért le tudtam szállni. :-) Jó volt. Illóolajjal (ilyen mentolos, kámforos akármivel) masszírozott, és erős volt a keze mint a fene. De jó volt. Viszonylag hamar abbahagytam az ugrálást (amit ő mellesleg kuncogással jutalmazott minden esetben), és mondom, néni nagyon ügyes volt. Ja, és beszélt magyarul.
A masszírozás végén pedig kiropogtatta a nyakam meg a gerincem, meg meghajtogatta a karom is. Bár láttam rajta, hogy ilyet (mármint mint az én karom, hosszú és vékony) még nem nagyon látott, nem is igazán értette, hogy ez a szerkezet akkor most hogy is működik, de végül is megtalálta a módját, hogy hogy tudja megnyújtani kicsit.
Úgy vettem észre, hogy a thai masszázs inkább nyújtás mint gyúrás. Húzza az izmokat, húzza a végtagokat. A legvégén volt kis arcmasszázs, nyakmasszázs, nyakhúzás, váll, fejbőr, és a gerincemet is kiropogtatta. Valahogy körém fonta magát, aztán magára csavart, hogy csak úgy ropogtam. Tudod, mint amikor kiropogtatod a gerinced, megcsavarodsz egyik oldalra, majd a másikra. Húzod amíg tudod. De tényleg a határig. Na ő még ugyanennyit csavart rajtam. Azt hittem, ott halok meg. De átkozottul jól esett, jól aludtam utána, és még ma is kicsit el vagyok tőle lazulva, amit a fene gondolt. Bár az is igaz, hogy már tegnap is fájt tőle a hátam (azért csak az, mert csak arra volt ideje), és reggel úgy ébredtem, mint aki gömbölyű köveket aludt hanyatt, de így estére már viszonylag el is múlt a fájdalom, és ha minden igaz, a csomók még nem tértek vissza.
Mindenképp megyek még, legközelebb már hosszabb időre. Hogy legyen teljes testes masszírozás. Elöl-hátul. :-P
Ez a fél óra arra volt elég, hogy kigyúrja (nyomja, húzza, vonja) a hátamból a jó negyvenes thai néni a csomókat. Fájt is, és volt egy két olyan megmozdulása, hogy ha AZT a pontot még nyomja egy kicsit, hát én fennmaradok a gyúróágyon, de végül azért le tudtam szállni. :-) Jó volt. Illóolajjal (ilyen mentolos, kámforos akármivel) masszírozott, és erős volt a keze mint a fene. De jó volt. Viszonylag hamar abbahagytam az ugrálást (amit ő mellesleg kuncogással jutalmazott minden esetben), és mondom, néni nagyon ügyes volt. Ja, és beszélt magyarul.
A masszírozás végén pedig kiropogtatta a nyakam meg a gerincem, meg meghajtogatta a karom is. Bár láttam rajta, hogy ilyet (mármint mint az én karom, hosszú és vékony) még nem nagyon látott, nem is igazán értette, hogy ez a szerkezet akkor most hogy is működik, de végül is megtalálta a módját, hogy hogy tudja megnyújtani kicsit.
Úgy vettem észre, hogy a thai masszázs inkább nyújtás mint gyúrás. Húzza az izmokat, húzza a végtagokat. A legvégén volt kis arcmasszázs, nyakmasszázs, nyakhúzás, váll, fejbőr, és a gerincemet is kiropogtatta. Valahogy körém fonta magát, aztán magára csavart, hogy csak úgy ropogtam. Tudod, mint amikor kiropogtatod a gerinced, megcsavarodsz egyik oldalra, majd a másikra. Húzod amíg tudod. De tényleg a határig. Na ő még ugyanennyit csavart rajtam. Azt hittem, ott halok meg. De átkozottul jól esett, jól aludtam utána, és még ma is kicsit el vagyok tőle lazulva, amit a fene gondolt. Bár az is igaz, hogy már tegnap is fájt tőle a hátam (azért csak az, mert csak arra volt ideje), és reggel úgy ébredtem, mint aki gömbölyű köveket aludt hanyatt, de így estére már viszonylag el is múlt a fájdalom, és ha minden igaz, a csomók még nem tértek vissza.
Mindenképp megyek még, legközelebb már hosszabb időre. Hogy legyen teljes testes masszírozás. Elöl-hátul. :-P
Bőrfejek (2008)
OK, ezer éve nem írtam filmélményről, ide meg talán még egyáltalán nem. De ez most nagyon jó volt. Úgy értem NAGYON jó!
Ja, bocs, volt a farkasos ZS-fantasy.
De ez most nem az.
Főszereplő George Clooney és Renee Zellweger. Mielőtt leültünk volna megnézni, mondtam Anyának, hogy a borítón csak Clooney és Zellweger szerepel, és azt írják, hogy két pasi verseng Zellweger kegyeiért. Szerinted akkor ki kapja meg a nőt a végén? :-P
De visszatérve a filmre, 1925-ben játszódik, a profi amerikai futball hajnalán, ebben a közegben. A lényeg az, hogy Clooney egy kiöregedett játékos, aki abból él, hogy jól összesározza magát a pályán amilyen gyakran csak tudja. Nagyjából. És aztán úgy alakul, hogy egy igazán menő játékost sikerül a lecsúszó csapatába leszerződtetnie. De nem is ez a lényeg, van ám itt történet meg minden. Nem egy őrületesen bonyolult sztori, de azért van, és bűbájos az is. A másik pasi, a fiatalabb menő játékos, háborús hős, na az egy nagy franc, igazi bájgúnár, de a szimpatikus fajtából, valahogy nem lehet nem kedvelni és még nem is csak azért, mert szép. Valami olyan bája van, hogy az durva. És ebben most nincs semmi irónia.
Az egész film baromi jó ízlésű, ami mindenképpen a javára írható. Olyan, mintha egy régi filmet látnál, a hőskorszakból, csak ezt most forgatták. Tele van szuper geggel, de egyik sem modern geg, ha értitek, mire célzok. A ruhák, a helyzetkomikum, a szövegek, minden a helyén. Minden. És a film simán leköt, az elejétől a végéig. Még Anya se aludt el rajta, pedig az elején arra kért, hogy ha elaludna, hagyjam szundikálni! :-P De nem! :-)
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ja, és Clooney rendezte. Éljen George Clooney. Azt hiszem, a Kecskebűvölős film miatt lettem igazi rajongója (útközben is ment az egyik este fent a Cameron Highlands-en! :-)), és ez a film csak megerősített ebben. És a többi (saját) filmjét még nem is láttam, de most úgy érzem, hogy kellene.
Ja, bocs, volt a farkasos ZS-fantasy.
De ez most nem az.
Főszereplő George Clooney és Renee Zellweger. Mielőtt leültünk volna megnézni, mondtam Anyának, hogy a borítón csak Clooney és Zellweger szerepel, és azt írják, hogy két pasi verseng Zellweger kegyeiért. Szerinted akkor ki kapja meg a nőt a végén? :-P
De visszatérve a filmre, 1925-ben játszódik, a profi amerikai futball hajnalán, ebben a közegben. A lényeg az, hogy Clooney egy kiöregedett játékos, aki abból él, hogy jól összesározza magát a pályán amilyen gyakran csak tudja. Nagyjából. És aztán úgy alakul, hogy egy igazán menő játékost sikerül a lecsúszó csapatába leszerződtetnie. De nem is ez a lényeg, van ám itt történet meg minden. Nem egy őrületesen bonyolult sztori, de azért van, és bűbájos az is. A másik pasi, a fiatalabb menő játékos, háborús hős, na az egy nagy franc, igazi bájgúnár, de a szimpatikus fajtából, valahogy nem lehet nem kedvelni és még nem is csak azért, mert szép. Valami olyan bája van, hogy az durva. És ebben most nincs semmi irónia.
Az egész film baromi jó ízlésű, ami mindenképpen a javára írható. Olyan, mintha egy régi filmet látnál, a hőskorszakból, csak ezt most forgatták. Tele van szuper geggel, de egyik sem modern geg, ha értitek, mire célzok. A ruhák, a helyzetkomikum, a szövegek, minden a helyén. Minden. És a film simán leköt, az elejétől a végéig. Még Anya se aludt el rajta, pedig az elején arra kért, hogy ha elaludna, hagyjam szundikálni! :-P De nem! :-)
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ja, és Clooney rendezte. Éljen George Clooney. Azt hiszem, a Kecskebűvölős film miatt lettem igazi rajongója (útközben is ment az egyik este fent a Cameron Highlands-en! :-)), és ez a film csak megerősített ebben. És a többi (saját) filmjét még nem is láttam, de most úgy érzem, hogy kellene.
2010/19
Ha egy férj és feleség elmennek Pekingbe és ott egy szenvedélyes éjszakát töltenek el, aminek 9 hónap múlva sírás lesz a vége (vagyis gyerkőc), akkor vajon a gyerek úgy születik, hogy van rajta kis fehér cetli és a cetlin felirat, hogy MADE IN CHINA?
Ez a jövő?
Ez a jövő?
2010. július 19., hétfő
száműzetés?
Lehet, hogy csatlakozom Zsófihoz a németországi száműzetésében. Ma felhívott a két főnököm, hogy esetleg lehet róla szó, hogy négy hónapra elküldenek Németországba kiküldetésbe. Nem tudom még a részleteket, de hát mondtam, hogy érdekel a dolog. Fizetnék a lakhatást, meg gondolom az egyéb költségeket is (mittudomén milyeneket), kapnám a fizumat meg a napidíjat, kéthetente hazajöhetnék hétvégére, stb. Meglátjuk, hogy úgy lesz-e. Amúgy Bühl lenne. Nyugati csücsök, Strasbourg-gal szemben a határon. Nem tudom, örüljek-e most ennek, de majd még kiderül, hogy mi meg hogy, ha egyáltalán.
2010. július 16., péntek
2010. július 15., csütörtök
Tudom, hogy nehéz...
...egy e-mailre válaszolni. Még akkor is, ha igen/nem kéne a válasz legyen.
Ja: csak szombaton jutok haza.
Ja: csak szombaton jutok haza.
2010. július 13., kedd
2010. július 12., hétfő
visszatértem
Visszatértem. Remélem, elégedett a társaság a jelentkezési gyakorisággal. :-P Sajnos az utsó pár napban már nem volt energiám írkászni, de majd még azt is bepótolom. Meg mindent. Képeket szortírozni kell majd még meg ilyenek, aztán valamikor szervezni kell egy fényképnézegetést, ha feldolgoztam az elkészült képeket!
Erre egyet, amikor alkalom adódik?
Ígérem, addigra építek tüdőt, meg lábizmot is hozzá. Vagy csak bámullak titeket Pici_leánnyal :D
2010. július 10., szombat
Űdévé
Űdévé újra Európában!
Holnap meg Űdévé újra itthon!
Remélem énekeltél kinn mosogatószert!:) (Sing-a-pur)
Holnap meg Űdévé újra itthon!
Remélem énekeltél kinn mosogatószert!:) (Sing-a-pur)
2010. július 8., csütörtök
Clarkes Quay, Colonial District, CBD (Central Business District), Funan, Chinatown
Tegnap elég mozgalmas napom volt.
Reggel kimentünk Krisztivel a folyópartra nézelődni, megnéztük hogy néz ki az itteni korzó amikor még zárva vannak az éttermek. :-)
Utána elmentünk az Asian Civilisations Museumba (elég jó), aztán ebéd után elmentem fényképezőt venni. Sikerült. Nem volt egy könnyű menet, de sikerült. Ezek a kínaiak egyáltalán nem akarnak eladni. Egy volt aki szabályosan elzavart. Kettő boltban meg rám se néztek. Végül az egyetlen olyan helyen vettem meg a gépet, ahol maguktól három gépet kiraktak elém. Amúgy Pentax Optio M60. Automata. :-) Ja, és rózsaszín! :-)
Utána még kimentem Chinatownba. Voltam arab mecsetben, hindu templomban, és buddhista szentélyben (ami azért elég durva volt, egy bazi nagy, vadiúj pagodás épület, gyakorlatilag vagy tízezer Buddhával...). Meg hát ezt a Chinatown-t legalább érdemes volt megnézni, szépek a házak, és kicsit azért más a hangulata, mint eddig bárhol máshol.
Ja, folyamatban van a tiltótáblák gyűjtése. Elég vad dolgokat tiltanak itt, az egész elég abszurd... :-)
Reggel kimentünk Krisztivel a folyópartra nézelődni, megnéztük hogy néz ki az itteni korzó amikor még zárva vannak az éttermek. :-)
Utána elmentünk az Asian Civilisations Museumba (elég jó), aztán ebéd után elmentem fényképezőt venni. Sikerült. Nem volt egy könnyű menet, de sikerült. Ezek a kínaiak egyáltalán nem akarnak eladni. Egy volt aki szabályosan elzavart. Kettő boltban meg rám se néztek. Végül az egyetlen olyan helyen vettem meg a gépet, ahol maguktól három gépet kiraktak elém. Amúgy Pentax Optio M60. Automata. :-) Ja, és rózsaszín! :-)
Utána még kimentem Chinatownba. Voltam arab mecsetben, hindu templomban, és buddhista szentélyben (ami azért elég durva volt, egy bazi nagy, vadiúj pagodás épület, gyakorlatilag vagy tízezer Buddhával...). Meg hát ezt a Chinatown-t legalább érdemes volt megnézni, szépek a házak, és kicsit azért más a hangulata, mint eddig bárhol máshol.
Ja, folyamatban van a tiltótáblák gyűjtése. Elég vad dolgokat tiltanak itt, az egész elég abszurd... :-)
2010. július 7., szerda
Little India, Kampung Glam, Arab Street, Bugis és a bevásárlóközpontok
Tegnapelőtt voltunk Sentosa-n. Ez egy bazi nagy strand. Meg vidámpark. Meg játszótér, meg szórakoztatóközpont. Sokat sétáltunk, jártunk egy merlion (oroszlán-sellő hibrid lény, Szingapúr jelképe) szobor tetején. Jó volt. Este meg elmentem táncolni. Sajnos olyan későn indultam, hogy csak egy óra volt már a buli végéig, de végül is megérte elmenni. Táncoltam egy helyi híres emberrel (he-he), meg pár másikkal is.
Tegnap pedig elkezdtem a városnézést. Jártam az itteni Little Indiában, vettem magamnak egy szárit (elvileg tudom is, hogy hogy kell a 6 méter anyagból ruhát csinálni :-)), jártam Kampung Glamban, ami arab negyed.Meg jártam a Bugis-nál, ami egy borzasztó nagy kínai piac. Jártam a Szingapúri Maláj Örökség Múzeumban. Meg próbáltam magamnak digifényképezőt venni, egyenlőre nem sikerült, talán ma. No comment.
Délben japán polip-golyókat ettem. Hmmm... :-)
Este lementünk úszni. :-)
Jó meleg van. Most pedig irány a város.
Tegnap pedig elkezdtem a városnézést. Jártam az itteni Little Indiában, vettem magamnak egy szárit (elvileg tudom is, hogy hogy kell a 6 méter anyagból ruhát csinálni :-)), jártam Kampung Glamban, ami arab negyed.Meg jártam a Bugis-nál, ami egy borzasztó nagy kínai piac. Jártam a Szingapúri Maláj Örökség Múzeumban. Meg próbáltam magamnak digifényképezőt venni, egyenlőre nem sikerült, talán ma. No comment.
Délben japán polip-golyókat ettem. Hmmm... :-)
Este lementünk úszni. :-)
Jó meleg van. Most pedig irány a város.
2010. július 6., kedd
2010. július 5., hétfő
KL, Melaka, Johor Bahru, Szingapúr
Megérkeztem Attiláékhoz tegnap este.
Végül péntek délután még kimerészkedtem KL-ba (bár ne tettem volna). Végül öt körül visszatértem a szállásra, és utána már csak meghúzódtam a közös helységben, és este dugtam ki az orrom kajáért, de ennyi volt. Reggel felültem a buszra, és irány Melaka. Nem volt két óra az út, szóval hamar odaértem.
Ott úgy döntöttem, hogy busszal megyek be a városba. Egy kaland volt. Összefutottam a buszállomáson egy cseh párral, együtt röhögtük végig azt a buszutat, úgy, ahogy volt. Az a helyi busz nem volt semmi. Sufnituning rulez! A sofőrről már nem is beszélve. :-)
Végül gond nélkül megtaláltam a szállást. Hát, az egy érdekes hely volt. Eléggé lepukkant volt, kicsit koszos is, de még elviselhető mértékben, úgyhogy rendben. Kicsit olyan volt a dolog, mint a sátorozás. A zuhanyzóban csak hideg víz volt (jó, hát milyen hideg lehet a csövekben a víz a trópusokon?), a WC meg ugyan angol WC volt, de inkább nézett ki pottyantósnak, mint annak idején a telken... Sebaj, egy éjszakára rendben volt. Délután aztán nekiindultam várost nézni.
Melaka gyönyörű, eklektikus, bár sok az autó, gyalogosként mégis sokkal kevésbé féltem, mint KL-ben (itt se voltak járdák... no comment). Megnéztem a várost, voltam "fish spa"-ban (ez az, hogy bedugod a lábad egy akváriumba, a kis halak meg leeszik a lábadról... amit leesznek). Tök jó volt! Aztán voltam fent egy körbeforgó kilátótoronyban, meg eltévedtem a strand felé menet (és mikor odaértem, abban se volt köszönet, de hát ez van). Az eltévedés alatt eljutottam olyan környékre is, ahol a helyiek laknak. Érdekes volt. Nagyon. Aztán pedig voltam éjszakai piacon a Chinatown-ban. Csúcs volt. Ja, és az emberek kedvesek ott, és beszélnek angolul, és akarnak is segíteni. Jó, hát itt is volt teherautóból kifüttyögés, meg integetés, meg "Afternoon, Miss" a robogókról, de ez nem volt vészes.
Reggel egy amerikai pasassal beszélgettem a szálláson míg megittam a teám, aztán irány Johor Bahru. Talán két és fél óra volt az út. Most tényleg beröffentették a légkondit a buszon. Szerintem megfáztam. Na mindegy. Mikor odaértem, hát hogy is mondjam. Esélyem se volt. Mint sánta ló a derbin. Végül találtam a városban egy fiatal kínai párt, akik segítettek elindulni a jó irányba.
Megnéztem a Johor Bahru-i szultán palotáját (viktoriánus stílusú ház, kicsit olyan volt, mint egy angol stately home, bár nem akkora, és nincs is benne annyi szoba). Utána még sétáltam, és voltam egy kínai örökség múzeumban. Délután aztán, mikor megelégeltem JB-t találtam egy taxisofőrt, aki megmondta nekem a tutit, hogy hogy jutok el a határig, úgyhogy nekivágtam. Hát ez sem volt egyszerű, de végül átjutottam (nem volt gond, csak a folyamat nem világos, hogy mikor hova kell menni és mit kell csinálni).
Miután végre kijöttem a szingapúri check point innen eső oldalán, bevágtam magam egy taxiba, és eljöttem ide, Attiláékhoz. Eddig az első benyomás Szingapúrról a rendezettség. Angol feliratok vannak mindenhol (sokat segít, hogy nem malájul van írva minden!), és ez a hely, ahol Attiláék laknak, ez elég rendezett. Van úszómedence, teniszpályák, ilyesmi, szóval elég jó. Ahogy behajtottunk ide a taxival, lehetett látni, hogy ennek a lakóövezetnek (kondomíniumnak hívják) külön parkolóháza van, meg külön boltok vannak itt már belül. Kicsit olyan ez, mint egy nagy szálloda. Itt Attiláék sütögetős összejövetelt tartottak, a kisebbik kislány születésnapját. Ma valószínűleg kimegyünk Sentosa-ra közösen a gyerekekkel és Krisztivel.
Végül péntek délután még kimerészkedtem KL-ba (bár ne tettem volna). Végül öt körül visszatértem a szállásra, és utána már csak meghúzódtam a közös helységben, és este dugtam ki az orrom kajáért, de ennyi volt. Reggel felültem a buszra, és irány Melaka. Nem volt két óra az út, szóval hamar odaértem.
Ott úgy döntöttem, hogy busszal megyek be a városba. Egy kaland volt. Összefutottam a buszállomáson egy cseh párral, együtt röhögtük végig azt a buszutat, úgy, ahogy volt. Az a helyi busz nem volt semmi. Sufnituning rulez! A sofőrről már nem is beszélve. :-)
Végül gond nélkül megtaláltam a szállást. Hát, az egy érdekes hely volt. Eléggé lepukkant volt, kicsit koszos is, de még elviselhető mértékben, úgyhogy rendben. Kicsit olyan volt a dolog, mint a sátorozás. A zuhanyzóban csak hideg víz volt (jó, hát milyen hideg lehet a csövekben a víz a trópusokon?), a WC meg ugyan angol WC volt, de inkább nézett ki pottyantósnak, mint annak idején a telken... Sebaj, egy éjszakára rendben volt. Délután aztán nekiindultam várost nézni.
Melaka gyönyörű, eklektikus, bár sok az autó, gyalogosként mégis sokkal kevésbé féltem, mint KL-ben (itt se voltak járdák... no comment). Megnéztem a várost, voltam "fish spa"-ban (ez az, hogy bedugod a lábad egy akváriumba, a kis halak meg leeszik a lábadról... amit leesznek). Tök jó volt! Aztán voltam fent egy körbeforgó kilátótoronyban, meg eltévedtem a strand felé menet (és mikor odaértem, abban se volt köszönet, de hát ez van). Az eltévedés alatt eljutottam olyan környékre is, ahol a helyiek laknak. Érdekes volt. Nagyon. Aztán pedig voltam éjszakai piacon a Chinatown-ban. Csúcs volt. Ja, és az emberek kedvesek ott, és beszélnek angolul, és akarnak is segíteni. Jó, hát itt is volt teherautóból kifüttyögés, meg integetés, meg "Afternoon, Miss" a robogókról, de ez nem volt vészes.
Reggel egy amerikai pasassal beszélgettem a szálláson míg megittam a teám, aztán irány Johor Bahru. Talán két és fél óra volt az út. Most tényleg beröffentették a légkondit a buszon. Szerintem megfáztam. Na mindegy. Mikor odaértem, hát hogy is mondjam. Esélyem se volt. Mint sánta ló a derbin. Végül találtam a városban egy fiatal kínai párt, akik segítettek elindulni a jó irányba.
Megnéztem a Johor Bahru-i szultán palotáját (viktoriánus stílusú ház, kicsit olyan volt, mint egy angol stately home, bár nem akkora, és nincs is benne annyi szoba). Utána még sétáltam, és voltam egy kínai örökség múzeumban. Délután aztán, mikor megelégeltem JB-t találtam egy taxisofőrt, aki megmondta nekem a tutit, hogy hogy jutok el a határig, úgyhogy nekivágtam. Hát ez sem volt egyszerű, de végül átjutottam (nem volt gond, csak a folyamat nem világos, hogy mikor hova kell menni és mit kell csinálni).
Miután végre kijöttem a szingapúri check point innen eső oldalán, bevágtam magam egy taxiba, és eljöttem ide, Attiláékhoz. Eddig az első benyomás Szingapúrról a rendezettség. Angol feliratok vannak mindenhol (sokat segít, hogy nem malájul van írva minden!), és ez a hely, ahol Attiláék laknak, ez elég rendezett. Van úszómedence, teniszpályák, ilyesmi, szóval elég jó. Ahogy behajtottunk ide a taxival, lehetett látni, hogy ennek a lakóövezetnek (kondomíniumnak hívják) külön parkolóháza van, meg külön boltok vannak itt már belül. Kicsit olyan ez, mint egy nagy szálloda. Itt Attiláék sütögetős összejövetelt tartottak, a kisebbik kislány születésnapját. Ma valószínűleg kimegyünk Sentosa-ra közösen a gyerekekkel és Krisztivel.
2010. július 2., péntek
Cameron Higlands, KL
Megerkeztem vissza KL-be. Hat ez nem hianyzott. Utalom KL-t. Kesz, ennyi. De holnap reggel szerencsere megyek tovabb Melaka-ba.
Tegnap voltam megint befizetett turan.
Voltunk teafoldon, kilatoban, oserdoben, mohas erdoben, meg teafeldolgozo gyarban. utana meg oslakos faluban. minden nagyon jo volt, csak a falu volt szar. ussetek a kezemre, ha megegyszer ilyet csinalok.
A turan megint jo volt a tarsasag.
Egy holland lany, aki Suriname-ban szuletett, de a csaladja indiai, ok meg Hollandiaban elnek.
Egy norveg fiu (fele annyira sem cuki, mint a potsdami, de legalabb annyira visszahuzodo). Egy nemet par Munchenbol. Meg a szobatarsam Lipcsebol. A mi kocsinkban. A tobbieket nem tudom. Dehogynem, ott volt meg a furcsa fiu is. Azert tunhetett annak, mert szep a haja, es a szaja folott Csizmas Kandur bajuszka van. :-) Rola kiderult, hogy osztrak, es nem is fura.
Delben es este is indiait ettunk, es egesz jo. Most mar ertem, miert van oda erte mindenki.
Este meg dumaltunk egy csomot, vacsoranal meg ott volt egy francia lany, akivel meg itt KL-ben talalkoztam mielott Langkawi-ra mentem volna, meg egy holland orvostanhallgatoval, aki megmutatta a piocacsipeseinek a helyet... :-)
Mar este is es reggel is zuhogott az eso, szoval nem is volt baj, hogy lejottem onnan. Osszessegeben mindenkeppen nagyon jo volt fenn. Nem volt ez a fulledtseg, elviselheto, normal klima volt es tiszta levego.
Reggel meg aztan 4.5 ora buszozas es utana megint egy kis eltevedes itt KL-ben a hostel fele jovet. Csucs. Nem baj, holnap Melaka, az csak 2-2.5 ora. Ja, es utalom a malaj pottyantos WC-t. Ez az egyeduli dolog, aminek orulok itt KL-ben, hogy majdnem mindenhol van angol WC...
Legyetek jok, majd jelentkezem.
Tegnap voltam megint befizetett turan.
Voltunk teafoldon, kilatoban, oserdoben, mohas erdoben, meg teafeldolgozo gyarban. utana meg oslakos faluban. minden nagyon jo volt, csak a falu volt szar. ussetek a kezemre, ha megegyszer ilyet csinalok.
A turan megint jo volt a tarsasag.
Egy holland lany, aki Suriname-ban szuletett, de a csaladja indiai, ok meg Hollandiaban elnek.
Egy norveg fiu (fele annyira sem cuki, mint a potsdami, de legalabb annyira visszahuzodo). Egy nemet par Munchenbol. Meg a szobatarsam Lipcsebol. A mi kocsinkban. A tobbieket nem tudom. Dehogynem, ott volt meg a furcsa fiu is. Azert tunhetett annak, mert szep a haja, es a szaja folott Csizmas Kandur bajuszka van. :-) Rola kiderult, hogy osztrak, es nem is fura.
Delben es este is indiait ettunk, es egesz jo. Most mar ertem, miert van oda erte mindenki.
Este meg dumaltunk egy csomot, vacsoranal meg ott volt egy francia lany, akivel meg itt KL-ben talalkoztam mielott Langkawi-ra mentem volna, meg egy holland orvostanhallgatoval, aki megmutatta a piocacsipeseinek a helyet... :-)
Mar este is es reggel is zuhogott az eso, szoval nem is volt baj, hogy lejottem onnan. Osszessegeben mindenkeppen nagyon jo volt fenn. Nem volt ez a fulledtseg, elviselheto, normal klima volt es tiszta levego.
Reggel meg aztan 4.5 ora buszozas es utana megint egy kis eltevedes itt KL-ben a hostel fele jovet. Csucs. Nem baj, holnap Melaka, az csak 2-2.5 ora. Ja, es utalom a malaj pottyantos WC-t. Ez az egyeduli dolog, aminek orulok itt KL-ben, hogy majdnem mindenhol van angol WC...
Legyetek jok, majd jelentkezem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)