Megérkeztem Attiláékhoz tegnap este.
Végül péntek délután még kimerészkedtem KL-ba (bár ne tettem volna). Végül öt körül visszatértem a szállásra, és utána már csak meghúzódtam a közös helységben, és este dugtam ki az orrom kajáért, de ennyi volt. Reggel felültem a buszra, és irány Melaka. Nem volt két óra az út, szóval hamar odaértem.
Ott úgy döntöttem, hogy busszal megyek be a városba. Egy kaland volt. Összefutottam a buszállomáson egy cseh párral, együtt röhögtük végig azt a buszutat, úgy, ahogy volt. Az a helyi busz nem volt semmi. Sufnituning rulez! A sofőrről már nem is beszélve. :-)
Végül gond nélkül megtaláltam a szállást. Hát, az egy érdekes hely volt. Eléggé lepukkant volt, kicsit koszos is, de még elviselhető mértékben, úgyhogy rendben. Kicsit olyan volt a dolog, mint a sátorozás. A zuhanyzóban csak hideg víz volt (jó, hát milyen hideg lehet a csövekben a víz a trópusokon?), a WC meg ugyan angol WC volt, de inkább nézett ki pottyantósnak, mint annak idején a telken... Sebaj, egy éjszakára rendben volt. Délután aztán nekiindultam várost nézni.
Melaka gyönyörű, eklektikus, bár sok az autó, gyalogosként mégis sokkal kevésbé féltem, mint KL-ben (itt se voltak járdák... no comment). Megnéztem a várost, voltam "fish spa"-ban (ez az, hogy bedugod a lábad egy akváriumba, a kis halak meg leeszik a lábadról... amit leesznek). Tök jó volt! Aztán voltam fent egy körbeforgó kilátótoronyban, meg eltévedtem a strand felé menet (és mikor odaértem, abban se volt köszönet, de hát ez van). Az eltévedés alatt eljutottam olyan környékre is, ahol a helyiek laknak. Érdekes volt. Nagyon. Aztán pedig voltam éjszakai piacon a Chinatown-ban. Csúcs volt. Ja, és az emberek kedvesek ott, és beszélnek angolul, és akarnak is segíteni. Jó, hát itt is volt teherautóból kifüttyögés, meg integetés, meg "Afternoon, Miss" a robogókról, de ez nem volt vészes.
Reggel egy amerikai pasassal beszélgettem a szálláson míg megittam a teám, aztán irány Johor Bahru. Talán két és fél óra volt az út. Most tényleg beröffentették a légkondit a buszon. Szerintem megfáztam. Na mindegy. Mikor odaértem, hát hogy is mondjam. Esélyem se volt. Mint sánta ló a derbin. Végül találtam a városban egy fiatal kínai párt, akik segítettek elindulni a jó irányba.
Megnéztem a Johor Bahru-i szultán palotáját (viktoriánus stílusú ház, kicsit olyan volt, mint egy angol stately home, bár nem akkora, és nincs is benne annyi szoba). Utána még sétáltam, és voltam egy kínai örökség múzeumban. Délután aztán, mikor megelégeltem JB-t találtam egy taxisofőrt, aki megmondta nekem a tutit, hogy hogy jutok el a határig, úgyhogy nekivágtam. Hát ez sem volt egyszerű, de végül átjutottam (nem volt gond, csak a folyamat nem világos, hogy mikor hova kell menni és mit kell csinálni).
Miután végre kijöttem a szingapúri check point innen eső oldalán, bevágtam magam egy taxiba, és eljöttem ide, Attiláékhoz. Eddig az első benyomás Szingapúrról a rendezettség. Angol feliratok vannak mindenhol (sokat segít, hogy nem malájul van írva minden!), és ez a hely, ahol Attiláék laknak, ez elég rendezett. Van úszómedence, teniszpályák, ilyesmi, szóval elég jó. Ahogy behajtottunk ide a taxival, lehetett látni, hogy ennek a lakóövezetnek (kondomíniumnak hívják) külön parkolóháza van, meg külön boltok vannak itt már belül. Kicsit olyan ez, mint egy nagy szálloda. Itt Attiláék sütögetős összejövetelt tartottak, a kisebbik kislány születésnapját. Ma valószínűleg kimegyünk Sentosa-ra közösen a gyerekekkel és Krisztivel.
Fotóztál?
VálaszTörlésFotóztam.
VálaszTörlés