Bőrfejek (2008)

OK, ezer éve nem írtam filmélményről, ide meg talán még egyáltalán nem. De ez most nagyon jó volt. Úgy értem NAGYON jó!
Ja, bocs, volt a farkasos ZS-fantasy.
De ez most nem az.
Főszereplő George Clooney és Renee Zellweger. Mielőtt leültünk volna megnézni, mondtam Anyának, hogy a borítón csak Clooney és Zellweger szerepel, és azt írják, hogy két pasi verseng Zellweger kegyeiért. Szerinted akkor ki kapja meg a nőt a végén? :-P

De visszatérve a filmre, 1925-ben játszódik, a profi amerikai futball hajnalán, ebben a közegben. A lényeg az, hogy Clooney egy kiöregedett játékos, aki abból él, hogy jól összesározza magát a pályán amilyen gyakran csak tudja. Nagyjából. És aztán úgy alakul, hogy egy igazán menő játékost sikerül a lecsúszó csapatába leszerződtetnie. De nem is ez a lényeg, van ám itt történet meg minden. Nem egy őrületesen bonyolult sztori, de azért van, és bűbájos az is. A másik pasi, a fiatalabb menő játékos, háborús hős, na az egy nagy franc, igazi bájgúnár, de a szimpatikus fajtából, valahogy nem lehet nem kedvelni és még nem is csak azért, mert szép. Valami olyan bája van, hogy az durva. És ebben most nincs semmi irónia.

Az egész film baromi jó ízlésű, ami mindenképpen a javára írható. Olyan, mintha egy régi filmet látnál, a hőskorszakból, csak ezt most forgatták. Tele van szuper geggel, de egyik sem modern geg, ha értitek, mire célzok. A ruhák, a helyzetkomikum, a szövegek, minden a helyén. Minden. És a film simán leköt, az elejétől a végéig. Még Anya se aludt el rajta, pedig az elején arra kért, hogy ha elaludna, hagyjam szundikálni! :-P De nem! :-)

Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ja, és Clooney rendezte. Éljen George Clooney. Azt hiszem, a Kecskebűvölős film miatt lettem igazi rajongója (útközben is ment az egyik este fent a Cameron Highlands-en! :-)), és ez a film csak megerősített ebben. És a többi (saját) filmjét még nem is láttam, de most úgy érzem, hogy kellene.