Tehát. Ez Joss Whedon Sok hűhó semmiért verziója.
Amennyire kivettem, ez egy kevés plusszal gyakorlatilag az 1993-as film modern környezetben történt újraforgatása. Joss Whedon kedvenc színészeivel. Volt itt mindenki, de valószínűleg ez a film leginkább azoknak nagy szám, akik ismerik Whedon eddigi munkásságát.
Sok érdekesség nem történt amúgy a vásznon, már persze ha az ember valami újat várt ettől. A mű végül is jó régi és elég jól ismert. Annyi különlegesség volt benne, hogy a környezet modern volt, viszont a film fekete-fehér. Kétségkívül ez kizökkenti az embert egy kicsit manapság. Meg az is, hogy a szereplők gyakorlatilag folyamatosan és megállás nélkül ittak. Már alkoholizáltak. Néha még spiccesek is voltak (szerencsére a spiccességnek megvolt a funkciója és a helye, szóval nem csak úgy l'art pour l'art történt a nyelvakadozás).
Ami még feltűnt az az volt, hogy itt nem csináltak a szereplőknek brit akcentust, ahogy az ember nagyjából elvárná egy Shakespeare-től, hanem mind a saját amerikai kiejtésével és modern hanglejtésével beszélte a shakespeare-i nyelvet és dialógusokat. Meg kell valljam, ez meg is zavart az elején. Nehezen jöttem rá, hogy miért is nem értem, amit mondanak. Egyrészt a régies angol miatt, másrészt meg amiatt, hogy ez a nyelvezet a modern kiejtéssel egyáltalán nem állt össze. :-)
Azért azoknak, akik kísértésbe esnek ezek után megnézni a filmet, a stáblista érdekes része:
- Beatrice: Amy Acker
- Benedict: Alexis Denisof
- Dogberry/Lasponya: Nathan Fillion
- Claudio: Fran Kranz
- Don John: Sean Maher
- Verges: Tom Lenk
Amire büszke voltam, hogy mindenkire rájöttem a film végére, hogy honnan kéne ismerni. Már akit ismerni kellett valahonnan. :-)
Aminek meg örülök, hogy Eliza Dushku kimaradt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)