A gazdaság 2.

Az előbb meghatároztam tehát a gazdaság szereplőit és a gazdaság egyik kulcsfogalmát, a hitelt. Most nézzük a gazdasági mechanizmusokat!
A gazdaságban az alapelem tehát a dolgozó. Bemegy dolgozni, elvan napi valahány órában, majd hazamegy és ha marad rá energiája még tesz-vesz. Miért mondom, hogyha marad rá? Azért, mert a cégek alapvető célja a profitmaximalizálás. És a cégben ülő egyébként sötét managerek úgy gondolják, hogy a cég akkor teljesít jól, ha a dolgozó kis béréért, még a sz*rt is kihajtja belőlük. Vagyis jönnek a túlórák, a nem fizetett ebédszünet és a többi. Azt persze ezek az emberek nem látják be (mert mérhetetlen fontos számukra, hogy ők kurva sokat dolgoznak és ezért kurva sokat is keresnek és hozzá még okosak, szépek és ügyesek is), hogy a munka hatásfoka, vagyis az, hogy mennyire produktív az a ledolgozott órák számával jelentősen romlik.
A 8 órás munkaidőt nem véletlen találták ki. A lényege az, hogy ha betartjuk, akkor emellett az embernek még simán van ideje 1 kis esti programra, amitől jól érzi magát és még csak elégedetlen se lesz. A pénzét megkapja, mert 8 órára szerződött, és ettől ő elégedett is lesz. Attól viszont nem, ha le van tojva és csak az a fontos, hogy valamelyik szűkagyú szerint kitalált határidő teljesíthető legyen, vagy legyen még 100 darab doboz, amit kamionra lehet rakni. A manager, mint dolgozó feladat az kéne legyen, hogy felméri, hogy mennyi az adott munkához szükséges munkaóra és aztán ezt a megfelelő 8 órás napokban beskálázva elosztja és ennek fényében szabja meg a határidőket.
Az emberek alapvető baja, hogy sietnek. És ez a sietség az, ami a dolgozók túlhajtásához vezet. Nem, nem kell sietni. Igenis meg kell tanulni türelmesnek lenni. Igenis meg kell tanulni, hogy sokkal fontosabb, hogy a munka jól legyen elvégezve. Arról ne is beszéljünk, hogy lehet, hogy az emberek, ha nem lennének túlóráztatva túlzott mértékben, akkor lehet, hogy beleférnének egy-egy határidőbe, egyszerűen mert nyugodtabbak, elégedettebbek és tudnak a munkájukra koncentrálni. Jó lenne, ha túl tudnának látni a vezetők a profiton és a számokon.
A másik problémája ezeknek az embereknek, hogy úgy gondolkodnak, hogy nem baj, ha nem bírja, majd kirúgom és felveszek másikat. Ez mellesleg mérhetetlen frusztráló, mert egyszerűen az ember bizonytalanságban él és ilyen formán lehet, hogy ideges lesz? Tényleg? Neeee. Pedig de. Aki pedig így dolgozik, sokféleképpen fog dolgozni, mondjuk hatékonyan biztos nem. Például egyes pénztáros állásokat kb. három havonta (próbaidőnként) cserélnek le, mert így olcsóbb. Aztán persze kupi van, tojnak bele és az egész olyan amilyen. (Utána még rájuk is akarják testálni, hogy loptak, vagy egyéb szép esetek.)
Nézzük mit gondol erről az állam. Az állam az, aki elvileg a szabályokat hozza. Az állam feladata lenne tehát, hogy ebben a kérdésben fokozatosan, lassan hasson a cégekre és elvegye a kedvüket az ilyesmitől. Alapvetően ma az állam ezt nem teszi meg. Nem ismeri fel, hogy neki ez a szerepe. Ehelyett ma az állam a gazdasági egyensúly helyett "profitmaximalizál". Azért tettem idézőjelek közé, mert ezt nagyon rosszul csinálja. Alapvetően az államban nincs pénz. Az állam költségvetése deficites és ez bevett dolog külföldön is.
Mit csinál ezért az állam? Vagy próbálja a deficitet pótolni, vagy hitelt vesz föl. Vagyis az állam olyan pénzekhez jut, a mi nevünkben, amiért mi még nem dolgoztunk meg, de ígéretet tesz rá, hogy mi majd meg fogunk. Nem nyúl hozzá az állami rendszerekhez, nem vizsgálja felül és nem optimalizálja őket. Sőt, ahol lehet a saját embereinek gazdasági érdekeit helyezi előtérbe. Nem korlátozza a bankok jogkörét, azt, hogy milyen mértékben veszik el az emberektől a pénzt, mert lássuk be a bankok jelenleg "szabadrablás" formájában egyszerűen elveszik az emberek pénzét. Az állam tehát a gazdasági egyensúlyt eddig nem kereste.
Mit csinál a bank? A bank semmi mást nem csinál, mint pénzt vesz el és pénzt oszt, hogy aztán azt jól visszaszedje. (Úúú, de megaszodntam) Na most. Az bank pénze több helyről származik. Egyrészt vannak magánemberek (dolgozók) és cégek, akik megtakarítanak, van másrészről egy saját felhalmozott tőke, harmadrészt a bank is tud hitelt felvenni. A bank tehát rengeteg helyről juthat pénzhez és rengeteg embernek adhat kölcsön pénzt. A bank gazdasági szerepe tehát igen jelentős, ha így tekintem, hiszen egy pénzelosztó funkciót tölt be (arbitrátor csúnya, idegen, mérnököknél használt kifejezéssel) Viszont mint arbitrátor a bank egy nagyon rossz elem, hiszen ő úgy igyekszik a pénzzel bánni, hogy nála a végén minél több legyen. A bankok azonban mára annyi tőkét felhalmoztak, hogy önálló gazdasági erőként vannak jelen.
Folyt. a következő cikkben.