Már megint kalandos volt az uti-uti. Ez nem igaz. Én éreztem, hogy nem szabad magam a navira bízni teljesen... :-S
Szóval odafele már egészen okés volt, és nem is nagyon közlekedett senki rajtam kívül. Tök nyugiban odaértem, aztán az utcába felmentem, és ugyan igen fönt, de találtam parkolóhelyet.
Lent a buliban egész okés volt, most egész végig az ügyi fiúval táncoltam. Kellemes volt, de tényleg. :-) Aztán együtt jöttünk el, felkísért a kocsiig (kicsit lejjebb állt meg, mint én, de eljött velem egész fel). Aztán én beizzítottam a navit, és ahelyett, hogy visszatolattam volna az utcába, amit már ismerek, rábíztam magam a navira. Hiba volt. Nagy hiba. Elvitt a susnyásba. Negyvennel araszoltam végig. Ilyen egyautós aszfaltutak, meg szőlőhegyek, meg minden. Ez nem igaz... Azt hittem, beszarok, mire hazaértem. Ez nem igaz...
Bár most legalább nem láttam élővilágot. Még az hiányzott volna, hogy elüssek egy vaddisznót. Nem nevet. Ez itt valós veszély...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd meg, ha valami motoszkál a fejedben. Majd lereagáljuk és az neked jó lesz.:)