Gazdaság 5.

A végső gondolat a témához csupán annyi lenne, hogy a hitelnek hosszú távon más negatív hatása is van a társadalomra.
A fogyasztási cikkeket több kategóriába sorolhatjuk. Az első kategória a mindennapi fogyasztás jellegű cikkek. Ezek a kenyér, az üdítő, lényegében az élelmiszerek, ilyesmi. Ezekre jelenleg szerencsére nem lehet felvenni hitelt (csak segélyt, de ez egy másik téma.)
A második nagy csoport a tartós fogyasztási cikkek köre. Ide sorolhatóak klasszikusan a műszaki cikkek. Azért tartós, mert ritkán és nagyobb összeget költünk rájuk, és jótékony hatásuk is hosszabb távon élvezzük. Ezekre jelenleg mindenféle hitelek állnak rendelkezésre, amit áruhitelnek hívunk.
A harmadik típusú fogyasztási cikk az ún. luxuscikk. A luxuscikkek olyan nagy értékű valamik, amiket csak magas jövedelműek engedhetnek meg maguknak. A luxuscikkek piaca nem tipikus piac, és nem írja le a gazdasági folyamatok tipikus mikéntjét. Alapvetően a társadalom egészére gyakorolt hatása ezeknek kicsi.
Na és akkor itt megállunk. Ugye az áruhitel egy olyan spéci hitel, amivel egy viszonylag rövid távra kapunk lehetőséget arra, hogy törlesszük egy termék árát. És erre meg is kéri a tisztelt hitelező szerv a kamatot. Méghozzá pofátlanul magasat. Na most azzal, hogy az ember viszonylag egyszerűen juthat ilyen hitelhez szerintem az a fő probléma, hogy "nem érzi" meg az értékét annak, amit vesz. A hitel, ha kevésbé fáj is, mintha kicsit spórolna és egybe kifizetné, akkor is egy nagy bukta. Havi 5-10000 forintot kibír a családi kassza igen, de a fő probléma az, hogy alapvetően szokássá tud válni, ha valamire nincs meg a pénz, akkor arra nem spórol az ember (nem dolgozik meg érte), hanem felveszi a hitelt és majd megdolgozik érte.
Az egy dolog, ha szokássá válik, az viszont egy másik dolog, ha sok embernek kezd bedőlni ilyen hitele. Ez ugyanis egy dolgot jelent: összességében mégse engedhetted meg magadnak azt a plazma TV-t. Ha nem engedhetted meg, akkor pedig az a te szempontodból luxus fogyasztási cikknek számítana. Remélem érthető.
A lényeg, hogy az áruhitelt mint olyan tiltani kéne, mert a tartós fogyasztási cikkek árát ki kell tudnia gazdálkodni egy háztartásnak. Illetve, ha nem is tiltani kéne, de erősebb formában szabályozni, definitebb kereteket kéne adni neki.