A gazdaság 3.

És akkor elérkeztünk a gazdaság egyik legfontosabb elemének, a hitelnek az analíziséhez.
A hitel, nem győzöm hangsúlyozni, hogy olyan pénz, amit előre megkapunk, ezért a pénzért még nem dolgoztunk meg, de vállaljuk, hogy meg fogunk érte dolgozni. Ez a koncepció persze mára szinte kihalt a köztudatból, talán ilyen formában nem is létezett, mégis a legpraktikusabb nézetnek tartom a hiteleket illetően. Hitelt elvileg bárki adhat, de gyakorlatban az intézményesített formában való hitelfelvétel az elterjedt, mert két ember bármit mondhat megfelelő szerződés híján, míg a bankok kötelesek szerződéses formában hitelt adni. (Az egyik hiba itt van, az állam nem tiltotta meg a bankoknak a szerződés egyoldalú módosítását, így ki vagyunk téve a bankok kényének-kedvének.)
Ha valaki hitelt akar felvenni, akkor a bank kiszámolja azt, hogy neki az hogy éri meg. A bank azonban nem úgy számol a hitellel, hogy a működési költségeit tudja állni, hanem úgy, hogy neki azon legyen egy zsíros haszna is. (Lásd áruhitelnél 40%-os THM.) A bank profitszerzési vágya kielégíthetetlen. Nézzük meg például a Provident-et, aki gyors hiteleket folyósít. Annak idején még liftben is hirdettek és volt képük odaírni akár 100% fölötti kamatot is. A baj az, hogy persze van olyan aki ebbe belemegy. Eddig értjük, ez egy probléma, de ennél egy sokkal nagyobb probléma is van: Mennyi hitelt adhat ki a bank?
A magyar szabályozás elég bonyolult, de a lényeg, hogy a jegybanki alapkamathoz kötődik az, hogy mennyi tőke fölött rendelkezik a bank. Most jön a jogos kérdés, hogy ezt nem értem. A bankokra szabályok vonatkoznak. Például egy szabály, hogy a banknak készpénzben rendelkeznie kell betétesek pénzével bizonyos százalékban (de nem az egésszel). A többi a nyilvántartásban, a folyószámlákon szereplő pénz. A hitel, ami kiadható függ attól, hogy mennyi a tartalékráta. A tartalékráta az a pénzmennyiség, amennyivel a bankok rendelkeznek a betétesek pénzeiből. Pontosabban ez a pénz a jegybanknál van elhelyezve.
Hoppá. Akkor itt álljunk meg, és értelmezzünk egy kicsit. A tartalékráta miért is fontos tehát? Azért, mert a bank nyilvánvalóan elhelyez X pénzt a jegybanknál, majd ehhez azért nem fog minden pillanatban hozzányúlni. Ezek után a tartalékrátát ha növelik, vagyis a banknak a nála lévő betéti érték nagyobb részét kell a jegybankba tegye, akkor a banknak növelnie kéne az X pénzt. De a banknál az adott pillanatban rendelkezésre álló betéti állomány nyilván fix, tehát ő nem tud ilyen téren rugalmasan reagálni. A tartalékrátát tehát inkább úgy képezi a bank, hogy annak megváltozása mellett számára még mindig tartható legyen a tartalékráta által támasztott kritérium. Ugyanakkor mit határoz meg a tartalékráta? A bankoknál maximálisan keletkező pénzmennyiséget. A bank nyilván korlátozva van ehhez a pénzhez, ennél több hitelt nem adhat ki ugyanis.
Természetszerűleg a jegybank ellenkezőleg is képes kompenzálni, a tartalékráta csökkentésével (a potenciálisan kiadható hitelmennyiség növelésével). Vagyis mit látunk? Van egy szám, amely meghatározza azt, hogy a bankok meddig nyújtózkodni. Ez a szám egy minimális tartalékot ír elő, cserébe ennek segítségével virtuálisan meg lehet növelni a gazdaságban a pénz mennyiségét. Ügyes eszköz ugye?
Mégis mi a probléma akkor?
1. Az, hogy a hitel visszafizetéskor a bankoknál valamelyest profitban realizálódink. A bankok bár nyilván valamelyest visszaforgatják a tőkét, de pl. szerény hazánkból inkább kimenekítik az anyabankba.
2. A hitel, ha túl sok van belőle kinn (márpedig a tartalékráta erre buzdít), akkor rengeteg, virtuális, nem létező pénz keletkezik. A nem létező pénzek értékét felbecsülni nehéz, vagyis gyakran ki fog derülni, hogy jahátazmégseúgyvan. Ergó egyes hitelek "bedőlnek".
3. A pénz nem fogja korrektül mérni a dolgok értékét. Miért? Mert virtuális pénzekkel fizetünk, amihez könnyen jutottunk. Az, hogy mi mihez és hogyan viszonyul, ezt a rendszert a hitel alapjaiban változtatja meg, mert nem csak a gyártó, a kereskedő, meg a logisztikát végzők akarnak majd megélni abból, hogy TV-t veszek, hanem a bank is.
Folyt. a következő cikkben.