A hitel legfontosabb aspektusa, hogy kereszthatásokat hoz létre a gazdaságban. Olyan dolgok, amik eddig nem voltak hatással egymásra, a bankokon keresztül most kapcsolatba kerülnek és elvihetik a gazdaságot "hibás" állapotokba.
Példának okáért a mostani gazdasági világválság alapja egy olyan pénzügyi lufi volt, melyben egyes bankok hitelt fogadtak el hitel fedezeteként. Ez persze a pénzbeáramlást exponenciálissá tette, ugyanakkor azt a pénzmennyiséget is, amiért meg kell dolgozni, exponenciálissá tette. Erre jött még az ingatlanok erős túlárazása és persze az, amikor ez kiderült. Ebből látszik, hogy a hitel egy veszélyes eszköz. Mivel a bankok profitmaximalizálva próbálnak hitelt kiadni, vagyis nyerni akarnak az ügyön vastagon, emiatt egy ilyen esetben a rendszer klasszikusan villamosmérnöki szemmel nézve úgymond aszimptotikusan nem lesz stabil. Egész egyszerűen elkezd gerjedni. A gerjedést mindig az fogja meg, ha már nincs ami táplálja.
A pénz esetében ez messze nem ilyen közvetlen, sokkal közvetettebb, lassabban megjelenő felismerés. Villamosmérnöki szemmel úgy mondanám, hogy a pénz elosztott paraméterű hálózatként viselkedik (vagyis a gazdasági eseményeknek van terjedési ideje, azok összeérése olyan állapotokat hozhat létre, melyek az idő és a terjedési viszonyok figyelembevétele nélkül nem jöhetnének létre.)
Mi a hiba a rendszerben?
Viszonylag egyszerű felismerni: a profitmaximalizálás. A profitmaximalizálás miatt, mindig a pénzt megpróbálja valamelyik szereplő magához áramoltatni. A pénz felgyűlik, hibásan van kezelve, majd ebből bajok lesznek és a piac csak drasztikus módon tud reagálni: átrendezi magát, helyreteszi az értékeket, mert tovább nem tudja táplálni a pénzfelgyűlést (a gerjedést).
Jogos kérdés lenne tehát, hogy mi a megoldás? Nyilvánvalóan a bankok működési körét meg kéne nyirbálni. Limitálni a kiszabható kamatot olyan formában, hogy az ne haladja meg jelentősen a működési költségeket. A gazdaság ettől persze lassulna, ami a mi világszemléletünkben félelmetes bűn, pedig nem az. Az összes gazdasági szakértő arra ugrik rá, hogy a gazdaság nem nő olyan ütemben, meg lassú, meg anyámkínja. Kit érdekel? A rendszer akkor lesz stabil és nagyobb összeroppanásoktól mentes, ha lassú. Az irányítástechnikában se jók az "ideges" szabályozók. A bank, mivel profitmaximalizál, egy ideges szabályozó. Az állam meg buta, pert nem hangolja a szabályozás paramétereit.
Mi a cégek oldaláról a probléma?
Ugyanez. Ahelyett, hogy állandó és nagy mértékű növekedést próbálnák értékelni a cégvezetők és részvényesek, sokkal inkább a stabil, kiegyensúlyozott, mindenkinek hosszú távon biztonságot adó működést kéne értékelni. Ezzel a felvetéssel az a baj, hogy csak elvi szinten megvalósítható.
Hogy csúnya szavakkal éljek, a cégek és a bankok olyan virtuális személyek, akiknél akkor jár vállon veregetés, ha kapzsik. És kapzsiságnak igenis ez lesz az eredménye, egy olyan rendszer, amiben időnként lokális, máskor globális összeomlások jelennek meg. Minél lassabb egy folyamat, annál könnyebb a hibákat észrevenni és időben beavatkozni. Az állam feladata, mint mondtam az egyensúly megteremtése. Adott hát a feladat, teremtse meg az állam az egyensúlyt, vigye a gazdaságot a lassabb, stabilabb működés fel.
(Lehet vitatkozni, felvetni, további kérdéseket megbeszélni.)
A kiegyensúlyozottabb emelkedés mindig üdvözítőbb. Ha adott egy családi vállalkozás, az sajnos csak akkor tud igazán megerősödni, ha a pénzügyi háttere stabil, a cég tulaja nem a megélhetéséért dolgozik. Mert ha ez megvalósul, akkor a munka eredményétől nem a saját kis élete függ (lesz-e vacsi este, meg cipő a tanévkezdésre a lurkóknak), hanem másoké (alkalmazottak). Ilyenkor sokkal nyugodtabb az illető, nyugodtabban dolgozik, és nem hajtja annyira a lóvét. Ergo nem "ideges".
VálaszTörlésVannak erre jó példák a gazdaságban, családi vállalkozások, ahol szép lassú ütemes gyarapodás során növi ki magát a cég mondjuk többszáz embert foglalkoztató üzemmé. Ezt csak akkor tudja hosszú távon megtenni, ha nem nyerészkedik. Ez tapasztalat, tény.
A problémák akkor jönnek, mikor ez a cég az "egészséges" tempójú gyarapodás során elér egy olyan méretet, ahol már nem lehet egyszermélyben irányítani. Akkor életbe lép az "alkalmazotti elhivatottság" (megbízott igazgatók és vezetők döntenek), ami a legritkább esetben hoz tulajdonosi erényeket magával. Na akkor romlanak el a dolgok, mert a piaci beidegződések begyűrűznek (nyerészkedés, profitmaximalizálás).
Kicsit eltértem a tárgytól, de azt hiszem, mindenki érti, mire gondoltam. Nehéz szembe menni az általános piaci keretekkel, ahhoz nagyon stabil háttér kell...
Nem tértél el a tárgytól, kiemelted egy részfolyamatát nagyon helyesen.:)
VálaszTörlésKösz.
VálaszTörlés