Igen, ez az új Csillagkapu sorozat. Vagy CsillogKapu. (ShinyGate...:P)
A sorozat témája egy rakat nép, akik közt van tudós, katona, politikus és civil, akik egy szorult helyzetből próbálnak menekülni és egy speciális csillagkapu címet tárcsázva egy Ős hajó, a Destiny fedélzetén kötnek ki. A Destiny nincs épp a legjobb állapotban. Na jó, kifejezetten szar állapotban van. Népeink pedig űrtörötté válnak és nem tudnak hazajutni. Nyilván.
A sorozat első három része, az Air című triplarész. Khm. Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor a CSK sorozatok három legrosszabb része címet élből kiérdemli. Unalmas, vontatott, alig történik valami és tkp. két szereplőről derül ki bármi lényeges a két rész alatt. A flashback-es megvalósítás gyatra, mert nem mindenki számára egyértelmű, hogy az időben mikor és hol járunk. Alapvetően a történet se indokolta különösképpen ezt a stílust, mert a motivációkról alig derült ki valami a flashback-ekből. De értem én miről van szó, így lehetett már első perctől mutogatni a Destiny ultramodern csillagkapuját, illetve a nézőnek nem kellett egy egész órát átszenvedni, amíg végre eljutunk a sorozat tárgyára, a Destiny-re.
(Megj.: Az Atlantis kezdő része nagyságrendekkel jobb, és bár ugyanúgy űrtörést szenvednek és nem tudnak hazajutni, mégis az egész sokkal jobban működik. Például kapásból megtudjuk Beckettről, hogy beszari, McKay-ről, hogy nagyképű tudós és aki CSK1-et nézett annak utóbbi nem új. Shepardről kiderül, hogy vicces, de tökös gyerek. Hamarosan megismerjük Teila-t is, aki helyi lakó, stb. Végeredményben az Atlantis első része is önmegoldó, ellenben mégis izgalmas.)
És akkor eljött a negyedik és az ötödik rész ideje! A rendezői székbe ezúttal az első három részt jegyző Andy Mikita helyett Peter DeLuise ül. Aki nem tudja, hogy ki ő, annak csak néhány adat: Kb. 60 CSK-1 és Atlantis epizódban működött közre, rendezett SeaQuestet és ő játszotta a SeaQuest Dagger karakterét. A nevéhez köthető még néhány Andromeda rész és az időközben kult sorozattá vált Jeremiah néhány része is. Magyarán igazi veteránnak számít a sci-fi szakmában.
És igen. Ez a két rész érezhetően más, érezhetően jó. A karakterek elkezdenek működni, a helyükre kerülni. Felszínre kerülnek indulatok és érzelmek, és azt hiszem jó pont, hogy éppen Eli érzelmei kerülnek előtérbe, aki egy Geek. Igen, a geeknek is vannak érzelmei. Bár a részek egy kaptafára készülnek és egyelőre önmegoldóak, mégis a rész végén van egy érdekes felvetés és azt hiszem Peter DeLuise ezt nagyon jól kihangsúlyozta, hozzátéve ezzel borzasztó sokat a sorozat drámaiságához, a karakterek mélységéhez.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a Universe, ha ennek a két résznek a szintjén javít (amit igazából szerintem összhatásában, az első három rész húz le), akkor egy ígéretes sorozat válhat belőle. De csak akkor, ha nem engedjük vissza Andy Mikitát a rendezői székbe.:P