az új munkahely

Tehát.
Helyzetjelentés.

Minden rendben. Minden kolléga kedves és segítőkész. A főnököm még mindig elbűvölő (aranyos, támogató, őszinte, nagyon okos, határozott...). Szóval szuperlatívusz.

A helyzetem a következő: titulusom controlling elemző (egy szervezeti anomália miatt :-P), adományozott titulusom pedig osztályvezető. (mint megtudtam, 3 fős csoport fölött jár a titulus). Az interjúkon elhangzott, hogy két embert akarnak felvenni, és négy ember a csoport. Ezek alapján azt hittem, hogy két ember van most, és négyre emelkedik a létszám, ha felvettek engem meg még egy operatív beszerzőt. A helyzet ellenben az, hogy van négy ember a kezem alatt, vagyok én, mint csoportvezető (osztályvezető titulussal), és kéne még egy operatív beszerző, akire nincs keret. :-) Bonyolult egy kicsit.

Az embereim igyekvőek és jóindulatúak, de nem elég önállóak. Ez az első számú feladatom, hogy felturbózzam őket. Mondjuk, az alapján, amit eddig megtudtam a történetükről, nem csodálom, hogy meg vannak ijedve, de majd teszünk róla, hogy megnyugodjanak. Nekem nem lesz időm operatív feladatokra, mert a csoportvezetői feladatok és a nagy értékű tenderek intézése elviszi majd a munkaidő 100%-át... Lesz rengeteg meeting is. De nem baj. Eddig nem hangzott el semmi sokkoló, és mindent láttam és hallottam már a pályafutásom során, amivel foglalkozni kell (már hogy feladattípust). Én mindig azt hittem, hogy amit én tudok és ahogy én intézem az ügyeket, az egy normális, átlagos mód. Hát nem az. Most látom itt ezeket az emberkéket, és... izé. Megértem, hogy miért engem akart a srác ide felvenni. :-) Nagyon nekem való (hozzáállásom és habitusom miatt is) ez az egész. Nagyon fogom élvezni, ha már belerázódom. :-) Azt hiszem, az első napi pánikot már leépítettem a négyfős csapatban, most a bizalom kiépítésén munkálkodom.

Céges mobilt fogok kapni (meglátom, mikor és milyet), elvileg a számítógéphez is kapok hozzáférést pénteken (de előbb biztos nem).

Egy táncost meg egy volt AKG-s iskolatársat már találtam a kollégák között. :-) Az iskolatárs egyel járt fölöttem az AKG-ban, és itt ő a HR vezető. :-P

Van kérdés? :-)

Lány szempontból fontos még, hogy meleg van az irodában. Ja, azt mondtam, hogy a kettővel fölöttem álló főnök nagy Star Wars fan? :-)

már csak egy hét

Na, már csak egy hét a műtétig. Szombaton elballagok a boogie versenyre üldögélni (remélem, ellen tudok állni a kísértésnek és nem táncolok...), aztán szerdán bevonulok a kórházba, ha minden jól megy, pénteken már mehetek is haza (azt hiszem).
Ma voltam a Honvéd-kórházban, megcsinálták az EKG-t és levették a vért. Az EKG-eredményt odaadták (nincs akadálya a műtétnek), a vérlelet közvetlenül a MÁV-kórházba megy. Alakulnak a dolgok.

Ma este az előbb megvettem a repjegyemet júniusra Bristol-ba (Ryanair), úgyhogy reszkess Dél-Anglia, megyek táncolni és kicsit körbe is nézni. Egy hetet leszek ott, hétvégén tánc, előtte meg majd meglátjuk, hogy utána is-e kis városnézés, szállás egy angol ismerősnél, tánchétvége alatt meg a szállodában, ahol a cucc lesz. Meglássuk hogy lesz, de tuti fogok tudni venni tonnányi teát! :-)

eü helyzet

Tehát. Ma voltam a MÁV-kórházban.

Helyzet: a doki aki az ambulancián megnézett normális volt, normális hangnemet használt, nem volt lekezelő. Nem mondta, hogy menjek haza és nyögjek, nem mondta, hogy ez nekem nem fájhat. Rendesen megnézte a CT-t, amit vittem, és rendesen meg is vizsgált. Válaszolt a kérdéseimre, és kiírt műtétre. Írt orrcseppet mert kértem. Pozitív.

Február 15-én vonulok be a kórházba, 16-án műtenek (FESS - endoszkópos polip-porszívózás, és talán orrsövény is, ha meg tudom beszélni velük, hogy "egy kosszal" ezt is lerendezzük), egy éjszaka kórház (bár szerintem ez kettő, egy előtte egy meg utána) és kb. összesen 10 nap betegácsi. Azaz szerdán bevonulok, csütörtökön műtenek, és következő hét végéig otthon lábadozom. Kb.

Megnyugodtam, már megvan, hogy meddig kell kihúzni.

Addig a mozgás/ugrálás/tánc/head-banging, stb. nem javasolt (a pénteki szuper jó buli betette az ajtót a fejemben szüttyögő polipoknak és egyebeknek), úgyhogy maradnak az ülős elfoglaltságok és a lassú séta... :-)

/by the way: csak kicsit durva, hogy itt a blogban már volt egy arcüreggyulladás címke? :-P/

seggfejek...

Jövök haza ma este (éppen örülök magamnak, hogy most utoljára kell felhajtanom ezen a tyúkszaros, egysávos, kanyargós, beláthatatlan úton), mikor is az egyik kanyarban, amiben kitakarja a kilátást egy ház sarka de teljesen, jön szembe autó. De nem is egy, hanem mindjárt kettő. Ergo nekem kellett visszatolatni és elmenni az útból. De hova... Míg éppen forgatom a fejem, hogy mitévő legyek, mit csinál a velem szemben levő tahó? Mit csinál? Kb. a harmadik másodpercben felkapcsolja nekem a távolsági fényszórót. Igen, ha megvakítasz, sokkal gyorsabban fog menni, hogy eltakarodjak az útból, SEGGFEJ!
A hepiend az az, hogy pont nem sokkal mögöttem volt egy üres garázsfelhajtó, de meg kell mondjam, nem táplálok a németek iránt amúgy sem nagy és szívbéli szerelmet, de az ilyen incidensek nem segítik elő a nagy össznépi-nemzeti toleranciát és megértést. Csak szólok.
BARMOK!
Reklámokban dirndliző, sört vedelő, folyton dudáló, udvariatlan, ronda, ízléstelenül öltöző banda, akik ráadásul még németül is beszélnek. Halálos kombináció. De holnap elhagyom ezt a lepratelepet! Éljen Budapest, a civilizáció és a szombati verseny, ahol mindenkit ismerek és ahol egy csomó emberrel lehet szót váltani. A táncot még meglátjuk. :-)

mozgalmas múlt hét

Na, hát végre eljutottam idáig.

Kicsit mozgalmas volt a múlt hét. Mozgalmasabb, mint régebben (vagy akár az utóbbi időben otthon) az élet egy egész hónap alatt…

Hétfőn útra keltem és némi hátráltató tényezők ellenére (köd és sztrájk a frankfurti reptéren) még 5 előtt megérkeztem Bühl-be, és taxival felmentem Bühlertalba a szállodába. Szerencsére összefutottam néhány pesti fejlesztővel, úgyhogy nem voltam egyedül. Aranyosak voltak, hagyták, hogy velük bandázzak meg szórakoztattak este is. Így azért mégsem volt olyan rossz újra itt lenni, pedig ez a tény eléggé letargiába taszított…

Kedden este összejövetel volt a fejlesztőknek kibérelt házban, jó későig beszélgettünk meg jókat ettünk. Egy ilyen összejövetelen való részvétel valószínűleg jobb csapatépítés, mint bármilyen szervezett akármi… :-) Aranyosak voltak a fiúk és megtudtam egy csomó mindent egy csomó mindenkiről… :-)

Szerdán aztán beköltöztem a saját magam által felhajtott lakásba (hogy kiköltözhessek a nyomorék szállodából, ami az hagyján, hogy régimódi volt, de még büdös is. Tiszta letargia). A lakás még följebb van a hegyen, mint a szálloda, egy autó széles a felvezető út, és különben is. Nem értem, miért panaszkodtam Sinzheimra… :-) Amúgy a lakás szép és jó. Amerikai konyhás nappali, háló, fürdőszoba, meg egy mosókonyha van benne, ahol a mosógép van.

Még szerdán átvettem a bérautót is, hogy ne kelljen bezárva lenni a faluba míg itt vagyok. Egészen jól kijövünk, ez egy Peugeut 207-es. Navi ugyan nincs, de komoly büszkeségemre egészen jól elboldogulok itt a környéken anélkül is.

Csütörtökön nem volt semmi (csak végre bevásároltam rendesen), pénteken meg egy mexikói kollegához voltunk hivatalosak vacsira (én voltam az egyetlen aki nem beszélt se spanyolul, se portugálul, mert mindenki vagy mexikói volt, vagy brazil, illetve volt az egy szem német, aki tökéletesen beszéli a mexikói spanyolt.) A vacsi enchillada volt, és nagyon finom (az egyik mexikói fiú főzött), utána meg dominóztunk kettőig. :-)

Szombaton félálomban voltam egész nap, de azért lesétáltam napközben a faluba, hogy lássam, hogy mi is a helyzet, meg hogy levegőn is legyek, meg felderítettem a kisközértet, aztán aludtam még egy kicsit. :-)

Vasárnap átmentem Burakékhoz Stuttgartba. Az is tök jó volt!

helyzetjelentés

Hétfőn megtudtam, hogy a jelenlegi osztályom vezetője közölte, hogy mivel úgyis elmegyek (van új helyem), szeptember 1-től nem szerepelek a költségvetésünkben. Azaz húzzak a búsba.

Tegnap sikerült végre beszélnem a leendő (régi-új) német főnöknőmmel. Haladás, mert már az is enyhén szólva kihívásokkal teli feladat volt, hogy a kinti asszival közösen be tudjunk írni egy időpontot egy telefonhívásra. Effektíve a telefonálás közben beérkezett egy másik igény és lecsúsztam arról a fél óráról, amit kinéztünk. No comment. De mint mondtam, tegnap este 17:30-kor végre létrejött a kapcsolat (egy jó félórás csúszással a megbeszélthez képest, de akkor is...)

Hétfőn végre kicsikartak egy döntést, hogy ülhetek majd oda, ahova kell (a fejlesztésen a mérnökfiúk közé - reménykedjünk egy szőke-kékszemű-badizós mérnökcsapatban ;-) haha, ilyen nem lesz, de azért jó az álmodozás... :-)). Úgyhogy most mehet majd az aktivitás a személyügy felé meg ilyenek. Költségekben és szakmai dolgokban a kintiekhez tartozom, egyedül leszek itt ilyen ("one of a kind", illetve egyszeri és megismételhetetlen, mindenki válasszon. ;-)).

Ma Heni azt mondta, már írják a szerződésem, holnap rákérdezek, hogy hogy is állunk. Meglátom, mit ajánlanak, megtarthatom-e a kocsit, stb. Majd jelentek, ha kiderül. Feladat még mindig nincs. De legalább most úgy tűnik, hogy szeptember 15-től fogok oda számítani szerződés szerint. Juhéjj.

Én egyébként már látom, hogy móka és kacagás lesz az első pár hónap. A termék és a projekt mindenki számára új dolog lesz. Mondjuk én már dolgoztam a motor egy részével korábban, de nem az egésszel. A projektvezető másik területről jön, és ki tudja, kik lesznek a fejlesztők. Ha egyetemről kijött frissdiplomás, akkor majd tőlem tanulnak mindent, vagy mi lesz? Hm. De nem baj, innen szép. De legalább már megindultak a dolgok. Ha kiderül, hogy kell-e kimenni Németországba megint betanulni vagy látogatni, azt is mondom majd.

Azért már jó, hogy van miről mesélni, meg mit bejelenteni itt! :-)

majd

Visszatértem Oslo-ból. Majd lesz poszt, egyenlőre csak annyi, hogy ha kialszom magam, biztos inkább úgy fogom érezni, hogy jó volt! :-P
Nem aludtam sokat, és eléggé rohanás volt, de egy élmény, az biztos. Csütörtökön rohadt hideg volt, utána már "csak" fagypont körül. Voltam skanzenban, részt vettem tűzriadón (egy szál pólóban, táncos cipőben kimenni a bokáig érő hóba és hóesésbe egy élmény, higgyétek el, ha mondom! :-D). Megismertem egy csomó skandinávot (svéd és norvég), megállapítottam, hogy angollal és némettel azért egy-két dolgot lehet érteni a norvégból is, meg inkább már akkor a svédből.
A skandinávok zárkózottak, de ha sikerült szóba elegyedned velük, már nagyon jó fejek. És mind beszél angolul. Éljenek a skandinávok! :-)
Most fáradt vagyok, de végül is pozitív a mérleg. A héten éljen az alvás, ha tudok - a szervezetem átállt a pár órás alvásokra, tegnap éjjel is már 5 óra alvás után felébredt, hogy menni kéne táncolni, he! :-D Csak kár, hogy akkor már nem kellett! :-)

Oslo

Megyek Oslo-ba várost nézni és táncolni. Remélem jó lesz. Addig is elfoglalom magam...
Amúgy február 21-23. Prága szokásos kiruccanás lesz, és 23-án este megyek át Prágából Oslo-ba, csütörtök-péntek városnézés, szombat-vasárnap tánc, hétfő pedig vissza Németországba.

Vicces lesz az a hét már megint... :-)

már megint

Már megint kalandos volt az uti-uti. Ez nem igaz. Én éreztem, hogy nem szabad magam a navira bízni teljesen... :-S

Szóval odafele már egészen okés volt, és nem is nagyon közlekedett senki rajtam kívül. Tök nyugiban odaértem, aztán az utcába felmentem, és ugyan igen fönt, de találtam parkolóhelyet.

Lent a buliban egész okés volt, most egész végig az ügyi fiúval táncoltam. Kellemes volt, de tényleg. :-) Aztán együtt jöttünk el, felkísért a kocsiig (kicsit lejjebb állt meg, mint én, de eljött velem egész fel). Aztán én beizzítottam a navit, és ahelyett, hogy visszatolattam volna az utcába, amit már ismerek, rábíztam magam a navira. Hiba volt. Nagy hiba. Elvitt a susnyásba. Negyvennel araszoltam végig. Ilyen egyautós aszfaltutak, meg szőlőhegyek, meg minden. Ez nem igaz... Azt hittem, beszarok, mire hazaértem. Ez nem igaz...

Bár most legalább nem láttam élővilágot. Még az hiányzott volna, hogy elüssek egy vaddisznót. Nem nevet. Ez itt valós veszély...

büszke

Büszke vagyok magamra.
Elmentem táncolni. Baden-Badenba. Társastáncos buliba. Két fiú istápolásába vett, egy amolyan kezdőszerű képződmény (de biztos egyébként haladó, csak bizonytalan), egy meg nagyon ügyi volt.
És én is egész ügyi voltam.
Láttam és táncoltam olyat, hogy "disco-fox". Ne is kérdezzétek.
Mikor megérkeztem, egy fiú megbabonázva nézte a swing-cipőmet. Öööö. Ja, és a két fiú majdhogynem kiröhögött a boogie-val. Nem nagyon hitték el, hogy olyan van. :-P

Hazafelé az egyik setét kanyarban (Baden-Baden "belvárosában", ha olyan egyáltalán van) a fényszóróm egy rókára vetült, aki ettől sarkon fordult, és visszament a fák közé. Láttam élőben rókát! Tök helyes volt! És még el se ütöttem. Igazi heppiend... :-)

Ja, és mivel mazsola vagyok, fizettem a parkolásért (legközelebb majd felmegyek az utcába, kikérdeztem a fiatalembereket, hogy mi a teendő). Parkolóház. Képzelhetitek. Kész voltam. De megcsináltam, és még csak meg se húztam a kocsit, fizettem is, meg minden. Öhh. Eseménydús este.

Most megyek zuhanyozni és aludni. Nektek is jóéjt!

múlt hétvége

Tehát. Múlt hétvége.
Pénteken szépen beültem a bérautóba, és elgurultam vele a frankfurti reptérig. Egészen odáig nem is volt gond. Az idő szar volt, de még elviselhető.
Aztán ott, már a reptéren, egy helyen elrontottam a sávot, úgyhogy bekerültem egy parkolóházba, ahonnan csak nem kis kínlódás árán tudtam szabadulni. Jó. Mindegy, túléltem, és végül le is adtam végre a hiperszuper, modern kütyüt (kis szürke VW Polo). Háhh.

A repülőút eseménytelenül telt, de a kapuig eljutni nem volt semmi. Valahogy minden összeesküdött aznap (és azóta is, de ezt csak csöndesen jegyzem meg). Mindegy. Végre otthon voltam. Bementem az irodába, elintéztem a papírokat, aztán elmentem haza. Ott lerogytam, ettem hazai kosztot és élveztem, hogy otthon lehetek (ahol mindent tudok, mi hol van, és minden az enyém, nem idegen...)

Szombaton felkeltem, elmentem a fodrászhoz, akivel megint jót dumáltunk, míg levágta a hajam, aztán elmentem az órában elemet cserélni, beszabadultam a Rossmann-ba, ahol jól ismert dolgok voltak, juhé, míg Anya jött, aztán még együtt elintéztünk ezt-azt. Ő közben megvette a közértes beszerzéseket nekem, hála istennek, úgyhogy ezután hazamentünk, és nekiálltam pakolni. És pakoltam. És pakoltam. És pakoltam.
Este aztán már csak TV-ztem, aztán mentem aludni, mert vasárnap keltem hatkor, pakoltam, pakoltam, reggeliztem is kicsit, aztán elindultam kb. 8 után valamivel, hogy felszedjem a főnökömet. Hogy hol? Valami Szabadság-hegyen vagy hol lakik, Mártonhegyi út, ha ez mond valamit. Blöe. Forgalom az egyáltalán nem volt, így vasárnap reggel, de szerencse, hogy volt navim, mert több helyen is elvétettem az utcát. De nyugodt voltam, mert tudtam, hogy kell lenni még lehetőségnek, hogy felmehessek a hegyre, nem is tévedtem. Na mindegy. Navi felvitt a hegyre, de enyhén leizzadtam kétszer-háromszor, mire megérkeztem. Ott fönt az utca kb. 35-40 fokban emelkedik, és kanyarog mint állat. Kösz. Enyhén pánikos voltam, mire felértem, de sebaj. Megtettem, elhoztam Burakot. Ő beszállt, és mutatta az utat az autópályára (így már egyszerűnek tűnt, lefelé a hegyről, bár kicsit úgy éreztem magam, hogy a kocsi orra mindjárt beleáll a földbe, vagy mint a hullámvasúton lefelé...

Aztán már eseménytelenül telt a nap. 10 körül éhes lettem, akkor megálltunk egy helyen, én átültem az anyósülésre, és ettem egy szendvicset, ezalatt Burak vezetett, hogy addig is haladjunk, aztán visszavettem a kormányt, és száguldottunk tovább. Végül egészen Németországig én vezettem (az első német pihenőig, ahol kajálni is lehetett). Burak ott megkajált (nekem volt még szendvicsem), aztán onnan már ő vezetett. Összesen olyan 6 órát vezettem, enyhén elfáradtam addigra. Az idő csak Ausztriában volt esős, de az sem nagyon. Az igazi ítéletidő Németországban jött, szerencsére akkor már nem én vezettem. De más baj is volt a német határtól. Dugó dugó hátán. Útépítések és balesetek miatt. Végig. A Salzburg-München, München-Stuttgart, Stuttgart-Karlsruhe, Karlsruhe-Bühl útvonalak voltak gázosak. Azaz végig. :-P

Végül aztán este fél 10-kor voltam kész a lakásba való felpakolással, akkor ültem le szusszanni. Burak elvitte magát a szállodájába, aztán én hazavezettem, aztán olyan 3,5 fordulóval felhoztam ide a cuccokat. Most már jó, van saját takaróm-párnám, meg itt vannak a téli ruháim, meg minden. :-) Ja, a számítógépem is.

lássuk

Lássuk csak, miről nem írtam ide augusztusban.

Az Alpokot Gyuri már kifejtette.

Vasárnap este 23:30-ra hazaértem. Hétfőn mentem tovább, Németországba. Körülnézni, mi is lesz a dolgom, meg hova is megyek. Bühl-be. Odafele este 11 után értem oda, visszafele meg szerdán nagyjából ugyanakkor haza. Majdnem két teljes napot tudtam ott tölteni. Megismertem egy csomó kulcsembert (aki majd a munkámhoz szükséges lesz), megtudtam egy csomó információt, és kiderítettem egy-két egyéb dolgot. Most már láttam a terméket, aminek az alkotórészeit be kell szereznem, tudok cikkszámokat, láttam alkatrészeket, meg is fogtam őket, és részt vettem egy projektmegbeszélésen is. Érdekes volt, bár a végére már úgy éreztem, egy teljes méhraj bulizik a fejemben. Visszafele meg majdnem lekéstem a vonatot. :-) De csak majdnem. Hazafele úton pedig (már a frankfurti reptéren) összebarátkoztam egy lánnyal, aki Freiburg-ban tanul orvosnak, kedves, aranyos, és Pesten keresztül ment haza. Názáretbe. Izraelbe. Ő egyébként arab anyanyelvű keresztény. Érdekes, mindenképpen! :-) Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és legkésőbb majd kint találkozni is fogunk – ha nem is akkor, amikor visszafele úton megint áthalad Pesten (és itt lesz pár napig várost nézni).

Aztán voltam Kwidzyn-ben is. Az is céges út volt. Gdansk-ba kellett repülnöm. Átszállással. München-en keresztül. Már el se indultunk időben, az osztrák légtér zsúfoltsága miatt. Lekéstem a csatlakozást. Sebaj. Értesítettem mindenkit, és utaztam tovább. Koppenhágán keresztül. A város felett megérkezéskor egy darab felhő sem volt – még a hullámok fodrozódását is lehetett látni. Őszintén mondom, nem nagyon láttam még ennél szebb látványt! Mocsaras szigetek, a nagy híd, elképesztő volt! És a skandináv pasik (a reptéren) sem nyújtottak utolsó látványt! :-) Este 10-re oda is értem Gdansk-ba, ahol kiderült, hogy az idióta német kolleganő törölte a megrendelt transzferemet, úgyhogy sima taxival kellett mennem egészen Kwidzyn-ig. Remek. Egy vagyonba került. Fél 12-re értem a hotelba. De legalább ez alatt a másfél óra alatt megtanultam a taxisofőrtől lengyelül számolni. Következő nap audit (reggel ettünk reggelit a szállodában, aztán kb. kettő-háromkor délután. Közben meg álltunk végig és auditáltunk. Szuper. Hétkor végeztünk, még este visszamentünk Gdansk-ba, mert a többiek gépe kora reggel ment, és kimentünk még vacsizni is, hogy még jobb legyen. Kb. kettőkor kerültem ágyba. Szuper. De! Következő reggel ráérősen felkeltem, megreggeliztem, összepakoltam, és irány Gdansk óvárosa. Gyönyörű volt! Mint a mesében! És vettem magamnak egy borostyán fülbevalót! :-) Nagyon sajnáltam, hogy el kellett jönnöm, mert olyan szép volt az idő is meg a hely is, de aztán amint a taxiba beültem a szállodánál eleredt az eső és zuhogott, mintha dézsából öntenék. Nem is volt olyan nagy baj, hogy el kellett jönni! Aztán hazafele nem késtem le a gépet és elértem a csatlakozást is. Csoda! Sőt, megint volt kaland. A München-Budapest járatra középső ülést kaptam. Elhelyezkedem, erre megáll a folyosón az ülés mellett egy kb. két és fél méteres germán isten, szőke hajjal. Mondom magamban: helló! Hát te ki vagy és mit akarsz? Hát ő beülni akart a belső ülésre. Hát beengedtem. Szép volt és izmos, a pólója hátán meg nagy betűkkel ki volt írva, hogy Deutschland. Épp visszaültem, mikor a folyosón megjelent a gyerek barna hajú klónja, és leült mellém a külső ülésre. Ehh. Enyhén kisebbségi komplexusom lett. Két hegy között üldögéltem ott mint egy törpe. OK. Megkérdeztem őket, nem akarnak-e egymás mellett ülni, de megnyugtattak, hogy nem. Aha, OK. Sebaj. Annyira mogorvák voltak, hogy nem mertem szóba állni velük, pedig érdekelt, hogy vajon mit sportolnak. Merthogy ez azért elég egyértelmű volt, hogy sportolók. Miután leszálltunk valaki megkérdezte őket, és kiderült. Vízilabda. Beszélgettek a csókával egy kicsit, hogy jöttek játszani, meg hogy jó-e a csapat (szegény barna hajú srác kijelentette, hogy szerinte igen… hááát, az ilyen kérdésre mit kell válaszolni? :-)). Akkor már én is merészkedtem rákérdezni, hogy játszanak-e a magyarokkal is. Mikor a barna srác (még ő volt a megközelíthetőbb) csak motyogott valamit meg bólintott, nem nagyon tudtam mit mondani erre, úgyhogy csak megveregettem a vállát. A gyerek amint volt egy kis luk az elhaladó emberek falában, felpattant és elhúzott. :-) Aztán ahogy kiértünk a fogadócsarnokba hangos röhögésben törtem ki. Az egész fogadócsarnok Vodafone-reklámmal volt kitapétázva, ami, mint tudjuk a magyar vízilabda-válogatott hivatalos szponzora. A bejárat fölött Szécsi Zoltán hatalmas plakátja, ijesztő védőpózban. Óhh, yess. :-)

Következő nap (augusztus 20.) hajnalban felkeltem, és utaztam Salzburg-ba. 6:45-re kellett kiérni az állomásra. Szerintetek? Viszont a három nap egészen jól sikerült. Salzburg jó hangulatú hely, és a társaság is rendben volt (ebben nem lehettem biztos, mert 3 embert egyáltalán nem ismertem azelőtt). De mivel Timinél nem volt lúdtalpbetét, egy csomó minden kimaradt. Nem baj, azért az idő jó volt, és jókat ettünk-ittunk.

Ezután már csak egy út volt hátra, egy kétnapos céges happening. Vác és Szatmárnémeti, cégaudit, hasonló paraméterekkel, mint a lengyelországi. Hajnalban reggeli, délután ebéd (kettőkor-háromkor), közte álldigálás, tébláb és végkimerülés. Mindkét nap. Első nap hétkor végeztünk, utána utaztunk még négy órát Romániáig. És második nap ugyanez (valamivel korábbi befejezéssel). Végül egészen jól, este kilencre hazaértem.

Ezután jött a következő reggel. Elmásztam a buszmegállóig, abba jól elfáradtam, úgyhogy rápihentem a metrón és akkor úgy el tudtam menni a metrótól a cégig. Szuper. Este elvonszoltam magam hastáncolni, utána meg összefutottam egy régi ismerőssel, akiről kiderült, hogy Újpesten lakik, úgyhogy még elmentem hozzájuk megnézni a lakást és dumálni. Megint későn értem haza. Sebaj. De azóta pihi-üzemmód van (nagyjából). A hétvégén csak dögöltem otthon (de jó volt!).

A héten szerdán koncertre megyek, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. Szombaton meg Gödör lesz (azt hiszem…).

Uff.

Képek a picasa-n megtekinthetők. :-)

utazási hiszti

OK, beindult a szokásos utazási hiszti. Mára virradóra már nem bírtam elaludni. Szuper.
De nem baj, mert legalább akkor majd fogok tudni aludni a repülőkön.
Amúgy minden nagyon gromek.

Hatvan

Ma is eseménydús nap volt. Sokat tanultam. Aztán azt hittem, elalszom hazafele a kocsiban a fáradtságtól, de nem.
Hazaértem, és már indultam is hastáncra. Egész jó volt ahhoz képest, hogy agyhalott állapotban voltam! :-)

Napszemüveg igen jól vizsgázott. És nem mellesleg NAGYON MENŐ!!! :-)
Fog se fáj.
Ez hihetetlen! :-)

Holnap megint Hatvan. Aztán utána meg Gödör. Gyertek ti is!

mozgalmas nap

A héten szerda-péntek Hatvanba vagyok hivatalos, "betanulásra", azaz megmutogatnak nekem mindenféle érdekeset a hatvani üzemben. Burak intézte el, és eddig elég jó.

Odafele mondjuk elszámoltam kicsit magam, később indultam, mint kellett volna, de a fene gondolta, hogy a Szentmihályi út fel lesz túrva (kifelé csak 1 sáv járható), és az M3-asra sem tudok felhajtani egy jó 10 percig - ment a rendőrségi konvoj Borsodba, gondolom a zsákokat pakolni, és lezárták a felhajtót amíg elhaladtak... Hm.

Aztán nem jöttem le időben a pályáról. Tibi ugyan mondta, hogy a Mol-kútnál kell lehajtani, de nem gondoltam, hogy minden jelzés nélkül van valahol egy út, a benzinkút mellett ahol jönni kell. Szabolcs azt állította, hogy meg fogom látni. Hát nem. :-) Kihajtottam ugyan a benzinkútnál, de nem jöttem rá, hogy hol a szervizút, úgyhogy ennyi. Vissza az autópályára, így viszont behajtottam Hatvanba és vissza kellett jönni. Még jó, hogy Tibi tegnap megnézte velem a guglimepszen, hogy hol is kell menni meg hol a gyár, teljesen egyedül (navi nélkül!) visszataláltam a gyárhoz! Csak fél órát késtem. Hát ez van.

Már találkoztam itt a minifactory vezetőjével, a fiúval aki patronál a három napban, megnéztünk vagy 10 BPS-es meg hatvani üzem bemutatkozó prezit, és a termelésben is jártam kétszer. Határozottan érdekes.

A ma délutáni QMS-es megbeszélés elmaradt, talán holnap vagy holnapután lesz. Viszont itt egy pesti fejlesztő fiú, ez vicces, és egy másik, akiről nem tudom eldönteni, hogy ő is fejlesztő nálunk, vagy táncos vonalon ismerem (ő a táncos vonalt emlegette, biztos úgy van). kicsi a világ.
Ez a Heusinkveld (a gyáregység vezetője) a Burak nagy spanja (privát is), rendes fiúnak tűnik...

Elég fáradt vagyok, sok volt ez így egyszerre. Hazafele is valahogy azért megtaláltam az autópályát. Már egyre kevésbé parázok, hogy mi lesz. Semmi nem lesz. Menni kell és kész.

De! Este beragasztotta a fogorvos a koronát (sing halleluja!), és előtte átvehettem az új szemüvege(i)met is.

Szemüvegek szépek (ld. előző post). De tényleg.
Ami meg a fogorvost illeti, hát izé. Megint kaptam szurit. Kérdeztem is tőle, hogy most hogy az afta vagy tályog vagy mi már gyógyulóban van az előző érzéstelenítő szuri helyén, már ideje neki egy újat is adni... Na sebaj. Azt mondta, egy kicsit odébb adja. Hát biztos. Viszont beragasztotta amit kellett, és úgy tűnik, áll is a helyén, remélem, holnap már ehetek kenyeret reggelire FOGGAL! :-)

Mielőtt eljöttem, még igen előremutató dolgot mondott a fogorvos. Hogy amikor elmúlik az érzéstelenítés hatása, akkor ez a fog bizony fájni fog. Na kösz. Merthogy ugye szétfagyasztotta (vagy szárította vagy mit csinált vele), meg az ínyt is körülötte (az most fehér), és a korona rálóg az ínyre, az is szar lesz egy ideig (de aztán megnyugszik... aha... idővel...), és a ragasztó meg valami savas kémhatást termel, ami bántani fogja a fogat egy darabig. Szuper. Most mindjárt tolok valami cuccot, hogy jó legyen (ld. Cataflam mondjuk). Uhh. Nagyjából ez van.

Holnap megint Hatvan. Talán már kevésbé viszontagságosan találok oda, mint ma. (Bár ügyes voltam ma, panaszra semmi okom).

ÉLJENEK A SZILÁRD ÉTELEK! :-D

ki vagyok az összes vizekből

További mélyvizek a héten.
Szerdán Kromeriz-be el, csütörtökön Kromerizből vissza.
Köszönöm, jól vagyok.
De!
Jövő héten Potsdam és Havelhop! :-)

kéjutazás

A héten elhagytam a "biztonságos" Budapestet, és kocsival hosszabb útra mentem. Cégesen.
Az útvonal? Reggel kocsival be a céghez, aztán fél 12-kor ki Ferihegyre, ott megvártam a kolleganőt, akivel mentem, és elindultunk. Zalaegerszegre.
Kb. négyre le is értünk. Fura volt, mert a beharangozott fokozott ellenőrzések miatt mindenki betartotta a sebességkorlátozásokat. Egy őrült se volt az M7-esen. Fura vagy fura? :-)
Szóval négytől kezdtünk neki a munkának a cégnél. Ott voltunk. Sokáig. Na meddig?
Éjfélig. Hogy érezzétek. Szuper volt. De legalább a szállás Egerszegen volt.

Reggel felkel, reggeli, irány Bóly (Pécs mellett van). Az is kb. 230 km. 4 óra. Minden 20 méteren útépítés, minden 15 km-en falu. Úgy hozzávetőleg. Szuper. :-S Dél körül odaértünk.

Este csak azért fejeztük be "már" fél nyolckor, mert a cég németei, ahol voltunk, nem akartak vacsora nélkül lefeküdni. Hálás voltam nekik. A szállásunk Mohácson volt. A Dunára nézett a szobánk, a szálloda vadiúj volt. És felannyiba került, mint Egerszegen. No comment.

Utána következő nap vissza Bólyra ugyanahhoz a céghez.
Beizzítottam a németeket ott, hogy jobb lesz, ha igyekeznek, nehogy lekéssék a gépüket, úgyhogy jobb lesz, ha elindulunk 1-kor. Ők elvitték a kolleganőmet a reptérre a kisbuszukkal (ugyanazzal a géppel mentek haza), én meg egyedül autóztam vissza Pestre. Két és fél óra alatt felértem, be a céghez. Ez nem rossz szerintem, és meg vagyok elégedve az új M6-ossal. :-) Persze valószínűleg az volt a nagy szerencsém, hogy még éppen megelőztem a nagy dugót az M0-áson.

Hát ez volt a mélyvíz. Most már talán nem fogok semmitől se félni. Az már biztos, hogy a harmadik óra után azért már mindig el voltam fáradva.