Boldog Télapót utólag is :)

A DB így ünnepelte Frankfurtban. :) (Sajnos táncmentesen, de kb.200 Mikulással...)

Tudod mit medve? Baszd meg a karnisodat!

Körülbelül így tudnám összefoglalni az elmúlt heteket. Nem is tudom hol kezdjem.... komolyan. Talán ott, hogy visszatértem Erlangenbe a felmondási szaladgálás után, ami elég simán ment. 

Még a zürichi reptéren ültem, amikor elfogadtam az egyik költöztető ajánlatát (mert 1. a csaj - aki felmérte a lakást - nagyon vágta a dolgot, 2. fel volt tüntetve a biztosítás az ajánlaton; egyet túl későn láttam és túl olcsó volt, a másikat meg úgy kellett leteremteni, h amit megígért tartsa már be). Ez után kezdődtek az izgalmak. 

Szombaton és vasárnap még elugrottunk Gelsenkirchenbe, hogy elhozzunk néhány bútort. Főleg az egyik kolleginának kellettek, meg nekem egy szekrény. Dehát az én nevemen volt a kocsi, szóval muszáj volt menni. (A döntésnek pénzügyi oka volt, ugyanis így el lehetett cégesen számolni.) Ez laza 470 km egy irányba. Kölcsönöztünk hevedereket, hogy le tudjuk kötni a bútorokat, de mit vasárnap kiderült, 2 el volt szakadva (szépen összetekerték azért, h ne látszódjon), egyet rosszul húztak be, így csak feszíteni lehetett, és egy működött, de azzal meg nem érdemes nekifogni semminek. Szóval vasárnapra örültem, hogy élek, de jól eltetriszeztünk. 

Hétfőn meghozták a dobozaimat (60 helyett 50-et, és 8 óra helyett 10-kor, mert a sofőr állítólag nem találta az utcát). És elkezdtem pakolni gőzerővel. Közben ugráltunk az IKEA-ba, hogy meglegyenek az új bútorok, és össze is legyenek állítva péntekre, amikor a költöztetők jönnek, így ugyanis vámmentesen lehet használati tárgyakat behozni. Így lett még extra komód meg egy vendégágy (de szerintem ezt már tudjátok amúgyis), amit szerda este Zsuzsiék szereltek össze, és nagyon fasza lett. 

Csütörtökön úgy véltem, én szabadságon leszek. És tekintve, h mindent összepakoltunk szerdán 9-ig fetrengeni óhajtottam. 8.30-kor azonban csengettek. Vmi nem volt kóser, de öltöztem pizsamára, és beengedtem azt, aki csöngetett. Előbb értek fel, mint ahogy felhúztam a pulcsi cipzárját. A költöztetők álltak ott, és nyomultak be az ajtón, h mégis mit vigyenek. Öööööö.... itt rákérdeztem, hogy csütörtök van-e, mert a költözés csak pénteken van, és még közel sincs a dolog olyan állapotban, hogy ők bármit kivigyenek. Megerősítettek kómás tudatomban, hogy valóban az volna, de őket ma küldték. Miután előkaptam az ajánlatot, amin egyértelmű 23-as szám állt, és betelefonáltak az irodába, búcsút intettünk egymásnak, és megállapítottunk, hogy másnap találkozunk. Aznap még a hivatalos papírokat elrendeztem, meg megírtam a kért listát a kartonok tartalmáról. Meg persze agybajt kaptam, mert aki ígérte, h eljön a mosógépért, azt se elérni nem lehetett, se nem jött.

Majd eljött a péntek. Addigra minden pöccül összeállt. Gondoltam én. Meg is jelentek a költöztetők, mind a hárman. Az első kijelentés az volt, hogy csütörtökön találkozunk Svájcban. Én meg a kis ajánlattal a kezemben mondtam, hogy jó lesz az szerdának is, de nem gond. 5 perces meredt egymásra nézés után ismét igazam volt.

A háromból az egyik volt a szerelő, ő volt a főnökúr. Rögtön kérte a listát, amiről megmondtam, hogy itt van a gépen, megnézheti elektronikus formában. Ekkor elkezdett hőbörögni, hogy de miért nincs kinyomtatva.

1.      mert nincs nyomtatóm

2.      ha lenne is be lenne csomagolva

No, ekkor megjelent a fény az éjszakában az egyik rakodó személyében, aki megkérdezte, hogy oda tudom-e adni pen dirve-on. Megegyeztünk, hogy na azt azért nem, de e-mailben elküldöm a főnökasszonynak. Úgy is jó.

No ekkor újra vérszemet kapott a Főnök Úr, és elkezdte magyarázni, hogy de nem jó a lista, mert nincsenek rajta a bútorok. És ő nem állíthat a határra KÉT listával. És a bútorok fel sincsenek számozva... Hát ez így nem jó. Mire megállapítottam neki, hogy milyen jó, h nem nyomtatott a lista, így bele lehet írni, de mondja, hogy mit írjak. Na erre bedurcizott, és elkezdte szétkapni a bútoraimat. De csak írjam be a listába, majd ők ragasztanak számot rá. Itt ismét leesett az egyik rakodónak, hogy ez nem lesz jó, inkább csináljuk úgy, hogy amíg a Főnök Úr szerel, addig ők kipakolják a kartonokat meg az apróbb bútorokat, és rá is írják ezekre a számot (ha van még cetlim meg tollam), amit mondok. Ez egy igen logikus megoldásnak tűnt, e szerint dolgoztunk a következő 3 órában. Amikor majdnem végeztek, és már a cipős szekrény is kint volt, mondtam a Főnök Úrnak, hogy jó lenne, ha kiszedné a csavarokat a falból, hogy legyen mire felakasztani majd kint a szekrényt. A válasz: ő nem tud fúrni. Itt nagyon hülyén nézhettem (az járt a fejemben, hogy ezt mégis ki kérdezte), mert javította magát, hogy ő nem fúrhat. Jó, de azért mégis.... meg amúgy is... Svájcban ezt fel kell szerelni, azt remélem tudja. Ő akkor se fúrhat, külföldön meg végképp nem, de még beszél a főnökasszonnyal (itt gondoltam, hogy én is). Ezek után nagy nehezen mégiscsak nekiesett kicsavarni a vackokat és zsebre is vágta. Biztosítási papír kitölt (miszerint a munkálatok megkezdése előtt semmilyen sérülés nem volt a házon... hogy ezt ők honnan tudják, azt érdekes lenne tudni, mert utána volt, csak a tulaj nem csinált belőle problémát), elköszönt, elment.

Így péntek délben ott voltam én, az üres lakás, meg az út az irodába. Irodai meló után vissza takarítani, szombaton elvitték a mosógépet, utána fodrász; vasárnap kipakoltuk a nappali bútort, majd Zsuzsiéknál búcsútea.

Hétfőn azért még megeresztettem egy emilt a főnökasszonynak, hogy legyen kedves megerősíteni a szerdai kirakodást és szerelést, valamint hogy mind a cipős szekrény, mind a lámpám fel lesz szerelve, annak rendje s módja szerint. Hát a lámpáról megfeledkezett +20€. Jó. Nem gáz. (2800 mellé, mégis hol érdekel?) De minden úgy leszen, ahogy kell. Még rászóltam Budapestre, hogy vajon futárt rendeltek-e, hogy visszavigyen cuccokat. Jaaa, hoppp, bocs, elfelejtettük. Mindjárt. 4-ig megy érte....

Hétfőre még le volt beszélve, hogy egy magyar srác elviszi a hűtőt, de reggel 9kor közölte, h mégsem, majd csak csütörtökön. Itt úgy voltam vele, hogy ilyen nincs... De némi mázlim volt, mert valaki más jelentkezett, hogy megnézné. Közöltem is vele, hogy de aznap el is kéne vinni, mert nincs hova rakni, de talán megoldhatjuk. 4-re jön. Jó. Én még 15.30-kor megbeszélésen ültem, és a céges kártyámat már elvitte a futár 2-kor, szóval külön mutatvány volt engem úgy kijuttatni, hogy vissza is tudjak menni. De sikerült. A csaj is megvette a hűtőt, a növények is landoltak Zsuzsinál, utána még visszajutottam az irodába, hogy befejezzem a dolgokat. Este 8-kor vissza is adtam a tulajéknak a kulcsokat, és 9-kor már meg is haltam.

A kedd tiszta nyugi volt. Csak felültem a repülőre, és eljöttem. Zürichben úgy gondoltam, hogy a reptéren gyorsan lerendezzük a mobil kérdését, így bementem az előre kiválasztott boltba, hogy nekem előfizetéses mobil kéne. Na meg még mit nem. Majd ha meg lesznek a végleges papírjaim, akkor. Addig kártyás mobil, és erről használható mobil internet. Remek. Majd bementem az SBB (hely MÁV, csak működik) irodájába, hogy nekem Halbtax Abo kéne (ez arra jó, hogy minden jegyet fél áron veszel). Jött a kérdés, hogy van-e fotóm. Csak digitális volt nálam. Az nem jó, papír kell, h legyen mit beszkennelniük.... de később is megvehetem a fenti kártyát, visszatérítik a jegy felét. (mint később kiderült: not.) Jó, akkor csak egy sima jegy lesz, majd mikor kiértem Badenbe (egy bácsi amikor látta, hogy ott küzdök a csomagjaimmal, kérés nélkül kapta el az egyiket és vitte le a vonatról, mert én is segítettem neki, és megmondtam, hogy az a vonat megy Badenbe), elfoglaltam az aznapi hotelszobát, és elindultam a hivatalt meg bankot járni. A hivatal kb. 1 órámba telt (senki nem volt rajtam kívül), és a kaptam jód tablettát és szemeteszsákot az olvasnivaló mellé, előbbit az atomerőművek ellen, utóbbit a szortírozásra. Majd elköltöttem egy rakat pénzt, hogy közlekedjek, és este átvettem a kulcsokat. Kifejezetten mókás volt tök sötétben lakást átvenni... nyilván nem lehetett látni, h mi milyen állapotú, szóval mindenre behazudtuk, hogy normál. Nem tévedtünk sokat.

És már el is érkeztünk a szerdához, amikor is a költöztetők 9-re akartak jönni. Enyhe késés, de nem érdekes. Bepakolás elkezdődött, és már az elején összekaptunk a Főnök Úrral, hogy hogyan is lesz ez a szerelés téma. De egy darabig minden ment a maga útján, de egyszer csak eljutottak a fránya cipős szekrényhez, ekkor a rakodó megkérdezte Főnök Urat, hogy látta-e már a svájci konnektort (igen, az a vicces 3 lyuk a falban). Ebbe tuti nem megy bele a csatlakozó. Sajnos volt nálam átalakító. Majd jött a következő kijelentés, hogy hát nincsen náluk szerszám, hogy kimérjék az elektromos vezetékeket a falban, így nem rakják fel a szekrényt. Itt kezdett eldurranni az agyam, mert erről már volt szó. Aztán a végére kiderült, hogy dehát fúrógép sincs, mert nekik reggel nem adott senki. Úgyhogy se lámpa, se cipős szekrény, az meg, hogy a szekrényem ajtajai nem záródnak, az én hibám, mert látszik a szekrényről, hogy többször szét lett már szedve, és az ajtók is szétcsúsztak, szóval ja. És persze a vadi új IKEA ágyra is csak úgy rá voltak dobálva a falécek, nem kellett azt lecsavarozni. Amikor előkaptam az összeszerelési útmutatót, és magyaráztam a faszinak, hogy na ne etessen, akkorse akarta elhinni, hogy igazam van. Erre én is úgy voltam vele, hogy ha másodjára is szét óhajtja szedni, akkor nosza, csinálja tovább, de legyen benne biztos, hogy szétkapatom vele újra. Itt morogva elkezdte csinálni, ahogy mondtam. Összeállította és matrac rá. Bevallom, ezen az egy dolgon kívül csak  akkor kezdtem el vitatkozni, amikor észrevettem, hogy az vitrin ajtaja hiányzik. Állították, hogy nem is volt neki. De azért csak kiderült, hogy a vezetőfülkében lapult. No délben vették is a nyúlcipőt, és leléptek. Én meg felhívtam a főnökasszonyt, hogy beszélgessünk erről. Ő vissza akart hívni, azóta se tette. Én meg ez idő alatt megpróbáltam kinyitni az új ágyat. És szétesett. Mint kiderült, emberünk kihagyott 4 csavart... úgy persze nehéz. Ahhoz, hogy ezt kitaláljam, jómagamnak is szét kellett kapni az ágyat, majd összerakni. Utóbb az is kiderült, hogy az egyik lámpa megadta magát, de villamosmérnök lévén egy kábelt csak leblankolok és újrakötök, nemde? meg az ajtókat is beállítottam. Hamár ott tartok. Elmentem, bevásároltam (hahhh... vannak finom kaják halljátok, mint pl. Kalácsember).

Ekkor kb. du. 4 volt, és semmi hír a főnökasszonyról. És itt lettem ismét ideges, majd írtam egy igen hosszú emilt, ecsetelve, hogy mégis mi az, ami nem stimmel a mostani szituban. (Ezt már nem tudtam elküldeni, mert a mobilnet úgy érezte, hogy ez neki túl sok adat egy napra, és megszűnt létezni.) Valamint írtam egy 1 soros mélt Munkahelynek is, hogy legyenek kedvesek a számlát nem kifizetni, amíg nem tisztázzuk a költöztetőknek, hogy mi is volt ez.

A ma reggel pedig? No igen. Felkeltem, és megállapítottam, hogy a fürdőkádban nem folyik le a víz. Felhívtam a tulajt, és mondta, hogy amúgy is átjönne felrakni kis ragacsokat a kilincsek mögé, megnézi azt is. És persze segít felrakni a cipős szekrényt meg a lámpát. Mondanom se kell, hogy sikeresen megoldottuk az összes feladatot, és még a helyi OBIba is elvitt (mert se pumpája se csőgörénye nem volt, így venni kellett), hogy ne kelljen cipekedni, meg lássam milyen. (Amúgy a fazon új-zélandi, a felesége svájci, és az anyósé a lakás.) Én meg ebéd időben úgy gondoltam, hogy jó lesz az nekem, ha felteszem a függönyöket. De ez nem olyan triviális. Előszöris a német függönybogyó nem illik a svájci karnisba. A németbe meg a magyar nem volt jó. Az itteniek felébe viszont jó a magyar, no de a másik felébe nem. Ez viszont túl későn vált világossá, így holnap ismét irány az OBI. Ja és igen Munkáltató írt egy mélt, hogy remélik rendben megérkeztem, és tudnak-e segíteni a költöztető céggel kapcsolatos probléma megoldásában. Nem Magyarország.

Stay tuned...

szolgálati közlemény

Annyit mondanék, hogy egy rohadt hosszú két héten vagyok túl, de túl vagyok rajta. Remélem, nem kell már Bühl-be mennem idén. Reméljetek velem!

Az új haj sikert aratott kint is, és eddig jól bírom a leengedett hajjal járást.Uff. :-)

Az "A Föld inváziója - csata: Los Angeles" című film... izé. Űrlényes Black Hawk Down. A Black Hawk Down-nal ellentétben ez a film erős közepes. Nem mondom, hogy rossz film, de nem is jó. Azért mondjuk azt hiszem, a Prometheus-nál kicsit jobb... ;-)

Viszont a Battleship határozottan jó film. Popcorn, meg amerikai, de baromi erős a feel-good faktor, jó a látvány, jók az űrlények, és egészen jók a karakterek (persze mindent a maga helyén kell kezelni  - az elvárásokat is...). Sikerült mozivászonra vinni a torpedót. És jól! Beszarás. :-)

Még másfél hét és irány Edinburgh. Már eléggé várom!

Ja, és két napja úgy döntött a jobb felső bölcsességfog, hogy akkor ha kiszedték a bal felsőt, akkor ő kinőne. Nem kellemes.

jubilálok

Jubilálok. Most először ma használtam Lilike dudáját. Ja, Lilike az "új" céges kocsi. Azért kellett használni, hogy ki tudjak jönni a sorompón a parkolóból. :-P Holnap este kiutazás Bühl-be betanulásra. Haza jövő péntek délután. Bizony.

Jó reggelt!

Tegnap kérdezte Andi, hogy miért nem postolom, ami kiskonyhámban készül. Néha jó lenne. :)

Hát íme:



Tekintve, hogy Svájcban auditálunk hétfő és szerda között, gondoltam, hogy az útra nem kéne kicsi zsemlét vinni, mert kis zsömlével nem bírom ki vacsoráig. Így a általam ismert legnagyobb zsömlét viszem. Hamburger zsömle. Igazi. Finom. Limarától.
Amikor először csináltam, Suzi meg Robi kóstolta. Hamburger parti volt. Nekik bejött.

Ekkor jöttem amúgy rá, hogy a hamburger lelke igazából a zsemle és nem a hús. Ugyanis a darált húst csak úgy amerikaiasan lesütni nem kunszt. (Én a magam részéről jobban szeretem, a francia változatát, amikor egy tojás és némi fűszer (esetleg hagyma is) teszi ízletesebbé, de mindenkinek saját ízlése szerint.) Jó hamburger zsemlét találni azonban nehéz. Bevallom, nekem még nem sikerült. Ugyanis, ami csomagban jön, az mind porlik. Az első harapás után a "zsemle" teteje ugyan még egyben van, de az alja reménytelenül kettészakadt, te meg a szószt markolászod. És én azt nem szeretem. Így maradt az egyéni készítés.
Holnap meg ismét tesztelem a prágai kollégán, hogy mennyire finom. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de bennem mindig olyan fura érzés van, amikor vkivel utazok, és csak magamnak viszek kaját. Zavar, ha nem tudom megkínálni. Persze, ők meg állandóan szabadkoznak, h de nem kell. Ettől függetlenül, mindig van nálam egy kínálgatós zsemle. :) Csak nálam van ez a fejlövés?

seggfejek...

Jövök haza ma este (éppen örülök magamnak, hogy most utoljára kell felhajtanom ezen a tyúkszaros, egysávos, kanyargós, beláthatatlan úton), mikor is az egyik kanyarban, amiben kitakarja a kilátást egy ház sarka de teljesen, jön szembe autó. De nem is egy, hanem mindjárt kettő. Ergo nekem kellett visszatolatni és elmenni az útból. De hova... Míg éppen forgatom a fejem, hogy mitévő legyek, mit csinál a velem szemben levő tahó? Mit csinál? Kb. a harmadik másodpercben felkapcsolja nekem a távolsági fényszórót. Igen, ha megvakítasz, sokkal gyorsabban fog menni, hogy eltakarodjak az útból, SEGGFEJ!
A hepiend az az, hogy pont nem sokkal mögöttem volt egy üres garázsfelhajtó, de meg kell mondjam, nem táplálok a németek iránt amúgy sem nagy és szívbéli szerelmet, de az ilyen incidensek nem segítik elő a nagy össznépi-nemzeti toleranciát és megértést. Csak szólok.
BARMOK!
Reklámokban dirndliző, sört vedelő, folyton dudáló, udvariatlan, ronda, ízléstelenül öltöző banda, akik ráadásul még németül is beszélnek. Halálos kombináció. De holnap elhagyom ezt a lepratelepet! Éljen Budapest, a civilizáció és a szombati verseny, ahol mindenkit ismerek és ahol egy csomó emberrel lehet szót váltani. A táncot még meglátjuk. :-)

hétvégi kalandok

Péntek este meló után az volt a terv, hogy otthagyom a kocsit a vasútállomáson, és elbumlizok Stuttgartba. Este Burakéknál meghúzom magam, míg Bren végez a programjával, utána értem jön és jöhet a hétvége.

Úgyis át akartam ugrani hozzájuk a cuccal, amit hoztam nekik, úgyhogy ez szerencsésen jött ki.

Nagyon kellemes, beszélgetős estét töltöttünk együtt Burakkal és Susanne-val. Bren végül fél 12 kerül jelent meg…

Bren egy forgalmas kereszteződés felett lakik, alatta egy sörkert van, a metró 5 perc séta, és egy REWE szintén 5 perc a másik irányban. Tökéletes hely. A lakás két hálószobából áll, konyha, fürdő, nappali és étkező rész. Szép tágas. A lakáshoz tartozik még Bren macskája, akit Ausztráliából hozott magával. Mintha valami rémlene, hogy láttunk róla leírást a 101 Nagymacskában. Csodálatos szürke cirmos a bundája, és folyamatosan társalog. Nagyon aranyos, halk hangja van, kis hegyes fogai. De nem harap. Nem tudom, miért mondja mindig Bren, hogy Bubba a sátán macskája, velem nagyon kedvesen és jól nevelten viselkedett végig. Viszont a cicus rendszere úgy gondolja, hogy még mindig a déli féltekén van, úgyhogy erősen vedlik így a(z itteni) tél közeledtével. Macska ugrik egyet és szőrcsomók szállnak a levegőben. Hozzád dörgölőzik és neked egy jó nagy szürke gombolyag tapad a gatyádra vagy pulcsidra. A szőr a szádba és az orrodba száll. De olyan aranyos és gyönyörű macska, hogy nem lehet rá haragudni. Azért vannak neki perverziói. Szeret pl. a zuhanytálcából vizet lefetyelni. Ne is kérdezzétek… :-)

És a hétvégén tanúja voltam a macskamenta hatásának (catnip). Sosem gondoltam, hogy ilyen tényleg van, de a macsek totál begőzölt tőle. Hempergett, meg bolond módra játszott a játékaival, és enyhén nem volt képben szegény utána… Mennyit nevettünk rajta, jézus… :-)

Szombaton délelőtt besétáltunk a belvárosba (mert a belváros sétatávra van a lakástól!), és nézelődtünk, meg Bren intézte az ügyeit. Sajnos én is elcsábultam, vettem két könyvet. Egy angol nyelvűt és egy német nyelvűt. A németet terveztem, mert valaki ajánlotta, az angolt Bren javaslatára vettem meg. Majd kiderül, mikor olvasom el őket.

A délutáni program Maulbronn volt. A Maultasche otthona (az egy nagyon jó kaja, higgyétek el!). Maulbronn egyébként egy középkori kolostorkomplexum, ami köré a „város”, azaz a település valamikor az 1800-as években épült oda, amúgy csak földek és erdők voltak a környéken. A kolostor alapítása az 1100-as évekre tehető. Mindkét útitársam meg volt illetődve. Az egyik amerikai, a másik ausztrál. Az egyik sem ezer évre visszatekintő ország, úgyhogy nekik ez a hely egy merő álmélkodás (megjegyzem nekem is, pedig én hozzá vagyok szokva az ilyesmihez). Egész nap sütött a nap, tökéletes volt. Szép volt nagyon, és a vacsora teljesen megkoronázta a szép napot, bár nem volt egyszerű hozzájutni. Bementünk a komplexumhoz tartozó étterembe, hogy akkor mi most ennénk. El akartak minket zavarni, hogy majd jöjjünk vissza később. Én nem voltam akkor ott, épp az audio guide-okat adtam vissza. Mikor csatlakoztam Bren-ékhez ott álltak az étterem előterében teljes tanácstalanságban, majd belöktek az ajtón, hogy az én tökéletes németemmel juttassam be magunkat az étterembe. Először engem is el akartak zavarni, de aztán hogy hogy nem, a mufurc felszolgáló megszelídült, beengedett minket, sőt, még kedves is lett. Döbbenet! A Maultasche-n kívül ettünk még isteni Apfelstrudel-t vaníliafagyival. Az ilyen almásrétes szerűség. De milyen finom volt!

Vasárnap délelőtt punnyadtunk, aztán délután kimentünk a domboldalba sétálni (mert itt még erdő is van a közelben, és még Bren se tudott róla…). Este meg elballagtam haza, minden klappolt, az autót is megtaláltam. Teljesen meg vagyok egyébként elégedve magammal. De tényleg. Merthogy ezek az aberráltak itt Bühlben a P+R parkolót nem az állomás mellé rakták (valószínűleg mert nem lett volna rá ott hely), hanem a sínek túloldalára. Viszont ha nem itt születtél, vagy nem tudod, hogy ez van, sose találod meg. Mert hogy táblával nem jelölik a dolgot, az biztos. Először azt hittem, ott hagyhatom a kocsimat a bevásárló udvarnál, de sajnos az is fizetős lett volna két órán felüli tartózkodás esetén. Végül megkérdeztem valakit, aki irányba állított. Végső soron viszont az ösztöneimre hallgatva, teljesen egyedül találtam meg a parkolót. Bizony. Ügyes vagyok!

Julie és Julia (2009)

Na, hát a Julie és Julia című film jó volt. Nagyon. Zsófi, mióta emlegetted, azóta a szemem előtt lebegett, most végre meg is néztem. Jó volt.

A film utolsó két perce alatt egyszer csak mit látok. A félhomályosra állított lámpa fényében a krémszínű szőnyegen mászik valami fekete. De akkora, hogy filmnézés közben is feltűnt. Pók volt. Nyugi, van hepiend. Kinyírtam. De akkor is, ez már mindennek a teteje. Szombaton a faluba menet lefele egy sövény mögül nekem repült egy veréb. Mentségére legyen mondva, nem láthatott, de akkor is. NEKEMREPÜLT!!!
Gyuri szerint érzékem van ezekhez az állatos dolgokhoz. Háááát. A 15 centis lódarázs, a veréb, most ez, még Sinzheimban valamikor tavasszal éjjel felkeltem, gyújtottam villanyt és két cserebogár volt a szobában. Izé. Ezek az emberek nem ismerik a szúnyogháló fogalmát? Arról már nem is beszélve, hogy ez a lakás ugye itt van lent a ház aljában, kvázi mint egy pince vagy alagsor (persze nem az, csak az utca alatt van a domboldal, úgyhogy oda néz az erkélyajtó). A kukák itt vannak a levezető külső lépcső mellett. Van biokuka is. Imádnivaló, hogy mikor kinyitom a fürdőszobaablakot szellőzni, abban a biztos tudatban tehetem, hogy az a rengeteg muslica mind beszáll a lakásba (a nagy-nagy pókháló ellenére is, ami a lépcső alatt "nőtt").
Azt hiszem, haza akarok menni innen. Pedig még csak egy hete vagyok itt, és tudom is, hogy nemsokára megyek haza. Kicsit eltértem a tárgytól, de a szívem még mindig dübörög a nyomi pók miatt. De az is lehet, hogy az almabor is tehet róla. :-P

mozgalmas múlt hét

Na, hát végre eljutottam idáig.

Kicsit mozgalmas volt a múlt hét. Mozgalmasabb, mint régebben (vagy akár az utóbbi időben otthon) az élet egy egész hónap alatt…

Hétfőn útra keltem és némi hátráltató tényezők ellenére (köd és sztrájk a frankfurti reptéren) még 5 előtt megérkeztem Bühl-be, és taxival felmentem Bühlertalba a szállodába. Szerencsére összefutottam néhány pesti fejlesztővel, úgyhogy nem voltam egyedül. Aranyosak voltak, hagyták, hogy velük bandázzak meg szórakoztattak este is. Így azért mégsem volt olyan rossz újra itt lenni, pedig ez a tény eléggé letargiába taszított…

Kedden este összejövetel volt a fejlesztőknek kibérelt házban, jó későig beszélgettünk meg jókat ettünk. Egy ilyen összejövetelen való részvétel valószínűleg jobb csapatépítés, mint bármilyen szervezett akármi… :-) Aranyosak voltak a fiúk és megtudtam egy csomó mindent egy csomó mindenkiről… :-)

Szerdán aztán beköltöztem a saját magam által felhajtott lakásba (hogy kiköltözhessek a nyomorék szállodából, ami az hagyján, hogy régimódi volt, de még büdös is. Tiszta letargia). A lakás még följebb van a hegyen, mint a szálloda, egy autó széles a felvezető út, és különben is. Nem értem, miért panaszkodtam Sinzheimra… :-) Amúgy a lakás szép és jó. Amerikai konyhás nappali, háló, fürdőszoba, meg egy mosókonyha van benne, ahol a mosógép van.

Még szerdán átvettem a bérautót is, hogy ne kelljen bezárva lenni a faluba míg itt vagyok. Egészen jól kijövünk, ez egy Peugeut 207-es. Navi ugyan nincs, de komoly büszkeségemre egészen jól elboldogulok itt a környéken anélkül is.

Csütörtökön nem volt semmi (csak végre bevásároltam rendesen), pénteken meg egy mexikói kollegához voltunk hivatalosak vacsira (én voltam az egyetlen aki nem beszélt se spanyolul, se portugálul, mert mindenki vagy mexikói volt, vagy brazil, illetve volt az egy szem német, aki tökéletesen beszéli a mexikói spanyolt.) A vacsi enchillada volt, és nagyon finom (az egyik mexikói fiú főzött), utána meg dominóztunk kettőig. :-)

Szombaton félálomban voltam egész nap, de azért lesétáltam napközben a faluba, hogy lássam, hogy mi is a helyzet, meg hogy levegőn is legyek, meg felderítettem a kisközértet, aztán aludtam még egy kicsit. :-)

Vasárnap átmentem Burakékhoz Stuttgartba. Az is tök jó volt!

bréking

Na, hétfőn megyek ki, két hétre, 21-én jövök vissza. Másfél hétig itthon, aztán megint két és fél hét kint november 2-18-ig.
Részleteket még nem tudok pontosan, de ez a lényeg.
Ez azt jelenti, hogy az október 22-i boogie versenyen már tudok csápolni nektek, illetve a győri koncertre már bőven vissza leszek.

Milyen jó...

... hogy nincs autóm. Nem kell azon törnöm a fejem, hogy ha esetleg hazautaznék a saját autómmal, milyen okmányt kell bemutassak ahhoz, h egy közúti ellenőrzés alkalmával ne vegyék le a német rendszámot a kocsimról, hiszen nem adót csalok, csak magyar állampolgárként itt élek. De ezt még az ORFK se tudja. Lassan egy hete megy a hajtóvadászat az infó után.
Magyarország... az itteniek így szeretnek.

----------

Csak hogy folytassam a töréntet. Ugye kaptak a kollégák egy hivatalos választ, a hivatalos linkkel, hogy bogarásszanak. És amikor a bogaraászás végére értek, ott a következőt találták:

"III.

Tekintettel arra, hogy a fenti tájékoztatás nem minősül jogszabály-értelmezésnek – mivel a Rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a hatályos jogszabályok alapján csak jogalkalmazó szerv – az ebben foglaltakra egyedi, konkrét rendőri intézkedéseknél hivatkozni nem lehet.

---> ORFK Szóvivői Iroda <----"

szandál

fasírt

Mai vacsi. Egész fasírtformájú, nem?

rockabilly buli kettő

Na, ez is megvolt, újra felautóztam Durmersheim-ba a rockabilly-s bulik helyszínére, és megjelentem a soros koncerten. Igen jó volt. Az első banda valami német együttes volt. Akkor még úgy gondoltam, hogy jól szóltak. Aztán megjelent a második együttes, és lemosta őket a porondról. :-D
Volt egy basszusgitáros (lehet, hogy kettő), egy dobos, egy trombitás, egy szaxofonos. És akkor megjelent az énekes. Egy apró termetű girnyó kis alakot képzeljetek el, testre tapadós ingben, olyan apró, szűk kis nadrágban, mint a latintáncosok. Ejj, mondom, ez kész. És akkor elkezdett énekelni. Ez elmondhatatlan, ott kellett volna lenni. Akkora hangja volt a kiscsákónak, hogy kész. És egyébként egy táncfenomén volt (jó értelemben, de abszolút nem a férfias értelemben, hogy úgy mondjam.). Ezt nehéz elmondani, ott kellett volna lenni. :-)
A karlsruhe-i társaságból eljött a francia pár, úgyhogy az elején nem is voltam egyedül. :-) És táncoltam egy másik csókával is - kicsit túl munkás vele táncolni, de roptunk pár egészen jót, és meg se haltam bele! :-) Meg egy másik csajszival is találkoztam, akit amúgy Karlsruhe-ból koncertekről ismerek, vele is tök jót dumáltunk, már amennyire lehetett az ordító zenétől.
Jó volt na, aztán mikor úgy éreztem, hogy elfáradtam (fél egy körül), akkor visszaültem a kocsiba és hajrá. Megvettem ennek a csókának a CD-jét, egész jó, de a közelébe sem ér az élőshow-nak! De a kocsiban jól szólt, hogy el ne aludjak hazafelé! :-)

Ja, a neve Si Cranstoun. Egy kis ízelítő:

eseménydús hétvége

Pénteken bent voltam a városban a tánciskolában, ahol a vezető azt mondta, mostantól fizetnem kell az órákért. Hm. Így már nem éri meg, mert én ott ugye sok mindent nem tanulok, csak tanítgatom a fiúkákat órák címszó alatt. Úgyhogy felszabadulnak a péntek estéim...

Szombaton eljöttek értem ausztrál kollegák, akik most vannak itt Stuttgartban, és elmentünk Baselba. A fiút már régebbről ismerem személyesen is, a lánnyal még csak e-mail-ben voltam kapcsolatban, de most személyesen is megismertem. Mindketten jó fejek voltak, sokat nevettünk. Okosak, belevalók, szuper volt.

Baselban befizettünk egy vezetett városnézésre (remek volt!), ebédeltünk egy jót, vettünk svájci csokit, aztán eljöttünk haza hozzám, felmarkoltam pár cuccot, és mentem velük tovább Stuttgartba. Elmentünk vacsorázni, egy német lánnyal együtt, aki gyakornok volt náluk Melbourne-ben pár hónapra. A lányok továbbmentek bulizni, mi Russell-lal visszamentünk a szállodába. Én a kolleganő szobájában aludtam, míg ő a lánykánál. :-)

Megreggeliztünk a szállodába, aztán átmentünk Ludwigsburg-ba, és megnéztük a kastélyt (nagyon jó idegenvezetés volt, egy csomó minden olyasmit is megmutattak, amit egyébként nem szoktak egy ilyen vezetésen, mint pl. egy csomót meséltek a mindennapi életről, bevittek minket a szolgálók szárnyába is, meg ilyenek). Remek volt!

Utána megebédeltünk, átmentünk Karlsruhe-ba egy barátnőmmel találkozni (az egyetlen német barátnőmmel), vele üldögéltünk egy kávézóban, aztán Russell még hazahozott. Nagyon rendes volt.

Jól elfáradtam, de abszolút megérte a dolog! Remek időnk volt, végig verőfényes napsütés és igazi kánikula volt, teljesen elképesztő! :-)

Sok érdekességet hallottam Baselról, láttuk Erasmus sírját, hallgattunk egy csomó utcazenészt, láttunk középkori utcákat és házakat (szegény ausztrálok az egyik ámulatból estek a másikba! :-D). Láttuk a Baden-Württenberg-i király "vadász-lakját" (lak, hehe! :-)), a kastély történetéről hallgattunk egy csomó anekdotát, láttunk udvari színházat, elég elképesztő dolgokat! :-D

Ja, és a bérautó, amivel furikáztunk az egy vadiúj, bazi nagy Volvo volt! :-)

A reggeli kávé...

...fontossága mindig akkor bukik ki a kollégákból, amikor fontos hírt közölnek velük. Pl. közli a kollegina, h májustól másik cégnél dolgozik.

Akinek még nem volt meg a reggeli kávé, az nem tudott mit hozzászólni. Ellentétben a főmérnökkel, aki elnézést kért, h nem tudta megtartani a kolleginát. Miért érzem azt, h ez otthon nem így menne? Habár lehet ennek semmi köze a kávéhoz...

befejeztem

Befejeztem életem első német nyelvű könyvét. Jéjj.

ma

Egyrészt pénteken ünnepelte a jogosítványom a második születésnapját. Ünnepeljetek velem. Erre ittam.
Aztán tegnap volt a szakításunk egyéves érfordulója Gyurival. Mi már koccintottunk egy üdítővel erre mikor legutóbb otthon voltam, de ti is igyatok erre is.
Aztán minden mostanában születésnapos és diplomázott egészségére is igyatok! (ha már a Belgába sose tudok elmenni...)
És a hétvége egy ótvar szar volt. Tegnap szarul is voltam, és nem csak depis. Ma reggel is, de erőt vettem magamon, és elmentem itthonról, Heidelbergbe táncolni. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, és jól is éreztem magam, attól függetlenül, hogy a kinézett eredeti vonatot lekéstem (az egyetlen átszállás nélküli vonat ma... klassz), úgyhogy két átszállással mentem, hogy jó legyen, vasárnapi, tömött vonatokon. Lehet, hogy tényleg erőt kéne vennem magamon, és legközelebb nem vonattal menni... Na mindegy. Aztán odaértem, és táncikáltam, sokat, úgyhogy jó. Boogie-t is, egy idősebb pár pasiját kértem fel, az egyetlenek voltak, akik boogie-t nyomtak (legalábbis részben) Szuper volt! :-D
És volt ott egy izlandi csákó, a kedvemért még boogie-t is nyomott az utolsó táncunknál. Jó volt na. Azt hiszem, még egyszer fogok tudni menni, mert jövő hónapban valószínűleg akkor lesz, amikor otthon leszek. Mert miért ne. Ha egyáltalán lesz...
Sebaj, ez már csak így van. Az otthoni dolgokról mindről lemaradok, mert itt vagyok, amikor meg itt végre van valami, akkor otthon vagyok. Szuper.
Ja, és új-zélandi táncos ismerősök jönnek Európába. Addig lesznek Bécsben, mikorra én hazaérek, és ahogy én hazaérek, ők Freiburgba jönnek. Pont elkerüljük egymást. Ez nem fair. Na mindegy. Az élet az kegyetlen...

szombati gasztro

megint kalandos

Hazafele a HÉV fél órát késett, át is kellett szállni (szerencsére egyszer már leszálltam róla véletlenül előbb, úgyhogy tudtam, hogy hova kell menni), aztán meg sötét is volt, esett is és köd is volt. Nyaff. Hát így menjen el az ember valahova!!! :-D