Mennyi az annyi?

Ha emlékeztek még, a télen (na nem mintha elmúlt volna) állati beteg voltam, és alig éltem. Ekkor meglátogattam a dokit, aki kb annyit mondott, hogy menjek dolgozni és inhaláljak. Ez ma kiderült, hogy a laborral együtt 30 + 95 CHF-be került.

Pontosítsunk: a labor volt 30.

A másik, amikor a doki nem tudott kitölteni egy papírt a jogsi lecserélése miatt csak 60-ba. Meg ugye amit a Közlekedési Minisztériumnak fizettem a kötelező jogsicsere miatt (85 CHF). 

Ezen kívül állapítsuk meg, hogy a nem minden orvosi költség jön le az egészségbiztosításnál kiválasztott önrészből. Pl. a fenti szemvizsgálat nem.

Welcome to Switzerland.

Újpest vs 13. kerület

Namost az történt, hogy az én hangom fogta magát, és szabadságra ment. Emiatt lementem a háziorvosomhoz (az újhoz), hogy akkor most segítsünk ezen a dolgon.

Én az újpesti házidokin nevelkedtem, akinél egy ilyen látogatás a következőképpen nézett ki: 

Az ember alaposan bereggelizik, bepakol 3 napi hideg élelmet, könyvet, újságot, ezt-azt, és nekikerekedik a napjának. Megérkezik a váróba, ahol már ücsörög kb. 250 öregasszony, helyet foglal közöttük, és a következő 3-4 órát eltölti valahogy, amíg nagy nehezen bejut, 2 perc alatt lerendezik valami olyan gyógyszerrel, ami az adott bajra ugyan nem jó, de sok más egyéb nyavalyát kiválóan okoz.

Ennek fényében indultam el ma reggel is a háziorvosomhoz, immáron ide a 13. kerületbe. Odaértem, beléptem a váróba, ahol ücsörgött 1, azaz egy darab öregasszony. Kérdezem tőle (már amennyi hangom volt ugye...), hogy csak ő vár-e a doktornőhöz. Mondja, hogy igen (döbb), de tulajdonképpen ő már szólt, hogy ezt és ezt a receptet kérné, és mindjárt hozzák neki ki, úgyhogy ő itt akkor végzett is (döbb). Eltelt kb. 2(!) perc, jön ki a doktornő (nem az asszisztens) a recpettel, odaadja a nénikének, és int nekem, hogy mehetek be (újabb döbb). Sokat nem kellett magyaráznom, hogy miért is vagyok ott, miután alig bírtam megszólalni :) Kaptam gyógyszereket, meg a lelkemre kötötte, hogy vegyek kalcium pezsgőtablettát, kaptam táppénzes papírt, és viszontlátásra...Ennyi. 9 óra körül indultam itthonról, és 9:50-kor már itthon voltam (úgy, hogy közben még beugrottam a patikába és a közértbe is).

Szóval a 13. kerület kiütéssel győzött :)))

Ja igen...a legnagyobb vicc, hogy az újpesti házidokinak kb. fél évébe telt, mire a kartonomat átküldte az új helyre. Mondta a doktornő, hogy tegnap érkezett meg a kartonom. Kiváló!

helyzetjelentés a hetedik napon

Na, voltam a kórházban kontrollon. A doktornő most is tüneményes volt. Az összes kérdésemet megválaszolta türelmesen, minden panaszra akár csak hasonlító megjegyzésnek utánajárt. Kitunkolta amit ki kellett, aztán másodszor is, meg bekrémezte, hogy jó legyen. Nem kellett szívni, gyakorlatilag szépen gyógyul, nem vérzik, és elvileg átjárhatók az üregek. Most várunk. A doktornő - most figyeljetek, dobpergés - visszarendelt kontrollra két hét múlva (nem akart lerázni, és figyelni akarja, hogy minden rendben van-e). Hö! Március 14-én ügyel, meló után benézhetek hozzá. :-)

Amúgy úgy néz ki, hogy az orrcseppek meg orrmosás meg orrolaj szükséges utókezelés mindenképpen, kb. fél évig. Akkor meglátjuk, vannak-e panaszok és beszélünk az orrsövényferdülésről, ha okoz bármit. Remélem, nem muszáj megcsinálni (azért mégiscsak még egy műtét), de értitek... Követni akarja a gyógyulást, hogy minden rendben van-e. Esetleg fél év után csináltatni egy CT-t, biztos ami biztos, hogy nem nőtt-e vissza polip vagy bármi (az orrcsepp arra való, hogy ne nőjön vissza a polip). Meg vagyok hatva.

Délután lementem az új körzeti orvosunkhoz. Az egész család átjött, miután nyáron a nem kezelés miatt olyan beteg voltam (és maradtam). Bepipultunk, és mind a négyen átjöttünk. Anya kikérdezte a szomszédokat, az alapján választottunk egy orvost itt a szomszédban, és úgy tűnik nagyon jól választottunk. Sokat kell nála várni, nem lehet időpontot kérni, de az ember megbocsátja neki. A család többi tagja is meg van tőle hatva. Mindenkit kivizsgált (akit kellett, főleg a szülőket), nem hitte el, mi volt korábban itt-ott. Vérvétel, ez-az. Hogy igaz-e, úgy van-e. Ha egy gyógyszer nem hatott írt másikat (és az hat), stb. Most megismerkedtem vele. Mivel hétfőn már leadtam a zárójelentést pontosan tudta, ki vagyok és mi ez (pedig személyesen még nem találkoztunk). Rendes volt, elmagyarázta a leletet laikusmódra, mondta, hogy szedjek vitamint mert le vagyok a betegség miatt fogyva (mondtam, hogy szedek és mit, akkor mondta, hogy akkor ő nem ír), kérdezte van-e még orrcseppem, mert ha nem lenne ő írt volna (a kórházi dokinő is kérdezte, döbbenet, hogy érzi az ember a törődést, de most tényleg). Közölte, hogy a gennyet ki kell szedni. Nem is tudnék vele jobban egyetérteni. Jól írta ki a betegácsit. Szombatra már képesnek írt ki, nyertem ezzel ugye két napnyi betegszabi státuszt az esetleges további betegállományokra idénre (15 nap után jön a szinte semmit sem fizető táppénz, ugye), ami remélem, nem kell majd de mégis. A másik doki mindig hétfőre írt ki képesre. Szóval új doki rendes volt nagyon.

Meg vagyok hatva. Lehet, hogy nem kéne, de meg vagyok hatva... :-)

Amúgy jól viseltem mindkét kiruccanást (bár délután aludtam a kettő között egyet, de miért ne! :-)). Hétfőn elkezdek dolgozni járni. Semmi ugrálás, de azért ülni egész nap már tudok. Bizony. Jó lesz!

UI: azt mondta a dokinő, hogy van esélye, hogy nem muszáj majd fájdalomcsillapítóval repülnöm a jövőben, mert lehetett a fájdalom emiatt (mert ugye a jobb oldallal 2000-ben nem csináltak semmit, most meg szépen megcsinálták azt is...)

helyzet

Gyors helyzetjelentés. Minden rendben.
Szerdán bevonultam a kórházba, mindenki rendes volt. Egy fiatal doktornő műtött.
Csütörtökön éhgyomor, délelőtt belőttek, és valamikor elvittek a műtőbe. Ahol várni kellett egy csomót, mert pont rosszkor befutott egy mentő, és előbb azt a beteget operálták meg. Klassz.
Amúgy jobb oldalon a múltkor nem csináltak semmit (a történtek fényében most azt mondom, ez nem olyan nagy baj - majd megértitek), most felnyitották amit fel kellett, és kíméletlenül letéptek minden polipot. A végén már nagyon fájt. Nem akarjátok tudni.
A bal oldalon a középső orrjárat vagy mi a korábbi műtét miatt össze volt hegesedve. Lapjával összehegesedett. Nem is tudom, ez pontosan mit is jelent, de semmi jót. Mikor bevezették a kamerát hallanotok kellett volna azt a megdöbbent hangot, ahogy a "tanár úr" megkérdezte, hogy "hol csinálták ezt? melyik orvos?". Hát tya. Na sebaj. Most azt szétválasztották, és kiszippantották amit kellett. A legvégére már NAGYON fájt... :-( Középen volt egy kis hányinger is, de nagyon rendesek voltak, tartottunk szünetet, megdöntötték az ágyat, simogatták a karom meg minden. Valahogy azért túléltem a műtétet, és minden jóra fordult.
Anya természetesen túl korán jött, egy órával azután, hogy visszavittek a kórterembe. Szerintetek hogy voltam? Na sebaj. Kért nekem legalább fájdalomcsillapítót, egy Voltaren-injekció formájában, amit a tűs gyilkos hozott. Esküszöm, nem vagyok ugrálós, bírom is a fájdalmat, de Anya szerint vagy egy métert ugrottam amikor belémdöfte a tűt, és még egyet mikor belémtolta az anyagot. Említettem már, hogy még be voltam kábítva? De ezen kívül minden rendben volt és hatott is a cucc.
Egy nappal a műtét után már nem is vérzett semmi, két nappal később már alig pötyögött, tegnap már semmi sem volt. Durva. Legutóbb még vagy egy hétig ömlött a szötty az orromból. Most meg ez. Minden nagyon rendben van. Mosogatom az orrom tengervizes oldattal, kaptam szteroidos orrcseppet és Coldastop orrolajat, hogy megakadályozzuk a hegesedést. Értitek, a hegesedést... Minden rendben. Még azért nem vagyok teljesen jól. Kicsit visszavetett, hogy ma reggel el kellett támolyognom a körzetihez a betegállomány miatt, de minden rendben lesz nemsokára.
Csütörtökön megyek vissza a kórházba kontrollra, és talán a körzetihez is. Az a terv, hogy egy hét múlva már dolgozni menjek, ha lehet. Hát ez van.

már csak egy hét

Na, már csak egy hét a műtétig. Szombaton elballagok a boogie versenyre üldögélni (remélem, ellen tudok állni a kísértésnek és nem táncolok...), aztán szerdán bevonulok a kórházba, ha minden jól megy, pénteken már mehetek is haza (azt hiszem).
Ma voltam a Honvéd-kórházban, megcsinálták az EKG-t és levették a vért. Az EKG-eredményt odaadták (nincs akadálya a műtétnek), a vérlelet közvetlenül a MÁV-kórházba megy. Alakulnak a dolgok.

Ma este az előbb megvettem a repjegyemet júniusra Bristol-ba (Ryanair), úgyhogy reszkess Dél-Anglia, megyek táncolni és kicsit körbe is nézni. Egy hetet leszek ott, hétvégén tánc, előtte meg majd meglátjuk, hogy utána is-e kis városnézés, szállás egy angol ismerősnél, tánchétvége alatt meg a szállodában, ahol a cucc lesz. Meglássuk hogy lesz, de tuti fogok tudni venni tonnányi teát! :-)

eü helyzet

Tehát. Ma voltam a MÁV-kórházban.

Helyzet: a doki aki az ambulancián megnézett normális volt, normális hangnemet használt, nem volt lekezelő. Nem mondta, hogy menjek haza és nyögjek, nem mondta, hogy ez nekem nem fájhat. Rendesen megnézte a CT-t, amit vittem, és rendesen meg is vizsgált. Válaszolt a kérdéseimre, és kiírt műtétre. Írt orrcseppet mert kértem. Pozitív.

Február 15-én vonulok be a kórházba, 16-án műtenek (FESS - endoszkópos polip-porszívózás, és talán orrsövény is, ha meg tudom beszélni velük, hogy "egy kosszal" ezt is lerendezzük), egy éjszaka kórház (bár szerintem ez kettő, egy előtte egy meg utána) és kb. összesen 10 nap betegácsi. Azaz szerdán bevonulok, csütörtökön műtenek, és következő hét végéig otthon lábadozom. Kb.

Megnyugodtam, már megvan, hogy meddig kell kihúzni.

Addig a mozgás/ugrálás/tánc/head-banging, stb. nem javasolt (a pénteki szuper jó buli betette az ajtót a fejemben szüttyögő polipoknak és egyebeknek), úgyhogy maradnak az ülős elfoglaltságok és a lassú séta... :-)

/by the way: csak kicsit durva, hogy itt a blogban már volt egy arcüreggyulladás címke? :-P/

Hatvan

Ma is eseménydús nap volt. Sokat tanultam. Aztán azt hittem, elalszom hazafele a kocsiban a fáradtságtól, de nem.
Hazaértem, és már indultam is hastáncra. Egész jó volt ahhoz képest, hogy agyhalott állapotban voltam! :-)

Napszemüveg igen jól vizsgázott. És nem mellesleg NAGYON MENŐ!!! :-)
Fog se fáj.
Ez hihetetlen! :-)

Holnap megint Hatvan. Aztán utána meg Gödör. Gyertek ti is!

mozgalmas nap

A héten szerda-péntek Hatvanba vagyok hivatalos, "betanulásra", azaz megmutogatnak nekem mindenféle érdekeset a hatvani üzemben. Burak intézte el, és eddig elég jó.

Odafele mondjuk elszámoltam kicsit magam, később indultam, mint kellett volna, de a fene gondolta, hogy a Szentmihályi út fel lesz túrva (kifelé csak 1 sáv járható), és az M3-asra sem tudok felhajtani egy jó 10 percig - ment a rendőrségi konvoj Borsodba, gondolom a zsákokat pakolni, és lezárták a felhajtót amíg elhaladtak... Hm.

Aztán nem jöttem le időben a pályáról. Tibi ugyan mondta, hogy a Mol-kútnál kell lehajtani, de nem gondoltam, hogy minden jelzés nélkül van valahol egy út, a benzinkút mellett ahol jönni kell. Szabolcs azt állította, hogy meg fogom látni. Hát nem. :-) Kihajtottam ugyan a benzinkútnál, de nem jöttem rá, hogy hol a szervizút, úgyhogy ennyi. Vissza az autópályára, így viszont behajtottam Hatvanba és vissza kellett jönni. Még jó, hogy Tibi tegnap megnézte velem a guglimepszen, hogy hol is kell menni meg hol a gyár, teljesen egyedül (navi nélkül!) visszataláltam a gyárhoz! Csak fél órát késtem. Hát ez van.

Már találkoztam itt a minifactory vezetőjével, a fiúval aki patronál a három napban, megnéztünk vagy 10 BPS-es meg hatvani üzem bemutatkozó prezit, és a termelésben is jártam kétszer. Határozottan érdekes.

A ma délutáni QMS-es megbeszélés elmaradt, talán holnap vagy holnapután lesz. Viszont itt egy pesti fejlesztő fiú, ez vicces, és egy másik, akiről nem tudom eldönteni, hogy ő is fejlesztő nálunk, vagy táncos vonalon ismerem (ő a táncos vonalt emlegette, biztos úgy van). kicsi a világ.
Ez a Heusinkveld (a gyáregység vezetője) a Burak nagy spanja (privát is), rendes fiúnak tűnik...

Elég fáradt vagyok, sok volt ez így egyszerre. Hazafele is valahogy azért megtaláltam az autópályát. Már egyre kevésbé parázok, hogy mi lesz. Semmi nem lesz. Menni kell és kész.

De! Este beragasztotta a fogorvos a koronát (sing halleluja!), és előtte átvehettem az új szemüvege(i)met is.

Szemüvegek szépek (ld. előző post). De tényleg.
Ami meg a fogorvost illeti, hát izé. Megint kaptam szurit. Kérdeztem is tőle, hogy most hogy az afta vagy tályog vagy mi már gyógyulóban van az előző érzéstelenítő szuri helyén, már ideje neki egy újat is adni... Na sebaj. Azt mondta, egy kicsit odébb adja. Hát biztos. Viszont beragasztotta amit kellett, és úgy tűnik, áll is a helyén, remélem, holnap már ehetek kenyeret reggelire FOGGAL! :-)

Mielőtt eljöttem, még igen előremutató dolgot mondott a fogorvos. Hogy amikor elmúlik az érzéstelenítés hatása, akkor ez a fog bizony fájni fog. Na kösz. Merthogy ugye szétfagyasztotta (vagy szárította vagy mit csinált vele), meg az ínyt is körülötte (az most fehér), és a korona rálóg az ínyre, az is szar lesz egy ideig (de aztán megnyugszik... aha... idővel...), és a ragasztó meg valami savas kémhatást termel, ami bántani fogja a fogat egy darabig. Szuper. Most mindjárt tolok valami cuccot, hogy jó legyen (ld. Cataflam mondjuk). Uhh. Nagyjából ez van.

Holnap megint Hatvan. Talán már kevésbé viszontagságosan találok oda, mint ma. (Bár ügyes voltam ma, panaszra semmi okom).

ÉLJENEK A SZILÁRD ÉTELEK! :-D

gyógyír a bajra

Büszkeség és balítélet maraton.
Fogfájás idején egészen vigasztaló! :-D

napszemüveg

Lesz napszemüvegem.
Mert megérdemlem.
Ha elkészült, mutatok fényképet! :-)

szandál

Tegnap mindenképpen meg akartam osztani mindenkivel a tényt, hogy idén most volt rajtam először szandál! :-) Íííígy örültem neki! :-)

De aztán mikor kijöttem a fogorvostól, már nem harminc, hanem húsz fok volt. És majdnem tök sötét. Fél ötkor. OK. Ennyit a szandálról. :-S Szerencsére az esőt megúsztam.

Most pedig nemsokára indulás utcatáncolni. Esőben. Meglátjuk, eláll-e addig... :-S

arcüreggyulladás

Igen, arcüreggyulladásom van. Ezért nem gyógyulok meg már mióta. És igen, el kellett volna már mennem a fül-orr-gégére régen. De vannak fenntartásaim még mindig. Meg véleményem. De mindegy.

Most kaptam baromi erős antibiotikumot, kimosásról esetleg a jövő héten beszélhetünk (?). Nem tudom, talán. Az orvos nem mondta kategorikusan, hogy nem, de azt igen, hogy előbb mindenképpen az antibiotikumot kell beszedjem, és különben is. Aztán megpróbálta, hogy hétfőn menjek vissza. Résen voltam. Megkérdeztem ő lesz-e. Nem. Ő kedden lesz. Úgyhogy kedden megyek vissza. Hétfőn az apja van. A "Menjen haza és nyögjön!". Hozzá nem vagyok hajlandó visszamenni.

Amúgy a következő sokk a gyógyszertárban ért. Csak az antibiotikum került 4500 Ft-ba. Igen, jól látjátok. 4500. És még akkor nem is olvastátok a betegtájékoztatót...