szolgálati közlemény

Annyit mondanék, hogy egy rohadt hosszú két héten vagyok túl, de túl vagyok rajta. Remélem, nem kell már Bühl-be mennem idén. Reméljetek velem!

Az új haj sikert aratott kint is, és eddig jól bírom a leengedett hajjal járást.Uff. :-)

Az "A Föld inváziója - csata: Los Angeles" című film... izé. Űrlényes Black Hawk Down. A Black Hawk Down-nal ellentétben ez a film erős közepes. Nem mondom, hogy rossz film, de nem is jó. Azért mondjuk azt hiszem, a Prometheus-nál kicsit jobb... ;-)

Viszont a Battleship határozottan jó film. Popcorn, meg amerikai, de baromi erős a feel-good faktor, jó a látvány, jók az űrlények, és egészen jók a karakterek (persze mindent a maga helyén kell kezelni  - az elvárásokat is...). Sikerült mozivászonra vinni a torpedót. És jól! Beszarás. :-)

Még másfél hét és irány Edinburgh. Már eléggé várom!

Ja, és két napja úgy döntött a jobb felső bölcsességfog, hogy akkor ha kiszedték a bal felsőt, akkor ő kinőne. Nem kellemes.

jubilálok

Jubilálok. Most először ma használtam Lilike dudáját. Ja, Lilike az "új" céges kocsi. Azért kellett használni, hogy ki tudjak jönni a sorompón a parkolóból. :-P Holnap este kiutazás Bühl-be betanulásra. Haza jövő péntek délután. Bizony.

mozgalmas múlt hét

Na, hát végre eljutottam idáig.

Kicsit mozgalmas volt a múlt hét. Mozgalmasabb, mint régebben (vagy akár az utóbbi időben otthon) az élet egy egész hónap alatt…

Hétfőn útra keltem és némi hátráltató tényezők ellenére (köd és sztrájk a frankfurti reptéren) még 5 előtt megérkeztem Bühl-be, és taxival felmentem Bühlertalba a szállodába. Szerencsére összefutottam néhány pesti fejlesztővel, úgyhogy nem voltam egyedül. Aranyosak voltak, hagyták, hogy velük bandázzak meg szórakoztattak este is. Így azért mégsem volt olyan rossz újra itt lenni, pedig ez a tény eléggé letargiába taszított…

Kedden este összejövetel volt a fejlesztőknek kibérelt házban, jó későig beszélgettünk meg jókat ettünk. Egy ilyen összejövetelen való részvétel valószínűleg jobb csapatépítés, mint bármilyen szervezett akármi… :-) Aranyosak voltak a fiúk és megtudtam egy csomó mindent egy csomó mindenkiről… :-)

Szerdán aztán beköltöztem a saját magam által felhajtott lakásba (hogy kiköltözhessek a nyomorék szállodából, ami az hagyján, hogy régimódi volt, de még büdös is. Tiszta letargia). A lakás még följebb van a hegyen, mint a szálloda, egy autó széles a felvezető út, és különben is. Nem értem, miért panaszkodtam Sinzheimra… :-) Amúgy a lakás szép és jó. Amerikai konyhás nappali, háló, fürdőszoba, meg egy mosókonyha van benne, ahol a mosógép van.

Még szerdán átvettem a bérautót is, hogy ne kelljen bezárva lenni a faluba míg itt vagyok. Egészen jól kijövünk, ez egy Peugeut 207-es. Navi ugyan nincs, de komoly büszkeségemre egészen jól elboldogulok itt a környéken anélkül is.

Csütörtökön nem volt semmi (csak végre bevásároltam rendesen), pénteken meg egy mexikói kollegához voltunk hivatalosak vacsira (én voltam az egyetlen aki nem beszélt se spanyolul, se portugálul, mert mindenki vagy mexikói volt, vagy brazil, illetve volt az egy szem német, aki tökéletesen beszéli a mexikói spanyolt.) A vacsi enchillada volt, és nagyon finom (az egyik mexikói fiú főzött), utána meg dominóztunk kettőig. :-)

Szombaton félálomban voltam egész nap, de azért lesétáltam napközben a faluba, hogy lássam, hogy mi is a helyzet, meg hogy levegőn is legyek, meg felderítettem a kisközértet, aztán aludtam még egy kicsit. :-)

Vasárnap átmentem Burakékhoz Stuttgartba. Az is tök jó volt!

bréking

Na, hétfőn megyek ki, két hétre, 21-én jövök vissza. Másfél hétig itthon, aztán megint két és fél hét kint november 2-18-ig.
Részleteket még nem tudok pontosan, de ez a lényeg.
Ez azt jelenti, hogy az október 22-i boogie versenyen már tudok csápolni nektek, illetve a győri koncertre már bőven vissza leszek.

Hazajönni szar

Mindig elgondolkodtam, hogy mégis mitől vagyok olyan kis depresszív, letargiás. Mi az, ami miatt odakinn, vagy távol kevsébé érzem magam rosszul és mindig csak a hazautat követi ez a mély mélabú, ami ilyenkor rám telepszik. Persze a válasz prózai és egyszerű. Sőt. Túl triviális.
A baj az, hogy nincs kihez hazajönni. Leginkább ez a kis késdöfés az, ami pofon vágja az embert. Az ember azt hinné, hogy a tény, hogy egyedül van, pedig ez csak másodlagos. Sokkal fontosabb, hogy jön, jön, de kihez? Engem legalábbis ez üt ki mindig. A magánnyal azt hiszem többé kevésbé megtanultam együtt élni, ugyanis ha ez lenne a fő indok, kinn is tiszta kis összeomlott depresszív majom lennék.