Új munkahely

Na, túl vagyok az első héten.
Amit már most tudok mondani, hogy eddig jó. Az irodában már bemutattak mindenkinek, és az a terv, hogy a hónap végéig kell meglennie az átadás-átvétel dolognak.
Eddig jó, talán kicsit túl nyugis is, de nem baj. Majd megszokom.
A kollegák okésak, bár kicsit nehezen viselik, hogy folyton kérdéseket teszek fel, és nem megyek fejjel a falnak. Majd megszokják.
Alig várom, hogy a termelésről is szerezzek már némi ismereteket. Ez még a jövő zenéje.
Amúgy négyen vagyunk a beszerzésen. Két kollegától fogom átvenni a termelési anyagokat és mintákat. Mind a négyen fiatalok vagyunk egyébként, és velem együtt vagyunk két fiú - két lány. Eddig rendben levőnek tűnik a dolog.
Az előző helyen az volt a bajom, hogy bekómáltam a túl sok infótól, hát itt nem ez a helyzet. (ez nem rossz amúgy...) Pár hozzám hasonlóan az autóiparból (vagy hajtósabb multitól...) szalajtott ember már nyugtatgatott, hogy ez ilyen. Nem lesz ennél stresszesebb. :-)

az új munkahely

Tehát.
Helyzetjelentés.

Minden rendben. Minden kolléga kedves és segítőkész. A főnököm még mindig elbűvölő (aranyos, támogató, őszinte, nagyon okos, határozott...). Szóval szuperlatívusz.

A helyzetem a következő: titulusom controlling elemző (egy szervezeti anomália miatt :-P), adományozott titulusom pedig osztályvezető. (mint megtudtam, 3 fős csoport fölött jár a titulus). Az interjúkon elhangzott, hogy két embert akarnak felvenni, és négy ember a csoport. Ezek alapján azt hittem, hogy két ember van most, és négyre emelkedik a létszám, ha felvettek engem meg még egy operatív beszerzőt. A helyzet ellenben az, hogy van négy ember a kezem alatt, vagyok én, mint csoportvezető (osztályvezető titulussal), és kéne még egy operatív beszerző, akire nincs keret. :-) Bonyolult egy kicsit.

Az embereim igyekvőek és jóindulatúak, de nem elég önállóak. Ez az első számú feladatom, hogy felturbózzam őket. Mondjuk, az alapján, amit eddig megtudtam a történetükről, nem csodálom, hogy meg vannak ijedve, de majd teszünk róla, hogy megnyugodjanak. Nekem nem lesz időm operatív feladatokra, mert a csoportvezetői feladatok és a nagy értékű tenderek intézése elviszi majd a munkaidő 100%-át... Lesz rengeteg meeting is. De nem baj. Eddig nem hangzott el semmi sokkoló, és mindent láttam és hallottam már a pályafutásom során, amivel foglalkozni kell (már hogy feladattípust). Én mindig azt hittem, hogy amit én tudok és ahogy én intézem az ügyeket, az egy normális, átlagos mód. Hát nem az. Most látom itt ezeket az emberkéket, és... izé. Megértem, hogy miért engem akart a srác ide felvenni. :-) Nagyon nekem való (hozzáállásom és habitusom miatt is) ez az egész. Nagyon fogom élvezni, ha már belerázódom. :-) Azt hiszem, az első napi pánikot már leépítettem a négyfős csapatban, most a bizalom kiépítésén munkálkodom.

Céges mobilt fogok kapni (meglátom, mikor és milyet), elvileg a számítógéphez is kapok hozzáférést pénteken (de előbb biztos nem).

Egy táncost meg egy volt AKG-s iskolatársat már találtam a kollégák között. :-) Az iskolatárs egyel járt fölöttem az AKG-ban, és itt ő a HR vezető. :-P

Van kérdés? :-)

Lány szempontból fontos még, hogy meleg van az irodában. Ja, azt mondtam, hogy a kettővel fölöttem álló főnök nagy Star Wars fan? :-)

Kártyaolvasó

A cégben tönkrement az egyik router, ami időközben funkcióját vesztette (VPN-re kellett volna, de azóta már ilyesmire nincs szükség) és hát bőséggel garanciaidőn belül voltunk. Hogy konkrétak legyünk egy 5 éves garanciájú, drágább Cisco routerről van szó, mely 1.5 év alatt harmadszor mondta be az unalmast valamilyen formában. Laza 4 hét után megjött a válasz, ez úttal nem kapom vissza a terméket, levásárolhatom.
Meg is kérdeztem, hogyhamár, akkor elhasználható-e értelmesen a történet. El. Szuper. Akkor rendeltem mindenfélét, többek között egy kártyaolvasót is, mert a cégből legalább két kártyaolvasó eltűnt már, a harmadik meg mindig terepen van.
Körülbelül két órával később csöng a telefon. A boltból hívnak, hogy baj van. Hát jó, de mekkora? Az a gond, hogy én megrendeltem a kártyaolvasót, fehér színben, de csak feketében tudják meghozni...

Ladies Lunch :-)

Szóval meghívtak a lányos karácsonyi ebédre. :) A főnököm meg kapott róla egy másolatot, mert ez a default beállítás Outlookban (csak senki se tudta). :D Erre idejött, és mondta, hogy hát ez szerinte rá nem vonatkozik. Előszöris nem nő. :D

A mai mese

Túl az első napon. Bevallom, egész jó volt. Habár fogalmam sincs, hogy mi is lesz a pontos feladatom, de már az feldobott, hogy meglátogatjuk majd a birri rotor gyárat (juppppiiii... nagy vasak, minden), és hogy a szabikat gyorsan le lehetett rendezni azzal, hogy majd jövő évben ledolgozom a hiányzó órákat.

Ezen kívül mindenki tegeződik, és ez még nekem fura. Hiába. Németország és a Frau/Herr XY beégett. Amúgy az már ennyiből elmondható, hogy sokkal kevésbé karót nyeltek, mint a németek. És az irodában kb 60% a külföldi, 40% a svájci. Én egy teljesen svájci csoportban dolgozom (rajtam kívül mind a 7 + 2 tanuló svájci), de élből elhívtak ebédelni, és mivel nem volt nálam kp (reggel nem akartam elkésni, és azt gondoltam, hogy majd ebédidőben kislisszolok...), így adott a főnök 100 frankot, hogy majd visszaadom. Wellll.... Aztán jött a nagy tortúra, mely bebizonyította, hogy megint vannak okosak, akik fel tudják írni a kínaiak nevét latin betűkkel de a Dániel és a Zsófia mérhetetlenül megzavarja őket. Így a hozzáféréseim 90%-a egy Dániel keresztnevű ürgének lett kiosztva, hiába vagyok jól a SAP-ban és a mélcímem is jól lett megadva. Szóval ma nem fértem hozzá semmihez. Ellenben van normális, leülésre, étkezésre, melegítésre alkalmas konyha!!!! Vihetek jövő héttől kaját.

Hogy mi is volt még? Körbevezettek, bemutattak egy rakat embernek, és megengedték, hogy az irodából intézzem a netes dolgaimat, merthát nem lehet netet rendelni végleges papírok nélkül (még kb. 2-3 hónapig). Aztán az is kiderült, hogy elég lazán kezelik a netes dolgokat, ugyanis semmi sincs letiltva (no ja, nem is jut eszükbe, hogy chateljenek meg FB-zenek). Hogy hogyan fogok megmaradni a helyemen, az egy jó kérdés, ugyanis a folyosó mellett kaptam helyet. Ennek persze 2 hozománya van: 1. nincs természetes fény (ez már Erlangenben is erős fejfájást okozott. szó szerint.), 2. nincs csak úgy belelesünk a privát levelezésembe. Meglátjuk...

Amúgy végül, de nem utolsó sorban: ma jelentkezett a költöztető cég. A nem felszerelésért le akarnak vonni komoly 31€-t. Asszem még lesz egy kis vitánk ebből.

Amúgy miután kitaláltam, hogy nekem mégsem tetszik a bank, ahol a számlámat nyitottam, nyitottam egy másikat, a másik banknál. Az elsőt meg megszüntetem. Nem érdekel. Még akkor se, ha ez a húzás ráfizetéses. Így jobban érzem magam. Ha ez az ára, ám legyen.

Ja és még egy infó: már kaptam az Orangetól (mobilszolgáltató) SMS-t miszerint elhasználtam a rendelkezésre álló adatmennyiségem 80%-át. Ha a 100%-ot elérem, akkor jogukban áll korlátozni a hozzáférésemet. Well... eddig is ezt tették, hol volt net, hol csak nyet. De lehet ezután teljes megvonás lesz. Good-bye world... it was nice to meet you.

ja és igen: az ebédtéma NEM meló volt, hanem család, meg egyéb normális dolgok!!!

Iskolában dolgozni jó, mert...

...nagyon hasznos tanácsokat hallhatsz a diákoktól a wc-ben. És most idézném kolléganőmet:

"Amit a diákoktól megtudhatsz a wc-ben:
1) a könyvtárban valószínűleg van wc, de azért biztos, ami biztos, menjünk el előtte..
2) első randira kis bugyit nem húzunk, mert akkor látszik, hogy akarsz valamit (ha már ott tartasz, hogy a bugyidat nézi, már valószínűleg akarsz valamit-a szerk.), a nagy az gáz (de ha úgysem akarsz semmit, akkor nem mindegy??-a szerk.), így asszem valami közepeset választok..."

bréking

Na, hétfőn megyek ki, két hétre, 21-én jövök vissza. Másfél hétig itthon, aztán megint két és fél hét kint november 2-18-ig.
Részleteket még nem tudok pontosan, de ez a lényeg.
Ez azt jelenti, hogy az október 22-i boogie versenyen már tudok csápolni nektek, illetve a győri koncertre már bőven vissza leszek.

helyzetjelentés

Hétfőn megtudtam, hogy a jelenlegi osztályom vezetője közölte, hogy mivel úgyis elmegyek (van új helyem), szeptember 1-től nem szerepelek a költségvetésünkben. Azaz húzzak a búsba.

Tegnap sikerült végre beszélnem a leendő (régi-új) német főnöknőmmel. Haladás, mert már az is enyhén szólva kihívásokkal teli feladat volt, hogy a kinti asszival közösen be tudjunk írni egy időpontot egy telefonhívásra. Effektíve a telefonálás közben beérkezett egy másik igény és lecsúsztam arról a fél óráról, amit kinéztünk. No comment. De mint mondtam, tegnap este 17:30-kor végre létrejött a kapcsolat (egy jó félórás csúszással a megbeszélthez képest, de akkor is...)

Hétfőn végre kicsikartak egy döntést, hogy ülhetek majd oda, ahova kell (a fejlesztésen a mérnökfiúk közé - reménykedjünk egy szőke-kékszemű-badizós mérnökcsapatban ;-) haha, ilyen nem lesz, de azért jó az álmodozás... :-)). Úgyhogy most mehet majd az aktivitás a személyügy felé meg ilyenek. Költségekben és szakmai dolgokban a kintiekhez tartozom, egyedül leszek itt ilyen ("one of a kind", illetve egyszeri és megismételhetetlen, mindenki válasszon. ;-)).

Ma Heni azt mondta, már írják a szerződésem, holnap rákérdezek, hogy hogy is állunk. Meglátom, mit ajánlanak, megtarthatom-e a kocsit, stb. Majd jelentek, ha kiderül. Feladat még mindig nincs. De legalább most úgy tűnik, hogy szeptember 15-től fogok oda számítani szerződés szerint. Juhéjj.

Én egyébként már látom, hogy móka és kacagás lesz az első pár hónap. A termék és a projekt mindenki számára új dolog lesz. Mondjuk én már dolgoztam a motor egy részével korábban, de nem az egésszel. A projektvezető másik területről jön, és ki tudja, kik lesznek a fejlesztők. Ha egyetemről kijött frissdiplomás, akkor majd tőlem tanulnak mindent, vagy mi lesz? Hm. De nem baj, innen szép. De legalább már megindultak a dolgok. Ha kiderül, hogy kell-e kimenni Németországba megint betanulni vagy látogatni, azt is mondom majd.

Azért már jó, hogy van miről mesélni, meg mit bejelenteni itt! :-)

A nap hallgatója

Én: Szia! Miben segíthetek?
Ő: Szia! Fogytál?

további közlemények

A "Derült égből szerelem" sokkal jobban sikerült alkotás, mint az előző kettő, csak kicsit komolyabb, mint amihez szoktam. De jó. Aaron Eckhart nagyon skandinávnak néz ki (fogalmam sincs, hogy az-e), és cseppet sem szép (szerintem). Jennifer Aniston megint Rachel-t játszotta a Jóbarátokból. Valaki látta már olyan filmben, amiben nem?

A cégnél meg örültek nekem, sőt hiányoltak, azt hiszem. Meglepő emberek örültek nekem. Jól esett. És az is jól esik, hogy sokkal nyugodtabban viselem az itt tartózkodást, mint mielőtt otthon voltam. Jót tett ez az egy hét. Bizakodóbban tekintek a jövőbe, és igyekszem nem 5 hétre eltolni az elkövetkező hazautakat. Igyekszem.

Legyetek jók, néha kommenteljetek is, hogy tudjam, még itt vagytok és figyeltek (tudom, Raud, olvasod, csak nem kommentelsz! ;-)). Akikkel nem találkoztam se karácsonykor, se most, azok gondolkodjanak el, hogy a márciusi hosszú hétvégén hol lesznek!

Betelt

Totálisan tele van a hócipőm azzal, hogy az összes tanár sajátjának tekinti minden irodai cuccomat: minden reggel 10 perc alatt a plafonon van a vérnyomásom, mert hol az ollóm tűnik el, hol a tűzőgépem, hol a számológépem...Ma a SAJÁT használatú mappám, amiben a legfontosabb információkat tárolom a tanfolyamokról, vizsgaidőpontokról stb. (megjegyzem csak én használom, csak nekem kell) szanaszét boncolva feküdt és még csak nem is az íróasztalomon: minden papír kihuzogatva, összekeverve egymás hegyén-hátán. Arról már nem is beszélve, hogy minden alkalommal ott hagyják a használt bögréket, evőeszközöket, és elvárják, hogy majd más elmosogatja helyettük. Persze, ha bejön a főnök az irodába kit fog letolni, mert micsoda kupi van és mennyi mosatlan? Lehet találgatni...Miért nem lehet felfogni,hogy én itt dolgozom (dolgozni próbálok)??? Legyünk már tekintettel egymásra!

Tegnap

Epic fail. Így lehet összefoglalni a komplex tűz és gázvédelmi próbát. Így jár aki siet.

izé

Na, visszatértem Budapestről, Prágából és Zürichből, és mindent túléltem. :-)

MAB: workshopoztunk az első két nap (igazából másfél nap, hétfőn délutántól kedd estig). Voltak mindenféle gyakorlatok, hogy jobban megismerjük egymást, meg hogy az új főnök jobban megismerjen minket (főleg inkább ez). Érdekes is volt, meg „érdekes” is. De tényleg, volt egy ilyen dolog, hogy pontozni kellett, hogy mi mit szeretnénk, a mostani főnökök hogy gondolják, hogy mit hogyan tesznek, és az új ember hogy tervezi. Ezt kellett pontozni 1-től azt hiszem, 6-ig. És akkor kategóriák/témák voltak. Pl. fegyelem-szabadság a két véglet, meg dicséret-szidás, meg hasonlók, és ezt kellett pontozni. Kraus is kapott külön jelet. Általában nem voltak nagyon nagy eltérések, de mondjuk 50-50 százalékban egyezett a mostani kisfőnöki gárdával a munkavállalók csapatának értékelése. Kraus sokszor eltért tőlünk és a kisfőnököktől, akár sokkal is. (azért ez jellemző és megmutat valamit). Az új főnök viszont majdnem 80%-os pontossággal „eltalálta a munkavállalók” x-eit (ő azt húzta be, amit szeretne képviselni). Mindezt ugye úgy, hogy nem tudtuk, a másik mit húzott, leadtuk, és utána kerültek fel az ikszek. Nagyon érdekes volt!

Amúgy kicsit úgy látom, manipulátoros természetű (ez necces lehet később), bár tény, hogy így meg tudta nézni, hogy a csapat hogy működik általánosságban, és hogy működik a „természetes élőhelyén”, a biztonságos nyáj/csorda kebelén (mikor mindenki együtt van és biztonságban érzi magát). Amúgy fiatal, 43 éves, szőke, szimpatikus. Míg Kraus sose nézett a szemébe az embernek a kis kerek malacszemeivel, ez a hapek simán a szemedbe néz, és hosszan, nincs tőle megijedve (bár van egy sanda gyanúm, hogy ez is teszt, ki az, aki visszanéz rá és hogyan). Amúgy jókedélyű, és nyitottabbnak tűnik, mint Kraus volt. Bár az ikszelős játékban a távolságtartás felé húzta az x-ét a munka területén. Én ezt egyébként helyesnek is látom valamilyen szinten (bár persze minden attól függ), mert ez mégiscsak munkahely, és ő mégiscsak egy német, aki egy nagy (35 fős) kelet-európai csapatot vezet. Rossz lenne bratyizgatni, akkor hol marad a tisztelet? Burak más, ő kis csapatot vezet, minket, és vele mindennap együtt dolgozunk. Ez más, mint évente mondjuk kétszer találkozni a nagyfőnökkel és akkor erőltetni a jópofit. Szóval nekem személy szerint szimpatikus a csávó, és úgy látom, több humora van, mint Krausnak volt (ami a régióban szerintem létszükséglet!).

Jó volt az MAB egyébként, a pesti kollegákkal is nagyon jó volt találkozni, kicsit magyarul beszélni, sokat nevetni, és a többi kollegával is találkozni. Én ugye nyáron se voltam ott az MAB-n, úgyhogy valamikor márciusban láttam őket utoljára.

Még szerda este kiugrottam a sarokra a Tesco express-be, vettem magamnak fehér zsömlét csütörtök estére és péntekre (:-)), meg nápolyit (abból egyet magammal vittem a hétvégén), meg mindenfélét.

Strasbourg: hát a repcsin voltunk összesen öten utasok. Ilyen se volt még. Családias. Maga a strasbourgi reptér kicsi, mint egy fapados reptér. Nem egészen értettem a kiírásokat, úgyhogy kicsit tébláboltam ott, meg az állítólagosan rendszeresen járó vonatok a főpályaudvarra sem közlekedtek (na kösz), de végül csak megoldottam a dolgokat. A vasúti peronokhoz vezető folyosóra amikor kiléptem, szembetaláltam magam három terepszínű ruhás, svájcisapkás katonával, mindhárom karján keresztben feküdt egy-egy géppisztoly. Most mondjam, hogy megijedtem? Mondom. Meg akartam tőlük kérdezni, hogy jó irányba megyek-e (kicsit elbizonytalanítottak a géppisztolyok). Kérdezem angolul, hogy jó irányba megyek-e, közlik, hogy nem beszélnek angolul. Németül? Úgy se. Hát elmakogom franciául, arra széles mosollyal mondják, hogy persze, jó az irány. Ööööö, köszi. Hehe. Na mindegy. Végül csak elbénáztam magam a strasbourgi főpályaudvarra, ott bebénáztam a zsebbe a vonatjegyet Baden-Badenba, aztán már minden ment, mint a karikacsapás. Az alapján, amit a pályaudvarról kipillantva láttam, Strasbourg mindenképpen olyasmi, amit érdemes megnézni. Még kitalálom, hogy hogy fogom, mert elég sokat kellett várni az átszállásoknál, és nem is volt állomásépület, úgyhogy odafagytam a peronokra. Az egyik vonaton három magyar csákó hangosan társalgott meg hülyült, láthatóan élvezve, hogy senki sem érti őket. Hehe. Na mindegy. Csak túléltem, ez is megvan. Most már tuti, hogy marad Frankfurt a további hazautazásokhoz.

Ami meg a hétvégét illeti, az utazással minden rendben volt. Odafele szépen leparkoltam a kocsit a pályaudvaron, aztán fel a vonatra. Zürich főpályaudvaron gond nélkül megtaláltuk egymást Chrissel, ott várt a peronon, ahol mondtam, hogy beérkezünk. Nem is láttam rajta semmilyen furcsaságot, de nem nagyon ismerem, az is igaz. A kocsiban csapongott a beszélgetés témája, mindenfélét mondott, azt is (ami azért eléggé szíven ütött), hogy pont aznap beszéltek róla, hogy szétmennek, és hogy Stefi majd mesél valamit (kicsit úgy éreztem, hogy mintha Stefi akarna szétmenni). Aztán kiderült, hogy Chris akart, és csütörtökön vagy mikor jelentette ezt be Stefinek. Pont egy nappal az előtt, hogy én jöttem volna. Kösz. A hangulat egész hétvégén zizgett meg rezgett. Olyan ideg voltam, mint állat (valószínűleg miattuk). Stefi néha csak úgy elbőgte magát. A gyerekek nem tudom, hogy viselkednek általánosságban (szóval hogy csak ezért voltak-e olyanok, amilyenek, vagy mindig ilyenek), de folyamatosan visítottak meg szaladgáltak össze-vissza. A szülők meg nem szóltak rájuk, hogy „elég a hisztiből” vagy „ne menj a tó szélére mert beleesel kislányom”. Én minden második percben idegrohamot kaptam, és folyamatosan beszélgettem a gyerekekkel, hogy ne ordítsanak, halkabban is értjük.

Amúgy meg az ment, hogy a nagyobbik kislány (Sophie, most 4 éves) folyton mondogatta, hogy „Mummy, why did you cry after Daddy?” (Anyu, miért sírtál Apu után?), meg hogy „Mummy, you have to love Daddy again” (Anyu, megint szeretned kell Aput), meg ilyeneket. Meg amúgy is folyamatosan ment a hiszti meg a műsor valami miatt. Megerőltető. És majdnem biztos vagyok benne, hogy ez nem normális dolog. Nincs saját gyerekem, és nem is vagyok rendszeresen együtt gyerekekkel, csak a korábbi tapasztalatokból tudom mondani, hogy szerintem ez nem okés dolog, ami ott megy. Egyébként, amikor fáradtak, akkor kiderül róluk, hogy okos gyerekek, értelmesek, tehetségesek, és a beszéd ugye kicsit lassabban alakulgat náluk, mint általában, de ez normális, tudván, hogy Anyu magyar, Apu angol. Ja, és Svájcban élnek. Na mindegy.

A kicsi, Alina („Lina baba”) 2,5 éves, és folyton egyedül akar mindent csinálni, tolni a babakocsit (nem is lát ki mögüle), meg mindent ő akar, a nővére ha csinál valamit, akkor ő is. Ha nem úgy van, hiszti ezerrel. Durva. Amúgy édes kislány, nagylelkű és bízik az emberekben. Ha éppen nem hisztizik százzal vagy ezerrel, vagy nem ordít a nővére példáján felbuzdulva. Vagy nem dobálja a szobában a szaros pelenkát. Igen, ez is volt. Sűrű volt a hétvége… :-) De Lina még mindig aranyosabb kislány, mint Sophie… Szerintem.

Nem tudom. Stefi szerint jó volt, hogy ott voltam, legalább tudott valakivel beszélni, de azért így ilyen hangulatban nekem kicsit megerőltető volt ez az egész… :-(

De most itt vagyok, és nyugi lesz a héten. Nem lesznek új főnökök, nem nagyon lesznek ismeretlen helyzetek, és nem lesznek válófélben levő párok és problémás gyerekek. A nagy semmiben is van pozitívum??? Ezek szerint igen!

hír

mi van itt a blogon, új design?
és hír. most csak így röviden.
meghosszabbítjuk az itt-tartózkodást március végéig.

ezt látom az irodaablakból

haza

Hétvégén jövök haza. De senki ne örüljön. Pénteken jövök, vasárnap indulok is vissza - kocsival. Szuper. Ez azt jelenti, hogy kihagyom a szombat estét - nektek jó táncolást meg szórakozást, HA indul valaki ;-) a versenyen, akkor messziről is drukk-drukk.
Ti is drukkoljatok, hogy éljen túl a hétvégét. Kicsit zsúfolt lesz. De sebaj.

Amúgy minden rendben. Ma már normális munkanapnak éreztem a napot - legalább a felét bosszankodva töltöttem! :-) Sok a meló, és még csak nem is tudjuk, hogy hol és hogy fogjunk hozzá, mert senki nem mondja, hogy most mi van. Ketten vagyunk a projektben beszerzési oldalról, vak vezet világtalant. :-) Amúgy amikor elkezdtünk arról beszélni, hogy akkor ide kéne jönni, mi a feladat, akkor úgy volt, hogy egyedül csinálok három platformot. Most a háromból kettőt csinálok, aminek mindkettőnek két verziója van. És enyémek a fontos alkatrészek. A másik fiú csinálja a darabszámilag kb. ugyanannyi egyéb csetreszt, és felvettek még egy embert a harmadik platformhoz. Kérdem én, ezek hogy gondolták, hogy én egyedül ezt mindent? Na sebaj. Nincs itt semmi gond. Majd valami lesz.

Amúgy múlt héten ablaknyitáskor megzavartam itt egy vadászó denevért, voltam a hétvégén Baden-Badenban, és felfedezem lassan a környéket, meg hogy mi hol van. És bármilyen jól össze is barátkoztam a bérautóval (not!), fene gondolta volna, de már várom a Töfivel való találkozást. Azért ez a kisautó nem annyira jó, benzines is, meg minden. De ez a minden nap autóvezetés gáz. És kezdem azt is érezni, hogy mintha még az átlagosnál is gyorsabban kezdem nyomni a németet. Ez már beteg, vagy beteg?

Amúgy minden rendben van még mindig. Kollegák segítőkészek, rendesek, kezdünk összerázódni. Házinéni még mindig jó fej (szinte anyám helyett anyám), és lakáska is jó.
Találkozni nem tudom, kivel mikor, de ezen a hétvégén nem hiszem. Esetleg péntek este, ha. Van valami péntek este?

lássuk

Lássuk csak, miről nem írtam ide augusztusban.

Az Alpokot Gyuri már kifejtette.

Vasárnap este 23:30-ra hazaértem. Hétfőn mentem tovább, Németországba. Körülnézni, mi is lesz a dolgom, meg hova is megyek. Bühl-be. Odafele este 11 után értem oda, visszafele meg szerdán nagyjából ugyanakkor haza. Majdnem két teljes napot tudtam ott tölteni. Megismertem egy csomó kulcsembert (aki majd a munkámhoz szükséges lesz), megtudtam egy csomó információt, és kiderítettem egy-két egyéb dolgot. Most már láttam a terméket, aminek az alkotórészeit be kell szereznem, tudok cikkszámokat, láttam alkatrészeket, meg is fogtam őket, és részt vettem egy projektmegbeszélésen is. Érdekes volt, bár a végére már úgy éreztem, egy teljes méhraj bulizik a fejemben. Visszafele meg majdnem lekéstem a vonatot. :-) De csak majdnem. Hazafele úton pedig (már a frankfurti reptéren) összebarátkoztam egy lánnyal, aki Freiburg-ban tanul orvosnak, kedves, aranyos, és Pesten keresztül ment haza. Názáretbe. Izraelbe. Ő egyébként arab anyanyelvű keresztény. Érdekes, mindenképpen! :-) Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és legkésőbb majd kint találkozni is fogunk – ha nem is akkor, amikor visszafele úton megint áthalad Pesten (és itt lesz pár napig várost nézni).

Aztán voltam Kwidzyn-ben is. Az is céges út volt. Gdansk-ba kellett repülnöm. Átszállással. München-en keresztül. Már el se indultunk időben, az osztrák légtér zsúfoltsága miatt. Lekéstem a csatlakozást. Sebaj. Értesítettem mindenkit, és utaztam tovább. Koppenhágán keresztül. A város felett megérkezéskor egy darab felhő sem volt – még a hullámok fodrozódását is lehetett látni. Őszintén mondom, nem nagyon láttam még ennél szebb látványt! Mocsaras szigetek, a nagy híd, elképesztő volt! És a skandináv pasik (a reptéren) sem nyújtottak utolsó látványt! :-) Este 10-re oda is értem Gdansk-ba, ahol kiderült, hogy az idióta német kolleganő törölte a megrendelt transzferemet, úgyhogy sima taxival kellett mennem egészen Kwidzyn-ig. Remek. Egy vagyonba került. Fél 12-re értem a hotelba. De legalább ez alatt a másfél óra alatt megtanultam a taxisofőrtől lengyelül számolni. Következő nap audit (reggel ettünk reggelit a szállodában, aztán kb. kettő-háromkor délután. Közben meg álltunk végig és auditáltunk. Szuper. Hétkor végeztünk, még este visszamentünk Gdansk-ba, mert a többiek gépe kora reggel ment, és kimentünk még vacsizni is, hogy még jobb legyen. Kb. kettőkor kerültem ágyba. Szuper. De! Következő reggel ráérősen felkeltem, megreggeliztem, összepakoltam, és irány Gdansk óvárosa. Gyönyörű volt! Mint a mesében! És vettem magamnak egy borostyán fülbevalót! :-) Nagyon sajnáltam, hogy el kellett jönnöm, mert olyan szép volt az idő is meg a hely is, de aztán amint a taxiba beültem a szállodánál eleredt az eső és zuhogott, mintha dézsából öntenék. Nem is volt olyan nagy baj, hogy el kellett jönni! Aztán hazafele nem késtem le a gépet és elértem a csatlakozást is. Csoda! Sőt, megint volt kaland. A München-Budapest járatra középső ülést kaptam. Elhelyezkedem, erre megáll a folyosón az ülés mellett egy kb. két és fél méteres germán isten, szőke hajjal. Mondom magamban: helló! Hát te ki vagy és mit akarsz? Hát ő beülni akart a belső ülésre. Hát beengedtem. Szép volt és izmos, a pólója hátán meg nagy betűkkel ki volt írva, hogy Deutschland. Épp visszaültem, mikor a folyosón megjelent a gyerek barna hajú klónja, és leült mellém a külső ülésre. Ehh. Enyhén kisebbségi komplexusom lett. Két hegy között üldögéltem ott mint egy törpe. OK. Megkérdeztem őket, nem akarnak-e egymás mellett ülni, de megnyugtattak, hogy nem. Aha, OK. Sebaj. Annyira mogorvák voltak, hogy nem mertem szóba állni velük, pedig érdekelt, hogy vajon mit sportolnak. Merthogy ez azért elég egyértelmű volt, hogy sportolók. Miután leszálltunk valaki megkérdezte őket, és kiderült. Vízilabda. Beszélgettek a csókával egy kicsit, hogy jöttek játszani, meg hogy jó-e a csapat (szegény barna hajú srác kijelentette, hogy szerinte igen… hááát, az ilyen kérdésre mit kell válaszolni? :-)). Akkor már én is merészkedtem rákérdezni, hogy játszanak-e a magyarokkal is. Mikor a barna srác (még ő volt a megközelíthetőbb) csak motyogott valamit meg bólintott, nem nagyon tudtam mit mondani erre, úgyhogy csak megveregettem a vállát. A gyerek amint volt egy kis luk az elhaladó emberek falában, felpattant és elhúzott. :-) Aztán ahogy kiértünk a fogadócsarnokba hangos röhögésben törtem ki. Az egész fogadócsarnok Vodafone-reklámmal volt kitapétázva, ami, mint tudjuk a magyar vízilabda-válogatott hivatalos szponzora. A bejárat fölött Szécsi Zoltán hatalmas plakátja, ijesztő védőpózban. Óhh, yess. :-)

Következő nap (augusztus 20.) hajnalban felkeltem, és utaztam Salzburg-ba. 6:45-re kellett kiérni az állomásra. Szerintetek? Viszont a három nap egészen jól sikerült. Salzburg jó hangulatú hely, és a társaság is rendben volt (ebben nem lehettem biztos, mert 3 embert egyáltalán nem ismertem azelőtt). De mivel Timinél nem volt lúdtalpbetét, egy csomó minden kimaradt. Nem baj, azért az idő jó volt, és jókat ettünk-ittunk.

Ezután már csak egy út volt hátra, egy kétnapos céges happening. Vác és Szatmárnémeti, cégaudit, hasonló paraméterekkel, mint a lengyelországi. Hajnalban reggeli, délután ebéd (kettőkor-háromkor), közte álldigálás, tébláb és végkimerülés. Mindkét nap. Első nap hétkor végeztünk, utána utaztunk még négy órát Romániáig. És második nap ugyanez (valamivel korábbi befejezéssel). Végül egészen jól, este kilencre hazaértem.

Ezután jött a következő reggel. Elmásztam a buszmegállóig, abba jól elfáradtam, úgyhogy rápihentem a metrón és akkor úgy el tudtam menni a metrótól a cégig. Szuper. Este elvonszoltam magam hastáncolni, utána meg összefutottam egy régi ismerőssel, akiről kiderült, hogy Újpesten lakik, úgyhogy még elmentem hozzájuk megnézni a lakást és dumálni. Megint későn értem haza. Sebaj. De azóta pihi-üzemmód van (nagyjából). A hétvégén csak dögöltem otthon (de jó volt!).

A héten szerdán koncertre megyek, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. Szombaton meg Gödör lesz (azt hiszem…).

Uff.

Képek a picasa-n megtekinthetők. :-)

igen

Most úgy tűnik, hogy lesz egy hét augusztusban amolyan "előlátogatás", és szeptember elején kezdődik a hosszabb távú tartózkodás.
Lesz talán egy bútorozott lakás, a többi részletet még nem tudom. Majd azt is mondom. Ha tudni fogom.

száműzetés?

Lehet, hogy csatlakozom Zsófihoz a németországi száműzetésében. Ma felhívott a két főnököm, hogy esetleg lehet róla szó, hogy négy hónapra elküldenek Németországba kiküldetésbe. Nem tudom még a részleteket, de hát mondtam, hogy érdekel a dolog. Fizetnék a lakhatást, meg gondolom az egyéb költségeket is (mittudomén milyeneket), kapnám a fizumat meg a napidíjat, kéthetente hazajöhetnék hétvégére, stb. Meglátjuk, hogy úgy lesz-e. Amúgy Bühl lenne. Nyugati csücsök, Strasbourg-gal szemben a határon. Nem tudom, örüljek-e most ennek, de majd még kiderül, hogy mi meg hogy, ha egyáltalán.

Hatvan

Ma is eseménydús nap volt. Sokat tanultam. Aztán azt hittem, elalszom hazafele a kocsiban a fáradtságtól, de nem.
Hazaértem, és már indultam is hastáncra. Egész jó volt ahhoz képest, hogy agyhalott állapotban voltam! :-)

Napszemüveg igen jól vizsgázott. És nem mellesleg NAGYON MENŐ!!! :-)
Fog se fáj.
Ez hihetetlen! :-)

Holnap megint Hatvan. Aztán utána meg Gödör. Gyertek ti is!