És akkor visszatértem...

Hamár ilyen nagy utazásban voltam, akkor itt a történet befejezése. :)

Be kell vallani, az angol csoport egész idegkímélő volt (oké, mindig vannak fura egyedek, de itt most a 17-ből csak 3 ilyet találtam, szóval arányaiban nézve jó volt), halkak voltak, nyugisak, és nem nagyon nem hisztisek. Meg voltam amúgy döbbenve a strapabítóságukon. :) Piros pont az angol túrázóknak. ;)

Az igazi élmény a visszaút volt ismét. Ugyanis azt nem tudom, hogy tudjátok-e, de ezt az utat irodán keresztül foglaltam, és h a repjeggyel se legyen gáz, azt is. Ez 2 okból volt így: 1. ha lemondják az utat, akkor csak megmondom a nőnek, hogy hát akkor a repjeggyel kezdjen vmit, 2. egyszerűbb kezelni, ha minden egy helyen van. Node az utazási irodás nő, elgépelte a nevemet, és többször is biztosított afelől, hogy ez semmilyen kellemetlenséget nem fog okozni, és ha mégis gond lenne a reptéren, akkor majd ő állja mind az 50 CHF-nyi átíratási költséget. Nos, a gondok sokkal korábban kezdődtek, amit ugyan sikerült még itt Svájcban megheckelni. Gondolta mindenki. Aztán eljött az utolsó este Catanián, ahol a web check-in felmondta a szolgálatot a fenti hackelgetés miatt ugyanis még mindig Zürich-Catania útvonalra kellett volna regisztrálnom magamat, 10 nappal korábbra... már látjátok is a problémát.

Szóval kimentem a reptérre a csoporttal ( = jó korán), hogy akkor tegyük ugyan rendbe ezt a jegy kérdést. Itt kell elmondani, hogy Catania nem egy nagy reptér, de annak érződik. Amolyan olaszosan nagynak. Vagyis marha kaotikus. Az Alitalia-n kívül senkinek sincs check-in automata, ami mindenkinek nyer egy jegyet a pultokhoz, amiket random nyitogatnak, és természetesen amolyan délies tempóban (amikor kedvük tartja). Ergo jómagam és még pár svájci papírokkal rendelkező utas beálltunk a kijelölt sorba, és ott várakoztunk vagy egy órát. Itt teljesen probléma mentesen felkerültem az utas listára, és irány a biztonsági ellenőrzés. Amit a jól megszokott témánál kicsit kevésbé vesznek komolyan, vagyis magad gurigatod a kis tálcádat, majd áthaladsz a kapun, és hiába pittyeg, akkor sincs semmi. Lásd az én esetemben. Vagy egyik utastárséban, aki teljes túrafelszerelésben haladt át probléma mentesen (a bakancs miatt minimum szét kellett volna kapják). Ezen kívül újabb érdekessége a reptérnek, hogy itt kap az ember angol nyelvű könyvet és nem bikinis csajokat ábrázoló képeslapot (nem mintha Catania a bikinis csajoktól nyüzsgene), valamint hogy az Angliába induló szerencsések egy extra vámvizsgálatot kaptak, míg a svájci gép nem. No komment, tekintve, hogy ugye ők EU, Svájc meg nem, és ezt érkezéskor tudatták is.

Innentől egy egész szép utunk volt Genfbe, ahol el kellett volna kapni a zürichi gépet. Már ha indult volna. Természetesen ez se volt teljesen triviális, ugyanis Genfben elég egy rossz fordulat, és máris a csomagmegszerzésen találod magad, ami ugye egy új biztonsági ellenőrzést garantál. Igen, én is részt vettem rajta. Majd mikor túlestünk a szintén egyszerű, ám sokkal jobban szervezett ellenőrzésen, megtudtam, hogy a gépet törölték, és az infópultos hölgyike is csak annyit közölt, hogy legyünk kedvesek a szemközti Swiss képviseleten érdeklődni, majd eltűnt. Hát vettünk egy 180°-os fordulatot, és szemben találtuk magunkat vmi bolttal, amin talán MontBlanc talán Ralf Lauren volt. Nem Swiss. Ekkor vkinek leesett, hogy hát az a check-in pultoknál van, kívül. Very well, hát irány kifelé. Szóval kimentem, és mondtam a néninek, hogy én talán vonatoznék, ha nem gáz. Ő elvette a zürichi jegyet, bólintott, h rendben van, de akkor mi a rákot keresek én nála, ha még jegy se kell a vonatra (ugye van bérletem). Talán a csomag... oh.. hát igen. Slattyogjak le a Hub mellé, és telefonáljak, hogy kéne a csomagom, és kiadják. Huub???? Tessék??? Menjek le, majd meglátom.

Nem láttam, így az infópultnál kötöttem ki. Ahol ismét Hubolni kezdtek... igen remek, de még mindig nem tudtam miről beszélnek, de ott legalább franciául nyomták, tehát az esélyek nagyobbak voltak, mint a Swisses francia angollal. Kb 2 perc értetlenekedés után kiderült, hogy a Hub egy bár. Mellette van egy ajtó, ami mellett lóg egy telefon. Ohh, igen! Hát bejutottam. Kivártam ismét a sorom, és szerettem volna a csomagomat. No de már csak a Catania-Genf jegy volt nálam, a kis cetlivel, úgyhogy jött ia a kérdés, hogy mi a szent rákot keresek én még itt, amikor a gépem kb 45 perce leszállt. Hát, talán nem mesélem el, gondoltam, és csak annyit mondtam, h én igazából Zürichbe mentem volna...
Némi világosság a hölgy szemében kissé feldobott, de utána kinyitotta a száját, és az után érdeklődött, hogy megnéztem-e már a 2-es ill. 3-as kiadószalagot... Itt nem kérdeztem meg, hogy ezt mégis honnan kéne tudjam, hogy melyik szalagokat nézzem. De szerencsére ott volt a csomag, már leszedve, vártak rám.

Ezek után felültem a vonatra, és hazajöttem.
Vége!

Ui: és h tudjátok, h honnan kellett volna leolvasni a megállókat a buszon ülve:

Internet 2.1

Ha emlékeztek, úgy alakult, hogy új lakás, új szolgáltató. Nagyon előrelátóan még május (!) végén megrendeltem az új netet, most szombati kezdettel. Ez esetben a dolog önbelövős módon működik, aminek én kifejezetten örültem, főleg mert olcsóbb, és nem kell senkire várni.
De a router még sehol (vártam egész héten, mint a messiást). Úgyhogy ma felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy nade mégis ebből így hogy lesz 15-dikétől internet.
Mire az ügyfélszolgálatos hölgy közölte, hogy hát az a jövőhét nede? Mondtam neki, hogy nem, a szombat még ez a hét. Jaaaa, szombaton nincs kiszállítás, úgyh majd kedden... valszeg a meglepetés nem volt kicsi a hangomban, amikor visszakérdeztem, hogy "tessék?". Ekkor kedvesen annyit mondott megsürgeti, de nem tudja megígérni, hogy holnap kiszállítják. Jó esetben  hétfőn.

Nem teljesen értem én a svájciak internethez való hozzáállását... Ebben példát vehetnének a németektől!

(Ui: Nem szabad elfelejteni rákérdezni a régi szolgáltatónál, hogy ugye akkor tényleg lemondták a netet!)

Mennyi az annyi?

Ha emlékeztek még, a télen (na nem mintha elmúlt volna) állati beteg voltam, és alig éltem. Ekkor meglátogattam a dokit, aki kb annyit mondott, hogy menjek dolgozni és inhaláljak. Ez ma kiderült, hogy a laborral együtt 30 + 95 CHF-be került.

Pontosítsunk: a labor volt 30.

A másik, amikor a doki nem tudott kitölteni egy papírt a jogsi lecserélése miatt csak 60-ba. Meg ugye amit a Közlekedési Minisztériumnak fizettem a kötelező jogsicsere miatt (85 CHF). 

Ezen kívül állapítsuk meg, hogy a nem minden orvosi költség jön le az egészségbiztosításnál kiválasztott önrészből. Pl. a fenti szemvizsgálat nem.

Welcome to Switzerland.

Életjel röviden

• Költözési dátum kitűzése: +1
• Kötözésig hátralévő idő: 17 nap
• Áramszolgáltatónál cím változás bejelentése: +1
• Internet rendelés. +1
• Internet lemondás: +1 (ezen még kicsit változtatni kell, de megoldjuk)
• Transzporter foglalás: +1 (visszaigazolva)
• Segítő emberek: +3
• Pakolás: jövőhéttől 1000rel
• Addig érkező vendégek: +2
• Meglátogatandó városok: 2-4
• Fondüzés: +1
• Elázások száma (esőtől): megmondhatatlan
• Leadott adóbevallások: +1
• Hiányzó adóbevallások: +1
• "Mit felejtettem el?" kérdés felmerülése: 5/nap
• Kilók: +3 (low point)

Kösz, jól vagyok.

Lakás +1

Júni 3-án már meg is van a másik kulcs :D

Lakás -1

Mint tudjátok, ismét költözök, és ez nem is hír. De a hétvégi és a mai események miatt ezt meg kell írjam.

Nagyrészt azt is tudjátok, hogy a költözés indító oka az ablakok állapota volt, a többi csak utána jött.
Ugye márciusra már annyira nem bírtam ezt a nagy sötétséget, hogy felmondtam a mostani lakást, és újat kerestem. Ez volt kérem márc. 27-én. Ahogy akkor a tulaj veje reagált a felmondásomra, be kell valljam, rosszul esett. Főleg azért, mert amolyan vállrángatós stílusúnak éreztem, hogy "ha így, hát így".

Később megkérdezték, hogy zavarna-e ha az új jelentkezők megnéznék a lakást, amíg én itt lakok. Természetesen miután velem egyeztettek az időpontokról. Nem, miért zavarna, de május 18-26 nem tartózkodom itt.

No de mikor máskor, ha nem TEGNAP (május 12.!) kapok egy levelet a fenti embörtől, hogy kéne nekik időpont, hogy mikor mutathatják meg másoknak a lakást, és valszeg ez már nem fog engem itt tartani, de sikerült meggyőzni a nénit, hogy neki is meg a lakóknak is jó lenne, ha kicserélnék az ablakokat, és remélik, h ezzel a melóval az év végéig végeznek. Itt megjelent a WTF felirat a homlokomon, hogy ezt miért kellett közölni, vagy miért most. No mindegy.
Aztán ránéztem a hirdetésre (merő kíváncsiság), hogy mégis hogy hirdetik most ezt a lakást. Nos, a lakást UGYANANNYIÉRT kívánják kiadni, mint amit én fizetek, DE már megjelent a lakóközösség megjelölés is (vagyis a szemét gyűjtése egyéni dolog, a hó ill. lépcsőház takarításra beoszthatóak a lakók, stb.). Vagyis egy rakat dolog, ami miatt én átverve éreztem magam.
Gondoltam erre talán aludni kéne egyet, mielőtt kiosztom szerencsétlen vőt, hogy mégis hogy ne érezzem a végletekig átverve magam...

Erre ma telefonhívás: hogy hát a neje úgy beszélt le időpontot érdeklődőkkel, hogy vele nem egyeztetett, szóval hoznának 2 embert szerdán 7 körül. Na itt nem kicsit húztam fel a szemöldökömet, hogy ez azért mégis csak durva, de annyi volt a mázli, hogy én is épp ezt az időpontot akartam javasolni. Ezen kívül még egy darab megtekintési időpont lesz júni elején (helyi szokásokkal megegyezően).. de ha nekem itt átjáró házat akar rendezni a hölgyemény, akkor azt gondolom, hogy el fog nagyon gyorsan fogyni a türelmem, meg a jófejségem is.

Adózunk 2.0

Az Adózási Kérdések 1.0-át akkor teljesítettem, amikor külföldi adózó voltam magyarországi munkavállalóként. Most, hogy nem vagyok magyar munkavállaló, szintet ugrottam. Hát lássuk:

Nos, a probléma a tavalyi évvel van, amikor én még magyar munkavállalóként külföldön dolgoztam, de üzleti útjaim miatt Magyarországon is kell adóbevallást készítenem. (Igen, ezt egy levegővel írtam le.)
Most, hogy eljött az adóbevallás ideje, mert januárban még nyomtatvány se volt, amin bevallhattam volna a dolgaimat, neki is estünk: Anya meg én. Anyát nem kell bemutatni, mindenki tudja, h könyvelt nem is kevés ideig, vagyis nem zöldfülű a témában.

Namost ugye kitöltöd a számokat, ez az egyszerű rész, kijön, h adóvisszatérítés jár. Majd jön a fejléc. Név, anyja neve, izé. Majd eljutsz oda, hogy adóvisszatérítés kifizetési módja... hmm és itt jön az, amikor a rendszer borul. Ugyanis magyar bankszámlaszámom nincs, és csak olyan számlaszámra utalnak vissza, ahol tulajdonos vagyok. A Magyar Posta meg csak olyan esetben fizet ki bárkinek bármi pénzt, aki nem én vagyok, ha postai alkalmazott/közjegyző által hitelesített aláírásommal ellátott meghatalmazásom van (nem, a két tanús megoldás nem jó, az magánokirat... de a postai alkalmazott az fasza). No de épp alatta ott van, hogy külföldi bankszámlaszám... ohhh igen. Megnyugodnátok már, mi? Hehh...

Miután 40 percet töltöttem a telefonon az APEH nagyon kedves kolleginájával, kiderült, hogy külföldi illetőségű, az aki nem belföldi illetőségű (ugye miylen cseles?), és jómagam azért nem minősülök külföldinek, mert magyar állampolgár vagyok. Így külföldi bankszámlára nem utalnak. Node nem vagyok magyarországi számlanyitásra kötelezett sem, mert magánszemély vagyok. Szüleim nem vehetik át a nekem szóló összeget, mert nem postai lakalmazottak vagy közjegyzők, hogy aláírják és pecsételjék nélkülem a Posta saját nyomtatványát. Én meg nem utazok le 1000 km-t csak ezért. Más adónemre szintén nem átvezethető az összeg, mivel olyanom sincs. Ergo nyithatok új bankszámlaszámot, vagy lehetek társtulajdonos egy bankszámlán, és visszakapom a pénzem. Vagy amikor épp Pesten járok (vagyis előtte 1 hónappal) beadhatok egy extra kérelmet, hogy tessenek kifizetni a pénzemet, amit addig köteles vagyok az államnál hagyni.

Most várom a Posta ötleteit a helyzet megoldására...

Mit ne mondjak, nagy az öröm...

A LEVÉL

Hát íme bizonyíték, h nem mindenki teljesen normális. Igen, az alábbi levél a randizós oldalon jött.


"Hello Ismeretlen, 

wow, nézz rá a "személyiség alapvonásai" részre - nem semmi! 

Azt hiszem még sose láttam itt senkit, aki ilyen magas pontszámot kapott a "megérzés" kategóriában, mint te. Ez utazást tervezek a dzsungelbe, és mindenképp szükségem van egy partnerre (lány), aki verhetetlen érvekkel megvéd attól, hogy egy kannibál törzs felfaljon. Érdekel? ;-) 

Na igen, PAPÍRON minden egész jónak néz ki... 

Bocsáss meg, de mielőtt postán jegygyűrűt küldenék, van egy egyedi Matching-tesztem, amit a legújabb neurológiai kutatások kritériumainak megfelelően dolgoztam ki, és megkérdőjelezhetetlenül megmutathatja, hogy összeillünk-e. 

Íme: 
1. Iphone vagy Android? 
2. Gyűrűk Ura vagy Harry Potter? 
3. Született Feleségek vagy Szex és New York?
4. Illuminati vagy Sakrileg? 
5. Kézilabda vagy foci? 
6. Arany vagy ezüst? 
7. Vörös vagy fehér bor? 
8. Vígjáték vagy horror? 
9.Hús vagy hal? 
10. Alma vagy banán? 
11. Télapó vagy Jézuska? 
12. Vaj vagy margarin? 

Egyetlen dolog: ha 12 azonos választ adunk, összeházasodunk. Deal? 
A teszt kitöltésekor teljes mértékben megbízhatsz bennem. ;-)

Csak gyorsan magamról: amikor épp nem űrlényekre vadászok (lásd a profilomat), vagy Matching-teszteket készítek, akkor egy zürichi nagy banknál dolgozok, és a 8 fős csapatommal a hitelügyintézők körmére nézek. És te mit szorgoskodsz, Hamupipőkéhez hasonlóan, egész nap? 

Komolyan, szeretnélek közelebbről megismerni és nagyon örülnék, ha írnál! 

Amúgy ami igazán jó: ha mégsem illenénk össze, mindkettőnknek van már egy előre "elkészített" indoka: "az oldal hibája volt!". Utána beadunk egy közös vádiratot az oldal ellen és kész. "Pénz vagy szerelem". Tehát ha most visszaírsz, alapvetően csak nyerhetsz!. ;-) 

Szívélyes üdvözlet, és a mihamarabbig, 
XY" 


Welcome :D

Internet 2.0

Felhívom az internetszolgáltatót, h költözök. Ugye majd csak júni közepén, de azért a helyi viszonyokat figyelembe véve ezt mégiscsak jobb előre bejelenteni.... Amúgyis ez egy olyan dátum, ami alapjaiban határozza meg a költözést.
Kedves úriember, segítőkész, rögtön be is írja, h majd mikor, stb. De én még csak kérdezek, hogy miért nem lehet ezt neten intézni, meg a számla se annyi, mint amire szerződtünk. Mire a válasz úgy hangzik: a köv. 2-3 hétben úgyis kapok majd egy levelet, mert a cég eladta a kábeles net szolgáltatási részleget, szóval júni végével vagy átmegyek az új céghez, vagy ingyen felmondhatom a szerződésemet. Ez kérem, egyértelmű válasz. Lájk.

Zürich - Opera

Tegnap a zürichi operaházat tekintettem meg, mivel itt is (épp úgy mint Pesten) némi fabatka ellenében megtekinthető.

Backstage vezetés, vagyis azoknak érdekes, akik még életükben nem látták, hogy mi történik a színfalak mögött. A csoport max. 25 fő, ami első hallásra kevés. Az időpont du. fél 3, ami egy színház életében az uborkaszezon kategória, kivéve, amikor díszletet kell cserélni.

A résztvevők rajtam kívül svájciak voltak (ezt könnyű megállapítani, amikor megszólalnak), a vezetőnk egy nyugdíjas balerina (50-60) volt, aki kevesebbet mesélt a házról, mint a saját balettos éveiről, és ez nekem vhol hiányzott. Alapból németül vagy svájciul megy a vezetés, nálunk svájciul, mert úgy gondoltam nem szólok, hogy a német talán jobb lenne, és a hölgy elég érthetően beszélt (nem a környékről származik, mint később elmondta). Amúgy kiderült, hogy a zürichi Opera sokáig egyben színház és hangversenyteremként is szolgált, de a 80-as, 90-es években mégiscsak szétszakadtak. Amúgy 18 hónap alatt épült 1890 és 91 között, miután a régi leégett. Szerintem szép teljesítmény az osztrákoktól (igen, ezt is ők építették). Amúgy 1100 férőhelyes, ami ha belegondolunk nem kicsi, és az oldalszárnyak, valamint a stúdiószínpad a 80-as években történt felújításnak köszönhetőek. Amúgy az Operaház cölöpökre épült, hogy ne tudja a Limmat (helyi folyó) elönteni minden tavasszal. (Mit ad Isten, itt a téli havazások mellett az sem meglepő, hogy tavasszal a folyók áradnak... és ezt a felújításkor sem felejtették el.)

No hát nagyjából ennyit az Operaházról, mert ennél többet nem sikerült megtudni az építészeti érdekességekről. Ehelyett megtekinthettük a díszletcsere és a kamera beállítások részleteit, ugyanis a tegnapi előadást a TV közvetítette, vagy fogja. Amúgy ami érdekes, hogy a székek még a földszinten is hátrafelé emelkednek, tehát nem az előtted lévő tarkóját nézed, és hogy a színpad elég kicsi, tehát nem mindegy hova ülsz, de még az erkélyen is el lehet lenni a 4. sorban is, ha nem oldalt kap az ember helyet. A székek ugyanis viszonylag mélyen vannak az erkélykabinokban, ez oldalról viszonylagos csőlátást eredményez, így a felirat se látszik. Ez van. Apropó: a feliratozás angolul és németül fut. Több mint dicséretes, és hasznos.

Ami jópofa volt, hogy lehetett kicsit beszélni a technikusokkal, kellékesekkel, sminkesekkel, parókakészítőkkel, be lehetett menni a raktárba és a jelmezekhez. Sajnos itt derült ki, hogy a 25 fő igenis sok, ugyanis ennyien nem férnek be egy kisebb helyiségbe, és a fent említett "mesterek" kicsi helyeken szoktak dolgozni. És ez Zürichben sincs másképp. A parókáshoz talán 10-en be is jutottunk, tehát aki nem a csoport elején megy, az nem hall semmit, és csak áll a folyosón egész végig. Annak meg nincs sok értelme szerintem.

Összességében nekem azért tetszett, fel tudtam mérni kicsit, hogy ha mennék, akkor hova ülnék, és hogy melyik előadáson kb. mire lehet számítani (a jelmezek sokat elárulnak..). Fényképezni nem akartam, mert rajtam kívül ez senkinek meg se fordult a fejében (ez szintén furcsa volt), így nincs fényképes illusztráció, és a hangfelvétel meg elég zajos a pakolás miatt, ami a háttérben ment. Addig maradnak a madarak a partról.

Ha minden jól megy, akkor 19-én meg irány Genf és a CERN. Drukkoljatok. 

Az internet sztori

Hogy a svájciak a telekommunikáció létszükségleit mivoltát semmibe veszik, az az első napon kiderült. De ezt már tudjátok. Most, hogy majd egy hete megkaptam a végleges papírjaimat (note to self: és már nem is igazán tudom, hogy hol vannak), folytatom ezt az igen nagyszerű és tanulságos mesét.

Szóval amint megkaptam a levélkét, rohantam a hivatalba, hogy még aznap meg tudjam rendelni a netet. A többi nem volt érdekes, de a ez. Meg is rendeltem, kb. 10 percembe se telt. Ez volt múlt szerdán. Azaz 6 teljes napja. Azóta egy e-maillel lettem gazdagabb, miszerint 15 nap múlva lesz net, mert az ASAP megoldást kértem (felvetődik a kérdés, hogy mi lett volna, ha a 20-át jelölöm meg...). 
Tegnap azért gondoltam megkérdezem az ügyfélszolgálatot, hogy megoldható-e ez gyorsabban (ez a németeknél anno segített). És ez volt az a hívás, amit nem kellett volna megereszteni. Ugyanis kiderült, hogy először leellenőrzik a vonalat. Erre a manőverre 10 napnál korábban ne is számítsak. Utána kiküldik a routert, és leegyeztetünk vmi időpontot (számoljunk együtt, akkor én Pesten leszek). Majd küldenek KÜLÖN vmi jelszót is, de arra is kell jópár napot várni, szóval megrendeléstől számított nagyjából 1 hónapon belül lesz is netem.
Ja és igen, majd a technikussal legyek kedves megbeszélni az időpontot, előre foglalni nem lehetséges. Az ügyfélszolgálatnak ugyanis semmi köze az ilyenekhez. (És természetesen ugyanazon cég mobil és internetszolgáltató részlege között sincs...)

Miután bekötötték, azért majd rá fogok nézni, hogy arra a hónapra is fizetnem kéne-e érte, amikor még csak meg volt rendelve, de bekötve nem.
Stay tuned.

Biztosan?

Hogy alapból a svájciak mindent megtesznek-e a környezetükért? Nem.

Én hiányolom a német módszert a szemét szortírozására... Megszerettem, hogy külön gyűjtjük a papírt, a csomagolóanyagokat, a komposztálható dolgokat és az összes többit. Legalább ennyi felé óhajtom szortírozni a szemetet az üvegeket és fémhulladékot nem számítva. Ezért külön elmentem a faluházára (mert városnak nevezni lakhelyemet enyhe túlzás, még svájci viszonylatban is), hogy akkor ezt most magyarázzák el.

Mire a kezembe nyomtak egy szemeteszzsákot, hogy ez itt a szemét helye. No jó, jó, de az áll a papíron, hogy komposztálható nem. Az igaz, arra külön szemetes van, és venni kell rá különböző értékű bélyegeket, hogy elvigyék. 1 ürítés 60 liter alatti kukára 2 frank. A papírt (de csak az újságpapírt) legyek kedves összekötni, évente 2x gyerekek gyűjtik (vö: a németek külön kukát biztosítanak bárminemű papírhulladéknak, és 2 hetente szállítják el). A kartonok üresen, összelapítva a gyűjtőhelyre szállítandóak. Az elektromos eszközök a helyi OBI és egyéb hasonló áruházak lerakataiban dobhatóak ki, és az üvegeknek, fémeknek külön gyűjtő van. A PET palackot vagy leszek kedves visszavinni az üzletbe, vagy nem, ez tőlem függ. Mindenesetre lapítsam össze, ha lehet. Betétdíj nincs.

Minden másra ott van a szemteszsák. Igazából a konyhai hulladékra is, a nem újságpapírra, a mindenféle műanyagra, amit a németeknél a sárga zsák nyelne el (értsd: joghurtos pohár, mosószeres doboz, csomagolóanyagok, tejes doboz, stb). Sajnálatos tény... de együtt kell élni ezzel. Legalább a komposztot külön szedhetem...

És végül, de nem utolsó sorban a vasút is védi a könyezetét, és nem is akárhogy:

Hogy ezek az összehasonlítások az idővel összevetve arra ösztönzik-e a svájciakat, hogy ne autóval menjenek? Nem hiszem. De én továbbra is vonatozok... :)

Ami nem tetszik

Nem tetszhet minden, ami itt van. És eddig kettő dolog van, ami biztosan rosszabb, mint Németországban.

1. A gyalogosok. Nem bírom, hogy képtelenek normálisan... megállni. Igen. Haladnak, majd egyszer csak megállnak. Mindegy hol. Mindegy mi van körülöttük. Mindegy hány ember kenődik fel a hátukra. Megáll, beszélget, és egyáltalán.... ehhhh. És ezt szombaton a legnagyobb forgalom kellős közepén is eljátsszák.
2. A mélyhűtött kaja. Rémesen drága, és rémesen rossz. Hogy mégis miért veszik, és eszik, az számomra megmagyarázhatatlan. 

Hivatalos

Tegnap megjött a levél, hogy itt van a végleges papír. Potom 2 héttel az igény beadása után. :) Büszke vagyok a svájci bürokráciára, meghazuttolátk önmagukat. 

És hogy mégis miért nagy szám ez? Mert ennek birtokában lehet normális netet és mobilelőfizetést szerezni, és én ilyenekre nem számítottam februárig. De azért mégis csak van egy kis üröm az örömben. Mégpedig, hogy a végleges papíron ugyanaz a szám van, mint ami az átmenetin volt, és innentől kezdve nem értem a hisztit a számokkal. Hogy miért is nem volt jó az átmeneti szám a szerződéskötéshez? Lehet, hogy a helyi BM hagyja jóvá a számokat, és amíg nem jön ki az eredeti, addig nem hagyják jóvá az ideiglenest?
Fene tudja. De egy tény: póbáltam korábban is beadni a rendszernek ezt a számot, de nem fogadta el. Mától, probléma mentesen lenyeli.

Hogy miért vékonyak a svájciak...

Ennek a megfejtésére tegnap jöttem rá. A kérdés már rég felmerült bennem, ugyanis a konyhájuk isteni, és ennyi finomság közt nem elhízni szeritnem lehetetlen. Aztán jött a megvilágosodás, ugyanis tegnap kötöttem betegbiztosítást.

Talán kezdjük az elején. A biztosításvadászat úgy általában még a svájciak szerint is nemzeti sport. A betegbiztosítás ebből még így is kirívó, és külön kezewlendő eset. Ugyanis, a rendszer nem olyan, mint ahogy azt az ember az EU-ban megszokta. Az itteni betegbiztosítás több részből áll össze. Van a kötelező rész, amit mint a neve is mutatja, meg KELL kötni. De már itt sem olyan egyszerű, hogy a fizud 7%-a a TB, a munkátató meg hozzátesz még x%-ot. Itt mindent a biztosított áll. Amit a munkátató köteles fizetni, az a balesetbiztosítás, de azt is csak akkor, ha min. 8 órában foglalkoztat. Ez épp arra jó, hogy ne halj meg. Talán (hogy miért, az nemsokára kiderül). Minden másra az embernek magának kell gondolnia.

Szóval ott tartunk, hogy kell legyen egy alap betegbiztosításod. Hogy ez mibe fog kerülni, az attól függ, hogy milyen idős vagy, hol laksz, ffi vagy nő vagy-e, és hogy mennyi önrészt vagy hajlandó kifizetni a 10%-on felül(amit ígyis-úgyis ki kell fizetni minden dokilátogatáskor), és hogy milyen biztosítási modellt választasz.

Léteznek ugyanis különböző modellek. Van a HMO-modell, amikor a HMO csoport tagjai közül választhatsz, hogy kihez mész. Van a telefonos modell, amikor mindegy mi bajod, először fel kel hívnod egy call centert, és ők megmondják, hogy mit csinálj. Van a háziorvosos rendszer, amit otthon is ismerünk, vagyis a háziorvos beutalgat téged a különböző dokikhoz (kivéve szemész és nőgyógyász). És van a szabad orvosválasztásos modell. Nyilván a különböző modellek, különböző áron érhetőek el.

Amikor mindezt az ember megemésztette, és ennek megfelelően kiválaszott egy modellt, jön a meglepetés rész. Ugyanis hiába mondják a svájciak, hogy a dolog csak komplikálódik, ha az ember kiegészítő biztosításokat köt, és ezekre egyáltalán nincs szükség, mégis az ember elgondolkozik.
Hogy miért is? pl. mert az alapbiztosítás nem tartalmaz olyan apróságokat, mint mentés. Kórházi költségek bármelyik másik kantonban, mint a lakhelyed. És ha már Zürichbe kell menni (komoly 20km, de másik kanton), mert ott van jobb orvos, vagy felszerelés vagy bármi, de nyilván drágább, mint Aargau, akkor biz TE fizeted a maradékot, az önrészen felül. (Hamár itt tartunk, akkor gyorsan szót ejtenék az önrészről, ami min. 300 frank, max. 2500, és egy nőgyógyászati éves vizsgálat olyan 180 frank.) Gyógyszerek nagy része. Ami még nem tartozik az alap biztosításba, az bármilyen külföldi ellátás, akár életveszélyes állapotban vagy, akár nem. A fogászat ismét ilyen, amire külön biztosítási modul van, mert az alap biztosítás csak akkor fedezi a fogászati kezeléseket, ha pl. leukémáis lettél. De a normál fogorvosért még a svájciak is külön fizetnek, és nem nagyon kötnek rá biztosítást, csak egy bizonyos kor felett.
Ezen kívül persze lehet mindenféle kiegészítővel élni, mint a homeopátiás dolgok, a fürdő és egyéb megoldások, kórházi napidíj térítés (ezt nem akórház, hanem TE kapod, így akár egy magasabb önrész is elfogadható, mégis a kórházi számlát lesz miből kifizetni nagy rákészülés nélkül), és hogy mi minden van még, arra nem is emlékszem.

Amúgy amikor biztosítást akarsz kötni, akkor azért az ilyeneket felmérik, hogy vannak-e egészségügyi problémáid (vagy kérdőív, vagy elküldenek dokihoz, hogy mérje fel), túlsúlyos vagy-e, szellemi gondjaid vannak-e, dohányzol-e, drogozol-e, iszol-e, stb. Olyan, mint egy lakásbiztosítás, csak épp nem a lakásodat nézik meg. És természetesen ennek megfelelő lesz a biztosításod díja. Minden "rossz válasz" plusz franokat jelent, és a legolcsóbb is 220 frank + a kiegészítő biztosítás a kórházi és mentős ellátásokra (kb. 50-80 frank). Így megéri soványnak és egészségesnek maradni.

Szóval az egészségügyi rendszer nem olcsó, és szerintem nem is egyszerű megfogni, hogy hol érdemes spórolni, és hol nem. meglátjuk jól döntöttem-e.

Ladies Lunch :-)

Szóval meghívtak a lányos karácsonyi ebédre. :) A főnököm meg kapott róla egy másolatot, mert ez a default beállítás Outlookban (csak senki se tudta). :D Erre idejött, és mondta, hogy hát ez szerinte rá nem vonatkozik. Előszöris nem nő. :D

A mai mese

Túl az első napon. Bevallom, egész jó volt. Habár fogalmam sincs, hogy mi is lesz a pontos feladatom, de már az feldobott, hogy meglátogatjuk majd a birri rotor gyárat (juppppiiii... nagy vasak, minden), és hogy a szabikat gyorsan le lehetett rendezni azzal, hogy majd jövő évben ledolgozom a hiányzó órákat.

Ezen kívül mindenki tegeződik, és ez még nekem fura. Hiába. Németország és a Frau/Herr XY beégett. Amúgy az már ennyiből elmondható, hogy sokkal kevésbé karót nyeltek, mint a németek. És az irodában kb 60% a külföldi, 40% a svájci. Én egy teljesen svájci csoportban dolgozom (rajtam kívül mind a 7 + 2 tanuló svájci), de élből elhívtak ebédelni, és mivel nem volt nálam kp (reggel nem akartam elkésni, és azt gondoltam, hogy majd ebédidőben kislisszolok...), így adott a főnök 100 frankot, hogy majd visszaadom. Wellll.... Aztán jött a nagy tortúra, mely bebizonyította, hogy megint vannak okosak, akik fel tudják írni a kínaiak nevét latin betűkkel de a Dániel és a Zsófia mérhetetlenül megzavarja őket. Így a hozzáféréseim 90%-a egy Dániel keresztnevű ürgének lett kiosztva, hiába vagyok jól a SAP-ban és a mélcímem is jól lett megadva. Szóval ma nem fértem hozzá semmihez. Ellenben van normális, leülésre, étkezésre, melegítésre alkalmas konyha!!!! Vihetek jövő héttől kaját.

Hogy mi is volt még? Körbevezettek, bemutattak egy rakat embernek, és megengedték, hogy az irodából intézzem a netes dolgaimat, merthát nem lehet netet rendelni végleges papírok nélkül (még kb. 2-3 hónapig). Aztán az is kiderült, hogy elég lazán kezelik a netes dolgokat, ugyanis semmi sincs letiltva (no ja, nem is jut eszükbe, hogy chateljenek meg FB-zenek). Hogy hogyan fogok megmaradni a helyemen, az egy jó kérdés, ugyanis a folyosó mellett kaptam helyet. Ennek persze 2 hozománya van: 1. nincs természetes fény (ez már Erlangenben is erős fejfájást okozott. szó szerint.), 2. nincs csak úgy belelesünk a privát levelezésembe. Meglátjuk...

Amúgy végül, de nem utolsó sorban: ma jelentkezett a költöztető cég. A nem felszerelésért le akarnak vonni komoly 31€-t. Asszem még lesz egy kis vitánk ebből.

Amúgy miután kitaláltam, hogy nekem mégsem tetszik a bank, ahol a számlámat nyitottam, nyitottam egy másikat, a másik banknál. Az elsőt meg megszüntetem. Nem érdekel. Még akkor se, ha ez a húzás ráfizetéses. Így jobban érzem magam. Ha ez az ára, ám legyen.

Ja és még egy infó: már kaptam az Orangetól (mobilszolgáltató) SMS-t miszerint elhasználtam a rendelkezésre álló adatmennyiségem 80%-át. Ha a 100%-ot elérem, akkor jogukban áll korlátozni a hozzáférésemet. Well... eddig is ezt tették, hol volt net, hol csak nyet. De lehet ezután teljes megvonás lesz. Good-bye world... it was nice to meet you.

ja és igen: az ebédtéma NEM meló volt, hanem család, meg egyéb normális dolgok!!!

Desszertfesztivál

Most a Joghurtok Földjére utazunk, a Migros saját márkás termékeivel:

A gesztenyés. A körtés - csokis. A rebarbarás - vaníliás. És a mogyorós.

Persze vannak a megszokottak is, mint karamella, csoki, vanília, áfonya, málna, stb.
Mint látszik vélemény a körtésről (valóban körte ízű, habár a csokit szerintem ki lehetett volna hagyni belőle),  és a rebarbarásról van (nyammmmmmmmmmmm 5*).

Additional information

A kedden rendelt bérlet, Habtax Abo és bankkártya is legkésőbb mára megérkezett.

A vásárlás és a kultúra

Helyi viszonylatban ez egy igen érdekes kombinációban létezik.

Voltam ma ugyanis piacon is, meg boltban is. Talán kezdjük a piaccal, hogy időrendben haladhassak. 

Szóval a piac az egyik, amiért érdemes elmenni Badenbe (jó, mindenért érdemes elmenni Badenbe, hiszen max. 10 perc utazással ott vagyok és Turgi belvárosáról nem sok mindent lehet elmondani, mert kb. 10 házból áll). Baden piaca ebben az évszakban viszonylag sok koszorú és örökzöld ág árussal büszkélkedik, de a helyi zöldségesek, mind a 2 sajtárus, levárosok, kenyérárusok, a gombaárus és a nyúl/csirkeárus is kint fagyoskodik. Közel se annyira jó piac, mint az erlangeni (habár van citromsárga színű sárgarépa), de lehet ez csak a decembernek köszönhető. Tavasszal visszatérünk rá. 

No de ami érdekes, hogy a svájciak a zöldségesnél sorba állnak, míg a többinél nem. Az összes többi eladó előtt csak úgy gyülekeznek, kis embergombócokat alkotva, és várják a sorukat. Ennek ellenére az eladók tudják, hogy ki ki után jött. Meglepő. Kicsit elkarattyolnak az emberrel (épp úgy, mint bármi más boltban), majd elköszön és odafordul a következőhöz. 

Nos, errefelé (és Svájcban általában) 2 üzletlánc van: Coop és Migros. Eddigi tapasztalat alapján Coopban az ember tisztítószert és egyéb nem étkezésre szánt anyagot vesz, Migros az igazi élelmiszer lelőhelye. Coop ugyan olcsóbb, de amit eladnak élelmiszer címszó alatt az otthoni Aldi minőséget közelíti meg, és ha az ember belegondol, hogy a drága és a drágább közül választhat, akkor szerintem az ár/érték arány dönt. Én inkább a finomabb, de drágább mellett döntöttem. 

Szóval bolt: először úgy voltam vele, hogy irány Migros, mert enni kell, és nem lehet mindent a piacról összekaparni, és gondoltam le kéne rakni a szatyrot, hogy mégse azzal kóricáljak. Az infópultnál közölték, hogy nyugodtan rakjam le oda a sarokba, ott nem zavarja őket. A pulton kívül egy ajtó mellett. Hmmm... de végülis semmi nem történt vele, szóval jó. Majd ugyanezt el akartam játszani a Coopban, de ott nem volt infópult. Tisztító (a helyiek úgy néz ki nagyon nem szeretnek ffi inget vasalni..), újságos, virágos: igen. Infópult: nem. Úgyhogy járkáltam, mint a tojós galamb, hogy most mi legyen, amikor a kasszákkal szemben felfedeztem egy sor nagyitáskát (tudjátok, a kis húzókásat). Csak úgy. Otthagyva. A vonatállomás és a buszpályaudvar közötti Coop előterében. Well... merész. De úgy voltam vele, hogy ha a helyi lakosság ilyen merész, akkor én is megpróbálom. Akinek épp az én dögnehéz táskám kell, ám vigye. Mikor 20 perc múlva visszaértem, még mindig ugyanúgy, ugyanott, ugyanazzal tartalommal várt rám.