Julie és Julia (2009)

Na, hát a Julie és Julia című film jó volt. Nagyon. Zsófi, mióta emlegetted, azóta a szemem előtt lebegett, most végre meg is néztem. Jó volt.

A film utolsó két perce alatt egyszer csak mit látok. A félhomályosra állított lámpa fényében a krémszínű szőnyegen mászik valami fekete. De akkora, hogy filmnézés közben is feltűnt. Pók volt. Nyugi, van hepiend. Kinyírtam. De akkor is, ez már mindennek a teteje. Szombaton a faluba menet lefele egy sövény mögül nekem repült egy veréb. Mentségére legyen mondva, nem láthatott, de akkor is. NEKEMREPÜLT!!!
Gyuri szerint érzékem van ezekhez az állatos dolgokhoz. Háááát. A 15 centis lódarázs, a veréb, most ez, még Sinzheimban valamikor tavasszal éjjel felkeltem, gyújtottam villanyt és két cserebogár volt a szobában. Izé. Ezek az emberek nem ismerik a szúnyogháló fogalmát? Arról már nem is beszélve, hogy ez a lakás ugye itt van lent a ház aljában, kvázi mint egy pince vagy alagsor (persze nem az, csak az utca alatt van a domboldal, úgyhogy oda néz az erkélyajtó). A kukák itt vannak a levezető külső lépcső mellett. Van biokuka is. Imádnivaló, hogy mikor kinyitom a fürdőszobaablakot szellőzni, abban a biztos tudatban tehetem, hogy az a rengeteg muslica mind beszáll a lakásba (a nagy-nagy pókháló ellenére is, ami a lépcső alatt "nőtt").
Azt hiszem, haza akarok menni innen. Pedig még csak egy hete vagyok itt, és tudom is, hogy nemsokára megyek haza. Kicsit eltértem a tárgytól, de a szívem még mindig dübörög a nyomi pók miatt. De az is lehet, hogy az almabor is tehet róla. :-P

megint kalandos

Hazafele a HÉV fél órát késett, át is kellett szállni (szerencsére egyszer már leszálltam róla véletlenül előbb, úgyhogy tudtam, hogy hova kell menni), aztán meg sötét is volt, esett is és köd is volt. Nyaff. Hát így menjen el az ember valahova!!! :-D

megint eltelt

Megint eltelt egy kis idő. Hol maradtatok le?

Voltam múlt hét előtti pénteken Karlsruhe-ban. Néztem karácsonyi vásárt, meg kivilágított belvárost. Sétáltam sokat, és csodával határos módon nem fáztam meg jobban (mint amennyire már meg vagyok :-P).

Utána elmentem táncolni, ahol is találtam sok kis kezdő lindy hoppert, meg egy amerikai srácot. Ő tartotta az órát, aztán táncikoltunk kettőt. Elhívott magához szombatra hálaadás napi partira. Enyhén megörültem neki: élet, emberek, házibuli. :-)

Úgyhogy következő nap felkerekedtem, és elballagtam az általa leírt címre, ahol is egy nagyon kellemes délutánt töltöttem el, késő estig, kellemes emberek között, mindenki nyitott volt, mindenki normális volt, és az egész nagyon nagyon élet-ízű volt. Őszintén? Baromi jól esett emberek közé menni, és végre ANGOLUL beszélni, és nem mindig németül, bár elég sok volt a német, aztán volt kis keveredés, hogy kihez milyen nyelven és hogyan kéne szólni.

Aztán most hétvégén meg péntek este volt céges karácsonyi vacsi, nagy beszerzési osztályos. Elmentem, megvolt a pofavizit. Nem nagyon beszéltem senkivel, nehéz is, ha kérdez tőled valamit egy német, aztán elfordul. És kérdez valami mást egy némettől, akit teljes odaadással figyel. Hm. Na mindegy. A másik magyarral elbeszélgettünk egész jól (ő két évre jött ki, azt hittem helyi szerződéssel, de ő is úgy, mint én, kiküldetéssel. Meglepő.). Csak szegény olyan lassú, hogy nem bírom kivárni, míg végigmond egy gondolatot. Kacifántosan is mondja, ha végül megszólal. Na mindegy. Ez is megvolt. Eredmény: két hónap után megszólított egy arrogáns, nagyképű kolléga ma ebéd után, hogy akkor meddig is vagyok itt, és úgy tűnt, mintha tényleg hozzám beszélne, és nem magához vagy a levegőhöz. Végül is ki lehetett bírni, még ha arra nem is lettem volna kíváncsi, ki milyen amikor tajtrészegre issza magát (saját költségen, mert ugye nem a cég fizette).

Aztán szombat délelőtt bevásároltam, este meg elmentem rock and roll party-ra. Koncert volt, sok banánhajú és barkós fiatalemberrel, "Rockabilly Rules" feliratos pólókban, és hajhálós, lófarkas, hatalmas hajcsavarós csigás hajjal flangáló lányokkal. A bár tele volt, ugyan a dohányzó helység el volt különítve azért bejött a szag, és különben is, de jó volt. A rockabilly meg a rock and roll az mindenhol ugyanolyan! :-) Az együttes jó volt, és a hagyományokhoz híven egy csaj a magassarkújával úgy sarkon rúgott, hogy attól kódultam, és egy srác meg úgy megnyomorgatta a jobb kezem, hogy még. :-P Amúgy hiába vettem fel a szép táncos cipőmet, maguktól nem jöttek rá, hogy táncolni jöttem, úgyhogy volt akit én kértem fel, volt akit bemutattattam magamnak a boogie élet helyi fő szervezőjével, Nellia-val, aki baromi jól ropja a férjével (aki rendi volt, felkért egyszer engem is), és annyit tennék még hozzá, hogy kb. szüleim korabeliek. Minden tiszteletem! :-) Szóval körbevitt, meg bemutatott pár embernek. Úgyhogy volt kis táncika is.

Ja, odaút. Kitaláltam, hogy vonattal is lehet oda menni (előző péntek éjjel megállt ott a vonat hazafelé), de nem készültem fel, hogy mi is a helyzet. Odagurultam a vasútállomásra Baden-Badenba, leparkoltam, bementem az állomásra. Jegyautomata nem működik. Sorba álltam a másikhoz, megnéztem, több, mint egy óra múlva jön a következő, ami elvisz oda. Jjjo. (ez volt este nyolckor). Fogtam magam, visszaültem az autóba, az egyik kanyarban majdnem kilyukasztottam a karosszériát a járdaszegéllyel (ó, ijesztő hangja volt, higgyétek el, de szerintem csak a megfagyott jég jött le a jobb első kerék mögül... legalábbis remélem, a kocsin nem látok sérülést). Hazaautóztam, felmarkoltam a navit, nekivágtam a sötét éjszakának, és odaértem Durmersheimba még mielőtt a vonat begurult volna a baden-baden-i vasútállomásra. 26 km egyébként. Szombat éjjel, tiszta időben, nulla forgalom mellett még nem is volt az egész olyan gáz. És szépen le is parkoltam az autót egy mellékutcában. Büszke vagyok magamra. Hazafelé sem történt semmi. :-)

Vasárnap egy kollegával meg a feleségével találkoztam Bühlben, megnéztük a városkát (nincs rajta mit nézni) meg a karácsonyi vásárt (izé, kb. két bódé meg egy színpad). Terápiás jelleggel próbáltam a feleséggel magyarul beszélni (kollega német, ő magyar), mert felejti szegény. De tényleg. Tudjátok, milyen nehéz a saját anyanyelvemet törve beszélni??? Merthogy szegénykém már töri a magyart, az én nyelvtudásom meg hasonul a partneréhez. Huhh, kemény másfél óra volt. :-P

Most pedig pénteken haza, szombaton Dániel Balázs koncert Győr, aztán egy hétig a pesti irodából dolgozom, utána pedig két hét szabi. Január 3-án jövök ide vissza. Előre örülök a találkozásnak mindenkivel, meg a szabinak! :-) Addig is valószínűleg még a héten bemegyek egyszer Karlsruhe-ba (holnap szerintem, ha nem jön közbe semmi), aztán szerda reggel nyitok egy itteni számlát, hogy megoldjam a KP-gondjaimat (hogy tudjak kártyával fizetni itt a boltokban, meg talán olcsóbban pénzt is felvenni, legkésőbb januártól). Mi a szösz? Beindult az életem itt?

már megint

Már megint kalandos volt az uti-uti. Ez nem igaz. Én éreztem, hogy nem szabad magam a navira bízni teljesen... :-S

Szóval odafele már egészen okés volt, és nem is nagyon közlekedett senki rajtam kívül. Tök nyugiban odaértem, aztán az utcába felmentem, és ugyan igen fönt, de találtam parkolóhelyet.

Lent a buliban egész okés volt, most egész végig az ügyi fiúval táncoltam. Kellemes volt, de tényleg. :-) Aztán együtt jöttünk el, felkísért a kocsiig (kicsit lejjebb állt meg, mint én, de eljött velem egész fel). Aztán én beizzítottam a navit, és ahelyett, hogy visszatolattam volna az utcába, amit már ismerek, rábíztam magam a navira. Hiba volt. Nagy hiba. Elvitt a susnyásba. Negyvennel araszoltam végig. Ilyen egyautós aszfaltutak, meg szőlőhegyek, meg minden. Ez nem igaz... Azt hittem, beszarok, mire hazaértem. Ez nem igaz...

Bár most legalább nem láttam élővilágot. Még az hiányzott volna, hogy elüssek egy vaddisznót. Nem nevet. Ez itt valós veszély...

büszke

Büszke vagyok magamra.
Elmentem táncolni. Baden-Badenba. Társastáncos buliba. Két fiú istápolásába vett, egy amolyan kezdőszerű képződmény (de biztos egyébként haladó, csak bizonytalan), egy meg nagyon ügyi volt.
És én is egész ügyi voltam.
Láttam és táncoltam olyat, hogy "disco-fox". Ne is kérdezzétek.
Mikor megérkeztem, egy fiú megbabonázva nézte a swing-cipőmet. Öööö. Ja, és a két fiú majdhogynem kiröhögött a boogie-val. Nem nagyon hitték el, hogy olyan van. :-P

Hazafelé az egyik setét kanyarban (Baden-Baden "belvárosában", ha olyan egyáltalán van) a fényszóróm egy rókára vetült, aki ettől sarkon fordult, és visszament a fák közé. Láttam élőben rókát! Tök helyes volt! És még el se ütöttem. Igazi heppiend... :-)

Ja, és mivel mazsola vagyok, fizettem a parkolásért (legközelebb majd felmegyek az utcába, kikérdeztem a fiatalembereket, hogy mi a teendő). Parkolóház. Képzelhetitek. Kész voltam. De megcsináltam, és még csak meg se húztam a kocsit, fizettem is, meg minden. Öhh. Eseménydús este.

Most megyek zuhanyozni és aludni. Nektek is jóéjt!