Hazajöttem hétfőn rendben.
Annyit mondok elöljáróban, hogy nagyon jól éreztem magam. Még akkor is, ha a rendezvény az ilyen rendezvények összes gyerekbetegségével rendelkezett. De mivel olyan nagyon kiegyensúlyozott voltam, még magam is meglepődtem, hogy se hiszti nem volt bennem a szokásos baromságok láttán, se bosszankodás. Éretten viselkedtem és nyugodtan, végig.
Volt aha-élmény is (de minél előbb le kéne írni a dolgokat, mert már most halványul, pedig...), meg megvolt a dögös ruci által bevonzott táncok "varázsa" is (tudjátok, mikor a fiú nem azért kér fel, mert jól táncolsz, hanem mert akárhogy táncolsz, ő sokkal jobban fog kinézni egy dögös ruhás nővel... :-P).
Most viszont a szervezetem még abban a stádiumban van, hogy kezd összeesni, de még nem ért le a szakadék aljára. Most le kell szálljak egészen az aljára, utána majd ki tudom magam aludni. Egyenlőre a kimerültséget engedni kell kiteljesedni. Utána ki tudom magam talán pihenni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyzetjelentes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyzetjelentes. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 27., szerda
2013. február 9., szombat
már csak egy hét...
Hát elérkezett ez is.
Már csak egy hét.
Addig is, hogy ti is röhögjetek, a "főnököm" Miskolcon virított egy utódot, akinek egy, azaz egy hete lesz betanulni. Kitalálta, hogy én majd lemegyek Miskolcra betanítani jövő héten három napra. Öööö.
Mondtam, hogy nem. Kezdte itt, hogy ez nem fair. Miért, amit velem tettek mennyire volt fair? Meg hogy ez nem a világ vége. Öööö. Csak másfél óra a pályán. Kettő de nem baj. Oda is meg vissza is. Meg egyébként is. Nem. Arról már nem is beszélve, hogy mire itt nekem aláírnának az utolsó héten egy bérautót már rég kiléptem. :-D Ehh. Ment a felelgetés. De gyere. De nem megyek. De gyere. Nem. Hosszú csönd. De ez nem fair. Öööö. Nem. :-)
Nem nagyon van egyébként rendszer, amit előre odaadhatnék, majd szépen átadom a dolgokat, ahogy lesz rá idő. A csajszi szívja meg (ismerem már régről szegényt, nem tudom, hogy vették rá), de hát ez van.
Már csak egy hét.
Addig is, hogy ti is röhögjetek, a "főnököm" Miskolcon virított egy utódot, akinek egy, azaz egy hete lesz betanulni. Kitalálta, hogy én majd lemegyek Miskolcra betanítani jövő héten három napra. Öööö.
Mondtam, hogy nem. Kezdte itt, hogy ez nem fair. Miért, amit velem tettek mennyire volt fair? Meg hogy ez nem a világ vége. Öööö. Csak másfél óra a pályán. Kettő de nem baj. Oda is meg vissza is. Meg egyébként is. Nem. Arról már nem is beszélve, hogy mire itt nekem aláírnának az utolsó héten egy bérautót már rég kiléptem. :-D Ehh. Ment a felelgetés. De gyere. De nem megyek. De gyere. Nem. Hosszú csönd. De ez nem fair. Öööö. Nem. :-)
Nem nagyon van egyébként rendszer, amit előre odaadhatnék, majd szépen átadom a dolgokat, ahogy lesz rá idő. A csajszi szívja meg (ismerem már régről szegényt, nem tudom, hogy vették rá), de hát ez van.
2013. január 30., szerda
Szolgálati közlemény - sokadik epizód
Már lassan tépem a napokat. Egyenlőre még hetekben mérem, de ez egyre jobb lesz, meglátjátok.
Utolsó munkanap február 18.
Első interjú fejvadásznál (in courtesy of Anita :-)) valószínűsíthető dátuma február 19.
Oslo: február 21-25. Ha van tippetek, hogy mit vigyek a norvég haveroknak ne fogjátok vissza magatokat. Vannak azért biztos tippek (az alkohol buzi drága nekik és nehéz hozzájutni, úgyhogy a tokaji meg a pálesz tuti tipp, csak lassan már én is megunom mindig ugyanazt vinni.) Náluk is rákérdezek, de úgyis vagy azt mondják, nem kell semmi, vagy rám fogják bízni. :-P
Utána pedig beszélek Istvánnal albi ügyben, hogy hozzon össze a főbérlőjével, hogy megnézzem azt a másfél szobás lakást az Árpád hídnál.
Utolsó munkanap február 18.
Első interjú fejvadásznál (in courtesy of Anita :-)) valószínűsíthető dátuma február 19.
Oslo: február 21-25. Ha van tippetek, hogy mit vigyek a norvég haveroknak ne fogjátok vissza magatokat. Vannak azért biztos tippek (az alkohol buzi drága nekik és nehéz hozzájutni, úgyhogy a tokaji meg a pálesz tuti tipp, csak lassan már én is megunom mindig ugyanazt vinni.) Náluk is rákérdezek, de úgyis vagy azt mondják, nem kell semmi, vagy rám fogják bízni. :-P
Utána pedig beszélek Istvánnal albi ügyben, hogy hozzon össze a főbérlőjével, hogy megnézzem azt a másfél szobás lakást az Árpád hídnál.
2012. december 24., hétfő
Lilike - a búcsú
Hát igen, 2012. december 14-én elbúcsúztam a második céges autómtól is.
Adózzunk egy perc néma csenddel Lilikének. Jó kis autó volt. :-)
Adózzunk egy perc néma csenddel Lilikének. Jó kis autó volt. :-)
2012. augusztus 20., hétfő
szolgálati közlemény
Annyit mondanék, hogy egy rohadt hosszú két héten vagyok túl, de túl vagyok rajta. Remélem, nem kell már Bühl-be mennem idén. Reméljetek velem!
Az új haj sikert aratott kint is, és eddig jól bírom a leengedett hajjal járást.Uff. :-)
Az "A Föld inváziója - csata: Los Angeles" című film... izé. Űrlényes Black Hawk Down. A Black Hawk Down-nal ellentétben ez a film erős közepes. Nem mondom, hogy rossz film, de nem is jó. Azért mondjuk azt hiszem, a Prometheus-nál kicsit jobb... ;-)
Viszont a Battleship határozottan jó film. Popcorn, meg amerikai, de baromi erős a feel-good faktor, jó a látvány, jók az űrlények, és egészen jók a karakterek (persze mindent a maga helyén kell kezelni - az elvárásokat is...). Sikerült mozivászonra vinni a torpedót. És jól! Beszarás. :-)
Még másfél hét és irány Edinburgh. Már eléggé várom!
Ja, és két napja úgy döntött a jobb felső bölcsességfog, hogy akkor ha kiszedték a bal felsőt, akkor ő kinőne. Nem kellemes.
Az új haj sikert aratott kint is, és eddig jól bírom a leengedett hajjal járást.Uff. :-)
Az "A Föld inváziója - csata: Los Angeles" című film... izé. Űrlényes Black Hawk Down. A Black Hawk Down-nal ellentétben ez a film erős közepes. Nem mondom, hogy rossz film, de nem is jó. Azért mondjuk azt hiszem, a Prometheus-nál kicsit jobb... ;-)
Viszont a Battleship határozottan jó film. Popcorn, meg amerikai, de baromi erős a feel-good faktor, jó a látvány, jók az űrlények, és egészen jók a karakterek (persze mindent a maga helyén kell kezelni - az elvárásokat is...). Sikerült mozivászonra vinni a torpedót. És jól! Beszarás. :-)
Még másfél hét és irány Edinburgh. Már eléggé várom!
Ja, és két napja úgy döntött a jobb felső bölcsességfog, hogy akkor ha kiszedték a bal felsőt, akkor ő kinőne. Nem kellemes.
2012. március 18., vasárnap
Jó reggelt!
Tegnap kérdezte Andi, hogy miért nem postolom, ami kiskonyhámban készül. Néha jó lenne. :)
Hát íme:
Tekintve, hogy Svájcban auditálunk hétfő és szerda között, gondoltam, hogy az útra nem kéne kicsi zsemlét vinni, mert kis zsömlével nem bírom ki vacsoráig. Így a általam ismert legnagyobb zsömlét viszem. Hamburger zsömle. Igazi. Finom. Limarától.
Amikor először csináltam, Suzi meg Robi kóstolta. Hamburger parti volt. Nekik bejött.
Hát íme:
Tekintve, hogy Svájcban auditálunk hétfő és szerda között, gondoltam, hogy az útra nem kéne kicsi zsemlét vinni, mert kis zsömlével nem bírom ki vacsoráig. Így a általam ismert legnagyobb zsömlét viszem. Hamburger zsömle. Igazi. Finom. Limarától.
Amikor először csináltam, Suzi meg Robi kóstolta. Hamburger parti volt. Nekik bejött.
Ekkor jöttem amúgy rá, hogy a hamburger lelke igazából a zsemle és nem a hús. Ugyanis a darált húst csak úgy amerikaiasan lesütni nem kunszt. (Én a magam részéről jobban szeretem, a francia változatát, amikor egy tojás és némi fűszer (esetleg hagyma is) teszi ízletesebbé, de mindenkinek saját ízlése szerint.) Jó hamburger zsemlét találni azonban nehéz. Bevallom, nekem még nem sikerült. Ugyanis, ami csomagban jön, az mind porlik. Az első harapás után a "zsemle" teteje ugyan még egyben van, de az alja reménytelenül kettészakadt, te meg a szószt markolászod. És én azt nem szeretem. Így maradt az egyéni készítés.
Holnap meg ismét tesztelem a prágai kollégán, hogy mennyire finom. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de bennem mindig olyan fura érzés van, amikor vkivel utazok, és csak magamnak viszek kaját. Zavar, ha nem tudom megkínálni. Persze, ők meg állandóan szabadkoznak, h de nem kell. Ettől függetlenül, mindig van nálam egy kínálgatós zsemle. :) Csak nálam van ez a fejlövés?
Holnap meg ismét tesztelem a prágai kollégán, hogy mennyire finom. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de bennem mindig olyan fura érzés van, amikor vkivel utazok, és csak magamnak viszek kaját. Zavar, ha nem tudom megkínálni. Persze, ők meg állandóan szabadkoznak, h de nem kell. Ettől függetlenül, mindig van nálam egy kínálgatós zsemle. :) Csak nálam van ez a fejlövés?
2012. február 23., csütörtök
helyzetjelentés a hetedik napon
Na, voltam a kórházban kontrollon. A doktornő most is tüneményes volt. Az összes kérdésemet megválaszolta türelmesen, minden panaszra akár csak hasonlító megjegyzésnek utánajárt. Kitunkolta amit ki kellett, aztán másodszor is, meg bekrémezte, hogy jó legyen. Nem kellett szívni, gyakorlatilag szépen gyógyul, nem vérzik, és elvileg átjárhatók az üregek. Most várunk. A doktornő - most figyeljetek, dobpergés - visszarendelt kontrollra két hét múlva (nem akart lerázni, és figyelni akarja, hogy minden rendben van-e). Hö! Március 14-én ügyel, meló után benézhetek hozzá. :-)
Amúgy úgy néz ki, hogy az orrcseppek meg orrmosás meg orrolaj szükséges utókezelés mindenképpen, kb. fél évig. Akkor meglátjuk, vannak-e panaszok és beszélünk az orrsövényferdülésről, ha okoz bármit. Remélem, nem muszáj megcsinálni (azért mégiscsak még egy műtét), de értitek... Követni akarja a gyógyulást, hogy minden rendben van-e. Esetleg fél év után csináltatni egy CT-t, biztos ami biztos, hogy nem nőtt-e vissza polip vagy bármi (az orrcsepp arra való, hogy ne nőjön vissza a polip). Meg vagyok hatva.
Délután lementem az új körzeti orvosunkhoz. Az egész család átjött, miután nyáron a nem kezelés miatt olyan beteg voltam (és maradtam). Bepipultunk, és mind a négyen átjöttünk. Anya kikérdezte a szomszédokat, az alapján választottunk egy orvost itt a szomszédban, és úgy tűnik nagyon jól választottunk. Sokat kell nála várni, nem lehet időpontot kérni, de az ember megbocsátja neki. A család többi tagja is meg van tőle hatva. Mindenkit kivizsgált (akit kellett, főleg a szülőket), nem hitte el, mi volt korábban itt-ott. Vérvétel, ez-az. Hogy igaz-e, úgy van-e. Ha egy gyógyszer nem hatott írt másikat (és az hat), stb. Most megismerkedtem vele. Mivel hétfőn már leadtam a zárójelentést pontosan tudta, ki vagyok és mi ez (pedig személyesen még nem találkoztunk). Rendes volt, elmagyarázta a leletet laikusmódra, mondta, hogy szedjek vitamint mert le vagyok a betegség miatt fogyva (mondtam, hogy szedek és mit, akkor mondta, hogy akkor ő nem ír), kérdezte van-e még orrcseppem, mert ha nem lenne ő írt volna (a kórházi dokinő is kérdezte, döbbenet, hogy érzi az ember a törődést, de most tényleg). Közölte, hogy a gennyet ki kell szedni. Nem is tudnék vele jobban egyetérteni. Jól írta ki a betegácsit. Szombatra már képesnek írt ki, nyertem ezzel ugye két napnyi betegszabi státuszt az esetleges további betegállományokra idénre (15 nap után jön a szinte semmit sem fizető táppénz, ugye), ami remélem, nem kell majd de mégis. A másik doki mindig hétfőre írt ki képesre. Szóval új doki rendes volt nagyon.
Meg vagyok hatva. Lehet, hogy nem kéne, de meg vagyok hatva... :-)
Amúgy jól viseltem mindkét kiruccanást (bár délután aludtam a kettő között egyet, de miért ne! :-)). Hétfőn elkezdek dolgozni járni. Semmi ugrálás, de azért ülni egész nap már tudok. Bizony. Jó lesz!
UI: azt mondta a dokinő, hogy van esélye, hogy nem muszáj majd fájdalomcsillapítóval repülnöm a jövőben, mert lehetett a fájdalom emiatt (mert ugye a jobb oldallal 2000-ben nem csináltak semmit, most meg szépen megcsinálták azt is...)
Amúgy úgy néz ki, hogy az orrcseppek meg orrmosás meg orrolaj szükséges utókezelés mindenképpen, kb. fél évig. Akkor meglátjuk, vannak-e panaszok és beszélünk az orrsövényferdülésről, ha okoz bármit. Remélem, nem muszáj megcsinálni (azért mégiscsak még egy műtét), de értitek... Követni akarja a gyógyulást, hogy minden rendben van-e. Esetleg fél év után csináltatni egy CT-t, biztos ami biztos, hogy nem nőtt-e vissza polip vagy bármi (az orrcsepp arra való, hogy ne nőjön vissza a polip). Meg vagyok hatva.
Délután lementem az új körzeti orvosunkhoz. Az egész család átjött, miután nyáron a nem kezelés miatt olyan beteg voltam (és maradtam). Bepipultunk, és mind a négyen átjöttünk. Anya kikérdezte a szomszédokat, az alapján választottunk egy orvost itt a szomszédban, és úgy tűnik nagyon jól választottunk. Sokat kell nála várni, nem lehet időpontot kérni, de az ember megbocsátja neki. A család többi tagja is meg van tőle hatva. Mindenkit kivizsgált (akit kellett, főleg a szülőket), nem hitte el, mi volt korábban itt-ott. Vérvétel, ez-az. Hogy igaz-e, úgy van-e. Ha egy gyógyszer nem hatott írt másikat (és az hat), stb. Most megismerkedtem vele. Mivel hétfőn már leadtam a zárójelentést pontosan tudta, ki vagyok és mi ez (pedig személyesen még nem találkoztunk). Rendes volt, elmagyarázta a leletet laikusmódra, mondta, hogy szedjek vitamint mert le vagyok a betegség miatt fogyva (mondtam, hogy szedek és mit, akkor mondta, hogy akkor ő nem ír), kérdezte van-e még orrcseppem, mert ha nem lenne ő írt volna (a kórházi dokinő is kérdezte, döbbenet, hogy érzi az ember a törődést, de most tényleg). Közölte, hogy a gennyet ki kell szedni. Nem is tudnék vele jobban egyetérteni. Jól írta ki a betegácsit. Szombatra már képesnek írt ki, nyertem ezzel ugye két napnyi betegszabi státuszt az esetleges további betegállományokra idénre (15 nap után jön a szinte semmit sem fizető táppénz, ugye), ami remélem, nem kell majd de mégis. A másik doki mindig hétfőre írt ki képesre. Szóval új doki rendes volt nagyon.
Meg vagyok hatva. Lehet, hogy nem kéne, de meg vagyok hatva... :-)
Amúgy jól viseltem mindkét kiruccanást (bár délután aludtam a kettő között egyet, de miért ne! :-)). Hétfőn elkezdek dolgozni járni. Semmi ugrálás, de azért ülni egész nap már tudok. Bizony. Jó lesz!
UI: azt mondta a dokinő, hogy van esélye, hogy nem muszáj majd fájdalomcsillapítóval repülnöm a jövőben, mert lehetett a fájdalom emiatt (mert ugye a jobb oldallal 2000-ben nem csináltak semmit, most meg szépen megcsinálták azt is...)
2012. február 20., hétfő
helyzet
Gyors helyzetjelentés. Minden rendben.
Szerdán bevonultam a kórházba, mindenki rendes volt. Egy fiatal doktornő műtött.
Csütörtökön éhgyomor, délelőtt belőttek, és valamikor elvittek a műtőbe. Ahol várni kellett egy csomót, mert pont rosszkor befutott egy mentő, és előbb azt a beteget operálták meg. Klassz.
Amúgy jobb oldalon a múltkor nem csináltak semmit (a történtek fényében most azt mondom, ez nem olyan nagy baj - majd megértitek), most felnyitották amit fel kellett, és kíméletlenül letéptek minden polipot. A végén már nagyon fájt. Nem akarjátok tudni.
A bal oldalon a középső orrjárat vagy mi a korábbi műtét miatt össze volt hegesedve. Lapjával összehegesedett. Nem is tudom, ez pontosan mit is jelent, de semmi jót. Mikor bevezették a kamerát hallanotok kellett volna azt a megdöbbent hangot, ahogy a "tanár úr" megkérdezte, hogy "hol csinálták ezt? melyik orvos?". Hát tya. Na sebaj. Most azt szétválasztották, és kiszippantották amit kellett. A legvégére már NAGYON fájt... :-( Középen volt egy kis hányinger is, de nagyon rendesek voltak, tartottunk szünetet, megdöntötték az ágyat, simogatták a karom meg minden. Valahogy azért túléltem a műtétet, és minden jóra fordult.
Anya természetesen túl korán jött, egy órával azután, hogy visszavittek a kórterembe. Szerintetek hogy voltam? Na sebaj. Kért nekem legalább fájdalomcsillapítót, egy Voltaren-injekció formájában, amit a tűs gyilkos hozott. Esküszöm, nem vagyok ugrálós, bírom is a fájdalmat, de Anya szerint vagy egy métert ugrottam amikor belémdöfte a tűt, és még egyet mikor belémtolta az anyagot. Említettem már, hogy még be voltam kábítva? De ezen kívül minden rendben volt és hatott is a cucc.
Egy nappal a műtét után már nem is vérzett semmi, két nappal később már alig pötyögött, tegnap már semmi sem volt. Durva. Legutóbb még vagy egy hétig ömlött a szötty az orromból. Most meg ez. Minden nagyon rendben van. Mosogatom az orrom tengervizes oldattal, kaptam szteroidos orrcseppet és Coldastop orrolajat, hogy megakadályozzuk a hegesedést. Értitek, a hegesedést... Minden rendben. Még azért nem vagyok teljesen jól. Kicsit visszavetett, hogy ma reggel el kellett támolyognom a körzetihez a betegállomány miatt, de minden rendben lesz nemsokára.
Csütörtökön megyek vissza a kórházba kontrollra, és talán a körzetihez is. Az a terv, hogy egy hét múlva már dolgozni menjek, ha lehet. Hát ez van.
Szerdán bevonultam a kórházba, mindenki rendes volt. Egy fiatal doktornő műtött.
Csütörtökön éhgyomor, délelőtt belőttek, és valamikor elvittek a műtőbe. Ahol várni kellett egy csomót, mert pont rosszkor befutott egy mentő, és előbb azt a beteget operálták meg. Klassz.
Amúgy jobb oldalon a múltkor nem csináltak semmit (a történtek fényében most azt mondom, ez nem olyan nagy baj - majd megértitek), most felnyitották amit fel kellett, és kíméletlenül letéptek minden polipot. A végén már nagyon fájt. Nem akarjátok tudni.
A bal oldalon a középső orrjárat vagy mi a korábbi műtét miatt össze volt hegesedve. Lapjával összehegesedett. Nem is tudom, ez pontosan mit is jelent, de semmi jót. Mikor bevezették a kamerát hallanotok kellett volna azt a megdöbbent hangot, ahogy a "tanár úr" megkérdezte, hogy "hol csinálták ezt? melyik orvos?". Hát tya. Na sebaj. Most azt szétválasztották, és kiszippantották amit kellett. A legvégére már NAGYON fájt... :-( Középen volt egy kis hányinger is, de nagyon rendesek voltak, tartottunk szünetet, megdöntötték az ágyat, simogatták a karom meg minden. Valahogy azért túléltem a műtétet, és minden jóra fordult.
Anya természetesen túl korán jött, egy órával azután, hogy visszavittek a kórterembe. Szerintetek hogy voltam? Na sebaj. Kért nekem legalább fájdalomcsillapítót, egy Voltaren-injekció formájában, amit a tűs gyilkos hozott. Esküszöm, nem vagyok ugrálós, bírom is a fájdalmat, de Anya szerint vagy egy métert ugrottam amikor belémdöfte a tűt, és még egyet mikor belémtolta az anyagot. Említettem már, hogy még be voltam kábítva? De ezen kívül minden rendben volt és hatott is a cucc.
Egy nappal a műtét után már nem is vérzett semmi, két nappal később már alig pötyögött, tegnap már semmi sem volt. Durva. Legutóbb még vagy egy hétig ömlött a szötty az orromból. Most meg ez. Minden nagyon rendben van. Mosogatom az orrom tengervizes oldattal, kaptam szteroidos orrcseppet és Coldastop orrolajat, hogy megakadályozzuk a hegesedést. Értitek, a hegesedést... Minden rendben. Még azért nem vagyok teljesen jól. Kicsit visszavetett, hogy ma reggel el kellett támolyognom a körzetihez a betegállomány miatt, de minden rendben lesz nemsokára.
Csütörtökön megyek vissza a kórházba kontrollra, és talán a körzetihez is. Az a terv, hogy egy hét múlva már dolgozni menjek, ha lehet. Hát ez van.
2012. február 13., hétfő
meló
A meló elvonja a figyelmem. Ez jó.
Na jó, nem a meló! :-P
Amúgy már csak 3 nap, és túl vagyok rajta.
Na jó, nem a meló! :-P
Amúgy már csak 3 nap, és túl vagyok rajta.
2012. február 7., kedd
már csak egy hét
Na, már csak egy hét a műtétig. Szombaton elballagok a boogie versenyre üldögélni (remélem, ellen tudok állni a kísértésnek és nem táncolok...), aztán szerdán bevonulok a kórházba, ha minden jól megy, pénteken már mehetek is haza (azt hiszem).
Ma voltam a Honvéd-kórházban, megcsinálták az EKG-t és levették a vért. Az EKG-eredményt odaadták (nincs akadálya a műtétnek), a vérlelet közvetlenül a MÁV-kórházba megy. Alakulnak a dolgok.
Ma este az előbb megvettem a repjegyemet júniusra Bristol-ba (Ryanair), úgyhogy reszkess Dél-Anglia, megyek táncolni és kicsit körbe is nézni. Egy hetet leszek ott, hétvégén tánc, előtte meg majd meglátjuk, hogy utána is-e kis városnézés, szállás egy angol ismerősnél, tánchétvége alatt meg a szállodában, ahol a cucc lesz. Meglássuk hogy lesz, de tuti fogok tudni venni tonnányi teát! :-)
Ma voltam a Honvéd-kórházban, megcsinálták az EKG-t és levették a vért. Az EKG-eredményt odaadták (nincs akadálya a műtétnek), a vérlelet közvetlenül a MÁV-kórházba megy. Alakulnak a dolgok.
Ma este az előbb megvettem a repjegyemet júniusra Bristol-ba (Ryanair), úgyhogy reszkess Dél-Anglia, megyek táncolni és kicsit körbe is nézni. Egy hetet leszek ott, hétvégén tánc, előtte meg majd meglátjuk, hogy utána is-e kis városnézés, szállás egy angol ismerősnél, tánchétvége alatt meg a szállodában, ahol a cucc lesz. Meglássuk hogy lesz, de tuti fogok tudni venni tonnányi teát! :-)
2011. november 14., hétfő
hétvégi kalandok
Péntek este meló után az volt a terv, hogy otthagyom a kocsit a vasútállomáson, és elbumlizok Stuttgartba. Este Burakéknál meghúzom magam, míg Bren végez a programjával, utána értem jön és jöhet a hétvége.
Úgyis át akartam ugrani hozzájuk a cuccal, amit hoztam nekik, úgyhogy ez szerencsésen jött ki.
Nagyon kellemes, beszélgetős estét töltöttünk együtt Burakkal és Susanne-val. Bren végül fél 12 kerül jelent meg…
Bren egy forgalmas kereszteződés felett lakik, alatta egy sörkert van, a metró 5 perc séta, és egy REWE szintén 5 perc a másik irányban. Tökéletes hely. A lakás két hálószobából áll, konyha, fürdő, nappali és étkező rész. Szép tágas. A lakáshoz tartozik még Bren macskája, akit Ausztráliából hozott magával. Mintha valami rémlene, hogy láttunk róla leírást a 101 Nagymacskában. Csodálatos szürke cirmos a bundája, és folyamatosan társalog. Nagyon aranyos, halk hangja van, kis hegyes fogai. De nem harap. Nem tudom, miért mondja mindig Bren, hogy Bubba a sátán macskája, velem nagyon kedvesen és jól nevelten viselkedett végig. Viszont a cicus rendszere úgy gondolja, hogy még mindig a déli féltekén van, úgyhogy erősen vedlik így a(z itteni) tél közeledtével. Macska ugrik egyet és szőrcsomók szállnak a levegőben. Hozzád dörgölőzik és neked egy jó nagy szürke gombolyag tapad a gatyádra vagy pulcsidra. A szőr a szádba és az orrodba száll. De olyan aranyos és gyönyörű macska, hogy nem lehet rá haragudni. Azért vannak neki perverziói. Szeret pl. a zuhanytálcából vizet lefetyelni. Ne is kérdezzétek… :-)
És a hétvégén tanúja voltam a macskamenta hatásának (catnip). Sosem gondoltam, hogy ilyen tényleg van, de a macsek totál begőzölt tőle. Hempergett, meg bolond módra játszott a játékaival, és enyhén nem volt képben szegény utána… Mennyit nevettünk rajta, jézus… :-)
Szombaton délelőtt besétáltunk a belvárosba (mert a belváros sétatávra van a lakástól!), és nézelődtünk, meg Bren intézte az ügyeit. Sajnos én is elcsábultam, vettem két könyvet. Egy angol nyelvűt és egy német nyelvűt. A németet terveztem, mert valaki ajánlotta, az angolt Bren javaslatára vettem meg. Majd kiderül, mikor olvasom el őket.
A délutáni program Maulbronn volt. A Maultasche otthona (az egy nagyon jó kaja, higgyétek el!). Maulbronn egyébként egy középkori kolostorkomplexum, ami köré a „város”, azaz a település valamikor az 1800-as években épült oda, amúgy csak földek és erdők voltak a környéken. A kolostor alapítása az 1100-as évekre tehető. Mindkét útitársam meg volt illetődve. Az egyik amerikai, a másik ausztrál. Az egyik sem ezer évre visszatekintő ország, úgyhogy nekik ez a hely egy merő álmélkodás (megjegyzem nekem is, pedig én hozzá vagyok szokva az ilyesmihez). Egész nap sütött a nap, tökéletes volt. Szép volt nagyon, és a vacsora teljesen megkoronázta a szép napot, bár nem volt egyszerű hozzájutni. Bementünk a komplexumhoz tartozó étterembe, hogy akkor mi most ennénk. El akartak minket zavarni, hogy majd jöjjünk vissza később. Én nem voltam akkor ott, épp az audio guide-okat adtam vissza. Mikor csatlakoztam Bren-ékhez ott álltak az étterem előterében teljes tanácstalanságban, majd belöktek az ajtón, hogy az én tökéletes németemmel juttassam be magunkat az étterembe. Először engem is el akartak zavarni, de aztán hogy hogy nem, a mufurc felszolgáló megszelídült, beengedett minket, sőt, még kedves is lett. Döbbenet! A Maultasche-n kívül ettünk még isteni Apfelstrudel-t vaníliafagyival. Az ilyen almásrétes szerűség. De milyen finom volt!
Vasárnap délelőtt punnyadtunk, aztán délután kimentünk a domboldalba sétálni (mert itt még erdő is van a közelben, és még Bren se tudott róla…). Este meg elballagtam haza, minden klappolt, az autót is megtaláltam. Teljesen meg vagyok egyébként elégedve magammal. De tényleg. Merthogy ezek az aberráltak itt Bühlben a P+R parkolót nem az állomás mellé rakták (valószínűleg mert nem lett volna rá ott hely), hanem a sínek túloldalára. Viszont ha nem itt születtél, vagy nem tudod, hogy ez van, sose találod meg. Mert hogy táblával nem jelölik a dolgot, az biztos. Először azt hittem, ott hagyhatom a kocsimat a bevásárló udvarnál, de sajnos az is fizetős lett volna két órán felüli tartózkodás esetén. Végül megkérdeztem valakit, aki irányba állított. Végső soron viszont az ösztöneimre hallgatva, teljesen egyedül találtam meg a parkolót. Bizony. Ügyes vagyok!
2011. október 17., hétfő
mozgalmas múlt hét
Na, hát végre eljutottam idáig.
Kicsit mozgalmas volt a múlt hét. Mozgalmasabb, mint régebben (vagy akár az utóbbi időben otthon) az élet egy egész hónap alatt…
Hétfőn útra keltem és némi hátráltató tényezők ellenére (köd és sztrájk a frankfurti reptéren) még 5 előtt megérkeztem Bühl-be, és taxival felmentem Bühlertalba a szállodába. Szerencsére összefutottam néhány pesti fejlesztővel, úgyhogy nem voltam egyedül. Aranyosak voltak, hagyták, hogy velük bandázzak meg szórakoztattak este is. Így azért mégsem volt olyan rossz újra itt lenni, pedig ez a tény eléggé letargiába taszított…
Kedden este összejövetel volt a fejlesztőknek kibérelt házban, jó későig beszélgettünk meg jókat ettünk. Egy ilyen összejövetelen való részvétel valószínűleg jobb csapatépítés, mint bármilyen szervezett akármi… :-) Aranyosak voltak a fiúk és megtudtam egy csomó mindent egy csomó mindenkiről… :-)
Szerdán aztán beköltöztem a saját magam által felhajtott lakásba (hogy kiköltözhessek a nyomorék szállodából, ami az hagyján, hogy régimódi volt, de még büdös is. Tiszta letargia). A lakás még följebb van a hegyen, mint a szálloda, egy autó széles a felvezető út, és különben is. Nem értem, miért panaszkodtam Sinzheimra… :-) Amúgy a lakás szép és jó. Amerikai konyhás nappali, háló, fürdőszoba, meg egy mosókonyha van benne, ahol a mosógép van.
Még szerdán átvettem a bérautót is, hogy ne kelljen bezárva lenni a faluba míg itt vagyok. Egészen jól kijövünk, ez egy Peugeut 207-es. Navi ugyan nincs, de komoly büszkeségemre egészen jól elboldogulok itt a környéken anélkül is.
Csütörtökön nem volt semmi (csak végre bevásároltam rendesen), pénteken meg egy mexikói kollegához voltunk hivatalosak vacsira (én voltam az egyetlen aki nem beszélt se spanyolul, se portugálul, mert mindenki vagy mexikói volt, vagy brazil, illetve volt az egy szem német, aki tökéletesen beszéli a mexikói spanyolt.) A vacsi enchillada volt, és nagyon finom (az egyik mexikói fiú főzött), utána meg dominóztunk kettőig. :-)
Szombaton félálomban voltam egész nap, de azért lesétáltam napközben a faluba, hogy lássam, hogy mi is a helyzet, meg hogy levegőn is legyek, meg felderítettem a kisközértet, aztán aludtam még egy kicsit. :-)
Vasárnap átmentem Burakékhoz Stuttgartba. Az is tök jó volt!
Kicsit mozgalmas volt a múlt hét. Mozgalmasabb, mint régebben (vagy akár az utóbbi időben otthon) az élet egy egész hónap alatt…
Hétfőn útra keltem és némi hátráltató tényezők ellenére (köd és sztrájk a frankfurti reptéren) még 5 előtt megérkeztem Bühl-be, és taxival felmentem Bühlertalba a szállodába. Szerencsére összefutottam néhány pesti fejlesztővel, úgyhogy nem voltam egyedül. Aranyosak voltak, hagyták, hogy velük bandázzak meg szórakoztattak este is. Így azért mégsem volt olyan rossz újra itt lenni, pedig ez a tény eléggé letargiába taszított…
Kedden este összejövetel volt a fejlesztőknek kibérelt házban, jó későig beszélgettünk meg jókat ettünk. Egy ilyen összejövetelen való részvétel valószínűleg jobb csapatépítés, mint bármilyen szervezett akármi… :-) Aranyosak voltak a fiúk és megtudtam egy csomó mindent egy csomó mindenkiről… :-)
Szerdán aztán beköltöztem a saját magam által felhajtott lakásba (hogy kiköltözhessek a nyomorék szállodából, ami az hagyján, hogy régimódi volt, de még büdös is. Tiszta letargia). A lakás még följebb van a hegyen, mint a szálloda, egy autó széles a felvezető út, és különben is. Nem értem, miért panaszkodtam Sinzheimra… :-) Amúgy a lakás szép és jó. Amerikai konyhás nappali, háló, fürdőszoba, meg egy mosókonyha van benne, ahol a mosógép van.
Még szerdán átvettem a bérautót is, hogy ne kelljen bezárva lenni a faluba míg itt vagyok. Egészen jól kijövünk, ez egy Peugeut 207-es. Navi ugyan nincs, de komoly büszkeségemre egészen jól elboldogulok itt a környéken anélkül is.
Csütörtökön nem volt semmi (csak végre bevásároltam rendesen), pénteken meg egy mexikói kollegához voltunk hivatalosak vacsira (én voltam az egyetlen aki nem beszélt se spanyolul, se portugálul, mert mindenki vagy mexikói volt, vagy brazil, illetve volt az egy szem német, aki tökéletesen beszéli a mexikói spanyolt.) A vacsi enchillada volt, és nagyon finom (az egyik mexikói fiú főzött), utána meg dominóztunk kettőig. :-)
Szombaton félálomban voltam egész nap, de azért lesétáltam napközben a faluba, hogy lássam, hogy mi is a helyzet, meg hogy levegőn is legyek, meg felderítettem a kisközértet, aztán aludtam még egy kicsit. :-)
Vasárnap átmentem Burakékhoz Stuttgartba. Az is tök jó volt!
2011. október 5., szerda
bréking
Na, hétfőn megyek ki, két hétre, 21-én jövök vissza. Másfél hétig itthon, aztán megint két és fél hét kint november 2-18-ig.
Részleteket még nem tudok pontosan, de ez a lényeg.
Ez azt jelenti, hogy az október 22-i boogie versenyen már tudok csápolni nektek, illetve a győri koncertre már bőven vissza leszek.
Részleteket még nem tudok pontosan, de ez a lényeg.
Ez azt jelenti, hogy az október 22-i boogie versenyen már tudok csápolni nektek, illetve a győri koncertre már bőven vissza leszek.
2011. szeptember 7., szerda
helyzetjelentés
Hétfőn megtudtam, hogy a jelenlegi osztályom vezetője közölte, hogy mivel úgyis elmegyek (van új helyem), szeptember 1-től nem szerepelek a költségvetésünkben. Azaz húzzak a búsba.
Tegnap sikerült végre beszélnem a leendő (régi-új) német főnöknőmmel. Haladás, mert már az is enyhén szólva kihívásokkal teli feladat volt, hogy a kinti asszival közösen be tudjunk írni egy időpontot egy telefonhívásra. Effektíve a telefonálás közben beérkezett egy másik igény és lecsúsztam arról a fél óráról, amit kinéztünk. No comment. De mint mondtam, tegnap este 17:30-kor végre létrejött a kapcsolat (egy jó félórás csúszással a megbeszélthez képest, de akkor is...)
Hétfőn végre kicsikartak egy döntést, hogy ülhetek majd oda, ahova kell (a fejlesztésen a mérnökfiúk közé - reménykedjünk egy szőke-kékszemű-badizós mérnökcsapatban ;-) haha, ilyen nem lesz, de azért jó az álmodozás... :-)). Úgyhogy most mehet majd az aktivitás a személyügy felé meg ilyenek. Költségekben és szakmai dolgokban a kintiekhez tartozom, egyedül leszek itt ilyen ("one of a kind", illetve egyszeri és megismételhetetlen, mindenki válasszon. ;-)).
Ma Heni azt mondta, már írják a szerződésem, holnap rákérdezek, hogy hogy is állunk. Meglátom, mit ajánlanak, megtarthatom-e a kocsit, stb. Majd jelentek, ha kiderül. Feladat még mindig nincs. De legalább most úgy tűnik, hogy szeptember 15-től fogok oda számítani szerződés szerint. Juhéjj.
Én egyébként már látom, hogy móka és kacagás lesz az első pár hónap. A termék és a projekt mindenki számára új dolog lesz. Mondjuk én már dolgoztam a motor egy részével korábban, de nem az egésszel. A projektvezető másik területről jön, és ki tudja, kik lesznek a fejlesztők. Ha egyetemről kijött frissdiplomás, akkor majd tőlem tanulnak mindent, vagy mi lesz? Hm. De nem baj, innen szép. De legalább már megindultak a dolgok. Ha kiderül, hogy kell-e kimenni Németországba megint betanulni vagy látogatni, azt is mondom majd.
Azért már jó, hogy van miről mesélni, meg mit bejelenteni itt! :-)
Tegnap sikerült végre beszélnem a leendő (régi-új) német főnöknőmmel. Haladás, mert már az is enyhén szólva kihívásokkal teli feladat volt, hogy a kinti asszival közösen be tudjunk írni egy időpontot egy telefonhívásra. Effektíve a telefonálás közben beérkezett egy másik igény és lecsúsztam arról a fél óráról, amit kinéztünk. No comment. De mint mondtam, tegnap este 17:30-kor végre létrejött a kapcsolat (egy jó félórás csúszással a megbeszélthez képest, de akkor is...)
Hétfőn végre kicsikartak egy döntést, hogy ülhetek majd oda, ahova kell (a fejlesztésen a mérnökfiúk közé - reménykedjünk egy szőke-kékszemű-badizós mérnökcsapatban ;-) haha, ilyen nem lesz, de azért jó az álmodozás... :-)). Úgyhogy most mehet majd az aktivitás a személyügy felé meg ilyenek. Költségekben és szakmai dolgokban a kintiekhez tartozom, egyedül leszek itt ilyen ("one of a kind", illetve egyszeri és megismételhetetlen, mindenki válasszon. ;-)).
Ma Heni azt mondta, már írják a szerződésem, holnap rákérdezek, hogy hogy is állunk. Meglátom, mit ajánlanak, megtarthatom-e a kocsit, stb. Majd jelentek, ha kiderül. Feladat még mindig nincs. De legalább most úgy tűnik, hogy szeptember 15-től fogok oda számítani szerződés szerint. Juhéjj.
Én egyébként már látom, hogy móka és kacagás lesz az első pár hónap. A termék és a projekt mindenki számára új dolog lesz. Mondjuk én már dolgoztam a motor egy részével korábban, de nem az egésszel. A projektvezető másik területről jön, és ki tudja, kik lesznek a fejlesztők. Ha egyetemről kijött frissdiplomás, akkor majd tőlem tanulnak mindent, vagy mi lesz? Hm. De nem baj, innen szép. De legalább már megindultak a dolgok. Ha kiderül, hogy kell-e kimenni Németországba megint betanulni vagy látogatni, azt is mondom majd.
Azért már jó, hogy van miről mesélni, meg mit bejelenteni itt! :-)
2011. június 2., csütörtök
2011. április 10., vasárnap
szolgálati közlemény
Illetve szolgálati közlemény. Jövő péntektől húsvét hétfőig otthon vagyok. Be vagyok eléggé táblázva, de 22-ére be van tervezve egy Láz, meg a többit meglátjuk. Jazzsteps koncert 16-án az Astoria Hotel-ban vagy hol, ha valakinek van kedve. Meg ilyenek. Hétfőn egy társas. Utána, ha nem éjfélkor végzünk akkor egy kis swing (Small Paradise a Kossuth Klubban). Fodrász. Kozmetikus. Barátnőzés (ebből több is), színház (operettgála). Ööö. Mi van még? Nem tudom, de egy kicsit megint visszakapom az életem. :-) Örülnék, ha sok emberrel tudnék összefutni az otthontartózkodás alatt megint!
2011. március 27., vasárnap
ma
Egyrészt pénteken ünnepelte a jogosítványom a második születésnapját. Ünnepeljetek velem. Erre ittam.
Aztán tegnap volt a szakításunk egyéves érfordulója Gyurival. Mi már koccintottunk egy üdítővel erre mikor legutóbb otthon voltam, de ti is igyatok erre is.
Aztán minden mostanában születésnapos és diplomázott egészségére is igyatok! (ha már a Belgába sose tudok elmenni...)
És a hétvége egy ótvar szar volt. Tegnap szarul is voltam, és nem csak depis. Ma reggel is, de erőt vettem magamon, és elmentem itthonról, Heidelbergbe táncolni. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, és jól is éreztem magam, attól függetlenül, hogy a kinézett eredeti vonatot lekéstem (az egyetlen átszállás nélküli vonat ma... klassz), úgyhogy két átszállással mentem, hogy jó legyen, vasárnapi, tömött vonatokon. Lehet, hogy tényleg erőt kéne vennem magamon, és legközelebb nem vonattal menni... Na mindegy. Aztán odaértem, és táncikáltam, sokat, úgyhogy jó. Boogie-t is, egy idősebb pár pasiját kértem fel, az egyetlenek voltak, akik boogie-t nyomtak (legalábbis részben) Szuper volt! :-D
És volt ott egy izlandi csákó, a kedvemért még boogie-t is nyomott az utolsó táncunknál. Jó volt na. Azt hiszem, még egyszer fogok tudni menni, mert jövő hónapban valószínűleg akkor lesz, amikor otthon leszek. Mert miért ne. Ha egyáltalán lesz...
Sebaj, ez már csak így van. Az otthoni dolgokról mindről lemaradok, mert itt vagyok, amikor meg itt végre van valami, akkor otthon vagyok. Szuper.
Ja, és új-zélandi táncos ismerősök jönnek Európába. Addig lesznek Bécsben, mikorra én hazaérek, és ahogy én hazaérek, ők Freiburgba jönnek. Pont elkerüljük egymást. Ez nem fair. Na mindegy. Az élet az kegyetlen...
Aztán tegnap volt a szakításunk egyéves érfordulója Gyurival. Mi már koccintottunk egy üdítővel erre mikor legutóbb otthon voltam, de ti is igyatok erre is.
Aztán minden mostanában születésnapos és diplomázott egészségére is igyatok! (ha már a Belgába sose tudok elmenni...)
És a hétvége egy ótvar szar volt. Tegnap szarul is voltam, és nem csak depis. Ma reggel is, de erőt vettem magamon, és elmentem itthonról, Heidelbergbe táncolni. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, és jól is éreztem magam, attól függetlenül, hogy a kinézett eredeti vonatot lekéstem (az egyetlen átszállás nélküli vonat ma... klassz), úgyhogy két átszállással mentem, hogy jó legyen, vasárnapi, tömött vonatokon. Lehet, hogy tényleg erőt kéne vennem magamon, és legközelebb nem vonattal menni... Na mindegy. Aztán odaértem, és táncikáltam, sokat, úgyhogy jó. Boogie-t is, egy idősebb pár pasiját kértem fel, az egyetlenek voltak, akik boogie-t nyomtak (legalábbis részben) Szuper volt! :-D
És volt ott egy izlandi csákó, a kedvemért még boogie-t is nyomott az utolsó táncunknál. Jó volt na. Azt hiszem, még egyszer fogok tudni menni, mert jövő hónapban valószínűleg akkor lesz, amikor otthon leszek. Mert miért ne. Ha egyáltalán lesz...
Sebaj, ez már csak így van. Az otthoni dolgokról mindről lemaradok, mert itt vagyok, amikor meg itt végre van valami, akkor otthon vagyok. Szuper.
Ja, és új-zélandi táncos ismerősök jönnek Európába. Addig lesznek Bécsben, mikorra én hazaérek, és ahogy én hazaérek, ők Freiburgba jönnek. Pont elkerüljük egymást. Ez nem fair. Na mindegy. Az élet az kegyetlen...
2011. február 28., hétfő
majd
Visszatértem Oslo-ból. Majd lesz poszt, egyenlőre csak annyi, hogy ha kialszom magam, biztos inkább úgy fogom érezni, hogy jó volt! :-P
Nem aludtam sokat, és eléggé rohanás volt, de egy élmény, az biztos. Csütörtökön rohadt hideg volt, utána már "csak" fagypont körül. Voltam skanzenban, részt vettem tűzriadón (egy szál pólóban, táncos cipőben kimenni a bokáig érő hóba és hóesésbe egy élmény, higgyétek el, ha mondom! :-D). Megismertem egy csomó skandinávot (svéd és norvég), megállapítottam, hogy angollal és némettel azért egy-két dolgot lehet érteni a norvégból is, meg inkább már akkor a svédből.
A skandinávok zárkózottak, de ha sikerült szóba elegyedned velük, már nagyon jó fejek. És mind beszél angolul. Éljenek a skandinávok! :-)
Most fáradt vagyok, de végül is pozitív a mérleg. A héten éljen az alvás, ha tudok - a szervezetem átállt a pár órás alvásokra, tegnap éjjel is már 5 óra alvás után felébredt, hogy menni kéne táncolni, he! :-D Csak kár, hogy akkor már nem kellett! :-)
Nem aludtam sokat, és eléggé rohanás volt, de egy élmény, az biztos. Csütörtökön rohadt hideg volt, utána már "csak" fagypont körül. Voltam skanzenban, részt vettem tűzriadón (egy szál pólóban, táncos cipőben kimenni a bokáig érő hóba és hóesésbe egy élmény, higgyétek el, ha mondom! :-D). Megismertem egy csomó skandinávot (svéd és norvég), megállapítottam, hogy angollal és némettel azért egy-két dolgot lehet érteni a norvégból is, meg inkább már akkor a svédből.
A skandinávok zárkózottak, de ha sikerült szóba elegyedned velük, már nagyon jó fejek. És mind beszél angolul. Éljenek a skandinávok! :-)
Most fáradt vagyok, de végül is pozitív a mérleg. A héten éljen az alvás, ha tudok - a szervezetem átállt a pár órás alvásokra, tegnap éjjel is már 5 óra alvás után felébredt, hogy menni kéne táncolni, he! :-D Csak kár, hogy akkor már nem kellett! :-)
2011. február 14., hétfő
szolgálati közlemény
A blog azon olvasóinak üzenem, akik esetleg szeretik a habkönnyű, romantikus filmeket, hogy ezeket kerüljék el messziről: "27 idegen igen", illetve "Csak barátok". Nem viccelek!
További közlemény: a németországi tartózkodásom vége nem március, hanem május vége.
Amúgy azoknak, akik nem tudják, múlt héten voltam otthon, és nagyon jó volt. De tényleg. Találkoztam régi iskolatársakkal. Tiszta furcsa volt velük komoly, felnőttes témákról, felnőttes beszélgetést folytatni. A társaság érdekes volt, a meleg, a volt barátnője, az elborzasztóan csúnya volt rajongóm, a zenetörténész és a költő. :-D Ja, meg én is. :-)
És most megint itt vagyok. De jövő héten nem leszek - lesz céges Prága és városnézős/táncolós Oslo. Itt tavasz van (10 fok plusz), Norvégiában tél (10 fok mínusz). Remélem, nem vesz majd meg ott az isten hidege... :-D
További közlemény: a németországi tartózkodásom vége nem március, hanem május vége.
Amúgy azoknak, akik nem tudják, múlt héten voltam otthon, és nagyon jó volt. De tényleg. Találkoztam régi iskolatársakkal. Tiszta furcsa volt velük komoly, felnőttes témákról, felnőttes beszélgetést folytatni. A társaság érdekes volt, a meleg, a volt barátnője, az elborzasztóan csúnya volt rajongóm, a zenetörténész és a költő. :-D Ja, meg én is. :-)
És most megint itt vagyok. De jövő héten nem leszek - lesz céges Prága és városnézős/táncolós Oslo. Itt tavasz van (10 fok plusz), Norvégiában tél (10 fok mínusz). Remélem, nem vesz majd meg ott az isten hidege... :-D
2011. január 9., vasárnap
Oslo
Megyek Oslo-ba várost nézni és táncolni. Remélem jó lesz. Addig is elfoglalom magam...
Amúgy február 21-23. Prága szokásos kiruccanás lesz, és 23-án este megyek át Prágából Oslo-ba, csütörtök-péntek városnézés, szombat-vasárnap tánc, hétfő pedig vissza Németországba.
Vicces lesz az a hét már megint... :-)
Amúgy február 21-23. Prága szokásos kiruccanás lesz, és 23-án este megyek át Prágából Oslo-ba, csütörtök-péntek városnézés, szombat-vasárnap tánc, hétfő pedig vissza Németországba.
Vicces lesz az a hét már megint... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)