BW tábor + Badacsony 2012

Tegnap hazaérkeztünk az idei boogie táborból és a badacsonyi TÁMREH-ről. Írnék róla pár sort, mert szerintem nagyon emlékezetes és nagyon jó tábor volt.

Nagyon sok újat tanultunk, ismét azt érzem, hogy sokat fejlődtünk. Én a magam részéről inkább állóképességben érzem a fejlődést, sokkal többet bírok, mint tavaly ilyenkor. Tanultunk új figurákat is, olyanokat, amiket még ki kell dolgoznunk, de mindenképp versenyre valók lesznek majd.

1 napot velünk töltött LakiJani is, aki hozta  a szokásos formáját. Iszonyatosan jó jazz órákat tartott és persze adta hozzá az alaphangulatot is, semmit nem változott :D

A hét folyamán nekem nagy meglepetés volt, hogy a térdemmel semmi problémám nem volt. Nadálytő krémet is csak egyszer kellett használnom. Helyette viszont volt izomláz rendesen, az izomlazító most jobban fogyott, mint a nadálytő krém.

Sajnos az idő nem volt éppen strandoláshoz való, de párszor azért lejutottunk a partra egy kicsit lazítani. Bár hozzá kell tenni, hogy Badacsonyban tisztességesen bepótoltuk a strandolást, úgyhogy ebből a szempontból nem érzek hiányt :)

A hét további nagy élményei közé tartozik a Florida fagyizó, ahová szerintem napi szinten kilátogattunk. Nagyon megérte, isteni a fagyijuk!!! :D Már most hiányzik. Egyik nap egy jó nagy kelyhet is legyűrtem, szóval élvezet a köbön :)

Esténként a táborban különböző programokat szerveztek nekünk. Volt nyitóbuli, vetélkedő, dj verseny, tábortűz, j&j verseny. A vetélkedőt nagyon élveztem, végigröhögtük az egészet, nagyon jó kis feladatokat kaptunk, és ismét gazdagabbak lettünk egy-két olyan dologgal, amit sokáig fogunk még emlegetni és alkalmazni (pl. kő-papír-olló helyett a lovag-sárkány-hercegnő játék, és az ehhez tartozó karakterek és hangok:D)

Amit még szeretnék kiemelni az a j&j verseny. Nekem nagy élmény volt. Végig ki akartam esni, aztán a végére arra figyeltem fel, hogy egyenes úton jutottam a középdöntőbe, a döntőbe és végül Janival megnyertük a versenyt. Nagyon jó volt, még sohasem nyertem táncversenyt semmilyen formában, így ez nekem szép emlék marad :)

Pénteken átautóztunk Badacsonyba, és kezdődött a lazulás. Jól esett, hogy semmiről nem szólt a hétvége csak a pihenésről, borozásról, strandolásról, olvasásról, evészetről. A Borbarátok panzió nagyon jó barátunk lett, 2 estét is eltöltöttünk ott. Jókat ettünk-ittunk, nevettünk :) A második este mondjuk kihagytam volna a "mulattató" zenész bácsit (vagy ahogy István fogalmazott: szintipop), de ezt leszámítva a második is kellemes este volt. Kóstoltunk mindenféle bort, nekem ezek közül a rózsakő és a bodzabor ízlettek a legjobban, előbbiből vettünk is egy üveggel felesben Emővel.

Szóval nagyon jó, élményekben gazdag 10 nap volt, remélem jövőre megismételjük :)

És remélem aki ott volt, szintén nagyon jól érezte magát. Ha van kedvetek osszátok meg ti is az élményeket :)

Dish Of The Day

A nap zenéje: Gare Du Nord - Dish Of The Day

Gimme Gimme

A hét másik zenéje: Bennie Man - Gimme Gimme

She Said

A hét zenéje: Plan B - She Said

rockabilly buli kettő

Na, ez is megvolt, újra felautóztam Durmersheim-ba a rockabilly-s bulik helyszínére, és megjelentem a soros koncerten. Igen jó volt. Az első banda valami német együttes volt. Akkor még úgy gondoltam, hogy jól szóltak. Aztán megjelent a második együttes, és lemosta őket a porondról. :-D
Volt egy basszusgitáros (lehet, hogy kettő), egy dobos, egy trombitás, egy szaxofonos. És akkor megjelent az énekes. Egy apró termetű girnyó kis alakot képzeljetek el, testre tapadós ingben, olyan apró, szűk kis nadrágban, mint a latintáncosok. Ejj, mondom, ez kész. És akkor elkezdett énekelni. Ez elmondhatatlan, ott kellett volna lenni. Akkora hangja volt a kiscsákónak, hogy kész. És egyébként egy táncfenomén volt (jó értelemben, de abszolút nem a férfias értelemben, hogy úgy mondjam.). Ezt nehéz elmondani, ott kellett volna lenni. :-)
A karlsruhe-i társaságból eljött a francia pár, úgyhogy az elején nem is voltam egyedül. :-) És táncoltam egy másik csókával is - kicsit túl munkás vele táncolni, de roptunk pár egészen jót, és meg se haltam bele! :-) Meg egy másik csajszival is találkoztam, akit amúgy Karlsruhe-ból koncertekről ismerek, vele is tök jót dumáltunk, már amennyire lehetett az ordító zenétől.
Jó volt na, aztán mikor úgy éreztem, hogy elfáradtam (fél egy körül), akkor visszaültem a kocsiba és hajrá. Megvettem ennek a csókának a CD-jét, egész jó, de a közelébe sem ér az élőshow-nak! De a kocsiban jól szólt, hogy el ne aludjak hazafelé! :-)

Ja, a neve Si Cranstoun. Egy kis ízelítő:

ma

Egyrészt pénteken ünnepelte a jogosítványom a második születésnapját. Ünnepeljetek velem. Erre ittam.
Aztán tegnap volt a szakításunk egyéves érfordulója Gyurival. Mi már koccintottunk egy üdítővel erre mikor legutóbb otthon voltam, de ti is igyatok erre is.
Aztán minden mostanában születésnapos és diplomázott egészségére is igyatok! (ha már a Belgába sose tudok elmenni...)
És a hétvége egy ótvar szar volt. Tegnap szarul is voltam, és nem csak depis. Ma reggel is, de erőt vettem magamon, és elmentem itthonról, Heidelbergbe táncolni. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, és jól is éreztem magam, attól függetlenül, hogy a kinézett eredeti vonatot lekéstem (az egyetlen átszállás nélküli vonat ma... klassz), úgyhogy két átszállással mentem, hogy jó legyen, vasárnapi, tömött vonatokon. Lehet, hogy tényleg erőt kéne vennem magamon, és legközelebb nem vonattal menni... Na mindegy. Aztán odaértem, és táncikáltam, sokat, úgyhogy jó. Boogie-t is, egy idősebb pár pasiját kértem fel, az egyetlenek voltak, akik boogie-t nyomtak (legalábbis részben) Szuper volt! :-D
És volt ott egy izlandi csákó, a kedvemért még boogie-t is nyomott az utolsó táncunknál. Jó volt na. Azt hiszem, még egyszer fogok tudni menni, mert jövő hónapban valószínűleg akkor lesz, amikor otthon leszek. Mert miért ne. Ha egyáltalán lesz...
Sebaj, ez már csak így van. Az otthoni dolgokról mindről lemaradok, mert itt vagyok, amikor meg itt végre van valami, akkor otthon vagyok. Szuper.
Ja, és új-zélandi táncos ismerősök jönnek Európába. Addig lesznek Bécsben, mikorra én hazaérek, és ahogy én hazaérek, ők Freiburgba jönnek. Pont elkerüljük egymást. Ez nem fair. Na mindegy. Az élet az kegyetlen...

megint eltelt

Megint eltelt egy kis idő. Hol maradtatok le?

Voltam múlt hét előtti pénteken Karlsruhe-ban. Néztem karácsonyi vásárt, meg kivilágított belvárost. Sétáltam sokat, és csodával határos módon nem fáztam meg jobban (mint amennyire már meg vagyok :-P).

Utána elmentem táncolni, ahol is találtam sok kis kezdő lindy hoppert, meg egy amerikai srácot. Ő tartotta az órát, aztán táncikoltunk kettőt. Elhívott magához szombatra hálaadás napi partira. Enyhén megörültem neki: élet, emberek, házibuli. :-)

Úgyhogy következő nap felkerekedtem, és elballagtam az általa leírt címre, ahol is egy nagyon kellemes délutánt töltöttem el, késő estig, kellemes emberek között, mindenki nyitott volt, mindenki normális volt, és az egész nagyon nagyon élet-ízű volt. Őszintén? Baromi jól esett emberek közé menni, és végre ANGOLUL beszélni, és nem mindig németül, bár elég sok volt a német, aztán volt kis keveredés, hogy kihez milyen nyelven és hogyan kéne szólni.

Aztán most hétvégén meg péntek este volt céges karácsonyi vacsi, nagy beszerzési osztályos. Elmentem, megvolt a pofavizit. Nem nagyon beszéltem senkivel, nehéz is, ha kérdez tőled valamit egy német, aztán elfordul. És kérdez valami mást egy némettől, akit teljes odaadással figyel. Hm. Na mindegy. A másik magyarral elbeszélgettünk egész jól (ő két évre jött ki, azt hittem helyi szerződéssel, de ő is úgy, mint én, kiküldetéssel. Meglepő.). Csak szegény olyan lassú, hogy nem bírom kivárni, míg végigmond egy gondolatot. Kacifántosan is mondja, ha végül megszólal. Na mindegy. Ez is megvolt. Eredmény: két hónap után megszólított egy arrogáns, nagyképű kolléga ma ebéd után, hogy akkor meddig is vagyok itt, és úgy tűnt, mintha tényleg hozzám beszélne, és nem magához vagy a levegőhöz. Végül is ki lehetett bírni, még ha arra nem is lettem volna kíváncsi, ki milyen amikor tajtrészegre issza magát (saját költségen, mert ugye nem a cég fizette).

Aztán szombat délelőtt bevásároltam, este meg elmentem rock and roll party-ra. Koncert volt, sok banánhajú és barkós fiatalemberrel, "Rockabilly Rules" feliratos pólókban, és hajhálós, lófarkas, hatalmas hajcsavarós csigás hajjal flangáló lányokkal. A bár tele volt, ugyan a dohányzó helység el volt különítve azért bejött a szag, és különben is, de jó volt. A rockabilly meg a rock and roll az mindenhol ugyanolyan! :-) Az együttes jó volt, és a hagyományokhoz híven egy csaj a magassarkújával úgy sarkon rúgott, hogy attól kódultam, és egy srác meg úgy megnyomorgatta a jobb kezem, hogy még. :-P Amúgy hiába vettem fel a szép táncos cipőmet, maguktól nem jöttek rá, hogy táncolni jöttem, úgyhogy volt akit én kértem fel, volt akit bemutattattam magamnak a boogie élet helyi fő szervezőjével, Nellia-val, aki baromi jól ropja a férjével (aki rendi volt, felkért egyszer engem is), és annyit tennék még hozzá, hogy kb. szüleim korabeliek. Minden tiszteletem! :-) Szóval körbevitt, meg bemutatott pár embernek. Úgyhogy volt kis táncika is.

Ja, odaút. Kitaláltam, hogy vonattal is lehet oda menni (előző péntek éjjel megállt ott a vonat hazafelé), de nem készültem fel, hogy mi is a helyzet. Odagurultam a vasútállomásra Baden-Badenba, leparkoltam, bementem az állomásra. Jegyautomata nem működik. Sorba álltam a másikhoz, megnéztem, több, mint egy óra múlva jön a következő, ami elvisz oda. Jjjo. (ez volt este nyolckor). Fogtam magam, visszaültem az autóba, az egyik kanyarban majdnem kilyukasztottam a karosszériát a járdaszegéllyel (ó, ijesztő hangja volt, higgyétek el, de szerintem csak a megfagyott jég jött le a jobb első kerék mögül... legalábbis remélem, a kocsin nem látok sérülést). Hazaautóztam, felmarkoltam a navit, nekivágtam a sötét éjszakának, és odaértem Durmersheimba még mielőtt a vonat begurult volna a baden-baden-i vasútállomásra. 26 km egyébként. Szombat éjjel, tiszta időben, nulla forgalom mellett még nem is volt az egész olyan gáz. És szépen le is parkoltam az autót egy mellékutcában. Büszke vagyok magamra. Hazafelé sem történt semmi. :-)

Vasárnap egy kollegával meg a feleségével találkoztam Bühlben, megnéztük a városkát (nincs rajta mit nézni) meg a karácsonyi vásárt (izé, kb. két bódé meg egy színpad). Terápiás jelleggel próbáltam a feleséggel magyarul beszélni (kollega német, ő magyar), mert felejti szegény. De tényleg. Tudjátok, milyen nehéz a saját anyanyelvemet törve beszélni??? Merthogy szegénykém már töri a magyart, az én nyelvtudásom meg hasonul a partneréhez. Huhh, kemény másfél óra volt. :-P

Most pedig pénteken haza, szombaton Dániel Balázs koncert Győr, aztán egy hétig a pesti irodából dolgozom, utána pedig két hét szabi. Január 3-án jövök ide vissza. Előre örülök a találkozásnak mindenkivel, meg a szabinak! :-) Addig is valószínűleg még a héten bemegyek egyszer Karlsruhe-ba (holnap szerintem, ha nem jön közbe semmi), aztán szerda reggel nyitok egy itteni számlát, hogy megoldjam a KP-gondjaimat (hogy tudjak kártyával fizetni itt a boltokban, meg talán olcsóbban pénzt is felvenni, legkésőbb januártól). Mi a szösz? Beindult az életem itt?

Órán

Tegnap órán Endre beszámolt. Így: 5-6-7. Erre megkérdeztem Timit, hogy mi az az 5-6-7?Na mi? Lappangási idő!
(Volt még valami, de azt majd Pici_leány, mert én jól elfelejtettem.)

Lázas verseny

Tegnap volt ilyen Lázas verseny. Hát, most mit mondjak a hivatalos versenyen indult 3 pár és a nem hivataloson is. Elgondolkodtató. De végülis ha azt veszem a nem hivataloson legalább 3 vadidegen indult. És ez végülis jó. Csak az nem, hogy ilyen kevesen voltak. Aztán történt valami megdöbbentő. Vége volt a versenynek és mint akit megcsíptek, minden versenyző, mint az őrült 10 perc alatt összepakolt és eltűnt, mert két napja volt valakinek a születésnapja és most hát most azt azonnal meg kell ünnepelni, meg minden. Hoppá.
Biztos én vagyok a kicsi és a naív, de amikor arról szól a fáma, hogy kevés a versenyző, meg jó lenne, ha többen indulnának, akkor a mérlegre oda kell tenni azt is, hogy tkp. lehet inspiráló lenne, ha egy-egy buliban láthatnánk versenyző párokat is, akik másokkal is táncikálnak. Ez tudom, hogy ilyen nehéz kérdés, meg minden... de mégis, biztos csak nekem volt utána üresség érzésem?
Könyörgöm, ha már ott vagyunk egy bulihelyen, akkor nem lehetett volna maradni? Vagy most biztosan csak én vagyok naív, de nem azért szerveztük a Láz helyére a versenyt, hogy utána mekkorát lehet majd partizni? Voltak néhányan, akik maradtak, nekik minden tiszteletem, de a többieket egyszerűen nem értem.