BKV rehabilitáció?

Kicsit fáj a fejem, az egész napos olasz "prego!", "ecco!" és társaik megtették a hatásukat. Így arra jutottam, h visszahúzódok (már amennyire lehet, hisz a dzsembori az ablak alatt reggel 7:30 óta szüntelen), és megírom idejutásomat.

Szóval, miután a franciák kitettek magukért, és kipróbálták, mennyire is lettem türelmes az elmúlt években, egy nyugis útra vágytam.
A repülőutat állatira élveztem. Az egészben az volt a legjobb, h a kapitány egészen beszédes volt, így miközben a felszállásra vártunk, megtudtam, h a gép 68.7 tonna, és ennek következményeként 16mp alatt érjük majd el a felszállási sebességet. A tájékoztatás hasonló stíludban folyt a köv 2 órában is. Turbulenciák, nézni valók és viharfelhők miatt elhagyott leszállási útvonal témákban. Teljesen jó volt! :) Aztán leszálltunk.

A reptér kb Ferihegy méret, de azzal ellentétben inkább szeméttelepre, mintsem budira emlékeztető szaggal várja az embert. Majd gyorsan rá kellett jöjjünk, hogy Zürich nem Európa (helyi értelmezésben legalábbis),és bizony irány a vám szkennere. Igazából ez oké, de meglepett. Először tapasztaltam, h ilyen komolyan vették Svájc nem EU tagságát.
Tehát laza szkennelés után, irány a busz. Jegyet még mindig nem tudom, hol lehetett leakasztani, de úgy voltam vele, h ha nincs, hát nincs. Lógok. Bocs.
Így felszálltam a buszra, ami erősen emlékeztet a BKV kigyulladós kisbuszaira, de ha lehet, még kisebb, és ugyan van rajta 2 kijelző is, h hol vagy, és mi a köv megálló, de ebből egy sem működött. Adott busszal eljutottam a központi vasútállomásig. Itt felszálltak az ellenőrök, én meg le. Gondoltam, itt könnyebb lesz jegyhez jutni. Hát nem. Ekkor jött a nagy gondolat, h az ellenőrnek csak kéne tudni, nem? Szóval odamenten, és megkérdeztem ékes angol nyelven, h tud-e segíteni. Ő szemmel láthatóan annyit értett, h "blablabla ticket... bus", és közölte, h "Gelatto!". Ekkor tünt fel a kis fagyis/mindenes bodega, ahol megkaparinthattam a jegyet. Erre nem gondoltam. No nem baj. Pár perccel később meg is kapam a jegyet (1€ darabja), ami max 90 perc utazásra jogosít. A busz persze elment, és kereshettem másikat. Namost menetrendet, ill térképet a buszokról nem leltem. Minek?  Azt úgyis mindenki tudja! Szóval nekiálltam bogarászni a nagy táblát, amin a busz száma és a megállói álltak. Okké. Ebből kiderült, h még 3 másik busz is jó nekem, így fel is szálltam a köv jónak minősítettre. De a nem működő kijelzőről kiderült, h feature és nem bug. Ugyanis ismét csak annyit tudtam meg, h jó utazást kívánnak. Köszi. Arra is gyorsan rá kellett jöjjek, h ha van is kiépített megálló, akkor az esetek nagy részében a nap már megtette a hatását, és az írás megszűnt létezni. Szóval maradtak a nagy táblák, amik néha A4 méretű kiírásokká változnak (a rajtuk feltűntetett infomennyiség azonos), néha pedig a megálló oldalára ragasztják. Ergo: olvass, ha tudsz. Ebből adódóan, csak a 2. nekifutásra sikerült megtalálni a teret, ahol le kellett szálljak. Közben volt a sofőr 30 perces pihenője is, szóval szerintem leutaztam a 90 percet. Az első kör teljes esélytelensége akkor tudatosult bennem igazán, amikor a szembe irányból szálltam le, és megláttam, hogy a másik irányból a megállót elbontották, és csak egy kis póznás cetli jelzi a helyét. Kössz Catania!

MÁV rehabilitáció 1.0

Asszem el tudom mondani a mostani francia út kapcsán, hogy a MÁV egy szinttel lejjebb került a megvetendő vasúttársaságok listáján. Perpill az első helyet az SNCF (francia vasút) utaskiszolgálása foglalja el. de talán kezdem az elején.

Ugye innen Lyon elméletben nem téma, csak 5 - 5 és fél óra út vasúton, és a svájci rész nem is gond. Genfből pedig laza 1 óra 45 perc alatt, 27-36€ fejében Lyon kellős közepén találja magát az ember. Ez egy tök jó dolog. Magyarán csak felugrok a vonatra, és ott is vagyok. Így indultam neki az útnak. Aztán elértem Genfet.

Az SNCF honlapja nagy örömködve tájékoztatott, hogy már jópár éve annak, hogy automatát szereltek fel a genfi pályaudvaron, amiből jegyet lehet nyerni, semmi aggodalom. Ennek tudatában oda is mentem az automatához (Pénztár? Vasárnap? Nyugat-Európában? Felejtsd el.), hogy akkor jegy. Node az SNCF automata, ami a határ svájci oldalán van, csak francia bankkártyával hajlandó működni (na ilyenem nincs), pénzt pedig egyáltalán nem fogad el. (Én meg nem akartam ázsiait játszani, és félbehajtani a 20€-st, és beletuszmákolni a kártya helyére.) Gondoltam, hátha az SBB (svájci vasút) automata majd segít, de az csak belföldi/SBB jegyet árusít, ez a vonal meg a franciákhoz tartozik. Hát mit volt mit tenni, át a határon, fel a peronra, és megkérdezni az egyik kompetenst. Kiválasztottam magamnak a nagyon segítőkész SBB alkalmazottat, aki azonnal meg is mondta, h fogalma sincs, ott áll egy úr lila mellényben (no komment), ő az SNCF kallere, legyek kedves tőle tudakolni. Hát odamentem emberünkhöz, kb 5 perccel a vonat indulása előtt. Előadtam a fenti problémát, és hogy én jegyet szeretnék. Mire az illető igen csak hevesen (nekem ez meglepő volt, mert 5 perc alatt még általában veszek egy kávét, hiszen a vonat nem késik, de nem is siet) magyarázta, hogy tessek már felszállni, mindjárt indulunk. Szóval a tuszkolásnak engedve felszálltam, és a vártam a kallert. Aki eltűnt. Egyszer-egyszer átrohant vmi kaller szerű a vagonon (egyértelműen más, mint akit én kérdeztem), de vasárnap du. annyira nem volt hely, hogy nem ért végig a vonaton az út teljes időtartama alatt. Így megérkeztem Lyonba jegy nélkül. Leszálltam a vonatról, és jött a megvilágosodás: a kallernak hitt ürge a mozdonyvezető volt.

A visszautazásnak is eljött az ideje pár nappal később. Gondoltam korán haza kéne azért érni, szóval jó lenne a 12.38as vonattal elszüttyögni Genfbe. Az SNCF mobil honlap bemondta az unalmast, de SBB igen segítőkészen közölte, hogy semmi fennakadással nem kell számolni. A felállás szintén hasonló, vagyis pénz és külföldi bankkártya élből megváltja a jegyet a kasszához álló sorba. (Hétköznap lévén nyitva is volt, és még ebédszünetre se zárnak be.) Alapból a kasszákat elég jól pörgetik, tehát én úgy voltam vele, h 30 perc alatt bőven kapok jegyet. 12.15kor szólítottak is. A velem szemben ülő úrtól egy jegyet kértem Genfbe a következő vonatra. Az úr közölte, hogy az 12.38kor megy, de ma sztrájk van, szóval csak az utolsó francia városig (esetünkben Bellegarde) közlekednek a vonatok, onnan alternatív megoldásokkal meg lehet talán közelíteni Genfet, de ezt ő nem tudja pontosan, hogy hogyan. Az első vonat, ami Genfig eljut az 18.38-kor megy, és 20.17-kor érkezik (info: innen nekem még további 3.5 óra hazáig).  Szóval döntsem el, hogy akarok-e Bellegarde-ba menni, vagy kivárom a késői vonatot. Az előtérben szerencsére ingyen wifi már van, tehát nyomkodtam nagyban a telefonomat, hogy mégis, mik az alternatívák. De nem úgy nézett ki, hogy bármi lenne. Ekkor kattant le, hogy ha nem Genf, akkor talán Bázel elérhető értelmes időn belül. Vagy vmi egyéb svájci csatlakozás. (Ekkorra egyébként az SBB honlapja sokkal aktuálisabb infókkal szolgált, mint az SNCF-é, hiszen megmondták, h a francia részen sztrájk van, ezért késés várható, ami törölt vonat volt, azt feltüntették, stb. Innen jött a Bázel-ötlet is, mert ott nem mutattak semmi problémát.) Szóval ismét beálltam a sorba. Ekkor egy hölgyet kaptam ki, akitől egy jegyet kértem Svájcba. No de mégis, melyik városba - jött a kérdés, amire a válasz úgy szólt, hogy mindegy, csak Svájc legyen, és még ma. A hölgy itt igen nagy szemeket meresztett, hogy vajon megkergültem-e, vagy még ép eszemen vagyok, de kedvesen megkérdezte, hogy Genf megfelel-e. Mondtam, hogy amennyiben van vonat, megfelel. Természetesen van gyorsvonat, 14.38-kor. Itt 2x rákérdeztem, hogy de biztosan megy-e. Hát már miért ne tenné? Ekkor elmeséltem, hogy mert a hölgy mellett ülő kolléga alig 30 perce mondta, hogy Genfbe nincs vonat este f7ig, mert sztrájk van. Hmm... hát ő ezt nem tudja, neki nem mondták, és aktuális menetrendet se kapott. Welll........ no komment. De várjak kicsit, ellenőrzi. Okké. Hát a kollégának igaza volt, nincs vonat f7ig. Jó, és Bázelbe? Hát azt ő nem tudja, az nincs a papíron. Menjek át az információhoz, és kérdezzem meg. Ő nem tud segíteni.
Átmentem az infóhoz, kivártam a soromat, megkérdeztem, hogy hogyan jutok én aznap Svájcba. Az infó rövid volt: van egy TGV Genfbe 15.34kor, de azt ő nem tudja megmondani, hogy tele van-e, menjek az automatához, és ha ott már nem kapok jegyet, akkor a kasszához, és ha már ők se tudnak jegyet adni, akkor a peronon a kallertól tudok venni, de akkor drágább lesz. Ekkor már megkérdeztem, hogy és mi van Bázellel, oda el lehet-e jutni. Válasz a fentivel azonos. Hát jó.
Automata felejtős. Kassza 3. kör. Ismét a hölgyet kaptam ki, és egyikünk mosolya sem volt őszinte. Mondom neki, hogy mit mondtak az infónál, hogy a TGV. Itt leakadtunk ismét, hogy de az nincs a papíron, tehát szerinte az nem közlekedik, de ha nagyon akarom ad rá jegyet. Még megkérdezte a főnökét, hogy szabad-e azt neki, és szabadott, mert főnök szerint a sztrájk a TGV-t nem érintette. Úgyhogy végre kaptam egy jegyet Genfig. (Mellesleg ezen az úton a TGV ugyanolyan, mint a gyorsvonat, csak kevesebbszer áll meg, de menetidőben csak 4 perc a különbség, árban viszont 10€.) Majd kimentem a váróba,a hol eddigre felállították az infótáblákat, amin igen nagy betűkkel volt olvasható, hogy "a gyorsvonat közlekedést a nemzeti sztrájkoz igazították".

Magyarán a TGV változatlanul közlekedik. Bár tudta volna ezt 2 órával korábban az első kolléga is, meg a második is, hogy ami nincs a papíron, az azért nincs, mert a menetrend azon része nem változik a sztrájk miatt.

Szóval úgy döntöttem, hogy a MÁV egy szinttel jobb, mert a jegyeladó egyben infópult is, és tudja kezelni a menetrendet. :)

Jó reggelt!

Tegnap kérdezte Andi, hogy miért nem postolom, ami kiskonyhámban készül. Néha jó lenne. :)

Hát íme:



Tekintve, hogy Svájcban auditálunk hétfő és szerda között, gondoltam, hogy az útra nem kéne kicsi zsemlét vinni, mert kis zsömlével nem bírom ki vacsoráig. Így a általam ismert legnagyobb zsömlét viszem. Hamburger zsömle. Igazi. Finom. Limarától.
Amikor először csináltam, Suzi meg Robi kóstolta. Hamburger parti volt. Nekik bejött.

Ekkor jöttem amúgy rá, hogy a hamburger lelke igazából a zsemle és nem a hús. Ugyanis a darált húst csak úgy amerikaiasan lesütni nem kunszt. (Én a magam részéről jobban szeretem, a francia változatát, amikor egy tojás és némi fűszer (esetleg hagyma is) teszi ízletesebbé, de mindenkinek saját ízlése szerint.) Jó hamburger zsemlét találni azonban nehéz. Bevallom, nekem még nem sikerült. Ugyanis, ami csomagban jön, az mind porlik. Az első harapás után a "zsemle" teteje ugyan még egyben van, de az alja reménytelenül kettészakadt, te meg a szószt markolászod. És én azt nem szeretem. Így maradt az egyéni készítés.
Holnap meg ismét tesztelem a prágai kollégán, hogy mennyire finom. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de bennem mindig olyan fura érzés van, amikor vkivel utazok, és csak magamnak viszek kaját. Zavar, ha nem tudom megkínálni. Persze, ők meg állandóan szabadkoznak, h de nem kell. Ettől függetlenül, mindig van nálam egy kínálgatós zsemle. :) Csak nálam van ez a fejlövés?

Oslo

Megyek Oslo-ba várost nézni és táncolni. Remélem jó lesz. Addig is elfoglalom magam...
Amúgy február 21-23. Prága szokásos kiruccanás lesz, és 23-án este megyek át Prágából Oslo-ba, csütörtök-péntek városnézés, szombat-vasárnap tánc, hétfő pedig vissza Németországba.

Vicces lesz az a hét már megint... :-)

lássuk

Lássuk csak, miről nem írtam ide augusztusban.

Az Alpokot Gyuri már kifejtette.

Vasárnap este 23:30-ra hazaértem. Hétfőn mentem tovább, Németországba. Körülnézni, mi is lesz a dolgom, meg hova is megyek. Bühl-be. Odafele este 11 után értem oda, visszafele meg szerdán nagyjából ugyanakkor haza. Majdnem két teljes napot tudtam ott tölteni. Megismertem egy csomó kulcsembert (aki majd a munkámhoz szükséges lesz), megtudtam egy csomó információt, és kiderítettem egy-két egyéb dolgot. Most már láttam a terméket, aminek az alkotórészeit be kell szereznem, tudok cikkszámokat, láttam alkatrészeket, meg is fogtam őket, és részt vettem egy projektmegbeszélésen is. Érdekes volt, bár a végére már úgy éreztem, egy teljes méhraj bulizik a fejemben. Visszafele meg majdnem lekéstem a vonatot. :-) De csak majdnem. Hazafele úton pedig (már a frankfurti reptéren) összebarátkoztam egy lánnyal, aki Freiburg-ban tanul orvosnak, kedves, aranyos, és Pesten keresztül ment haza. Názáretbe. Izraelbe. Ő egyébként arab anyanyelvű keresztény. Érdekes, mindenképpen! :-) Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és legkésőbb majd kint találkozni is fogunk – ha nem is akkor, amikor visszafele úton megint áthalad Pesten (és itt lesz pár napig várost nézni).

Aztán voltam Kwidzyn-ben is. Az is céges út volt. Gdansk-ba kellett repülnöm. Átszállással. München-en keresztül. Már el se indultunk időben, az osztrák légtér zsúfoltsága miatt. Lekéstem a csatlakozást. Sebaj. Értesítettem mindenkit, és utaztam tovább. Koppenhágán keresztül. A város felett megérkezéskor egy darab felhő sem volt – még a hullámok fodrozódását is lehetett látni. Őszintén mondom, nem nagyon láttam még ennél szebb látványt! Mocsaras szigetek, a nagy híd, elképesztő volt! És a skandináv pasik (a reptéren) sem nyújtottak utolsó látványt! :-) Este 10-re oda is értem Gdansk-ba, ahol kiderült, hogy az idióta német kolleganő törölte a megrendelt transzferemet, úgyhogy sima taxival kellett mennem egészen Kwidzyn-ig. Remek. Egy vagyonba került. Fél 12-re értem a hotelba. De legalább ez alatt a másfél óra alatt megtanultam a taxisofőrtől lengyelül számolni. Következő nap audit (reggel ettünk reggelit a szállodában, aztán kb. kettő-háromkor délután. Közben meg álltunk végig és auditáltunk. Szuper. Hétkor végeztünk, még este visszamentünk Gdansk-ba, mert a többiek gépe kora reggel ment, és kimentünk még vacsizni is, hogy még jobb legyen. Kb. kettőkor kerültem ágyba. Szuper. De! Következő reggel ráérősen felkeltem, megreggeliztem, összepakoltam, és irány Gdansk óvárosa. Gyönyörű volt! Mint a mesében! És vettem magamnak egy borostyán fülbevalót! :-) Nagyon sajnáltam, hogy el kellett jönnöm, mert olyan szép volt az idő is meg a hely is, de aztán amint a taxiba beültem a szállodánál eleredt az eső és zuhogott, mintha dézsából öntenék. Nem is volt olyan nagy baj, hogy el kellett jönni! Aztán hazafele nem késtem le a gépet és elértem a csatlakozást is. Csoda! Sőt, megint volt kaland. A München-Budapest járatra középső ülést kaptam. Elhelyezkedem, erre megáll a folyosón az ülés mellett egy kb. két és fél méteres germán isten, szőke hajjal. Mondom magamban: helló! Hát te ki vagy és mit akarsz? Hát ő beülni akart a belső ülésre. Hát beengedtem. Szép volt és izmos, a pólója hátán meg nagy betűkkel ki volt írva, hogy Deutschland. Épp visszaültem, mikor a folyosón megjelent a gyerek barna hajú klónja, és leült mellém a külső ülésre. Ehh. Enyhén kisebbségi komplexusom lett. Két hegy között üldögéltem ott mint egy törpe. OK. Megkérdeztem őket, nem akarnak-e egymás mellett ülni, de megnyugtattak, hogy nem. Aha, OK. Sebaj. Annyira mogorvák voltak, hogy nem mertem szóba állni velük, pedig érdekelt, hogy vajon mit sportolnak. Merthogy ez azért elég egyértelmű volt, hogy sportolók. Miután leszálltunk valaki megkérdezte őket, és kiderült. Vízilabda. Beszélgettek a csókával egy kicsit, hogy jöttek játszani, meg hogy jó-e a csapat (szegény barna hajú srác kijelentette, hogy szerinte igen… hááát, az ilyen kérdésre mit kell válaszolni? :-)). Akkor már én is merészkedtem rákérdezni, hogy játszanak-e a magyarokkal is. Mikor a barna srác (még ő volt a megközelíthetőbb) csak motyogott valamit meg bólintott, nem nagyon tudtam mit mondani erre, úgyhogy csak megveregettem a vállát. A gyerek amint volt egy kis luk az elhaladó emberek falában, felpattant és elhúzott. :-) Aztán ahogy kiértünk a fogadócsarnokba hangos röhögésben törtem ki. Az egész fogadócsarnok Vodafone-reklámmal volt kitapétázva, ami, mint tudjuk a magyar vízilabda-válogatott hivatalos szponzora. A bejárat fölött Szécsi Zoltán hatalmas plakátja, ijesztő védőpózban. Óhh, yess. :-)

Következő nap (augusztus 20.) hajnalban felkeltem, és utaztam Salzburg-ba. 6:45-re kellett kiérni az állomásra. Szerintetek? Viszont a három nap egészen jól sikerült. Salzburg jó hangulatú hely, és a társaság is rendben volt (ebben nem lehettem biztos, mert 3 embert egyáltalán nem ismertem azelőtt). De mivel Timinél nem volt lúdtalpbetét, egy csomó minden kimaradt. Nem baj, azért az idő jó volt, és jókat ettünk-ittunk.

Ezután már csak egy út volt hátra, egy kétnapos céges happening. Vác és Szatmárnémeti, cégaudit, hasonló paraméterekkel, mint a lengyelországi. Hajnalban reggeli, délután ebéd (kettőkor-háromkor), közte álldigálás, tébláb és végkimerülés. Mindkét nap. Első nap hétkor végeztünk, utána utaztunk még négy órát Romániáig. És második nap ugyanez (valamivel korábbi befejezéssel). Végül egészen jól, este kilencre hazaértem.

Ezután jött a következő reggel. Elmásztam a buszmegállóig, abba jól elfáradtam, úgyhogy rápihentem a metrón és akkor úgy el tudtam menni a metrótól a cégig. Szuper. Este elvonszoltam magam hastáncolni, utána meg összefutottam egy régi ismerőssel, akiről kiderült, hogy Újpesten lakik, úgyhogy még elmentem hozzájuk megnézni a lakást és dumálni. Megint későn értem haza. Sebaj. De azóta pihi-üzemmód van (nagyjából). A hétvégén csak dögöltem otthon (de jó volt!).

A héten szerdán koncertre megyek, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. Szombaton meg Gödör lesz (azt hiszem…).

Uff.

Képek a picasa-n megtekinthetők. :-)

All Poke 2

Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Nagyon köszönöm a résztvevőknek a nagyon jó hangulatú hétvégét.
Annyit még hozzátennék, hogy cipőügy: tipikus. Eső: szintén tipikus. Grapefruit-os likőr: elsőosztályú.
És még annyit is, hogy rég nevettem ennyit.
Meg hogy itt megtekinthetőek a képek.
Mikor megyünk legközelebb? :-)

Így látjuk Európát mi, magyarok! :-)