A nap zenéje: Lyrics Born - I Changed My Mind (Stereo MC's Remix)
2010. november 1., hétfő
A gazdaság 4.
A hitel legfontosabb aspektusa, hogy kereszthatásokat hoz létre a gazdaságban. Olyan dolgok, amik eddig nem voltak hatással egymásra, a bankokon keresztül most kapcsolatba kerülnek és elvihetik a gazdaságot "hibás" állapotokba.
Példának okáért a mostani gazdasági világválság alapja egy olyan pénzügyi lufi volt, melyben egyes bankok hitelt fogadtak el hitel fedezeteként. Ez persze a pénzbeáramlást exponenciálissá tette, ugyanakkor azt a pénzmennyiséget is, amiért meg kell dolgozni, exponenciálissá tette. Erre jött még az ingatlanok erős túlárazása és persze az, amikor ez kiderült. Ebből látszik, hogy a hitel egy veszélyes eszköz. Mivel a bankok profitmaximalizálva próbálnak hitelt kiadni, vagyis nyerni akarnak az ügyön vastagon, emiatt egy ilyen esetben a rendszer klasszikusan villamosmérnöki szemmel nézve úgymond aszimptotikusan nem lesz stabil. Egész egyszerűen elkezd gerjedni. A gerjedést mindig az fogja meg, ha már nincs ami táplálja.
A pénz esetében ez messze nem ilyen közvetlen, sokkal közvetettebb, lassabban megjelenő felismerés. Villamosmérnöki szemmel úgy mondanám, hogy a pénz elosztott paraméterű hálózatként viselkedik (vagyis a gazdasági eseményeknek van terjedési ideje, azok összeérése olyan állapotokat hozhat létre, melyek az idő és a terjedési viszonyok figyelembevétele nélkül nem jöhetnének létre.)
Mi a hiba a rendszerben?
Viszonylag egyszerű felismerni: a profitmaximalizálás. A profitmaximalizálás miatt, mindig a pénzt megpróbálja valamelyik szereplő magához áramoltatni. A pénz felgyűlik, hibásan van kezelve, majd ebből bajok lesznek és a piac csak drasztikus módon tud reagálni: átrendezi magát, helyreteszi az értékeket, mert tovább nem tudja táplálni a pénzfelgyűlést (a gerjedést).
Jogos kérdés lenne tehát, hogy mi a megoldás? Nyilvánvalóan a bankok működési körét meg kéne nyirbálni. Limitálni a kiszabható kamatot olyan formában, hogy az ne haladja meg jelentősen a működési költségeket. A gazdaság ettől persze lassulna, ami a mi világszemléletünkben félelmetes bűn, pedig nem az. Az összes gazdasági szakértő arra ugrik rá, hogy a gazdaság nem nő olyan ütemben, meg lassú, meg anyámkínja. Kit érdekel? A rendszer akkor lesz stabil és nagyobb összeroppanásoktól mentes, ha lassú. Az irányítástechnikában se jók az "ideges" szabályozók. A bank, mivel profitmaximalizál, egy ideges szabályozó. Az állam meg buta, pert nem hangolja a szabályozás paramétereit.
Mi a cégek oldaláról a probléma?
Ugyanez. Ahelyett, hogy állandó és nagy mértékű növekedést próbálnák értékelni a cégvezetők és részvényesek, sokkal inkább a stabil, kiegyensúlyozott, mindenkinek hosszú távon biztonságot adó működést kéne értékelni. Ezzel a felvetéssel az a baj, hogy csak elvi szinten megvalósítható.
Hogy csúnya szavakkal éljek, a cégek és a bankok olyan virtuális személyek, akiknél akkor jár vállon veregetés, ha kapzsik. És kapzsiságnak igenis ez lesz az eredménye, egy olyan rendszer, amiben időnként lokális, máskor globális összeomlások jelennek meg. Minél lassabb egy folyamat, annál könnyebb a hibákat észrevenni és időben beavatkozni. Az állam feladata, mint mondtam az egyensúly megteremtése. Adott hát a feladat, teremtse meg az állam az egyensúlyt, vigye a gazdaságot a lassabb, stabilabb működés fel.
(Lehet vitatkozni, felvetni, további kérdéseket megbeszélni.)
Példának okáért a mostani gazdasági világválság alapja egy olyan pénzügyi lufi volt, melyben egyes bankok hitelt fogadtak el hitel fedezeteként. Ez persze a pénzbeáramlást exponenciálissá tette, ugyanakkor azt a pénzmennyiséget is, amiért meg kell dolgozni, exponenciálissá tette. Erre jött még az ingatlanok erős túlárazása és persze az, amikor ez kiderült. Ebből látszik, hogy a hitel egy veszélyes eszköz. Mivel a bankok profitmaximalizálva próbálnak hitelt kiadni, vagyis nyerni akarnak az ügyön vastagon, emiatt egy ilyen esetben a rendszer klasszikusan villamosmérnöki szemmel nézve úgymond aszimptotikusan nem lesz stabil. Egész egyszerűen elkezd gerjedni. A gerjedést mindig az fogja meg, ha már nincs ami táplálja.
A pénz esetében ez messze nem ilyen közvetlen, sokkal közvetettebb, lassabban megjelenő felismerés. Villamosmérnöki szemmel úgy mondanám, hogy a pénz elosztott paraméterű hálózatként viselkedik (vagyis a gazdasági eseményeknek van terjedési ideje, azok összeérése olyan állapotokat hozhat létre, melyek az idő és a terjedési viszonyok figyelembevétele nélkül nem jöhetnének létre.)
Mi a hiba a rendszerben?
Viszonylag egyszerű felismerni: a profitmaximalizálás. A profitmaximalizálás miatt, mindig a pénzt megpróbálja valamelyik szereplő magához áramoltatni. A pénz felgyűlik, hibásan van kezelve, majd ebből bajok lesznek és a piac csak drasztikus módon tud reagálni: átrendezi magát, helyreteszi az értékeket, mert tovább nem tudja táplálni a pénzfelgyűlést (a gerjedést).
Jogos kérdés lenne tehát, hogy mi a megoldás? Nyilvánvalóan a bankok működési körét meg kéne nyirbálni. Limitálni a kiszabható kamatot olyan formában, hogy az ne haladja meg jelentősen a működési költségeket. A gazdaság ettől persze lassulna, ami a mi világszemléletünkben félelmetes bűn, pedig nem az. Az összes gazdasági szakértő arra ugrik rá, hogy a gazdaság nem nő olyan ütemben, meg lassú, meg anyámkínja. Kit érdekel? A rendszer akkor lesz stabil és nagyobb összeroppanásoktól mentes, ha lassú. Az irányítástechnikában se jók az "ideges" szabályozók. A bank, mivel profitmaximalizál, egy ideges szabályozó. Az állam meg buta, pert nem hangolja a szabályozás paramétereit.
Mi a cégek oldaláról a probléma?
Ugyanez. Ahelyett, hogy állandó és nagy mértékű növekedést próbálnák értékelni a cégvezetők és részvényesek, sokkal inkább a stabil, kiegyensúlyozott, mindenkinek hosszú távon biztonságot adó működést kéne értékelni. Ezzel a felvetéssel az a baj, hogy csak elvi szinten megvalósítható.
Hogy csúnya szavakkal éljek, a cégek és a bankok olyan virtuális személyek, akiknél akkor jár vállon veregetés, ha kapzsik. És kapzsiságnak igenis ez lesz az eredménye, egy olyan rendszer, amiben időnként lokális, máskor globális összeomlások jelennek meg. Minél lassabb egy folyamat, annál könnyebb a hibákat észrevenni és időben beavatkozni. Az állam feladata, mint mondtam az egyensúly megteremtése. Adott hát a feladat, teremtse meg az állam az egyensúlyt, vigye a gazdaságot a lassabb, stabilabb működés fel.
(Lehet vitatkozni, felvetni, további kérdéseket megbeszélni.)
A gazdaság 3.
És akkor elérkeztünk a gazdaság egyik legfontosabb elemének, a hitelnek az analíziséhez.
A hitel, nem győzöm hangsúlyozni, hogy olyan pénz, amit előre megkapunk, ezért a pénzért még nem dolgoztunk meg, de vállaljuk, hogy meg fogunk érte dolgozni. Ez a koncepció persze mára szinte kihalt a köztudatból, talán ilyen formában nem is létezett, mégis a legpraktikusabb nézetnek tartom a hiteleket illetően. Hitelt elvileg bárki adhat, de gyakorlatban az intézményesített formában való hitelfelvétel az elterjedt, mert két ember bármit mondhat megfelelő szerződés híján, míg a bankok kötelesek szerződéses formában hitelt adni. (Az egyik hiba itt van, az állam nem tiltotta meg a bankoknak a szerződés egyoldalú módosítását, így ki vagyunk téve a bankok kényének-kedvének.)
Ha valaki hitelt akar felvenni, akkor a bank kiszámolja azt, hogy neki az hogy éri meg. A bank azonban nem úgy számol a hitellel, hogy a működési költségeit tudja állni, hanem úgy, hogy neki azon legyen egy zsíros haszna is. (Lásd áruhitelnél 40%-os THM.) A bank profitszerzési vágya kielégíthetetlen. Nézzük meg például a Provident-et, aki gyors hiteleket folyósít. Annak idején még liftben is hirdettek és volt képük odaírni akár 100% fölötti kamatot is. A baj az, hogy persze van olyan aki ebbe belemegy. Eddig értjük, ez egy probléma, de ennél egy sokkal nagyobb probléma is van: Mennyi hitelt adhat ki a bank?
A magyar szabályozás elég bonyolult, de a lényeg, hogy a jegybanki alapkamathoz kötődik az, hogy mennyi tőke fölött rendelkezik a bank. Most jön a jogos kérdés, hogy ezt nem értem. A bankokra szabályok vonatkoznak. Például egy szabály, hogy a banknak készpénzben rendelkeznie kell betétesek pénzével bizonyos százalékban (de nem az egésszel). A többi a nyilvántartásban, a folyószámlákon szereplő pénz. A hitel, ami kiadható függ attól, hogy mennyi a tartalékráta. A tartalékráta az a pénzmennyiség, amennyivel a bankok rendelkeznek a betétesek pénzeiből. Pontosabban ez a pénz a jegybanknál van elhelyezve.
Hoppá. Akkor itt álljunk meg, és értelmezzünk egy kicsit. A tartalékráta miért is fontos tehát? Azért, mert a bank nyilvánvalóan elhelyez X pénzt a jegybanknál, majd ehhez azért nem fog minden pillanatban hozzányúlni. Ezek után a tartalékrátát ha növelik, vagyis a banknak a nála lévő betéti érték nagyobb részét kell a jegybankba tegye, akkor a banknak növelnie kéne az X pénzt. De a banknál az adott pillanatban rendelkezésre álló betéti állomány nyilván fix, tehát ő nem tud ilyen téren rugalmasan reagálni. A tartalékrátát tehát inkább úgy képezi a bank, hogy annak megváltozása mellett számára még mindig tartható legyen a tartalékráta által támasztott kritérium. Ugyanakkor mit határoz meg a tartalékráta? A bankoknál maximálisan keletkező pénzmennyiséget. A bank nyilván korlátozva van ehhez a pénzhez, ennél több hitelt nem adhat ki ugyanis.
Természetszerűleg a jegybank ellenkezőleg is képes kompenzálni, a tartalékráta csökkentésével (a potenciálisan kiadható hitelmennyiség növelésével). Vagyis mit látunk? Van egy szám, amely meghatározza azt, hogy a bankok meddig nyújtózkodni. Ez a szám egy minimális tartalékot ír elő, cserébe ennek segítségével virtuálisan meg lehet növelni a gazdaságban a pénz mennyiségét. Ügyes eszköz ugye?
Mégis mi a probléma akkor?
1. Az, hogy a hitel visszafizetéskor a bankoknál valamelyest profitban realizálódink. A bankok bár nyilván valamelyest visszaforgatják a tőkét, de pl. szerény hazánkból inkább kimenekítik az anyabankba.
2. A hitel, ha túl sok van belőle kinn (márpedig a tartalékráta erre buzdít), akkor rengeteg, virtuális, nem létező pénz keletkezik. A nem létező pénzek értékét felbecsülni nehéz, vagyis gyakran ki fog derülni, hogy jahátazmégseúgyvan. Ergó egyes hitelek "bedőlnek".
3. A pénz nem fogja korrektül mérni a dolgok értékét. Miért? Mert virtuális pénzekkel fizetünk, amihez könnyen jutottunk. Az, hogy mi mihez és hogyan viszonyul, ezt a rendszert a hitel alapjaiban változtatja meg, mert nem csak a gyártó, a kereskedő, meg a logisztikát végzők akarnak majd megélni abból, hogy TV-t veszek, hanem a bank is.
Folyt. a következő cikkben.
A hitel, nem győzöm hangsúlyozni, hogy olyan pénz, amit előre megkapunk, ezért a pénzért még nem dolgoztunk meg, de vállaljuk, hogy meg fogunk érte dolgozni. Ez a koncepció persze mára szinte kihalt a köztudatból, talán ilyen formában nem is létezett, mégis a legpraktikusabb nézetnek tartom a hiteleket illetően. Hitelt elvileg bárki adhat, de gyakorlatban az intézményesített formában való hitelfelvétel az elterjedt, mert két ember bármit mondhat megfelelő szerződés híján, míg a bankok kötelesek szerződéses formában hitelt adni. (Az egyik hiba itt van, az állam nem tiltotta meg a bankoknak a szerződés egyoldalú módosítását, így ki vagyunk téve a bankok kényének-kedvének.)
Ha valaki hitelt akar felvenni, akkor a bank kiszámolja azt, hogy neki az hogy éri meg. A bank azonban nem úgy számol a hitellel, hogy a működési költségeit tudja állni, hanem úgy, hogy neki azon legyen egy zsíros haszna is. (Lásd áruhitelnél 40%-os THM.) A bank profitszerzési vágya kielégíthetetlen. Nézzük meg például a Provident-et, aki gyors hiteleket folyósít. Annak idején még liftben is hirdettek és volt képük odaírni akár 100% fölötti kamatot is. A baj az, hogy persze van olyan aki ebbe belemegy. Eddig értjük, ez egy probléma, de ennél egy sokkal nagyobb probléma is van: Mennyi hitelt adhat ki a bank?
A magyar szabályozás elég bonyolult, de a lényeg, hogy a jegybanki alapkamathoz kötődik az, hogy mennyi tőke fölött rendelkezik a bank. Most jön a jogos kérdés, hogy ezt nem értem. A bankokra szabályok vonatkoznak. Például egy szabály, hogy a banknak készpénzben rendelkeznie kell betétesek pénzével bizonyos százalékban (de nem az egésszel). A többi a nyilvántartásban, a folyószámlákon szereplő pénz. A hitel, ami kiadható függ attól, hogy mennyi a tartalékráta. A tartalékráta az a pénzmennyiség, amennyivel a bankok rendelkeznek a betétesek pénzeiből. Pontosabban ez a pénz a jegybanknál van elhelyezve.
Hoppá. Akkor itt álljunk meg, és értelmezzünk egy kicsit. A tartalékráta miért is fontos tehát? Azért, mert a bank nyilvánvalóan elhelyez X pénzt a jegybanknál, majd ehhez azért nem fog minden pillanatban hozzányúlni. Ezek után a tartalékrátát ha növelik, vagyis a banknak a nála lévő betéti érték nagyobb részét kell a jegybankba tegye, akkor a banknak növelnie kéne az X pénzt. De a banknál az adott pillanatban rendelkezésre álló betéti állomány nyilván fix, tehát ő nem tud ilyen téren rugalmasan reagálni. A tartalékrátát tehát inkább úgy képezi a bank, hogy annak megváltozása mellett számára még mindig tartható legyen a tartalékráta által támasztott kritérium. Ugyanakkor mit határoz meg a tartalékráta? A bankoknál maximálisan keletkező pénzmennyiséget. A bank nyilván korlátozva van ehhez a pénzhez, ennél több hitelt nem adhat ki ugyanis.
Természetszerűleg a jegybank ellenkezőleg is képes kompenzálni, a tartalékráta csökkentésével (a potenciálisan kiadható hitelmennyiség növelésével). Vagyis mit látunk? Van egy szám, amely meghatározza azt, hogy a bankok meddig nyújtózkodni. Ez a szám egy minimális tartalékot ír elő, cserébe ennek segítségével virtuálisan meg lehet növelni a gazdaságban a pénz mennyiségét. Ügyes eszköz ugye?
Mégis mi a probléma akkor?
1. Az, hogy a hitel visszafizetéskor a bankoknál valamelyest profitban realizálódink. A bankok bár nyilván valamelyest visszaforgatják a tőkét, de pl. szerény hazánkból inkább kimenekítik az anyabankba.
2. A hitel, ha túl sok van belőle kinn (márpedig a tartalékráta erre buzdít), akkor rengeteg, virtuális, nem létező pénz keletkezik. A nem létező pénzek értékét felbecsülni nehéz, vagyis gyakran ki fog derülni, hogy jahátazmégseúgyvan. Ergó egyes hitelek "bedőlnek".
3. A pénz nem fogja korrektül mérni a dolgok értékét. Miért? Mert virtuális pénzekkel fizetünk, amihez könnyen jutottunk. Az, hogy mi mihez és hogyan viszonyul, ezt a rendszert a hitel alapjaiban változtatja meg, mert nem csak a gyártó, a kereskedő, meg a logisztikát végzők akarnak majd megélni abból, hogy TV-t veszek, hanem a bank is.
Folyt. a következő cikkben.
A gazdaság 2.
Az előbb meghatároztam tehát a gazdaság szereplőit és a gazdaság egyik kulcsfogalmát, a hitelt. Most nézzük a gazdasági mechanizmusokat!
A gazdaságban az alapelem tehát a dolgozó. Bemegy dolgozni, elvan napi valahány órában, majd hazamegy és ha marad rá energiája még tesz-vesz. Miért mondom, hogyha marad rá? Azért, mert a cégek alapvető célja a profitmaximalizálás. És a cégben ülő egyébként sötét managerek úgy gondolják, hogy a cég akkor teljesít jól, ha a dolgozó kis béréért, még a sz*rt is kihajtja belőlük. Vagyis jönnek a túlórák, a nem fizetett ebédszünet és a többi. Azt persze ezek az emberek nem látják be (mert mérhetetlen fontos számukra, hogy ők kurva sokat dolgoznak és ezért kurva sokat is keresnek és hozzá még okosak, szépek és ügyesek is), hogy a munka hatásfoka, vagyis az, hogy mennyire produktív az a ledolgozott órák számával jelentősen romlik.
A 8 órás munkaidőt nem véletlen találták ki. A lényege az, hogy ha betartjuk, akkor emellett az embernek még simán van ideje 1 kis esti programra, amitől jól érzi magát és még csak elégedetlen se lesz. A pénzét megkapja, mert 8 órára szerződött, és ettől ő elégedett is lesz. Attól viszont nem, ha le van tojva és csak az a fontos, hogy valamelyik szűkagyú szerint kitalált határidő teljesíthető legyen, vagy legyen még 100 darab doboz, amit kamionra lehet rakni. A manager, mint dolgozó feladat az kéne legyen, hogy felméri, hogy mennyi az adott munkához szükséges munkaóra és aztán ezt a megfelelő 8 órás napokban beskálázva elosztja és ennek fényében szabja meg a határidőket.
Az emberek alapvető baja, hogy sietnek. És ez a sietség az, ami a dolgozók túlhajtásához vezet. Nem, nem kell sietni. Igenis meg kell tanulni türelmesnek lenni. Igenis meg kell tanulni, hogy sokkal fontosabb, hogy a munka jól legyen elvégezve. Arról ne is beszéljünk, hogy lehet, hogy az emberek, ha nem lennének túlóráztatva túlzott mértékben, akkor lehet, hogy beleférnének egy-egy határidőbe, egyszerűen mert nyugodtabbak, elégedettebbek és tudnak a munkájukra koncentrálni. Jó lenne, ha túl tudnának látni a vezetők a profiton és a számokon.
A másik problémája ezeknek az embereknek, hogy úgy gondolkodnak, hogy nem baj, ha nem bírja, majd kirúgom és felveszek másikat. Ez mellesleg mérhetetlen frusztráló, mert egyszerűen az ember bizonytalanságban él és ilyen formán lehet, hogy ideges lesz? Tényleg? Neeee. Pedig de. Aki pedig így dolgozik, sokféleképpen fog dolgozni, mondjuk hatékonyan biztos nem. Például egyes pénztáros állásokat kb. három havonta (próbaidőnként) cserélnek le, mert így olcsóbb. Aztán persze kupi van, tojnak bele és az egész olyan amilyen. (Utána még rájuk is akarják testálni, hogy loptak, vagy egyéb szép esetek.)
Nézzük mit gondol erről az állam. Az állam az, aki elvileg a szabályokat hozza. Az állam feladata lenne tehát, hogy ebben a kérdésben fokozatosan, lassan hasson a cégekre és elvegye a kedvüket az ilyesmitől. Alapvetően ma az állam ezt nem teszi meg. Nem ismeri fel, hogy neki ez a szerepe. Ehelyett ma az állam a gazdasági egyensúly helyett "profitmaximalizál". Azért tettem idézőjelek közé, mert ezt nagyon rosszul csinálja. Alapvetően az államban nincs pénz. Az állam költségvetése deficites és ez bevett dolog külföldön is.
Mit csinál ezért az állam? Vagy próbálja a deficitet pótolni, vagy hitelt vesz föl. Vagyis az állam olyan pénzekhez jut, a mi nevünkben, amiért mi még nem dolgoztunk meg, de ígéretet tesz rá, hogy mi majd meg fogunk. Nem nyúl hozzá az állami rendszerekhez, nem vizsgálja felül és nem optimalizálja őket. Sőt, ahol lehet a saját embereinek gazdasági érdekeit helyezi előtérbe. Nem korlátozza a bankok jogkörét, azt, hogy milyen mértékben veszik el az emberektől a pénzt, mert lássuk be a bankok jelenleg "szabadrablás" formájában egyszerűen elveszik az emberek pénzét. Az állam tehát a gazdasági egyensúlyt eddig nem kereste.
Mit csinál a bank? A bank semmi mást nem csinál, mint pénzt vesz el és pénzt oszt, hogy aztán azt jól visszaszedje. (Úúú, de megaszodntam) Na most. Az bank pénze több helyről származik. Egyrészt vannak magánemberek (dolgozók) és cégek, akik megtakarítanak, van másrészről egy saját felhalmozott tőke, harmadrészt a bank is tud hitelt felvenni. A bank tehát rengeteg helyről juthat pénzhez és rengeteg embernek adhat kölcsön pénzt. A bank gazdasági szerepe tehát igen jelentős, ha így tekintem, hiszen egy pénzelosztó funkciót tölt be (arbitrátor csúnya, idegen, mérnököknél használt kifejezéssel) Viszont mint arbitrátor a bank egy nagyon rossz elem, hiszen ő úgy igyekszik a pénzzel bánni, hogy nála a végén minél több legyen. A bankok azonban mára annyi tőkét felhalmoztak, hogy önálló gazdasági erőként vannak jelen.
Folyt. a következő cikkben.
A gazdaságban az alapelem tehát a dolgozó. Bemegy dolgozni, elvan napi valahány órában, majd hazamegy és ha marad rá energiája még tesz-vesz. Miért mondom, hogyha marad rá? Azért, mert a cégek alapvető célja a profitmaximalizálás. És a cégben ülő egyébként sötét managerek úgy gondolják, hogy a cég akkor teljesít jól, ha a dolgozó kis béréért, még a sz*rt is kihajtja belőlük. Vagyis jönnek a túlórák, a nem fizetett ebédszünet és a többi. Azt persze ezek az emberek nem látják be (mert mérhetetlen fontos számukra, hogy ők kurva sokat dolgoznak és ezért kurva sokat is keresnek és hozzá még okosak, szépek és ügyesek is), hogy a munka hatásfoka, vagyis az, hogy mennyire produktív az a ledolgozott órák számával jelentősen romlik.
A 8 órás munkaidőt nem véletlen találták ki. A lényege az, hogy ha betartjuk, akkor emellett az embernek még simán van ideje 1 kis esti programra, amitől jól érzi magát és még csak elégedetlen se lesz. A pénzét megkapja, mert 8 órára szerződött, és ettől ő elégedett is lesz. Attól viszont nem, ha le van tojva és csak az a fontos, hogy valamelyik szűkagyú szerint kitalált határidő teljesíthető legyen, vagy legyen még 100 darab doboz, amit kamionra lehet rakni. A manager, mint dolgozó feladat az kéne legyen, hogy felméri, hogy mennyi az adott munkához szükséges munkaóra és aztán ezt a megfelelő 8 órás napokban beskálázva elosztja és ennek fényében szabja meg a határidőket.
Az emberek alapvető baja, hogy sietnek. És ez a sietség az, ami a dolgozók túlhajtásához vezet. Nem, nem kell sietni. Igenis meg kell tanulni türelmesnek lenni. Igenis meg kell tanulni, hogy sokkal fontosabb, hogy a munka jól legyen elvégezve. Arról ne is beszéljünk, hogy lehet, hogy az emberek, ha nem lennének túlóráztatva túlzott mértékben, akkor lehet, hogy beleférnének egy-egy határidőbe, egyszerűen mert nyugodtabbak, elégedettebbek és tudnak a munkájukra koncentrálni. Jó lenne, ha túl tudnának látni a vezetők a profiton és a számokon.
A másik problémája ezeknek az embereknek, hogy úgy gondolkodnak, hogy nem baj, ha nem bírja, majd kirúgom és felveszek másikat. Ez mellesleg mérhetetlen frusztráló, mert egyszerűen az ember bizonytalanságban él és ilyen formán lehet, hogy ideges lesz? Tényleg? Neeee. Pedig de. Aki pedig így dolgozik, sokféleképpen fog dolgozni, mondjuk hatékonyan biztos nem. Például egyes pénztáros állásokat kb. három havonta (próbaidőnként) cserélnek le, mert így olcsóbb. Aztán persze kupi van, tojnak bele és az egész olyan amilyen. (Utána még rájuk is akarják testálni, hogy loptak, vagy egyéb szép esetek.)
Nézzük mit gondol erről az állam. Az állam az, aki elvileg a szabályokat hozza. Az állam feladata lenne tehát, hogy ebben a kérdésben fokozatosan, lassan hasson a cégekre és elvegye a kedvüket az ilyesmitől. Alapvetően ma az állam ezt nem teszi meg. Nem ismeri fel, hogy neki ez a szerepe. Ehelyett ma az állam a gazdasági egyensúly helyett "profitmaximalizál". Azért tettem idézőjelek közé, mert ezt nagyon rosszul csinálja. Alapvetően az államban nincs pénz. Az állam költségvetése deficites és ez bevett dolog külföldön is.
Mit csinál ezért az állam? Vagy próbálja a deficitet pótolni, vagy hitelt vesz föl. Vagyis az állam olyan pénzekhez jut, a mi nevünkben, amiért mi még nem dolgoztunk meg, de ígéretet tesz rá, hogy mi majd meg fogunk. Nem nyúl hozzá az állami rendszerekhez, nem vizsgálja felül és nem optimalizálja őket. Sőt, ahol lehet a saját embereinek gazdasági érdekeit helyezi előtérbe. Nem korlátozza a bankok jogkörét, azt, hogy milyen mértékben veszik el az emberektől a pénzt, mert lássuk be a bankok jelenleg "szabadrablás" formájában egyszerűen elveszik az emberek pénzét. Az állam tehát a gazdasági egyensúlyt eddig nem kereste.
Mit csinál a bank? A bank semmi mást nem csinál, mint pénzt vesz el és pénzt oszt, hogy aztán azt jól visszaszedje. (Úúú, de megaszodntam) Na most. Az bank pénze több helyről származik. Egyrészt vannak magánemberek (dolgozók) és cégek, akik megtakarítanak, van másrészről egy saját felhalmozott tőke, harmadrészt a bank is tud hitelt felvenni. A bank tehát rengeteg helyről juthat pénzhez és rengeteg embernek adhat kölcsön pénzt. A bank gazdasági szerepe tehát igen jelentős, ha így tekintem, hiszen egy pénzelosztó funkciót tölt be (arbitrátor csúnya, idegen, mérnököknél használt kifejezéssel) Viszont mint arbitrátor a bank egy nagyon rossz elem, hiszen ő úgy igyekszik a pénzzel bánni, hogy nála a végén minél több legyen. A bankok azonban mára annyi tőkét felhalmoztak, hogy önálló gazdasági erőként vannak jelen.
Folyt. a következő cikkben.
A gazdaság 1.
Régen elfeledett szokásom elevenítem most fel, filozofálni, elmélkedni fogok egy témáról. Hosszabban. Most a téma: A gazdaság - villamosmérnök szemmel.
Alapvetően a múltban is gyakran kritizáltam a gazdaságot, a szabályait, azt, ahogy az egész működik. A kritikáim hátterében általában igazságtalanságok, túlzások és hasonló tényezők voltak. Most a gazdaságot, mint egész rendszert szeretném kicsit áttekinteni.
Nézzük mi a gazdaság? A gazdaság egy olyan pénzügyi alapokon nyugvó rendszer, amelyben a dolgok értékét a pénz, mint fizető és értékmérő eszköz határozza meg. A gazdaságnak vannak szereplői, klasszikusan: dolgozó/munkás, cég, állam, bank. Az egyes szereplőkre megfelelő jellemvonások jellemzőek, nézzük meg ezeket.
A dolgozó/munkás a gazdaság legfontosabb eleme. Ő állítja elő a gazdaságban az értéket. Hogy úgy mondjam finoman fogalmazva az egyetlen ökör, aki miatt az egész van és az egész működik. A dolgozó a munkáját és idejét áldozza azért, hogy ezután ebből a gazdaság többi szereplője elvegye azt, amiről úgy gondolja, hogy neki az jár. A dolgozó egy részről kap fizetést a cégtől (persze a megtermelt munka értékénél kevesebbet), adózik az állam bácsinak, megtakarít/hitelt fizet a banknál.
A dolgozó pénzét (kiadásait) négy részre lehet osztani: napi megélhetéshez szükséges pénz (1 hónapon belül használja fel), rövidtávú célokra szánt pénz (egy éven belül használja fel, pl. karácsonykor, ajándékokra, nyaralásra, egyebekre), középtávú célokra szánt pénz (mondjuk 3-5 éven belül használja fel, tipikus példa: autót vesz), hosszútávú célokra szánt pénz (kifejezetten hosszútávon, mondjuk 10 éves távlatban használt pénz, mint előtakarékosság, nyugdíjpénztár, lakásvétel).
A célok tekintetében persze nem mindig, minden cél van jelen és persze közel sem optimálisan kezelik az emberek a pénzüket ilyen téren. Ez alapvetően addig nem baj, amíg a napi megélhetés és a rövidtávú célok kifizethetőek. A probléma ott kezdődik, amikor ezek közül valamelyikhez hitelt kell felvenni. Erről azonban később. A dolgozó célja mindig a megélhetés.
A cég mint olyan egy "virtuális ember", jogi értelemben különleges adottságokkal rendelkezik. Például lehetnek dolgozói, szerződhet és törvények egész sora védi. Az adózása is más. A cég pénzét szintén négy részre lehet osztani, de a súlyok teljesen mások. Hogy érezzük, a cég életének napi költségeiben pl. nincs bevásárlás, viszont vannak eszközszükségletek, melyek egy része inkább a rövidtávú célokra szánt pénzhez sorolható. Vagyis a napi költségek minimálisak, míg a rövid és középtávú költségek jelentősek. A cégek hosszú távú célokra nem nagyon tudnak tervezni, mégis a hitel miatt igen jelentős hosszútávú költségeik vannak. A cégek célja mindig a profitmaximalizálás.
Mi az állam? Az állam egy erőszakszervezet, aki kikényszeríti lakóiból, hogy az államkasszába fizessenek be jó sok pénzt, amiből aztán az állam az éves működését finanszírozza. Az éves működés költségei között szerepel az állami dolgozók fizetése, szociális rendszer, nyugdíj rendszer, egészségügy, hadügy és még sok minden. Az állam akkor tud működni jól, ha a működéshez szükséges költségek az adókból előállnak. Az állam feladata ugyanakkor a rend fenntartása és a gazdasági egyensúly megteremtése. Ezt külső szabályozó erőként tudja elérni. Mi a gazdasági egyensúly? A gazdaság olyan helyzete, amiben a mérleg közel nulla, de mégis mindenki nagyjából a céljainál van.
Végül pedig van a bank. A bank egy speciális szereplő a gazdaságban. Ő kezeli a pénzt. Összegyűjti, cégként viselkedve befekteti és kezeli. A bank az, aki a gazdaság egyetlen olyan szereplője, aki könnyedén tud tőkét kovácsolni magának, hiszen nincs más dolga, mint elérni, hogy az emberek megtakarításaikat oda vigyék. A bank alapvetően a gazdasági hitelek forrása, melynek feltételeit szinte önhatalmúlag szabja meg, amennyiben ezt az állam nem korlátozza. A bank célja ugyanaz, mint a cégeké: profitmaximalizálás.
Egy tisztázandó fogalom maradt, mielőtt rátérhetnék a gazdasági rendszer elemzésére: mi az a hitel?
A hitel az egy lehetőség. Valaki, akinek van pénze (manapság tipikusan a bank az), ad nekem pénzt, amennyire szükségem van. Ez a pénz olyan pénz, amiért én még nem dolgoztam meg. De megígérem a banknak, hogy megfogok és visszafizetem azt neki. Erre a bank azt mondja, hogy jól van fiam, de nekem ebben nincs üzlet! Nekem az az üzlet, ha te többet fizetsz vissza, mint amennyit felvettél, mert hát a pénz a szemétje értéktelenedik, meg még nekem is élni kell valamiből, hát fizess nekem kamatot. És a bank megszabja, hogy mennyit akar viszontlátni. Tehát a hitel olyan pénz, amiért nem dolgoztunk meg, de türelmetlenek vagyunk és felvállaljuk azt, hogy mi többet is hajlandóak vagyunk fizetni, csak jussunk hozzá a pénzhez azonnal.
Folyt. a következő cikkben.
Alapvetően a múltban is gyakran kritizáltam a gazdaságot, a szabályait, azt, ahogy az egész működik. A kritikáim hátterében általában igazságtalanságok, túlzások és hasonló tényezők voltak. Most a gazdaságot, mint egész rendszert szeretném kicsit áttekinteni.
Nézzük mi a gazdaság? A gazdaság egy olyan pénzügyi alapokon nyugvó rendszer, amelyben a dolgok értékét a pénz, mint fizető és értékmérő eszköz határozza meg. A gazdaságnak vannak szereplői, klasszikusan: dolgozó/munkás, cég, állam, bank. Az egyes szereplőkre megfelelő jellemvonások jellemzőek, nézzük meg ezeket.
A dolgozó/munkás a gazdaság legfontosabb eleme. Ő állítja elő a gazdaságban az értéket. Hogy úgy mondjam finoman fogalmazva az egyetlen ökör, aki miatt az egész van és az egész működik. A dolgozó a munkáját és idejét áldozza azért, hogy ezután ebből a gazdaság többi szereplője elvegye azt, amiről úgy gondolja, hogy neki az jár. A dolgozó egy részről kap fizetést a cégtől (persze a megtermelt munka értékénél kevesebbet), adózik az állam bácsinak, megtakarít/hitelt fizet a banknál.
A dolgozó pénzét (kiadásait) négy részre lehet osztani: napi megélhetéshez szükséges pénz (1 hónapon belül használja fel), rövidtávú célokra szánt pénz (egy éven belül használja fel, pl. karácsonykor, ajándékokra, nyaralásra, egyebekre), középtávú célokra szánt pénz (mondjuk 3-5 éven belül használja fel, tipikus példa: autót vesz), hosszútávú célokra szánt pénz (kifejezetten hosszútávon, mondjuk 10 éves távlatban használt pénz, mint előtakarékosság, nyugdíjpénztár, lakásvétel).
A célok tekintetében persze nem mindig, minden cél van jelen és persze közel sem optimálisan kezelik az emberek a pénzüket ilyen téren. Ez alapvetően addig nem baj, amíg a napi megélhetés és a rövidtávú célok kifizethetőek. A probléma ott kezdődik, amikor ezek közül valamelyikhez hitelt kell felvenni. Erről azonban később. A dolgozó célja mindig a megélhetés.
A cég mint olyan egy "virtuális ember", jogi értelemben különleges adottságokkal rendelkezik. Például lehetnek dolgozói, szerződhet és törvények egész sora védi. Az adózása is más. A cég pénzét szintén négy részre lehet osztani, de a súlyok teljesen mások. Hogy érezzük, a cég életének napi költségeiben pl. nincs bevásárlás, viszont vannak eszközszükségletek, melyek egy része inkább a rövidtávú célokra szánt pénzhez sorolható. Vagyis a napi költségek minimálisak, míg a rövid és középtávú költségek jelentősek. A cégek hosszú távú célokra nem nagyon tudnak tervezni, mégis a hitel miatt igen jelentős hosszútávú költségeik vannak. A cégek célja mindig a profitmaximalizálás.
Mi az állam? Az állam egy erőszakszervezet, aki kikényszeríti lakóiból, hogy az államkasszába fizessenek be jó sok pénzt, amiből aztán az állam az éves működését finanszírozza. Az éves működés költségei között szerepel az állami dolgozók fizetése, szociális rendszer, nyugdíj rendszer, egészségügy, hadügy és még sok minden. Az állam akkor tud működni jól, ha a működéshez szükséges költségek az adókból előállnak. Az állam feladata ugyanakkor a rend fenntartása és a gazdasági egyensúly megteremtése. Ezt külső szabályozó erőként tudja elérni. Mi a gazdasági egyensúly? A gazdaság olyan helyzete, amiben a mérleg közel nulla, de mégis mindenki nagyjából a céljainál van.
Végül pedig van a bank. A bank egy speciális szereplő a gazdaságban. Ő kezeli a pénzt. Összegyűjti, cégként viselkedve befekteti és kezeli. A bank az, aki a gazdaság egyetlen olyan szereplője, aki könnyedén tud tőkét kovácsolni magának, hiszen nincs más dolga, mint elérni, hogy az emberek megtakarításaikat oda vigyék. A bank alapvetően a gazdasági hitelek forrása, melynek feltételeit szinte önhatalmúlag szabja meg, amennyiben ezt az állam nem korlátozza. A bank célja ugyanaz, mint a cégeké: profitmaximalizálás.
Egy tisztázandó fogalom maradt, mielőtt rátérhetnék a gazdasági rendszer elemzésére: mi az a hitel?
A hitel az egy lehetőség. Valaki, akinek van pénze (manapság tipikusan a bank az), ad nekem pénzt, amennyire szükségem van. Ez a pénz olyan pénz, amiért én még nem dolgoztam meg. De megígérem a banknak, hogy megfogok és visszafizetem azt neki. Erre a bank azt mondja, hogy jól van fiam, de nekem ebben nincs üzlet! Nekem az az üzlet, ha te többet fizetsz vissza, mint amennyit felvettél, mert hát a pénz a szemétje értéktelenedik, meg még nekem is élni kell valamiből, hát fizess nekem kamatot. És a bank megszabja, hogy mennyit akar viszontlátni. Tehát a hitel olyan pénz, amiért nem dolgoztunk meg, de türelmetlenek vagyunk és felvállaljuk azt, hogy mi többet is hajlandóak vagyunk fizetni, csak jussunk hozzá a pénzhez azonnal.
Folyt. a következő cikkben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)