Hunger Games

Hogy miről is szól, ezt nehéz elmesélni anélkül, hogy megöljem az egészet. De a történet, amit akárhol el lehet belőle olvasni, valahogy így kezdődik (akit érdekel, annak nagyon ajánlom Amazont, ahol ugye bele lehet olvasni a könyv elejébe – tkp. az első fejezet 95%-át, ami épp elég.):

Valahol a régi Észak-Amerika területén alakult Panem, egy 13 District-ből (azért nem nevezném megyének/kerületnek, mert annál azért jócskán nagyobbak, de államnak se, mert nincs igazán saját vezetésük, csak egy polgármester) és a Capitolból (főváros szerű metropolisz) állló ország. 74 évvel a történet kezdete előtt a District-ek fellázadtak a főváros ellen. A háborút a főváros nyerte 12 District leverésével, valamint a 13. megsemmisítésével. Ekkor születtek a békét megteremtő törvények, és a Hunger Games.

Utóbbi azért, hogy a District-ek mindig emlékezzenek a Sötét Napok utáni vereségükre, meg h nem érdemes újat húzni a fővárossal.

A Hunger Games-re minden, a District-ekben élő, 12 és 18 év közötti gyereknek be kell neveznie, és évente sorshúzással választanak ki minden District-ből egy fiút és egy lányt, aki a részt vesz a Játékokon. A cél a túlélés. Csak egy maradhat életben a 24 kiválaszottból.

Természetesen az esélyek nem egyenlőek. Minden gyerek többször is „betehetni a nevét a korsóba”, így élelmet (gabona meg olaj) biztosítva egy-egy családtagnak. Minél többször nevez valaki, annál több embert menthet meg az éhhaláltól. Ez egy elég jó motiváció a District-ek nagy részében, hiszen az éhhalál mindennapos. A 12., ahonnan a történet indul. Itt lakik a 16 éves főhőslány, és természetesen nem csak 5x van a neve a kalapban....

És talán itt is hagynám abba a történet mesélését, hiszen már innentől nehéz olyat mondani, amire nem villan fel a „Spoiler alert!”. Amúgy a történetet ő maga meséli el, ahogy ő megéli a különböző élethelyzeteket.

Talán maga az ötlet nem annyira eredeti, hiszen ha az ember jobban belegondol, akkor egy jövőbe helyezett gladiátor viadalról van szó, de a kivitelezés 5**. Ugyanis a leírások nem magát a brutalitást fogják meg, hanem hogy a főhős és a környezete (számára fontos és nem fontos emberek, ellenségek és ellenfelek) hogyan gondolkozik, mit érez és hogyan reagál az adott helyzetekre. Nyilván, van benne brutalitás. Kell hogy legyen egy ilyen téma mellett. De nem ez teszi igazán érdekessé a történetet, és (a filmmel ellentétben) nem is ez a lényeg. A hangsúly a karaktereken van, a gondolatokon, érzelmeken, és mindenen, ami emberivé és egyszerre embertelenné teszi ezt a küzdelmet. A környezet reakcióin és viszonyulásán a Játkokhoz és a Játékosokhoz. A történet fordulatokkal teli, de épp nem erőltetetten. Nem érzi azt az olvasó, hogy „mostmárpedig történjen vmi, vagy eldobom az egészet”, és azt sem, hogy „áh, a köv. oldalon úgyis belefutnak vmibe, mert épp megmenekültek”. Amúgy a történet viszonylag sok karakterrel operál (átlagosan 6-10 közötti), de elég jó felépítésben ahhoz, hogy nagy részben ne kelljen azon gondolkozni, hogy mégis ki kicsoda (ebben a kvázi normális és rövid nevek is segítenek), és miért is van ott, vagy hogy került a képbe. Happyend? Fene tudja. Kinek mi.

Ps: Aki kicsit sem bírja a brutalitást, ne kezdje el, mert habár nem gyomorfelforgatós, nem egy torkot vágnak el benne.

Tegnap este

Tegnap este meleg volt a lábam, mikor aludni mentem. WTF???? :-D

Winterjump 2013

Hazajöttem hétfőn rendben.
Annyit mondok elöljáróban, hogy nagyon jól éreztem magam. Még akkor is, ha a rendezvény az ilyen rendezvények összes gyerekbetegségével rendelkezett. De mivel olyan nagyon kiegyensúlyozott voltam, még magam is meglepődtem, hogy se hiszti nem volt bennem a szokásos baromságok láttán, se bosszankodás. Éretten viselkedtem és nyugodtan, végig.
Volt aha-élmény is (de minél előbb le kéne írni a dolgokat, mert már most halványul, pedig...), meg megvolt a dögös ruci által bevonzott táncok "varázsa" is (tudjátok, mikor a fiú nem azért kér fel, mert jól táncolsz, hanem mert akárhogy táncolsz, ő sokkal jobban fog kinézni egy dögös ruhás nővel... :-P).
Most viszont a szervezetem még abban a stádiumban van, hogy kezd összeesni, de még nem ért le a szakadék aljára. Most le kell szálljak egészen az aljára, utána majd ki tudom magam aludni. Egyenlőre a kimerültséget engedni kell kiteljesedni. Utána ki tudom magam talán pihenni.

Kávé

Egy érdekes videó a kávéról:

The Hennepin In Avenue Bridge

A nap zenéje: Brian Setzer - The Hennepin In Avenue Bridge